Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-06 / 45. szám
Öregfiúk, nem vén fiúk! K omáromban (Komárno) a Vág-Duna partján (itt így hívják a Vág és a Kis-Duna egyesült, Dunába ömlő tekintélyes folyószakaszát], a vasúti híd előtt egy tisztáson rengeteg fiú és lány gyűlt össze, hogy összemérjék az erejüket, gyorsaságukat a Mladá fronta és a Smena nápilapok hagyományos járási futóversenyén. A versenyt a SZISZ és a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottsága rendezte. Előbb a hetvenkettes-hetvenhármas évjáratokat indították, utánuk következtek a hetvenesek-hetven- kettesek, majd pedig az idősebbek álltak rajthoz. DOMONKOS KLAUDIA ifjúsági szervezet elnökével. Alig valamivel érkezésem előtt nyitotta ,ki a klubot, és várta a többieket. Adriannában szókimondó beszélgetőpartnerre találtam. Őszintén, kendőzetlenül adta elő tapasztalatait, észrevételeit. Elöljáróban hadd mondjam még el róla, hogy idén júniusban érettségizett a Ban- ská Bystrica-i Távközlési Középfokú Szaktanintézetben, és a nagykürtösi (Vefky Krtís) postán dolgozik. Tavaly decemberben az évzáró taggyűlésen választották meg a kőkeszi ifjúsági szervezet elnökévé. Beszélgetés közben megtudtam, hogy Adrianna szenvedélye az ejtőernyőzés. — Hol és mikor kerültél közelebbi kapcsolatba az ejtőernyőssporttal? — Diákkoromban kezdődött. A szaktanintézetben elsős és másodikos koromban rendszeresen atlé- tizáltam, országos iskolai versenyeken is részt vettem. Már harmadikba jártam, amikor egy iskolatársam rábeszélt, hogy csatlakozzam hozzájuk, lépjek be az ejtőernyősök klubjába, mert klassz dolog az ugrás, győzögetett. Engedtem a csábításnak, és elmentem vele a Zvolen melletti oőovái repülőtérre, mert ott gyakoroltak az ejtőernyősök. — Meséld el röviden, milyen volt az út az első ejtőernyősugrásig? — Az' első lépés az volt, hogy jelentkeztem a Honvédelmi Szövetségbe, és így tagja lettem az imént említett klubnak. Egyévi szívós földi felkészülés és az azt követő elméleti és gyakorlati vizsgák után alapos orvosi kivizsgáláson estem át. S mivel semmi bajt nem állapítottak meg, következhetett az első ejtőernyősugrás. — Milyen érzés volt először ki- ugrani a repülőgépből? Hogy emlékszel rá vissza? — Érdekes, -az első ugráskor nem éreztem félelmet, nyugodtan vártam soromra a sportrepülőgépen, majd amikor én következtem, minden félelem nélkül kiugrottam a gépből. Ami viszont meglepő, és magam is csodálkozom rajta, hogy az ötödik vagy a hatodik ugrás előtt éreztem először és utoljára félelmet. Pedig egyszer már megtörtént, hogy nem nyílt ki 'az ejtőernyőm, a biztonsági ejtőernyőt kellett kioldanom. — Hány ugrás van már mögötted, és mikor ugrottál utoljára? — Több mint száz ugrásom van, és legutóbb májusban, az érettségi vizsgák előtt volt ejtőernyősugrásom. Azóta sajnos, nem volt időm elmenni Ocovára, mert kissé távolra esik szülőfalumtól, no meg azt a két hét szabadságot nagyon jól be kell osztani. — Milyen érzés ugrani? — Hidd el, gyönyörű érzés, de aki még nem ugrott eltőernyővel, nehezen tudja elképzelni a látványt és a földre szállást. Kílenc- száz méter magasságból kezdtük, most már 2500 méter magasból ugrunk. — Bátornak tartod magad? — Inkább úgy mondanám, az a fajta ember vagyok, aki nem szereti a tétlenséget, az egyhangúságot, amolyan örökmozgó típus vagyok, és nem ijedek meg a saját árnyékomtól. Éppen ezért szeretnék ismét eltőernyősklub- ban dolgozni. Remélem, hogy hamarosan teljesül a vágyam. BODZSÄR GYULA Ezt bizonyította az idei, sorrendben nyolcadik, tehát ma. holnap hagyományosnak tekinthető labdarúgőtorna az Üj Sző-kupáért. Négy csapat csaknem hatvan játékosa gyűlt össze a szép dlóspatonyi (Orechová Potőfi) pályán, hogy eldöntse, ki a jobb. Az október utolsó szombatján megrendezett négy mérkőzés hozta talán az eddigi legmagasabb színvonalat. A győzelmet végül is a házigazdák szerezték meg, Imponáló módon, kilenc gólt lőve és mindössze kettőt kapva. Az ezüstérmes csehszlovákiai magyar újságírók csapata lett, a harmadik helyen a somorja! (Samorln) ..Rigók", a negyediken a csenkelek (Zlaté Klasy—Cenkovce) végeztek. Ez lenne az öregfiúk torna összefoglalófa, de hibát követne el a krónikus, ha nem számolna be arról is, milyen jó népszerűsítése volt ez a négy találkozó az egészségvédelemnek. Öröm volt a negyvenkilenc éves csenkei Igenes Vilmos teljesítményét látni a kapuban. A felvételünkön látható helyzetből sem lett például gól, az ősz kapuvédő bravúrosan hárltottl A dlóspatonyi Belkovlcs László nemcsak szervezni tud remekül, hanem focizni Is, pedig ötvenöt esztendő szép idő, kevés partnere akad nemcsak a Csallóközben, hanem az országban is. Belkovlcs László együttese majdnem negyven mérkőzést Játszik évente, elképzelhető hát, milyen ennek a sportembernek és közéleti személyiségnek a testkultúra ápolásához való viszonya. Akár hazai Matthewsnek is nevezhetnénk, és Joggal. Az Új Szó kupa ürügyén megállapítható az Is, hogy napjainkban már nincs Is talán olyan községe vagy kisvárosa Dél-Szlováklának, amelyben ne szervezték volna meg az öregfiúk bajnokságát. Örömmel Írhatjuk azt is, hogy a cseh. szlovákiai magyar újságírók együttesének is érdeme van abban, hogy ilyen mértékben fellendült tájainkon a sportélet. A győztes dióspatonyiak szorgalmasan készülnek az országos spartakládra Is. A legutóbbin Is részt vettek tizennyolcán, eljutva egész a Strahovlg. Most sem akarják alább adni, és az ő szorgalmakat, lelkiismeretességüket Ismerve biztosra vehető, hogy Jövőre megismétlik a bravúrt. (bt) kötő: Gergely Bálint és a többiek A szervezés nagyon egyszerű volt: a szervezők elmondták, milyen hosszú a szakasz, merre kell’ futni, hol kell visszafordulni, s hol van a cél. Utána eldördült a rajtpisztoly, és a lányok, illetve fiúk száz-százötven tagú csoportjai nekiiramodtak, hogy megmutassák, milyen gyorsak, kitartóak. A rajtnál itt-ott felbukott egy-egy fiú vagy lány. Figyeltem, nem adják-e fel. Egy darabig még a fejét is tartotta valamelyik, de aztán ő is egyre jobban belelendült, és a célnál a középmezőnyben végzett. A tanárok, akik nyilván nem először szervezték ezt a versenyt, elkapták az elsőt, másodikat, harmadikat, s addig tartották a kis lihegő teremtéseket, amíg az asztalnál be nem írták a nevüketj s amíg ki nem osztották a díjakat. Utána következett az idősebb korosztály. — Figyeld azt a kis, csenevész lányt ott a csoport közepén — mondta mellettem egy idősebb, torna szakos tanító, és Domonkos Klaudiára mutatott —, meg mernék rá esküdni, hogy ő lesz az első. — A ti tanítványotok, hogy ennyire ismered? — kérdezte a társa. — Már nem, de tavaly még .hozzánk járt, és bár senki se nézné ki belőle, minclig minden versenyt megnyert, kitartó, óriási az akaratereje... — No kíváncsi vagyok! — mondta a torna szakos tanító társa, és én is jól megjegyeztem magamnak Klaudia nevét és a kislány arcát, majd pedig vártam. S valóban Klaudia messze a többiek elfőtt vágtatott át a réten. Nagy, megtermett, idősebb lányokat hagyott le maga mögött. A tanár elkapta, gratulált neki, és vitte az asztalhoz, hogy feljegyezzék a nevét. Emlékszem, évekkel ezelőtt egy ugyanilyen vékonyka, törékeny naszvadi (Nesvady) kislány lett a Mladá fronta — Smena országos versenyének a második helyezettje. Vajon Klaudia is eljut az országos verseny résztvevői közé? Netalán ott is lehagy maga mögött mindenkit? Meglehet, országos bajnokságokon, világversenyeken, A művelődési ház épületében van Kőkesziben (Kamenné Kosihy) az ifjúsági klub. Itt találkoztam egy péntek este Lapin Adriannával, az Domonkos Klaudia, a győztet Díjkiosztás OLGA új szerepkörben Egy tucat év telt el a müncheni olimpiai játékok óta, de a torna hívei még mindig élénken emlékeznek Olga rí Korbutova szovjet tornászlány teljesítményére. Egyma- j ga három aranyérmet szerzett: talajon, gerendán és a többiekkel csapatversenyben. A gerendán végrehajtott Korbut-szaltója pedig örökre bevonult a tornasport történetébe. Időközben a torna sokat fejlődött. A legjobbak ma már olyan akrobatikus mutatványokat hajtanak végre, amelyek meghazudtolják a földi nehézségi erőről alkotott fizikai törvényeket. Olga neve azonban ismét bekerült a sportsajtéba. A felejthetetlen tornásznő azóta egészen más sportágnak hódol. Erről számolt be a közelmúltban a Szport című folyóirat. Mihelyt befejezte az edzést, Olga Korbutova olimpiai I bajnoknő leugrott a lóról. Lehet, hogy a sportban egy f kicsit is jártas olvasó most sokatmondóan a homlokára [ bök, hogy a ló nem is szerepel a tornásznők szerei kő- 1 zött. Valóban. Csakhogy Olga nem a férfiak mezőnyében ismert szerről ugrott le, hanem egy igazi telivérröl, í „aki“ Külön névre hallgat. Hat év telt el, hogy abbahagyta a versenyzést, hátat j fordított a szőnyegnek és a szereknek, amelyeken annyi [ dicsőséget aratott. Férjhez ment Leonyid Bartkevics is- f mert belorusz énekeshez, és az utóbbi öt évben elsősor- I ban kisfia, Rihárd nevelésével volt elfoglalva. De hát a vér nem válik vízzé. Bizonyára fanyalogva ^ gondolhatott fényes pályafutására, mert megpróbált ed- \ zösködni. Sajnos — mint mondja —, nem találta benne [ örömét. „A tornában mindent elértem, amit abban az f| időben valaki elérhetett. Nem akartam ismételni az ismert és bevett gyakorlataimat. Nem akartam másod- | hegedűs lenni ott, ahol hajdan én vittem a prímet. Ezért I úgy döntöttem, hogy valami újjal próbálkozom, megpró- : bálok elindulni teljesen a nullapontról.“ Ez az új valami a lovassport volt, pontosabban a díjlovaglás. Több mint két éve gyakorlatilag mindén nap szorgalmasan edz a Minszk melletti ratomkai lovaspályán. Tanítómestere Viktor ügrjumov, egykori olimpiai bajnok. Kezdetben a Szuvenír és Melogyija nevű lova- : kon sajátította el a sportág „ábécéjét“. Aztán bízták rá Kulont, amely szintén „újonc“ a pályán. Tulajdonképpen Olgával együtt kezdte el az edzést. Ügrjumov mester szerint már elég jól hajtja végre a ■ gyakorlatokat, és Olga is tapasztalt versenyző módjára ül a nyeregben. Hamarosan nagy hazai és nemzetközi versenyeken is indul. Esélyeit illetően egyelőre tartózkodó. Még nem tudja pontosan, mire képes a nagy versenyeken. Az azonban bizonyos — s a tornában ezt , már számtalanszor bizonyította —, hogy van egy kiváló tulajdonsága, amely minden sportsiker alapja: a páratlan szorgalom és kitartás. Ha minden jól megy, akkor az Olga Korbutova-Bart- kevicsova névvel rövidesen ismét találkozunk a sportviadalokon. Nem a tornateremben, a szereken, hanem a lovaspályán. Ritka pályamódosítás égy élvonalbeli sportolónál. !V M. J. új ifjúság 6 SZERELMESE VAKMERŐ UGRÁSOK A
