Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-23 / 43. szám
NAGY CSALÁD A SZÖVETKEZET Á hat község gazdaságát tömörítő ri- maszécsi [Rimavská Seö) Üj Világ Efsz a járás egyik legnagyobb és egyben legeredményesebben működő szövetkezete. Nagy területen gazdálkodik a közel nyolcszáz tag. Az irányítás jó kezekben van, á vezetőséget szakemberek alkotják, hiszen a szövetkezet tizenhat dolgozója rendelkezik felsőfokú végzettséggel, sőt egy fiatal vietnami mérnök is itt ismerkedik a korszerű mezőgazdasággal. A fiatalok tanulmányaik végeztével általában a faluban maradnak, itt telepednek le, családot alapítanak, és kis kivétellel a szövetkezetben vállalnak munkát. Hogy ki hogyan érvényesül, miként találja meg számítását, szinte egyénenként változó. A jó gazdasági eredmények, a fiatalok elégedettsége, azonban már sokat elárul. Gyömbér Józsefet, az ifjúsági szervezet elnökét nem lelem a központi irodaházban. — Kint vant a telepen, a bejárattal szembeni szürke épületben tartózkodik leginkább, de az is lehet, hogy úton van valamelyik építkezésünk felé, szervezi a munkát — kapom az útbaigazítást. A rimaszécsi gazdasági udvar meglep tisztaságával, rendezettségével, itt mindennek van helye, mindenki foglalkozik valamivel. Hátul a javítóműhelynél egy. kombájnt most állítanak át a kukorica vágásához, az egyik IFA-ra magasítót szerelnek. Egy új tárcsázó- gép korongos, felfele meredő „karjai“ között a hidraulikus berendezést vizsgálva - pillantok meg egy aprótermetű kékköpenyes fiatalembert. Közelebb érve, bőrének színéről, szemvágásáról ítélte már biztos vagyok benne, ő a vietnami gépészmérnök. A 25 éves Le Van Dao mérnök Kassán [Kosice) szerzett diplomát egy évvel ezelőtt, így szlovák nyelven jól megértjük egymást. — Hogyan kerültél ide, a rimaparti szövetkezetbe? — Kassán a diákotthonban a rimaszécsi Kovács Lászlóban jó barátra leltem. Amikor faluját és az itt működő szövetkezetei emlegette, rögtön arra gondoltam, nem árt, ha megnézem, hogyan is fest a valóságban egy jólmenő szövetkezet, hiszen odahaza én nekem is a mezőgazdaság gépesítése lesz a feladatom. Egy évre szerződtem, amit máris fél évvel meghosszabbítottam, úgyhogy az 1984-es év végéig maradok a szövetkezetben. — Milyen ismeretekkel gazdagodtál ezalatt a másfél év alatt? — Érzem, hogy nagyon jól választottam. Tapasztaltam a gépek hasznosságát és értékét. A géppel azonban nemcsak dolgozni kell, hanem a karbantartás is nagyon fontos követelmény. Már Le Van Dao, a fiatal vietnami gépészmérnök tökéletesen megismertem a gépeket, van köztük olyan, amelyet alkatrészeire tudnék szedni. Megtanultam őket kezelni, javítani és becsülni is. Habár a mi mezőgazdaságunkban még nincs ilyenfokú gépesítés, érzem nekünk is ezen az úton kell haladni, ehhez én már itt megszereztem a tapasztalatokat. — Hét év után nemsokára visszatérsz hazádba, ahol, gondolom, nemcsak az éghajlat, hanem a mezőgazdasági termelés struktúrája, így a gépesítése is teljesen más. — Más nálunk az éghajlat, ezért más mezőgazdasági kultúrákat termesztünk. A falunkban, Thanh Hosban főleg rizs-, kukorica-, burgonya- és mogyoróültetvények vannak. Az itteni helyzethez viszonyítva egy lényeges különbség van, mégpedig a gépesítésben. A sokáig tartó hábo,rú népgazdaságunkat is megviselte, így a munka nagy részét kézi erővel végezzük. Már nagyon vágyom haza, hogy kamatoztathassam az itt tanultakat és főleg, hogy segíthetek a gépesítés fellendítésében, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés megszervezésében. Búcsúzom a hollófeketehajú fiatal mérnöktől. Huncut hunyorítással magyarul köszön vissza: — Viszont látásra! A szövetkezet kertészetében, Iványi- ban találkozom a SZISZ nemrég megválasztott elnökével, Gyömbér Józseffel, — A negyventagú alapszervezet harmincöt tagja dolgozik a szövetkezetben, de sajnos, nem egy telepen, ami megnehezíti a munkánkat és a rendezvéGyömbér József, a SZISZ-alapszervezet elnöke nyékén való tömeges részvételt. Szövetkezetünkben a gépesítés következtében háttérbe szorult a kézi erő, csak az égető, idénymunkák idején szorul segítségre. Ha hívnak bennünket, megyünk és segítünk. Sokat segítettünk a legnagyobb nyári munkában, az aratásban, de utána is. Augusztusban több napon keresztül hét fiatal szalmabegyűjtésnél volt. Az óvoda megnyitása előtt rendbehoztuk a környéket. Mivel nincs gépesítése, a paprika és paradicsom betakarítására minden dolgos kézre szükség van. Négy SZISZ-tagunk ennek a munkakollektívának a tagja, de a többiek is ígéretet tettek, hogy segítenek a begyűjtésben. Megérkezünk az üvegházak és fóliasátrak „városába“. A paradicsom központi lerakodóhelyén Kosztolányi Eleonóra és Váradi Erzsébet dolgozik. — Nem nehéz lányok? — kérdezem tőlük a mérlegre tekintve. — Már megszoktuk, és hát ketten vagyunk minden ládára — mondja Eleonóra. Feketevízi Béla, aki a főkertész távollétében a munkát irányítja, kijön velünk a szabadföldi ültetvények hatalmas táblájához. A paradicsomot szedő asszonyok és lányok szinte hangyáknak tűnnek a messzi távolban, de hogy hangyaszorgalommal dolgoznak, az biztos, az oszlopokba rakott teli ládák bizonyítják. — Paradicsomból az idén is jó volt a termés — mondja a fiatal kertész. POLGÁRI LÁS?LÖ Váradi Erzsébet és Kosztolányi Eleonóra A műszaki részlegen egy aránylag kicsi dolgozószobában találtunk rá. Miroslav Trochca éppen a napi utasításokat adta a karbantartónak. — Állandóan ilyen nagy itt a forgalom, mindennapra jut valamilyen probléma, amelyet azonnal meg kell oldani. Menjünk át inkább az ülésterembe, ott nagyobb a nyugalom — mondta magyarázatképpen. 'Útközben elismeréssel nyilatkozott az üzem vezetőségéről, amely ezt a termet átengedte a fiataloknak, hogy ott klubot rendezzenek be. Bár a Vranovi Mezőgazdasági Felvásárló és Anyagbeszerző Üzem (PNZZ) ifjúsági szervezete még csak tizenhat tagot számlál, a klub jól jött nekik, de eddigi munkájukkal is már rászolgáltak erre az ajándékra. A fiatal mérnök, aki egyben az. alapszervezet elnöke, büszkén sorolta eredményeiket, s csak azután kerített sort a saját munkájára, no meg a hobbijára, az újításokra. — A fejlesztési osztály önálló műszaki-szervezési előadója vagyok. Kezem alá tartoznak az alaptermelőeszközök, nekem kell gondoskodnom a bel- és külföldi pótalkatrészekről, hozzám tartoznak az újítási javaslatok, az üzem műszaki-fejlesztési feladataink kivitelezése. Ez tulajdonképpen összevont funkció, olyan embert követel meg, aki nem fél az újtól, és kiutat talál a különböző bonyolult helyzetekből, problémákból, és tud az emberekkel bánni. — Jelenleg a xylocellel kísérletezünk, vajon hasznosítani tudjuk-e a takarmánykeverékekben. Azt akarjuk megtudni, rátapad-e ez a farost bomlásánál keletkezett anyag a keverőgép falára, további útján pedig a csavarokra és a felvonókra. Eközben ismét felmerült egy régi, de mindig új probléma. Nem tudunk fogaskerekű szivattyút keríteni a xylocel szét- permetezéséhez. Bejártuk érte az egész járást, de nem találtunk. Ha tudtunk volna szerezni, már régen túllennénk ezen a munkán. És ez nem az egyedüli eset. — Fel akartuk használni a takarmánykeverékek szemcsésí- tésénél keletkező fáradt gőzt. Ennek a gőznek a nyomását kellene csökkenteni. Itt meg a redukáló szelep körül támadtak nehézségeink, nem tudtuk előteremteni. Így hát nem maradt más hátra; mint az üzem garázsától, ahol van ilyen szelep, csővezetéket húzni egészen odáig, ahol a fáradt gőzt hasznosítani akarjuk. Egyik oldalon a 18 ezer korona haszon évente, a másik oldalon meg a veszteség. Bár az anyagi haszonhoz képest a veszteség elenyésző. Az újítási javaslat, amelyet Jozef Varga mérnökkel nyújtott be közösen, nem volt sem az első, sem az utolsó. Már több Aki mer, az nyer Egy újító SZISZ-elnök alkotóműhelyében más megelőzte. Csak nemrégiben kezdett el foglalkozni vele, hiszen alig két éve dolgozik az üzemben. A kezdet volt a legnehezebb, de az ötletek addig kísértették, amíg .rájött a megoldásra. A többi már mintha magától ment volna. Nem csoda, hiszen Miroslav Trochcát gyakran látni a műhelyekben a munkások között, mindenre kiterjed a figyelme, min hol és hogyan kellene javítani. Meg van ehhez a kellő szakmai képzettsége, hiszen gépészmérnöki oklevelet szerzett Kassán (Kosice) a műszaki főiskolán. További serkentő erő az üzem SZISZ-alapszervezetének az a felajánlása is, hogy a fiatalok évente öt újítást nyújtanak be. Csak az elmúlt évben 16 újítási javaslatot adtak be, s valamennyit hasznosították a gyakorlatban. Az anyagi plusz: 107 ezer korona. Amilyen az elnök, olyanok a SZISZ-tagok, mondhatnánk, hiszen eddig nyolc újítási javaslat fűződik az ő nevéhez, öt teljesen az övé, háromban társszerzőként szerepel. Valameny- nyi az anyag- és energiatakarékosságra irányul, továbbá arra, hogy ne kelljen külföldről behozni a pótalkatrészeket, és kiküszöböljék a nehéz és fáradságos munkát. Az újítások közül idáig a gabonaszárítók automata égőfejei váltak be leginkább. Ez az újítás Milan Zacharsky és Stanislav Sardik közös mukája. Az ötletet tavaly valósították meg, és évente 36 ezer koronát takarítanak meg vele az üzemek. — Ezzel a megoldással kiküszölbölték a gyakori meghibásodást. A javítás sokba került, és a gabona is kárát látta — magyarázta a fiatal újító, és még hozzáfűzte: — Más szervezetben az évzáró gyűléseken arról panaszkodnak a tagok, hogy már nincs min javítaniuk. Én pont az ellenkezőjét állítom, csak nyitva kell tartani a szemünket. Együtt kell élni a gyárral, beszélni az emberekkel a termelési problémákról, minden egyes üzemrészleg problémáiról. Mert az íróasztalok mögött, a hivatalokban valóban nincs mit újítani. Most a napenergia hasznosítása foglalkoztatja, egyre azon töri a fejét, hogyan lehetne a gabona szárításánál „befogni“. Érdekes gondolat, de a rövid nyolc órán belül ilyesmire nem telik az idejéből. Inkább otthon, amikor a tv-ben nincs kedvére való műsor, vagy kora reggel, útban a munkahely felé. Néha kételyei támadnak, vajon nem lesz-e nagyon költséges az újítás, és talán éppen azért nem lehet majd a gyakorlatban keresztülvinni. Mert az üzem természetesen nem kutatóintézet. De egy biztos! Aki mer, az nyer. Ö ehhez tartja magát. ifi * FÉM ZSUZSA
