Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-23 / 43. szám
nyit szorosabbra vagy bővebbre engedett öv ugyanígy megváltoztatja az összképet. Ha tehát valamiféle Cardin-Zajcev hasonlóságról beszélnek, azt ezek a külsőségek adják. — Ön szerint hogyan öltöznek 1984-ben Moszkvában a divatos hölgyek? — Fogas kérdés. Egy biztos: az öncélú, a habókos vonalvezetés nem divat. A viselhető, kényelmes módit kedvelik a moszkvai nők. Mindenekelőtt a természetes a- nyagból készült kosztümöket, ruhákat részesítik előnyben, de sokan kedvelik a szoknya-blúz-mel- lényt vagy a riadrágos összeállításokat. A divatház ugyanis nemcsak a bemutatókra dolgozik, szalonunkban rendelést is felveszünk, sőt kis szériában készült konfekciót is árusítunk. — Milyen áron? — Természetesen nem a GUM vagy a CUM árain. De nem is ez a lényeg. Megfizethetőek vagyunk, s így bizonyos fokig a forgalom a napi divat közvetlen jelzője. Ezt nagyon fontosnak tartom. így talán kevésbé szakadunk el az igényektől. Csak egy konkrét példát hadd említsek. A moszkvai nők ma még szívesen viselik a térdet fedő szoknyahosszt, a fiatalok viszont elkezdték keresni a minit. A nyári-őszi modelleket már ebben a szellemben készítettük. — Mi a véleménye a „népies“ formák, színek divatjáról? — Egy időben azt gondoltuk, hogy a népies vonalak, a népviseleti motívumok talán polgárjogot nyernek a hétköznapok divatjában is. Ma már nyilvánvaló, hogy ez tévedés volt. A blúzoknál a magas gombolás, a bő ujj, a nyári ruháknál a mell alól bővülő szabás és talán az anyagok között a len „trónkövetelése“ az e- gyetlen, ami ha nem is idézi, de jelzi a népies jegyeket. — Beszélgetésünket Pierre Car- dinnal kezdtük. Hadd fejezzük is be vele. A Cardin-modelleket gyakran éri vád: nehezen viselhetők, kissé szokatlanok a hétköznapi életben. A Zajcev-bemu- tatón is láthattunk fekete, szinte ijesztő denevérruhát, fantasztikus filmekbe kívánkozó kalapokat, áttetsző tüllruhákat. Ezek nyilvánvalóan nem a moszkvai utcákra készültek ... — Persze hogy nem. Az alkalmi ruhák divatjában sokkal többet megengedhet magának a tervezői fantázia, mint mondjuk a nappali vagy délutáni ruhák „kategóriájában“. És én szeretek játszani ezekkel a lehetőségekkel. Egyik-másik, talán fura model- lemből színházi ruha vagy valamelyik népszerű előadóművészünk színpadi jelmeze lesz. S ha már itt tartunk, elárulom: szívesen dolgozom a színházak megrendelésére is. Ha úgy tetszik, ez a hobbim. Lejegyezte: SOMFAI PÉTER Á moszkvaiak jól ismerik a Proszpekt Mirán, a Béke sugárúton álló hatalmas divatpalotát. A kilencemeletes épület, a „Zaj- cev-intézet“: Itt tervezik, varrják s többnyire itt is mutatják be a nagyközönségnek a „szovjet Pierre Cardin“ legújabb divatkreációit. A hasonlat cseppet sem túlzó, hiszen akik járatosak a divatvilágban, bizonyára tudják, hogy a francia és a szovjet „divatkirály“ nemcsak stílusában, formavilágában hasonlít egymáshoz, hanem az életben is igen jó barátok. Vjacseszlav Zajcev irodájában a legfrissebb párizsi divatlapok társaságban Pierre Cardin dedikált fényképei, a találkozásaik emlékei, egy vaskos dossziéban pedig a levelezésük bizonyítja a barátságot. — Ez a „francia kapcsolat“ talán a szovjet divat orientációját is jelzi? — kérdem beszélgetésünk kezdetén a divatház igazgatójától. >— Nem hiszem, hogy sok közös vonást találna bennünk — feleli Zajcev. — Egyetlen dologban hasonlítunk: szeretünk rögtönözni. Pierre is, én is vallom, hogy nem lehet kétszer ugyanúgy, ugyanazt a ruhát bemutatni. Más lesz a kabát, a kosztüm esése, ha mondjuk vidám, és más, ha szomorú hangulatú napot fog ki a maneken. Egy félrecsapott kalap, egy homlokba húzott hajtincs, egy paráÍrástudatlan amerikaiak Az analfabéta szülő gyermeke legtöbbször rossz tanuló Amerika felnőtt lakosságából 26 milliót érint az a szociális probléma, amely mivel elterjedtebb, veszélyesebb a mértéktelen szeszesital-fogyasztásnál és a kábítószer-élvezésnél is, ez pedig az írástudatlanság. Minden ötödik ember csak aláírni tud Ezek az emberek nem teljes mértékben írástudatlanók, hiszen alá tudják írni a nevüket és el tudják olvasni az önkiszolgálókban az árucikkek nevét, de az áruhoz mellékelt használati utasítást már nem értik meg, nem tudják használni a csekk-könyvet, nem tudják kiismerni magukat az álláshirdetésekben, és nem képesek értelmezni még az újságcímeket sem. Az írástudatlanság nemcsak az elmaradottabb Dél, hanem New York problémája is. — Amerika nem tudja, hogy írástudatlan — állítja Bette Fenton, aki egy írni és olvasni tanító társaság élén áll. A megoldást egyre inkább magánórákban látják, amelyeket tanárok és tanítók tartanak az ezzel a problémával foglalkozó irodák, társaságok szervezésében. Ez a módszer igaz, több időt vesz igénybe, és költségesebb a felnőttoktatási tanfolyamoknál, de összehasonlíthatatlanul hatékonyabb. mert közvetlen a kapcsolat a tanító és tanítványa között, és sokaknak visszaadja a tanulási kedvet azok közül, akik annak idején csalódtak az iskolában és módszereiben. — Azzal, hogy behívatjuk újra betuszkoljuk őket a tantermekbe éppen azokat a felnőtteket, akik az iskolát gyűlölve nőttek fel, még nem oldottuk meg a problémát — állapítja meg helyesen Mary Leány, a Vermont Szövetségi Állam felnőttoktatási programjának ani- mátora. — Zömmel olyan emberekről van szó, akik nemcsak az iskolát kerülték annak idején, hanem később a tanfolyamokat is, amelyek pedig éppen rajtuk akartak segíteni." Az írástudatlanság felszámolására kidolgozott programok közül a vermonti az egyik leghatékonyabb, éppen azért, mert e szövetségi állam minden apró szögletét, isten háta mögötti helyét felöleli. Az írástudatlan felnőtt lakosság többsége földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Magánórákat adnak nekik, amelyek költségét Vermont Szövetségi Állam és a központi adminisztráció fedezi. A program kivitelezésén 56 rendes és 36 rendkkívüli tanár dolgozik, akik utaznak, azaz a helyébe mennek a tanulóknak. Ezek a pedagógusok havonta ingázva ezer kilométert is megtesznek. Gyakran úgy kezdik az ismerkedést, a bizalomébresztést tanítványaikban, hogy előbb hasznosítható, gyakorlati oldaláról közelítik meg az írni-olvasní tanulás propagálását. Egy kétgyermekes, 30 éves anya például, aki rászánta magát a tanulásra, először is azt kérte, hogy tanítsák meg vele legalább annyira a betűvetés tudományát, hogy el tudja olvasni az orvosságok nevét, a feliratokat, a recepteket és a meséskönyvek címét. A legtöbb „hallgató" viszont ezzel az anyával ellentétben azonnal a középiskolai oklevél megszerzése felé tekinget, amikor tanulásról esik szó. Ennek elérése pedig nem lehetetlen, mindössze 5—6 évre van szükség. Kampány az írástudatlanság felszámolására Mary Leány, a program vermonti igazgatójának meglátása szerint nem elég csak önkéntes tanítókat beszervezni az írástudatlanság elleni harcba, bár annyi bizonyos, hogy az ő segítségük is jól jön. Állítása szerint fizetett munkaerőre van szükség. Vele ellentétben annak idején a Lau- bach-féle akció hívei úgy vélték, kizárólag önkéntes tanítókkal kell felszámolni az írástudatlanságot. A Laubach-féle akciót az úttörő próbálkozások között tartják számon, és még ma is impozáns tábora van. Negyvenhat államban 30 000 önkéntes tanítót mozgat meg. Közülük mindenki tart egy rövid tanfolyamot, összesen 10— 15 órát az írástudatlanoknak. Másik hasonló jellegű egyesület az Amerikai Önkéntes Írni Tanítók Egyesülete siracusai és New York-i központtal, amely 200 program a- lapján tevékenykedik 31 államban a szövetségi kormány pénzén és önkéntes adományokból. A Laubach-féle egyesület és az „önkéntesek" egyesülete is tagja az írástudatlanság felszámolására alakult koalíciónak, amely tizenegy nemzeti csoportot ölél fel, a könyvtárak amerikai egyesületének a vezetésével. Ezen az őszön a koalíció nagy kampányt1 indít a tömegtájékoztatási eszközökön át Egyesült Államok-szerte, annak érdekében, hogy az emberek rádöbbenjenek, nem lehet írástudatlanul élni Amerikában. Jean Coleman, a koalíció tagja úgy vélekedik, sikert csak akkor érhetnek el, ha a szövetségi akció helyi szinten is folytatódik. Végső soron tehát a helybeli szervek feladata megszervezni és véghez vinni az írástudatlanság felszámolását. Végül is az írástudatlanság magának az embernek, a szenvedő alanynak is kellemetlen problémát és sok hátrányos megkülönböztetést okoz. Azok a munkások, akik nem tudnak írni, nem érthetik meg a munkahelyi utasításokat, nem ismerik ki magukat a különböző nyomtatványok, fizetéspapírok, levonások között stb. Magában a családban is traumát okoz, ha a szülő nem képes segíteni gyermekének a házi feladatok megoldásában. Az írástudatlan szülő gyermeke legtöbbször rossz tanuló. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben megbeszéléseket folytatott Hafez Asszaddal, a Baath-párt főtitkárával, a Szíriái Arab Köztársaság elnökével. A kölcsönös megértés és szívélyes barátság légkörében folyó tárgyalások során Konsztantyin Csernyenko és » Hafez Asszad megelégedéssel állapította meg, bogy a Szovjetunió és Szíria, valamint az SZKP és a Baath- párt közti sokoldalú kapcsolatok sikeresen fejlődnek a barátsági és együttműködési szerződés szilárd alapján, magas szintet értek el és tovább szilárdulnak. Ez nemcsak a két nép érdekeinek felel meg, hanem a haladás és béke érdekeinek is a Közel-Keleten és az egész világon. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a továbbiakban is törekedni fog ez e- gyüttműködés megszilárdítására és elmélyítésére minden téren. A felek részletesen megvitatták a közel-keleti helyzetet, amely továbbra is nagyon veszélyes Izrael agresz- szív politikájának következtében, melyet az Egyesült Államok támogat és ösztönöz. A szíriai államfő nagyra értékelte a Szovjetunió javaslatait,. amelyek a közel-keleti helyzet rendezésére irányulnak. Hangsúlyozták a palesztin kérdés megoldásának kulcsfontosságát az_ átfogó közel-keleti rendezés szempontjából. A nemzetközi helyzet megvitatása során rámutattak arra, hogy az USA kormányának külpolitikája a népek érdekei ellen irányulnak, és nukleáris katasztró. fába viheti az emberiséget. XXX Kurihara juko japán hadügyminiszter egyértelműen állást foglalt a katonai kiadások eddigi korlátozása ellen. A kormányzó Liberális Demokrata Párt katonai albizottsága előtt sürgette, hogy Japán a jövőben ne tartsa magát a fegyverkezési ráfordításokat a bruttó nemzeti termék egy százaléka alá szorító íratlan törvényhez. Az albizottság ígéretet tett arra, hogy hamarosan megvitatja Kurihara Juko javaslatát. Általános vélekedés szerint inndítványoz- ni fogja a kormánynak az 1976-os határozat módosítását vagy teljes eltörlését. Miki Takeo kormánya határozta el 1976-ban, hogy a katonai kiadások nem lép. hetik túl a bruttó nemzeti termék egy százalékát, s ez a határozat az ország katonapolitikájának egyik alapelvévé vált. Értesülések szerint Kurihara úgy vélekedett, hogy az említett egy százalékos küszöb nem lehet akadály a fegyverkezési kiadások növelésének útjában. Mindezt Japán és az Egyesült Államok, valamint általános Ságban Tokió és a nyugati országok együttműködésével igyekezett indokolni. XXX Az 1982 novembere óta Rómában bizonyítékok nélkül fogva tartott bolgár állampolgár, Szergej Antonov levélben fordult Sandro Pertini olasz köztársasági elnökhöz. Antonov levelében rámutat, hogy fogvaíartásának e- gyetlen alapja a már elítélt török merénylő, Ali Agca rágalmazó vallomása. „Még egyszer szeretném kategorikusan leszögezni, hogy nem ismerem Ali Agcát, soha és sehol nem találkoztam vele“ — írja Antonov. Mint a BTA bolgár hírügynökség jelenti. Antonov — akinek egészségügyi állapota a fogságban erősen megromlott — levelében arra kéri Pertini elnököt, hogy járjon közbe azonnali szabadon bocsátásáért.
