Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-16 / 42. szám

ca Megkezdődött a felkészülés Szeptemberben már a legalsó fokon, a gyakor- latozóknál is megkezdődött a felkészülés az 1985-ös spartakiádra. A Csehszlovák Spartakiád ’85 szlovákiai törzskarának titkára, Milan Cervenka. őhozzá fut össze minden fonto­sabb információ, így ő a legilletékesebb arra, hogy a spartakiádra vonatkozó kérdésekre vá­laszoljon. *— Milyen fázisba érkezett a felkészülés? '— Először talán arról, hogy a felkészülés már múlt év végén megkezdődött, és első szakasza idén augusztusban csúcsosodott ki. Ekkor tartottuk a begyakorló összejövetelt, illetve összejöveteleket azok számára, akik a járásokban az egyes kompo­zíciókat vezetik majd. Tizennégy összeállításról van szó. Még konkrétabb formát öltött azután a felkészülés a járási begyakorló összejöveteleken, amelyeken részt vett minden gyakorlatvezető. Meg­nézték és gyakorolták az egyes kompozíciók első részeit, hogy szeptemberben ők is el tudják kez­deni a munkát. El lehet tehát mondani, hogy szep­temberben mindenhol megkezdődött a felkészülés a spartakiádra; az iskolákban, a testnevelési szö­vetség alapozó testnevelési szakosztályaiban, a Honvédelmi Szövetség szervezeteiben és a hadse­regben. — Hányán kezdték betanulni e gyakorlatokat? — Szlovákiában 269 070 egyén gyakorolja a ti­zennégy kompozíciót, a tizenötödik a néphadsere­gé. A katonák egyéni tervek alapján készülnek fel. Legtöbben természetesen a tanulók vannak, az alapiskolás lányok és fiúk. — Vannak-e problémák a gyakorlatozók létszá­mával? — Ez a gond már hagyományosan a férfiaknál jelentkezik. Az összeállítást valamivel több mint 7000 férfival kell betanítani. Itt még nincs betölt­ve minden hely, de nagyobb probléma az, hogy ké­sőbb sokan elmaradnak. — Hogyan jellemezné az egyes gyakorlatokat? ; — A kompozíciók mozgásigényesebbek, mint a korábbi spartakiád gyakorlatai voltak. A szerzők feltételezték ugyanis, hogy az akkori fellépők az eltelt idő alatt legalább egy keveset törődtek erőn­létükkel. Feltehetően tehát edzettebbek vagyunk, mint 5 évvel ezelőtt. A gyakorlatok másik jellem­zője az, hogy a zene jobban kötődik a mozgáshoz. Rítmikusabbak az összeállítások, és például na­gyon sok earobikelemet tartalmaznak. Ez elmond­ható a férfiak gyakorlatáról, amely nagyon alkal- ' más az egész test megmozgatására még az erőn­léti tornában is. Olyan elemekből áll, amelyeket máskor is lehet végezni, akár tornateremben, akár a szabadban. Talán nem tudatosítják még eléggé az emberek azt, hogy milyen hatással van az ilyen gyakorlás az egészségükre és a közérzetükre. Be kell vallanom, hogy javítani kell a mi propagációs munkánkat is, és akkor talán nem lesznek gond­jaink a férfi gyakorlatozőkkal sem. Fontos megér- j tetni az emberekkel azt, hogy a gyakorlatok nem­csak, és nem elsősorban a spartakiád megtartása végett fontosak, hanem az egészségünket szolgál­ják. A többi gyakorlatról is elmondhatom, hogy na­gyon érdekesek és szépek, s ez nemcsak az én vé­leményem, hanem azokké is, akik e gyakorlatokat tanítják. Igen látványosak lesznek, ha nagyobb egységek fogják tornázni. A kompozíciók mindegyi­ke valamilyen eszmei mondanivalót is hordoz. Azt szeretnénk, ha a körzeti, járási és a strahovi be­mutató is kifejezné ezt az eszmei mondanivalót, tükrözné a negyven boldog és békés évet, a szo­cializmus négy évtizedes építését. Ez nem új do­log, hiszen már az első spartakiádoknak is meg­volt az eszmei tartalma, s ez a mondanivaló az­óta állandóan változott, igazodott a társadalmi fej­lődéshez. — Mikorra kell a résztvevőknek tudniuk a spar- takiádgyakorlatokat? — A kidolgozott program ezt is előírja. Március végén, április elején mindenhol tudniuk kell az egész kompozíciót, mert áprilisban megtartják az első helyi bemutatókat. Sz. Gy. | Újabb győzelem f Tizenegy évvel ezelőtt a bodrogközi Királyhelmecen (Král'ovsk? Cblmec) rendezett nyitómérkőzésen szüle­tett meg a csehszlovákiai magyar újságírók labdarúgó- csapata, amely azóta sikerrel népszerűsíti a tömegsport nemes eszméjét az elméleti újságíráson kívül a gyakor- j latban is. Most újra visszatért a kezdés színhelyére. Egy kissé borongós októberi szombat délutánon a bod- rogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) öregfiúk vendé­geként a Bodrog-parti községben lépett pályára. A szép és barátságos légkörben lezajlott találkozón a tolifor­gatók továbbra is megőrizték idei veretlenségüket, mert a ZÍS Kosice volt csapatkapitányával. Tamás Lacival megerősítve 3:1 arányú vereséget mértek ellenfelükre. A mérkőzés után a hnb kastélyépületének tanácster­mében kedélyes élménybeszámolót tartottak. Megismer­kedtek Bodrogszerdahely történetével és életével, s a találkozó kapcsán lapunk egyik legközelebbi számában riportban számolunk be a szépen fejlődő községről. (palágyi) Szabó Attila hatszoros csehszlovák if. júsági bajnok, aki a felnőttek bajnok­ságán is bizonyított: kát aranyat és egy ezüstöt nyert. Miért éppen ők hárman? Mert ők voltak a legsikeresebbek. S miért Kabala, Extra és Pici, ami­kor becsületes vezeték- és keresztne­vük is van? Mert a sport világában általában mindenkinek van még egy „külőn“-neve is, és mert a kajakosok maguk között csak imigyen becézik a három legényt, a Spartak Komárno kajak-kenu szakosztályának neveltje­it, akik a „vizek városának“ e tekin­tetben amúgy is gazdag hagyományait ez évben különös mértékben gazda­gították: sikert sikerre halmoztak. De talán mutassuk be őket először közelebbről. KABALA, VAGYIS VISZLAY ISTVÁN. Huszonegy esztendős, október else, jén járt le a katonaideje a trenőíni Duklában. de úgy döntött, egy ideig még a Vág menti városban marad, ahol sportinstruktorként továbbra is kitűnő feltételek közepette hódolhat kedvenc sportjának. — Azért neveztük el Kabalának, mert annak idején, amikor úgy tíz- esztendős korában a pionírház mel­letti körben elkezdtem vele foglalkoz­ni, valamennyi gyerek közül ő volt a legapróbb — meséli Soós Tibor mérnök, a szakosztály elnöke, aki a városi nemzeti bizottságon betöltött alelnöki posztja mellett is szakit időt a sportra. — Igen csintalan gyerek volt, de a sportot rajongásig szeret' te és szereti máig is. Nagyban támo­gatta őt ebben az édesapja, aki ma­ga is jó futó és labdarúgó volt. Pis­ta eddigi eredményeit elsősorban szorgalmának köszönheti. Termetre is jócskán megnőtt ugyan az évek fo. lyamán, amikor Halmo Béla és Pol- hammer László foglalkoztak vele, de a maga 174 centijéval azonban nem klasszikus kajakos alkat, ezért inkább a kettes hajóban van esélye jó sze­replésre. Jövő évi céljuk Szabó Atti­lával a világbajnoki részvétel. EXTRA, VAGYIS SZABÓ ATTILA. Ha a méreteit nézzük (191 centi, 80 kilő) nem kell sokáig találgatnunk, mikép­pen ragadt rá ez a becenév a még csak tizennyolc esztendős fiúra, aki e sorok megjelenésekor már Viszlay társa, hiszen október elsején vonult be katonai szolgálatra Treníínbe. Ö is aránylag lassan érő, keményen ed­ző típus, ugyanazok az edzők egyen­gették útjait, az ő családjában is ked­venc téma a sport. Attila tulajdonképpen az év felfe­dezettje, sőt jelenleg országos méret­ben is a sportág legnagyobb ígére­te. Érmet szerzett a júliusi moszkvai ifjúsági barátságversenyen; a cseh­szlovák ifjúsági bajnokságon a Prága meneti Slapy-tavon hat (I) bajnoki címet nyert, s ezt egy hétre rá, szep­tember utolsó vikendjén két arany­nyal tetézte a bratislavai Aranyho- mok-tavon tartott országos felnőtt bajnokságon! Egyet Viszlayval nyer­tek a kajak kettesek ezerméteres ver­senyében, a másikat ugyanazzal a partnerrel, továbbá Zoltán nevű báty­jával és a tapasztalt trenőini Stefan Blahoval a négyeshajók tíezer méte­res versenyében. De Attila nem csak csapatember, hiszen az egyesek ezer méterén is dobogóra került, második lett, csak a háromszoros bajnok, a 21 esztendős Vladimír Trepák bizo­nyult nála jobbnak, ő pedig megelőz­te egyebek között Félix Masárt, a je. lenleg egyetlen olyan csehszlovák ka­jakost, aki már évek óta a világ él­vonalába tartozik. Nem csoda, ha Attila is Masárhoz hasonló babérokra akar törni. Meg­van hozzá minden adottsága... PICI, VAGYIS SZABÓ ZOLTÁN. Atti­la tíz perccel idősebb ikertestvére. Egy fejjel kisebb ugyan öccsénél, de ő is kitűnő partner a pároshajóban, amit egyébként a klubtársával, a Slá- via UK-beli Schmiedllel kivívott ezüst­érme is bizonyítja a kettőshajók öt. száz méterén. Zoli útja Bratislavába vezetett, mert testnevelő tanár akar lenni, de főiskolásként is folytatja a sportolást. 0 is jó eséllyel pályázik a felnőtt válogatott kerettagságra. A bratislavai bajnokságon egyéb­ként a komárnói sikereket gyarapí­totta még helyezéseivel a rutinos NAGY LÁSZLÓ, valamint a szintén Trenőínben katonáskodó KÄLÖCZY ZOLTÁN is. Slapyban pedig az újabb nemzedék több tagja nyert érmeket: a kenusok között MARSCHALL GÁ­BOR, a ROPOG - LÖRINCZ-DUÖ, az ifjú kajakosok mezőnyében pedig HO- DEK és a FERENCEI — ZIERKEL- BACH-PÁROS. És a legkisebbekkel foglalkozó BU- GÁR - DÉKÁNY — KRUZEL EDZÖ- HÁRMAS újabb tehetségeket nevel... Sok dicsérő szó illette a Spartak Komárno szakosztályát. Nevelő mun­káját viszonylatban is követendő pél­daként emlegetik. És joggal. MAJOR LAJOS A szerző felvétele A SZIMULTftNOZAS ÉS CSÚCSAI Kovács József losonci (Lufienec) olvasónk a Karpov — Kaszparov sakk­világbajnoki párosmérkőzés ürügyén arra kér magyarázatot, hogy mi is tulajdonképpen a szimultánozás. A szimultán latinul egyidejűséget jelent. A szimultánozás-a sakkban azt jelenti, ha valaki egyidejűleg több ellenféllel játszik. Amióta létezik, mindig nagy figyelmet váltott ki. A sakk történetében sok olyan e- gyénnel találkozunk, akik különféle csúcsokat kívántak felállítani a szí- multánozásban. Még 1266-ban bizo­nyos Buzzeca Firenzében háromtáb­lás szimultánt játszott, ebből kettőt vakon. Az eredmény ismert; Buzzeca 2,5:0,5 arányban nyert. Ez a ma már szinte nevetségesnek tűnő csúcs 1783- ig állt fenn, tehát 517 évig, amikor az ismert Philidor francia zeneszer­ző és sakkjátékos döntötte meg. Egy 1840-ben megjelent orosz iro­dalmi folyóiratban kételkedve és a gyanú hangján írnak a vakszimultán­ról: „Labourdonnais ismert párizsi sakkozó nemrégen bemutatta csodás képességeit: egyszerre két játszmá­ban legyőzte a londoni sakk-klub egy ismert tagját. Ami a legfurcsább, já­ték közben hátat fordított ellenfelé­nek, nem nézte a táblát, míg az an­gol le sem vette tekintetét a bábok­ról. Ha ez nem újságírói kacsa, ak­kor Labourdannais nemcsak sakkozó, hanem zseni is.“ A csoda lassan megszűnt csodának lenni, mert a szimultánokon egyre növekedett a táblák száma. A szimultánozás már a XVIII. és a XIX. században is a sakkozók egyik jövedelemforrása volt. Ma a szimul­tánokat rendszerint 20—30 táblán játsszák, egyesek azonban továbbra is csúcsokra törekszenek. Meg kell említeni, hogy különbséget kell ten­ni azok között a szimultánok között, amikor egy sakkozó meghatározott számú táblán játszik, és azok között, amikor az ellenfelek váltják egymást, ahogyan egy befejezte a játszmát. Az argentin Miguel Najdorf tartja a világcsúcsot az előbbi-változatban. 1950-ben egy időben 250 táblán ját­szott. Tizenegy órányi játék után 226 játszmát nyert, 14-et döntetlenre ját­szott, 10-et pedig elveszített. Ha az ellenfelek .számát vesszük fi. gyelembe, a csúcsot Stahlberg nagy­mester tartotta sokáig, aki San Fran­ciscóban 1941-ben 400 ellenféllel ját­Garri Kaszparov „munka“ közben. szott 40 táblán. Harminchat óra és öt perc játék után Stahlberg 364 játszmát megnyert, 14 döntetlenre végződött és huszonkettőt veszített. Egyes források szerint egy bizonyos dr. Backer San Franciscóban 1938-ban ezer ellenféllel mérkőzött meg. Stahlberg csúcsát Hort csehszlovák nagymester döntötte meg néhány év­vel ezelőtt, amikor Reykjavikban 550 ellenféllel mérkőzött meg. Az ő csú­csa sem maradt hosszú életű, 1979- ben a svájci Werner Hugh 560 ellen­féllel játszott 50 táblán. A mutatvány húsz órát tartott, Hugh a pontok 80 százalékát szerezte meg és 14 576 lé­pést húzott meg. A Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE sokáig nem vezette ezeket a csúcsokat, és csak Olafsson elnökös- ködése óta vezetnek a szimultánok­ról is kimutatást. Hugh eredménye az első, amelyet hivatalosan is elismer­tek. A FIDE nem ellenőrzi a csúcso­kat, de az ezekről beérkező jelenté­seket nyilvántartja. A nyár elején lebonyolították e- gyébként a sporttörténelem első tá­volsági, műholdas szimultánját a Lon­donban tartózkodó és a világbajno­ki párosmérkőzésre készülő Garrl Kaszparovval. Ellenfelei — öt-öt lon­doni és New York-i fiatal tehetség — az Amerikai Egyesült Államokban húzták a lépéseket, amelyeket mű­hold segítségével közvetítettek a két színhely között. Négy és fél órai já­ték után Kaszparov hét győzelmet a- ratott, három mérkőzés döntetlenül ért véget. A laikusok számára a szimultáno­zás valami megfoghatatlan, annak el­lenére, hogy köztudomású dolog; az erősebb sakkozók számára a szimul­tánozás rutinmunka. Különbséget kell tenni a szimultán mutatványok kö­zött is, hiszen a nagymesterek rend­szerint gyengébb, ellenfelekkel vállal­ják a játékot, nincs köztük nagyobb tudású sakkozó. Nem kell tehát cso­dálni a nagymesterek magas arányú győzelmeit a szimultánozásban, mert ellenfeleik rendszerint gyönge játék­erőt képviselnek. M. J. L ~ Csallóközi sikerek a csehszlovák ifjúsági és felnőtt kajak-kenu bajnokságokon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom