Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-16 / 42. szám
új ifjúság A hegyekbe készülök nem viselik jegyét a jüvön üldögélnek napot kereső arcuk redőtlen és nyugodt a kezük amely az imént még gyapjúholmik közt válogatott a hegyekbe készülődök elszánt emberek suttogják róluk a szél fészkeit fogják bejárni barlangjait a télnek talán a sziklák éjeit is s ők csak ülnek a füvön nem is beszélnek meg se rezzen kezük xxx PODOLSZKI JÓZSEF VERSEI Itt járt egy barátunk, jugoszláviai magyar költő, Podolszki József. A Szlovák Nemzeti Felkelés negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett szimpozion jugoszláviai küldöttségének tagjaként jött, és mi hosszan és sokat beszélgettünk, kérdezgettük, mi minden történt vele és barátaival azóta, hogy nem találkoztunk. Aztán itthagyta legújabb verseskötetét, és én tovább beszélgetek vele, ízlelgetem a verseit. Egyik-másik mint egy tiszta patak vagy mint egy hófehér kendő. Friss szél csapkodja az arcom. íme hát néhány A félelem sátra, a Szerelmes és a Zsombék című versfüzérekből. Németh István Szorosan magamra jeliek naponta sodrá mari Te egész másképp te egészen más nyugodt álmaid liliomok XXX Szemed kékje nagy valamit akarhat tervezett tervetlen benne az ég Zorth prém egym, hallgc t vérűm xxx Párnádon feküdteI várnámon feküdtél tárnánkon feküdtünkben ft J.'JeJytXX/. '/PSÍP3BS& ek Szel fúl be az ablakomon ablakodontyfirt álltak hőt ahlatocjjffi&'7 jwqjélv imtfe nem létei ablakomba :ezünn SML WMyi m om nyit<36/ nt/itvd fhagyott I ^kätSSiSä&Er/^iL9^'üti^C^aÍo Medvelalsztktyarlangiábnn • fóAV hadd Aludjon vein bundája -tM/ Bfáottiezö vpit ap anyám bundTfmrr^m^ml álmában a boldogsága ” * t •-$. >cnrtbúzdkaldsz vagyok-magam igazsága bátorsága várok aratásra A dühödt téli szél olyan erővel támadt szembe velünk, hogy csak kétrét görnyedve bírtunk haladni. És a száraz fű a hegygerincen alattomosan meg-megcsúszott a lábunk a- latt. Váratlanul hol hanyatt, hol meg hasra estünk. Akaratlanul is kihallgattam a parancsnok és a politikai biztos beszélgetését •— a szél sodorta felém szavaikat. Szvet- lóról meg Lénáról. Minek is hozták újra elő? Hiszen már döntöttek, hogy szétválasztják őket. Így van ez nálunk — egymásba szeret két fiatal, a férfit az egyik, a leányt a másik partizánosztagba teszik át. Mindnyájan tudtunk a döntésről, és fájt is nekünk. Csodás szép pár volt! Dohánygyári munkáscsaládban született mind a kettő, egymás szomszédságában nőttek fel, és együtt mentek el partizánnak. Néma tanúk voltunk csupán. De a szemközt állók — szintén. Csak akkor dördült el egy lövés, amikor Szvetlo kidugta fejét a rejtekhelyéről, hogy közéjük lőjön. Azonban hamarosan rájött, mennyire értelmetlen minden kísérlete, hogy -elnémítsa az ellenséget, és visszaereszkedett Lénához. Ügy látszik, Lena súlyosan megsebesült. Valaki azt javasolta, hogy dobjunk át kötést, vattát és jódot nekik, és tegyünk a csomagba követ nehezéknek. De hogyann dobhatánk át egy követ? Ha valaki felegyenesedne, hogy átdobja, nyomban golyó találná el. Nem maradt más hátra, mint hogy megvárjuk az éjszakát. A sötétség — e- gyetlen lehetőségünk. Ekkor azonban Szvetlo váratlanul fel- nyalábolta Lénát és előkúszott a mélyedésből. Valószínűleg ki akarta használDOBRI ZSOTEV: SZERESEM Nagyon sokáig titkolták szerelmüket, de vajon elrejtőzhet-e a szerelem? Észrevették, és a döntés nem késett. Szvetlo és Lena maguk is tudták, mi vár rájuk. Talán azért iparkodtak mindig egymás mellett maradni. Nem gátoltuk meg őket benne. Most együtt mentek az osztag előtt, járőrként. Szórakozottan hallgattam a parancsnokot és a politikai biztos szavait, és a szerelmeseket figyeltem. Alig két-há- romszáz méternyire lépkedtek előttünk, vállvetve, dacolva a déli széllel. Szvetlo magas és vállas, Lena alig ért a hónaljáig. A fiúnak széles óbolgár pofacsontja és barna bőre volt, a leánynak finom fehér arcbőre, és a szláv nők szőke haja. A hegygerinc lefelé lejtett. Elindultunk a völgy felé. Feltűnt velünk szemben egy, a miénkhez hasonló domb, és a kettő között kis tisztás a száraz völgyben. Szvetlo és Lena leereszkedtek a völgybe.- Olyan tisztán, olyan szépnek láttam őket, hogy legszívesebben felkiáltottam volna. De a torkomban rekedt a kiáltás — a szemközti emelkedésről sortűz hangzott fel. Parancs követte: vissza kellett fordulnunk, és a dombgerinc mögé rejtőz- nünk. Mielőtt lefeküdtem volna rejtekhelyemre, láttam, hogyan inog meg Lena, és hogyan ragadja őt Szvetlo kézen, és hogyan hemperedik le vele együtt a vízmosás mélyébe. Parancsnokunk megnézte a szemközti dombot, a kis völgyet, kettejük rejtekét, majd a mi állásainkat, és elkáromkodta magát. Egyre romlott a helyzet. Ha leereszkedünk, hogy megmentsük őket, át kell vágnunk a nyílt meredélyen. De akkor kitesszük magunkat az ellenséges puskák tüzének. Ugyanez gátolta meg Szvetlót és Lénát abban, hogy visszatérjenek közénk. Ezenfelül Lena meg is sebesült. Az igaz, hogy az ellenségnek is el kellett rejtőznie a szemközti domb mögött. Nagy Zoltán tusrajzat ni a tisztás minden kis szintkülönbségét, hogy elérjen a mi dombunk aljáig, és onnan eljusson hozzánk, a biztonságos oldalon. Nagyon kockázatos kísérleti De hogyan tudjuk megállítani? Elkezdett kúszni a sebesülttel, és a szemközti dombról lövések dördültek el. A golyók port vertek körülöttük, és valóságos csoda, hogy nem találták el őket. Végül is Szvetlo észre tért, ráébredt, hogy a halált kísérti és visszakúszott a vízmosás mélyébe. Várt egy keveset, várt, majd megint megpróbálta. Ezúttal dombunk jobb oldalához akart eljutni. A vízmosás másik oldalán bukkant elő, és onnan kúszott felénk. Üjra golyók záporoztak a szemközti dombról. Szvetlo összehúzta magát és egyik kezével magához szorította másik csuklóját. ö is megsebesült. Nem maradt más hátra, mint újra menedéket keresni a mélyedésben. Ezért visszafordult.“ Nyomasztó érzés fogott el bennünket. A parancsnok dühöngött. Miért nem a- karja Szvetlo megérteni, hogy meg kell várnia az éjszakát? Miért tesz ilyen veszélyes kísérleteket? Hogyan értethetnénk meg vele szándékunkat? — De Lena —• szólalt meg egyikünk — vajon kibírja-e estig? Súlyosan megsebesült! És amíg besötétedik, és... I Szvetlo bizonyára azért siet. A parancsnok felkiáltott: — Ördögi csapda! És akkor valami hihetetlen történt. Szvetlo őrültségre szánta el magát. Váratlanul előjött rejtekhelyéről, és felegyenesedve, karjában a sebesült Lénával, elindult a nyílt tisztáson egyenesen felénk. Megdermedtünk, és a szemközti dombon szintén elnémultak. Egy perc, kettő, három. Szörnyű csend. Szvetlo meg csak viszi a ‘tehetetlen Lénát és felkapaszkodik a vízmosás oldalán. De miért nem lőnek a szemköztiek? Talán a tett szépsége lenyűgözi őket? Vagy talán gyönyörködnek a nagyszerű párban? Vagy csupán, hozzánk ha- ’ sonlóan, nem hisznek a saját szemük- nnek. Bizonyára az utóbbi történt, mert a- lighogy Szvetlo a meredély feléig ért, veszett tüzet nyitottak. És mi is u- gyanolyan hevesen lőttük őket. Mintha álmodtunk volna. És Szvetlo csak ment, karjában vitte Lénát; Lena feje tehetetlenül imbolygott; Szvetlo haladt előre, és vártuk, hogy el fog esni, de nem esett össze, vártuk, hogy most-most rogy le, dp nem állt meg, ment topább.. És milyen hosszú volt' ez a szörnyű álom. Csak amikor már közöttünk volt, a domb mögött, védett' helyen, csak akkor ébredtünk fel belőle. Még sohasem volt ilyen ünnepünk! Bár súlyosan megsebesült, Lena lélegzett. Elállítottuk a vérzést, bekötöztük. Szyetlo kabátujján és nadrágszárán rengeteg golyóütötte lyukat fedeztünk fel, de egyetlen gém találta el őt. Csak az az egy sebe volt, a csuklóján, amelyet akkor kapott, amikor megkísérelte, hogy kúszva jusson el hozzánk. A parancsnok felindult, még sohasem láttuk ennyire meghatódottnak. Nézte őket, és így szólt a politikai biztoshoz, úgy, hogy mindnyájan hallottuk: — Ejnye már, nem szabad szétválasztanunk .ezeket az ördögfiókákat! Nem gondolod-e, hogy a szerelem mentette meg őket? — Ügy látszik — mosolygott a politikai biztos. — Majd elgondolkodott és hozzátette: hiszen meg van mondva, hogy a szépség megmenti a világot! És mi lehetne nagyobb szépség a szerelemnél? Néhányan nem úgy értettük a parancsnok szavait, mint döntést, hiszen a partizánharcnak megvannak a maga könyörtelen törvényei. v Most mindenekelőtt azt kellett eldöntenünk, hogy mit csináljunk azokkal, a szemközti domboldalon. Eordította: Karig Sára bánat ha elleptél folyó kivetettél nádas felszabdaltál zsombék rám szakadtál tudom már tudom már zsandár sose voltam betyár nem lehettem xxx Hiszek a világmindenségben hiszek az egyetemességben hiszek a tökéletes konstrukcióban hiszem a törvényt minden véletlenek számtalan-számos törvénytelenségek zűrzavarában rendezetlenségek és vaskos tévedések ellenére hiszek a rendben hiszek a mesékben az elméseitekben meséletlenekben MIHAIL ZOSCSENKO: . A VILLAMOSON A villamoson mindig a második. kocsiban utazom. Az első kocsi, mint a szardíniásdo. boz — s jaj annak, aki valaki lábára lép. A második kocsi sokkal tágasabb és vidámabb. Es senki sem lép a másik lábára. Az utasok itt kedvesebbek, néha tréfás történeteket mesélnek. Néhány napja a négyessel utaztam. Szemben velem két férfi ült. Az egyik fűrészt tartott a^kezében. A másik üres sörösüveget. Ujjaival föl-le zongorázott rajta. Néha a szeméhez emelte, s a zöld üvegen át bámulta az utasokat. Mellettem egy idősebb • hölgy ült, barna bundája kinyitva lógott a ■ vállán. Ügy festett az asszony, mint aki fáradt vagy beteg. Még a szemét is lehunyta. tőié balra -á padlón — csomag. Piros papírba " csomagolva, gondosan • átkötve. Nem volt közvetlenül a Hölgy mellett,.hanem egy kissé távolabb tőle. Az idős hölgy oldalról óda-odapillantott, a helyén van-e. — AsszonyomI Figyelmeztetem, vigyázzon a Csomagjára, mert könnyen lába kelhet, Vegye az ölébe! Az idős hölgy sértődötten rám nézett, mutatóujját az ajkához emelve jelezte, maradjak’ csendben, és újra lehunyta pilláit. Majd ismét rám nézett haragosan: — Ellőtte a tervemet! Szándékosan tettem oda a csomagot. Es nem is alszom, csak mímelem az alvást! — mondta. — Ugyan miért? — kérdeztem csodálkozva. ' • ■; 1 ' " > — Miért? Miért?... — szólt rekedt' han- gon az idős hölgy.— Csalétek a csomag! Az utasok érdeklődve figyelték a beszélgetést. — És mi van a csomagban? — kérdezte a sörösüveges férfi. — Rongyok, ócska ruhadarabok; papír. A tolvaj nem lát fa a csomagot belülről. Ellopja, ami a keze ügyébe kerül. Már egy hete így utazom, napról napra. — Es elfogott valakit? — kérdezte a fű- részes férfi. Hogyne! — büszkélkedett az öreg hölgy. — Elfogtam... Nemrégiben egy lány akarta ellopni. Szép lány volt, fiatal. Nézek rá, ő meg a csomagra. Majdnem elszökött csomagostul a semmirekellő. — A rendőrségre az olyan emberekkel! — mondta mély, érces hangon egy kalapos férfi. — Ügy van, a rendőrségre! — harsogott az idős hölgy. — Egyszer egy férfit is elfogtam, szolid, ártatlan megjelenése volt, Felemelte a csomagot, és csak állt vele. Várta, mi történhet. En csak lapultam. Erre ő elindult. Utána kiáltottam: Uram, hiszen maga ellopta a csomagot! Maga gazember! — Ügy, tolvajokra vadászik? És sokan a hálójába akadtak? — érdeklődtek többen is. — Elegen! — felelte az idős hölgy, majd megdörzsölte a szemét, s a villamosablakból az utcát nézte. Egy megállóval tovább utazott, mint szeretett volna. Ahogy csomaggal a kezében elindult a kipattanó ajtó jelé, sértődötten rám nézett: — Ellőtte a tervemet! — mondta, és kilépett a kocsiból. Fordította: Mázik István
