Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-24 / 4. szám
6 ■' —IT HELYZETKÉP A BRATISLAVAI KARATESPORTROL Nem verekedés, nemes küzdősport A karate küzdősport. lő erőnlétet, ügyességet, rugalmasságot, reakcióképességet követel. Mondhatnánk azt is, hogy a férfiak sportága, de az utóbbi időben a gyengébb nem képviselői között is egyre nagyobb teret hódít. Nálunk a karate a legfiatalabb sportágak egyike. Ennek ellenére a nemzetközi porondon a csehszlovák válogatott tagjai már több szép sikerrel kirukkoltak. Ugyanakkor a nemzetközi versenynaptár egyik biztos pontja a ma már hagyományos Szlovákia Nagydíja, amelyet az idén tizedszer rendeznek majd meg a bratislavai pa- sienkyi sportcsarnokban. A sportág népszerűségének hű tükörképe, hogy ezt a színvonalas erőfelmérést évek óta telt ház előtt bonyolítják le, igaz, a nézők valódi karatecsemegének lehetnek tanúi, mivel a kontinens legjobbjai állnak csatasorba ezen a versenyen. Magáért beszél az a tény, hogy a tavalyi nagydíjon a jelenlevő vendégek között foglalt helyet Jacques Delcourt, a Karate Világszövetség (WUKU) elnöke is, aki elégedett volt a rendezés és a küzdelmek színvonalával. Bratislava a karate fellegvára Csehszlovákiában. Jelenleg Szlovákia fővárosában 13 szakosztályban folyik a munka, összesen több mint kétezren látogatják az igényes edzéseket. A bratislavai versenyzők a hangadók az összes hazai viadalon, az országos bajnokságokon sorozatban nyerik évek ósta a bajnoki címeket. Persze ez nem a véletlen műve, Bratislavában a szakosztályok edzői, vezetői s részben aktív versenyzői munkájának az eredményeként saját, jellegzetes „karateiskola“ alakult, amely nagyon pozitívan határozza meg a sportág fejlődésének irányvonalát. Tizenkét éve, 1972-ben „született meg“ a karate Bratislavában, ekkor alakították ugyanis meg az első hivatalos szakosztályt a Slávia Ekonóm sportegyesületben. Ez a Slávia SVST, Rapid és a Spoje karateszakosztályaival együtt mindmáig a legsikeresebbek közé tartozik. A fiatalok körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend a sportág. Igaz, az edzők gyakran panaszkodnak, hogy a kezdők nagy része csak azért jelentkezik, hogy megtanuljon verekedni. Ugyanakkor a hosszúéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy éppen az ilyen szándékkal jelentkező fiatalokban van a legkevesebb kitartás, s néhány edzés után megunják a munkát, kihullanak. A lelkiismeretes edzők ugyanis tanítványaikat kitartásra, ellenálló- képességre és főleg az elsajátított küzdőmodornak csakis a sportpályán való alkalmazására nevelik, ami elsődleges és nemes I célja a Távol-Keletről Európába eljutott küzdősportágnak, a karaténak. K. G. 21 ttipitya - csaisiü sístaféti Nemhiába nevezik Moszkvát a világ egyik Iegsportszeretőbb városának, s nem véletlenül hirdetik a tömegsport-rendezvények szervezői — immár Szarajevóra gondolva —, hogy az olimpia éve nem csqk az olim- pionoké. A nyolcmillióé fővárosban hagyományosan nagy hangsúlyt fektetnek a tömegsport fejlesztésére, új bázisok kialakítására. íme, egy kis ízelítő a téli választékból: szánkózás, síelés, korcsolyázás és jégkorongozás, s mindez a tömegsport keretein belül. Bár a műjégpályákon elsősorban a versenyzők gyakorolnak, de a moszkvai zimankó remek lehetőséget teremt a parkok és terek jégpályákká fagyasztására. A Gorkij ! parkban például a két nagy tér mellett a sétányokat is feltöltötték vízzel, s így 80 ezer négyzetméteren csúszkálhatnak az amatőrök. Ez a park csak egy része a metropolis kétmillió négyzetméteres jégparadicsomának. A lakótelepeken 200 hokipálya várja a házibajnokságok fiataljait, s újra divatba jött a nálunk kevéssé ismert jéglabdajáték. A síelés szerelmesei ötven jól kiépített, kivilágított útvonalon róhatják a kílométeI reket az Izmaljovo és Szokolnyíki parkokban. Felügyelet mellett a kisebb ugrősánco- kat is igénybe vehetik a bátrabbak s persze a gyakorlottabbak. Egyre több műlesik- lócsoportot szerveznek társadalmi munkában ismert versenyzők és edzők. A hétvégi kirándulókat s az ünnepeket Moszkva környékén töltőket a vasút- és buszpályaudvarokon felállított sífelszerelést kölcsönző helyek figyelmeztetik: senki se feledkezzék lmeg a sportolásról az üdülés alatt sem. A jégtáncosok győzelmi emelvénye. Középen a győztes Torvill — Dean pár, halra a Besztemjanova — Bukin ezüstérmes és a Klimova — Ponomarenko bronzérmes páros. BUDAPESTI A z olimpia évében általában minden más verseny fénye elhalványul. Versenyzők, szakértők, nézők legfeljebb csak afféle főpróbának tekintik. így volt ez a budapesti műkorcsolyázó- és jégtánc Európa-bajnok- sággal is. Ha a jégtáncot nem vesszük figyelembe, akkor a pompás Budapest Sportcsarnok közönsége és a televízió jóvoltából azok a nézők, akik még mindig várnak valami újat ebben a sportágban, igencsak főpróbaízű bemutatóknak voltak tanúi. A rosszmájúak azt mondták, minek a Rolba, a versenyzők — főleg a női és férfimezőny — úgyis simára törölték a jeget. Bukás és bukás között természetesen van különbség. Lehet „jeget takarítani“ a fáradtságtól, a tudás hiányától, izgalomtól és mondjuk egy háromfordulatos ugrás sikertelen kísérlete közben. A végeredmény azért nem mindig ugyanaz. ■ OB De rosszmájúság ide, rosszmájúság oda, az a tény, hogy a párostól a férfi egyéni versenyig nagyon sokat buktak, felveti a kérdést: miért kell ennyi ugrás egy gyakorlatba, miért a sok erőn felüli kísérlet? Legfőbb ideje volt, hogy a nemzetközi szövetség korlátozta az ugrások számát, a jelek szerint azért mégsem egészen hatásosan. Sokan kérdezik, hová tűntek a piruettek, a főszereplő ülőforgások, a nagy újító egyéniségek. Eltűntek a szmokingokkal, a fehér ingekkel és a csokornyakkendőkkel. Nem mondjuk, hogy Olaf Ludwig neve ismerős az országúti kerékpározást kedvelők körében. A tavalyi Békeversenyen sorra döntötte meg a csúcsokat: az ő nevéhez fűződött a legtöbb szakaszgyőzelem, ő volt a legsokoldalúbb, legaktívabb kerékpáros. Egy évvel korábban az egyéni ösz- szetett versenyben is győzött. Csúcsait egyhamar aligha tudja bárki is megdön- teni. Nem véletlen tehát, hogy a közelmúltban őt nyilvánították a világ legjobb amatőr kerékpározójává, övé lett az Arany Pálma. A Német Demokratikus Köztársaság világhírű kerékpárosiskolájának méltó tagja. — Szinte jelképnek tekintem — módja —, hogy Kari Heinz Oberfranz 1972. május 16-án a Békeversenyen elsőként haladt át a célon Gerában. Akkor végleg eljegyeztem magam a kerékpározással, és tíz évre rá szinte napra pontosan én is a dobogó legmagasabb fokára állhattam a Békeversenyen. — Nem gondolt arra, hogy megismétli sikerét? — Vajon akad-e olyan sportoló, aki ne törekedne erre? ... Egy gyenge szakaszszerepléssel azonban jelentős hátrányba kerültem, s csapatkapitányi teendőimnek is eleget kellett tennem: segítenem, buzdítanom kellett társaimat. Végül örülhettem, hogy Fáik Bodennek sikerült nyernie, én pedig harmadik lehettem. jEgkockAk egy-egy gyakorlat értéke a kellékeken múlik, de azért... B » B A Jégtánc valamelyest kárpótolta a sportág kiábrándult híveit. Amit az aranyérmes Jayne Torvill — Christopher Dean pár nyújtott, arra nehéz lenne jobb szót találni, mint hogy fantasztikus. Alig valamivel maradt le mögöttük a Besztemjanova — Bukin és a Klimova —- Ponomarenko szovjet pár. Igaz, hogy utánuk aztán egy hatalmas űr következett. A Klimova — Ponomarenko pár Kálmán Imre zenéjére táncolt hallatlanul sok ötlettel, egyéni ízzel fűszerezve. A másik szovjet kettős, Besztemjanova és Bukin szovjet népi zenét választott, s népi táncuk motívumaiból alkottak csodálatos, játékos egyéniségükkel harmonizáló szabadgyakorlatot. Amit viszont az angol páros művelt a jégen ... Lágyan, forrón, olvadón, káprázatosán szépen; tökéletesen összeolvadva a zenével, mintha nem a magnóból, hanem az Izmaikból, a mozdulataikból sugárzott volna. A nézők hol visszafojtva lélegzetüket figyelték, hol önfeledten tapsoltak. Régen volt már Ilyen produkció a jégen. A pontozók sem tudtak ellenállni az élménynek. Közülük hatan hatost adtak a művészi kivitelre. És ez még csak a rövid program volt. Szombaton a szabadgyakorlatuk után a tartalomra hárman, a kivitelre már heten adták a maximumot. Ezt se szárnyalja túl egyhamar valaki. II UGSOKOIDAIOBB b • a Azért a női mezőnyben is akadt leg. Az újságírók szavazata alapján a női egyéni verseny Európa-bajnoknője, Katarina Witt, az NDK kiválósága lett a budapesti EB szépségkirálynője. Pedig nem volt könnyű a választás, hiszen sok csinos, bájos hölgy korcsolyázott a jégen. Még szerencse, hogy a jégen nyújtott teljesítmény a szépségversenyben nem játszott közre. a • a Versenyzőink közül természetesen Sa- bovcík szerepléséhez fűztük a legtöbb reményt. Talán nem is okozott csalódást, negyedik helye nem mondható rossznak. Az igazat megvallva azonban dobogós helyezést vártunk tőle. Róla köztudomású, hogy minden idényben van egy rosszabb szereplése, hogy aztán a következő fontos versenyeken annál jobban fusson. Reméljük, hogy a budapesti volt az a bizonyos gyengébb szereplés, és a szarajevói olimpián már kitesz magáért. A BUDAPESTI EB DICSÖSEGTÄBLÄZATA: Férfiak: 1. Fagyejev (szovjet), 2. Cerne, 3. Schramm (mindkettő NSZK-beli), 4. Sa- bovöík (csehszlovák). Nők: 1. Witt (NDK-beli), 2. Ruben (NSZK- beli), 3. Kondraseva. Jégtánc: 1. Torvill — Dean (angol), 2. Besztemjanova — Bukin, 3. Klimova — Ponomarenko (mindkettő szovjet). Páros: 1. Valova — Vasziljev (szovjet), 2. BSss — Thierbach, 3. Lorenz — Schubert (mindkettő NDK-beli). P. E. Sabovéíktól jobb teljesítményt várunk aB olimpián. wem — Tizenhét szakaszgyőzelme közül hetet az egyéni indítások során szerezte. — Az egyéni indításos verseny minden versenyzőnek esélyt ad. Nem készülök erre külön, ugyanolyannak tekintem, mint minden szakaszt. — Nagyon gyakran a hajrában diadalmaskodik ... — Ez a sok gyakorlás eredménye. Szeretek hajrázni függetlenül attól, hogy az élbolyban vagy hátrább kerekezem. Ez már a véremben van... A téli edzéseken és a pályaversenyeken egyébként külön foglalkozom a sprinttel. — Mennyit kerekezik egy év alatt, s mennyit edz naponta? — Egy év alatt több mint 25 000 kilométert, egy-egy edzésen pedig 250 kilométert teszek meg. — Sok értékes győzelmet aratott. Csalódás soha nem érte? — De igen, Moszkvában, az olimpián és Prágában az 1981. évi világbajnokságon. Az olimpián több apróbb hibát követtem el, azért nem szólhattam bele az elsőségért folyó küzdelembe. Prágában elbíztam magam ... A Békeversenyen azon a szakaszon, amelyen a világbajnokság ‘ folyt, előzőleg nyertem, s azt gondoltam, hogy mindent tudok a pályáról. Kiderült, hogy tévedtem, rájöttem arra is, még nem tudok mindent a kerékpározásról. Ennek ellenére világbajnok akarok lenni! * }-----r TT *
