Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-03 / 1. szám
/• V HUSZONHAT ELFECSÉRELT ÉV És jönnek, dőlnek, egymás sarkára hágnak a pekingi rémtörténetek a kulturális forradalom további esztendőiről. Egymást követték a kampányok, a tou-pi-kaj hisztérikus lökései. Tou annyit tesz mint „harc“, pi = „bírálat“, kaj = „átalakulás“. Mindenkit, aki elérhető volt, rendszeres tou pi- -kajnak vetettek alá, volt, akit többször is ... Olyan „kampány* is volt, hogy a kommunizmus „már megvalósult“ Kínában, tehát szabad a vásár... A parasztok országszerte hetekig ettek, betegre zabálták magukat, levágták az állatokat, a baromfit, állt a nagy dí- nomdánom országszerte. Természetesen szörnyű éhinség lett a nagy dárldó szomorú böjtje ... Aztán valaki kiadta a jelszót: „Inkább semmit se termeljünk, csak ne legyen kapitalizmus“. Az elosztás alapjává a „vas-rizsescsé- sze“ fikcióját, a teljes egyenlőség elvét tették, aminek következtében senkit sem ösztönzött semmi az odaadó, jó munkára. Tíz év kiesett az életünkből — sóhajt fel fiatal ismerősöm a Tienanmen téren. — Nem tíz, legalább huszonhat — mondja egy másik pekingi beszélgető partnerem. — Számolja csak össze a sok-sok teljesen őrült kampányt és a kijavításukra pazarolt éveket. Ez összesen nuszon- hat; higgye el, mert én összeszámoltam. És valóban — gondoljunk csak a „nagy proletár kulturális forradalom“ vandalizmusa előtti úgynevezett „konstruktív“ kampányokra. A népi kohókra, amikor minden utcán tökéletlen kis kohók nyelték el a fémet, a szenet, a fát, hogy teljesen használhatatlan, silány vasat olvasszalak. A verébvadászatra, amikor országszerte napokig tartó zenebonával, cintányérral, dobszóval fárasztották ki a verebeket, hogy azok holtan hullottak a földre, s velük persze az énekes madarak is, minek következtében mértéktelenül elszaporodtak a rovarok, hogy felzabálják több év gabonatermését. A „fölösleges“ kutyák és macskák kiirtására, ami előre megjósolhatóan oda vezetett, hogy vidáman Sugár András: TIGRISHOSEG PERINGBEN II. rész elszaporodtak az egerek, patkányok, csótányok, mezei pockok. A Mao Ce-tung véleménye szerint „szúnyogszaporító“ gyep kiirtására, aminek következtében Peking- ben még ma is nagyon kevés a fű -r bár már gondozzák —, és mindent ellep a szabadon szállingózó finom por. Mennyi értelmetlen kampányra kellett elpocsékolni a nagy és szorgalmas kínai nép életerejét, anyagi erőtartalókait! Mao például kitalálta, hogy készülni kell a „szovjet szociálimperialisták“ által bizonyosan kirobbantandó háborúra, s ezért országszerte óvóhelyeket, pincéket kell ásni. Pekingben és más városokban évekig nem épültek lakások, alig emeltek más épületet is, ehelyett a beton, a cement, a tégla, a malter mind- -mind a föld alá vándorolt, roppant erőfeszítéssel milliók vájták a földet, termelték ki a talaj millió köbmétereit, hogy teljesen fölösleges pincéket ássanak, építsenek. A piacon rengeteg a gyümölcs, a zöldség, árulnak ketrecbe zárt kabócát is, ami a kínaiak legkisebb háziállata. Az emberek nem titkolják az új kínai élet gondjait sem. Gyakran hallani például a kuanghszi szót, amelyet talán protekciónak, másodlagos gazdaságnak vagy um- buldának lehetne legjobban magyarra fordítani. A forró nyárban például mindenki nagyon szeretne sörhöz jutni, hiszen a pekingi sör [Beijing, Pijiu) vagy a csing- taói sör egészen kitűnő. Ám a kuanghszi miatt nagyon nehéz sört venni, mert (a helyi lap szerint) a sörgyár vezetői kénytelenek a következő „partnereket“ kielégíteni termékeik legnagyubb részéből: a malátát szállító gazdaságokat vidéken; a komlót szállító gazdaságokat másutt; a palackozó üveggyárakat; a ládagyárakat; a bankot, amely hitelez; a helyi adóhivatalt, hogy megmaradjon a jó viszony; a nagykereskedelmi hálózat felelőseit; ezek barátait és üzletfeleit, akiktől mindig lehet ilyen-olyan hiánycikket kapni; és így tovább. A kuanghszi miatt ezért annyi teherautó jelentkezik a sörgyárak kapuinál, hogy végül ki tudja hová „folyik el“ a sör, mielőtt a szomjúhoző pekingiekhez jutna. 'A Kínai Népköztársaságban é! a világ lakosságának egynegyede; a kínai mezőgazdaságban dolgozik a világ egész lakosságának egyha- toda. Ezért rendkívül érdekes volt számomra, hogyan él ma a kínai paraszt. Tudtam jól, hogy évezredeken át nagyon kevés kellett az éhhalálhoz — elég volt egy-két nagyobb esőzés vagy közepes aszály, s Kínában milliók haltak éhen. „Ha nálunk két papig esik, árvíz van, ha viszont két hétig nem esik, aszály pusztít“ — olvastam valahol egy kínai paraszt siralmait» A forradalom győzelme, 1949 óta eltelt több mint 30 év alatt is több éhinség pusztított a kínai falvakban. Súlyosan akadályozták a mezőgazdasági termelés fellendítését az ostoba szabályozók, az egyenlősdi rákfenéje, a vas-rizs-, csésze és a nagy kondér elmelete, amely azt súgta a parasztnek: teljesen mindegy, mikor és memiyit dolgozol, hiszen úgyis kapsz enni egy keveset, többre peiig amúgy is hiába vársz ... Márpedig tudnunk kell, hogy Ki nában különösen sok múlik azon a bizonyos többleten, amelyet a paraszt szorgalma, földszeretete, anyagi érdekeltsége hozzáadhat a terméshez. Talán ennek tudható be, hogy amint véget értek a „kulturális forradalom“ és a maoista egyenlősdi őrültségei, amint Teng Hsziao-ping kiadta a jelszót, hogy a paraszt nyugodtan gazdálkodjék, piacozzon, gyűjtsön és 'boldoguljon, azonnal kétszeresére- háromszorosára növekedett a termés és a paraszti jövedelem. Ma például nem korlátozzék, hány malacot tarthat a paraszt a háztájiban, a portáján; nem firtatják, miből tud építkezni... A terven felüli termésmennyiség helyenként ötven százalékban, helyenként teljes egészében a paraszté lehet. Tulajdonképpen a kommuna szó is kipusztulóban van; ezt a sajnálatosan kompromittált elnevezést kiszorítja az „ipari-agrár-kereskedelmi komplexum“ vagy „egyesülés" kifejezése. Senki sem üldözi, na az egyesülés melléküzemágakba kozd, s így próbál gazdagodni... A faluban, ahol jártam, büszkén mondták, hogy nem kevés a „tízezres“ parasztcsalád, vagyis az olyan família, amelynek évi jövedelme eléri a tízezer jüant (ez körülbelül hatvanezer korona J. Bemehettem egy találomra kiválasztott parasztházba is. Volt villany, az udvarban vízvezeték. A szobák nagyon tiszták, a falakon — akárcsak a világ legtöbb paraszti hajlékában' — eléggé gics- cses képek, de csodák csodája: sehol egy politikai tartalmú kép vagy plakát. Sehol egy Mao oltár (azelőtt mindenütt kötelező volt...) A parasztház legfőbb dísze a rádió, tévé és a varrógép. Mindenütt van termosz, a kínaiak nem isznak forralatlan vizet. Ha nines tea, forró vizet isznak — ezt hívják „fehér teának“ —, de persze manapság mindenütt van tea. Az én paraszti családomnál á falon egy tigris óriási képe, mellette két oldalt gyönyörű kínai írásjelek. Mit jelent a szöveg?, Lefordítják: „A tigris bőgése betölti a völgyet, de csak egy pillanatra. A patak halk csörgése viszont állandó és tartós.“ Kell-e ehhez külön értelmezés? Hát nem világos? (A befejező részt lapunk következő számában közül- iákI V .. ■- ' 1 - ■ Kínaiak, külföldiek fényképtzkea nek a Tienanmen téren Csónakázó kínaiak a Nyári Palota taván A TASZSZ hírügynökség nyilvánosságra hozta jurij Andrnpovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének beszédét, amellyel a Központi Bizottság ülésének résztvevői a tanácskozás első napján ismerkedtek meg. Ebből a beszédéből idézzük az alábbiakban. „Gazdasági törekvéseink fókuszában végső soron a nép életszínvonalának az emelése áll. Ez terveink fő szociális és politikai célja. A termelés növekedésének eredményeit akkor tudjuk értékelni kellőképpen, ha azok megmutatkoznak a nép életszínvonalának javulásában. Ebben az irányban nagy erőfeszítéseket teszünk. A lakosság reáljövedelme állandóan növekedik. Nagy figyelmet követel meg — akárcsak a korábbiakban is — az élelmiszer- orogram teljesítése. Az idén foganatosított intézkedések lehetővé tették, hogy kissé javítsuk a lakosság élelmiszer-ellátását. Az utóbbi időben első ízben történt előrelépés olyan fontos területen, mint az állattenyésztés. Növekedett a tej-, a hús- és a tojásfelvásárlás, megszilárdult a takarmányalap. Ezek alapján azzal számolunk, hogy jövőre a helyzet tovább javul. Ennek alapfeltétele azonban, hogy a szövetségi köztársaságok pártszérvei és tanácsai, valamint a helyi párt- és gazdasági szervek, illetve tanácsok, é® nem utolsósorban a mezőgazdaságban dolgozók biztosítsak az állatállomány sikeres át- telelését és a tavaszi vetést, egyszóval újabb lépést tegyenek a mezőgazdasági hozamok és a farmok termelésének a növelése terén. Az egyes köztársaságok, kerületek, területek pártszerveinek és tanácsainak elsőrendű feladata — hasonlóképpen a minisztériumoké és egyes reszortoké is — a mezőgazdasági potenciál, valamint az agrár-ipari komplexum fejlesztésére szánt források növekvő mértékű kihasználása oly módon, hogy teljes mértékben megoldódjék a lakosság élelmiszer-ellátásának a kérdése. A halaszthatatlan feladatok egyike továbbra is a piac iparcikkekkel való jobb ellátása. Az utóbbi időben megnövekedtek a lakosság igényei az iparcikkek választékával és minőségével szemben .egyaránt, s ez elsősorban a megnövekedett vásárlóerőnek és az egyes cikkek iránt megnövekedett keresletnek tulajdonítható. Az ipar azonban csak rendkívül lassan tér át a korszerű közszükségleti cikkek gyártására. A rövid távú feladatok meghatározásakor nem lehet szem elől téveszteni a népgazdaság fejlesztésének stratégiai céljait. Szükség van arra, hogy erőteljesen törekedjünk a gazdaságirányítás további tökéletesítésére és a dolgozó kollektívák kezdeményezőkészségének a további kibontakoztatására. Rendkívül fontosnak tartom azt a több minisztériumban folyó kísérletet, melynek lényege, hogy bővítették néhány vállalat hatáskörét és növelték felelősségüket az elért eerdményekért. A kísérlet során kipróbálják az irányítás néhány új elemét is. Az eredmények értékelése kiindulópont lész az egész népgazdaságra vonatkozó megfelelő javaslatok kidolgozásához. Szükséges, hogy egyre előre felkészítsék 8 többi ágazatokat is. A tizenkettedik ötéves tervidőszakba olyan jó] (működő, egybehangolt gazdaságirányítási rendszerrel kell lépnünk, amely lehetővé teszi a népgazdaságunkban rejlő előnyök még teljesebb kihasználását.“
