Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-24 / 4. szám
Mis ÜNNEP 1984. Január 12. Á történelmi naptár nem tartja Jelentősnek ezt a napot, és bizonyára azt sem Jegyzi majd, hogy ezen a napon a bratislavai Duna utcai gimnázium 45 diákja SZISZ- tag lett. Minden olyan volt, mint azt az esemény megkívánta: ünnepélyes. A helyszín a Klement Gottwald Pionír- és Ifjúsági Ház tükörterme, a zenei hátteret Liszt Ferenc szimfóniája szolgáltatta, miközben Mészáros Mariann előadta Váci Mihály versét. Kevés olyan ünnep van a diákok életében, amikor ők számítanak, ők a fontosak. Legfeljebb a szalagavató, de hát míg odáig eljutnak.-.. Aznap egy ilyen nagy ünnepet éltek át. Sugárzott a SZISZ-elnök, Varga Livi arca, hogyisne, hiszen az új tagokkal több mint háromszázra gyarapodott az iskola SZISZ-családja, lesz kikkel dolgozni, csak ne hiányozzék a kezdeményezés, az akarat senkiből... Jó volt hallani Koudelka Györgynének, az iskola igazgatóhelyettesének meleg hangú köszöntőjét, aki hangsúlyozta, hogy az iskola pártszervezete és vezetősége várakozással tekint az új SZISZ-tagok munkája elé, figyelni fogják, hogyan sikerül tartalommal megtölteni a SZISZ-fogadalom szövegét. Köszöntjük hát mi is a SZISZ több mint egymilliós családjának újdonsült tagjait, és kívánjuk, hogy öregbítsék iskolájuk ifjúsági szervezetének jó hírét, gazdagítsák tudásukkal a SZISZ életét. Kép és szöveg: BohuS KRAL Deméndi Szilvia aláírásával hitelesíti SZISZ tagsági igazolványát Lnkáoa Norbert tagadja Janda Ivánnak, az iskola igazgatójának a gratulációját Az iskolákban néhány nap múlva „félidős“ bizonyítvány/}sztás lasz, és nem egy családban a kővetkezőképpen szabódnak majd a diákok: „De anyu, a hármas nem is olyan rossz jegy .../" Jó, átlagos — szokták mondani a tanárok az olyan diákra, akinek nincs négyese. JÓ, átlagos dolgozó — mondják arról a tervezőről, aki ugyan pontosan másolja a műszaki rajzokat, de egy önálló javaslata, ötlete sincs. JÓ, megfelelő, átlagos — olyan jelzők ezek, amelyek ellen nekünk, fiataloknak a munkákkal, életvitelünkkel, gondolkodásmódunkkal kell tiltakoznunk. Miért csak a szülőket bántja a bizonyítványban a hármas, négyes? Miért van az, hogy abban a korban, amikor az emberiség haladását a tudomány, a technika, a közgazdaság fejlettségi szintje dönti el, sokezer közép- és főiskolásnak — a jövő szakembereinek — 2,2 — 2,4 a tanulmányi átlaga. Amellett az államnak sokba kerülnek a főiskolások, hiszen egyetlen diploma 500—700 ezer koronába kerül. Közgazdászok bebizonyították,, hogy olyan beruházásról van szó, amely hatékony, kétszeresen gazdaságos a termelés fejlődése szempontjából. De vajon megéri-e, ha jó, átlagos mérnökökre, egészséges becsvágy nélküli kutatókra fordította ezt a tetemes összeget? Nem hiszem. Szocialista társadalmunk igényli a művelt embereket a maguk posztján otthonosan mozgó szakikat, akik mindig biztos választ adnak szakterületük jelenlegi helyzetéről, de várható fejlődéséről is. Igaz, hogy még nagyon messze a szilveszter napja, és holnapután nincs újév, amely alkalmul szolgálna a fogadkozásokra és kötelezettségvállalásokra, de ez nem baj. Sohase késő bebizonyítani, hogy a nehezebb utat, a kemény tanulást, a tudást, az egyeseket és csak a kitűnőt vállaljuk. Mert csak így lesz erőnk később a felelős posztokonmunkahelyeken szót emelni az idejétmúlt előírások ellen, az arany középút helyett választani inkább a járatlan, de korszerűbb utat. Számunkra, fiatalok számára ez korkövetelmény. ZÁCSEK ERZSÉBET
