Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-24 / 4. szám

KOMMENTÁRUNK

Az ezredforduló munkásaiért

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a jövőben ■ legjobb tudományos és művelődési rendszerrel rendelkező társadalom olyan helyet toglal majd el a világban, mint valamikor az olyan állam, amelynek a legnagyobb természeti gazdagsága, később pedig a legnagyobb ipari potenciálja volt. Ezt a gondolatot vagy húsz évvel ezelőtt a nemrég elhunyt Richta akadémikus vetette papírra. Hogy mennyire igaza volt, azt egyre jobban érezzük. A műszaki-tudományos forradalomnak a munka jellegére és tartalmára gyakorolt mind nagyobb befolyásával párhuzamosan válnak egyre jelentékenyebbé az oktatás szervezésére eszközölt változtatások.

Az oktatás tartalmi változásai megkívánják, hogy főként a különféle termelési és társadalmi tevékenységek elméleti alapjainak tanulmányozására irányuljon, ami megkönnyíti az új szakma gyors elsajátítását és a szakmaváltoztatást. Az emberben ki kell alakítani azt a képességet, hogy önállóan eligazodjék a szakadatlan és egyre gyorsuló tudományos és szakmai információ- áradatban, és azt racionálisan hasznosítani tudja. Az eddigi uralkodó tendenciával szemben —1■ az oktatással „maximális szakosítást“ nyújtani — a műszaki-tudományos forradalom a „maximális alkalmazkodni tudást“ követeli.

E napokban értesültünk, hogy az említett elvnek megfelelően a Szovjetunióban érdekes vita folyik az oktatási rendszer tökéletesítéséről, amelynek lényege, hogy az iskola munkája összhangban legyen a gazdasági és kulturális fejlődés szükségleteivel, valamint a műszaki-tudományos forradalom követelményeivel.

Hasonlóképpen a csehszlovák nevelési- ok futási rendszer is azt teszi lehetővé, hogy az általános iskolából kikerülő diákok három alapirányzat keretében folytathassák tanulmányaikat: gimnáziumokban, középfokú szakközépiskolákban és középfokú szaktanintézetekben.

A gimnáziumok fő célja, hogy egyetemi vagy főiskolai tanulmányokra készítsék fel növendékeiket. Emellett az új oktatási elvek szerint különböző gyakorlati szaktantárgycsoportok tanítása is folyik, amelyekből a negyedik évfolyam végén érettségit tehet a tanuló, ami aztán feljogosítja, hogy például sikertelen főiskolai felvételi vizsga esetén technikusként közvetlenül a termelésben is elhelyezkedhessék.

Más iskolatípusoknak számíthatnak a középfokú műszaki értelmiséget képező szak- középiskolák. A különféle pályák választéka valóban sokoldalú, de így is külön kell szólnunk a középfokú szakintézetekről, amelyeknek küldetése a csehszlovák iskolarendszer átépítése során jelentősen meggyorsult. Az igényesebb tudást megkövetelő szakmáknál a felkészülés szintén érettségivel végződik, és így a szakma mesterfogásait ismerő szakmunkás előtt is megnyílik a főiskolára vezető út. Napjainkban harmincféle négyéves, illetve 170—180 kéit- vagy hároméves tanulmányi időt igénylő szakma közül választhat, aki az általános iskola befejeztével szaktanintézetekbe jelentkezik.

A képzés minden szakaszáról elmondható, hogy nem adhat teljes tudást, kész szakembert, erre az egyetemek sem képesek. Ezért kell fokozatosan létrehozni a munkáltató szervek érdekeltségére támaszkodva a kiegészítő szakmai továbbképzést.

Az ezredforduló közoktatásával úgy vagyunk, mintha új várost alapítanánk. Nem építhetjük be egyszerre az egész területet, de útjait, parkjait, üzemeinek helyét mégis úgy kell kijelölnünk, hogy az élet a jövő igényeit előrelátva egyhamar ki ne nőjünk, és hogy otthonra találjon itt mindenki.

STRASSER GYÖRGY

Gépek a szomszédból

A mi adottságainknak megfelelően tervezett önjáró és vontatott cukorrépa-betaka- rító gépsorokat szállít Csehszlovákiába a Szekszárdi Mezőgép Vállalat. Legfontosabb kikötésünk az volt a magyarországi partnerrel szemben, hogy a gépek minden vonatkozásban alkalmazkodjanak a cukorrépatermelőterületek nálunk kialakult átlagos táblanagyságához.

Az egyik típus e követelményeknek megfelelően 50—100 hektáros táblán használható a leggazdaságosabban. Kiszántó, fejező, felszedő és rakodó gépsora egyetlen 180 lóerős traktorral egyszerre működtethető. A hasonló vontatott berendezésekhez más esetben még általában két traktorra van szükség. A másik gépet sokkal nagyobb teljesítményűre, 400—500 hektáros cukorrépatáblákra tervezték. Naponta 10—12 hektár termését szedi fel, s rakja szállítójárműre. A kostruktőrök arra törekedtek, hogy a gépek szélsőséges időjárási körülmények közepette is használhatók legyenek.

(hgy)

Nemcsak magának tanul

Tizenegy éve működik Bratislavában a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának Politikai Iskolája. Ez alatt az idő alatt rengeteg fiatal tanult itt Szlovákiából, sőt az egész országból. Ügy is mondhatnánk, hogy a legjobbak azok közül a járási tisztségviselők közül, akik már beosztásukban bizonyítottak, tanűjelét adták elkötelezettségüknek. Szeptembertől a korszerű, írásvetítőkkel, audiovizuális eszközökkel felszerelt tanteremben a huszonnégy hallgató között ott ül Horváth Ödön, a SZISZ Dunaszerda- helyi (Dun. Streda) Járási Bizottságának dolgozója is.

— A falusi és mezőgazdasági fiatalok szervezeteivel foglalkozó titkárként működtem 1980. december elsejétől. Előtte pedig, miután a mezőgazdasági-műszaki szakközép- iskolában leérettségiztem, a csilizközi szövetkezet zootechnikusa voltam. Ezzel egyidejűleg lakóhelyemen, Nyárasdon a SZISZ- szervezet elnökeként dolgoztam. Szép klubot rendeztünk be a kultúrházban, és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy nagyszerű közösség voltunk. Mára sem lankadt a fiatalok lelkesedés^, s bár falunk alig ötszáz lakosú, ötven szorgosan tevékenykedő fiatalt számlál a SZISZ helyi szervezete.

Az egyéves tanulmányi idő alatt bőséges tananyaggal kell megbirkózniuk a hallgatóknak. A nemzetközi párt- és munkásmozgalom, szovjet és csehszlovák párttörténet, tudományos kommunizmus, filozófia, politikai gazdaságtan, pártépítés, államjog, a nemzetközi és a hazai ifjúsági mozgalom története szerepel a tantárgyak között.

— Nagy érdeklődéssel tanulmányozom a nemzetközi és a hazai ifjúsági mozgalom történetét, a nemzetközi párt- és munkás- mozgalmat. S úgy érzem, az itt tanultakat majd a későbbiek során is felhasználhatom. Egyébként az előadásokon kívül nagyon sok gyakorlatot tartunk, amelyeken igazán ba- rátian, jószándékú segítéssel megbeszéljük a délelőtt hallott előadások témáit, a felmerülő problémákat, s így még a legbonyolultabb tananyagot is alaposan elsajátítjuk. Bár vannak előadók, akik olyan közérthetően és érdekesen adnak elő, hogy első hallásra megjegyezhető a tananyag.

A huszonnégy hallgató között szlovák, cseh és magyar egyaránt van. Ám szeptember óta kitűnően összebarátkoztak, nyelvi problémáik egyáltalán nincsenek. Szabad idejüket is leggyakrabban együtt töltik: a kezdet kezdetén főleg városnézéssel, múzeum-, mozilátogatással, és szinte naponta sportolással. S ezt teszik most is. Az iskola tágas tornatermében pedig bőven van lehetőség testedzésre.

A politikai irodalmat is így, együtt, egymást segítve szerzik be, beszélik meg. Az iskolának minden igényt kielégítő könyvtára van, de sokszor vásárolnak politikai irodalmat, saját könyvtáruk részére, hiszen erre a továbbiakban is szükségük lesz.

— Mit tervezel a jövőben?

— Jó néhány hónap van még hátra a tanévből, s tanulnivalóm bőven akad. Szeretnék Jó teljesítményt nyújtani a vizsgákon. De tény, hogy nemcsak az érdemjegyekért tanulok, hanem sokkal inkább azért, hogy a

munkámat még színvonalasabban végezhessem. Szerencsére itt csupa olyan dolgot ta-' nulunk, amelyeket a gyakorlatban nagyszerűen hasznosíthatok majd. Mindenképpen visszatérek eredeti munkahelyemre, ahol nagyon jól érzem magam.

S mindazzal az elméleti és gyakorlati tuj dással, amit Horváth Ödön az egy év alatt szerez, nemcsak személy szerint ő, hanem a dunaszerdahelyi járás valamennyi SZISZ- szervezetének tagjai is nyernek. Az előrelépés, a fejlődés persze majd jóval később' mérhető le.

BENYÄK maria:

Négyen a négyszázból

$ZK

A Kelet-szlovákiai Vasmű ifjúsági szervezetének népes táborából évente körülbelül négyszáz fiatal kapcsolódik be az újító mozgalomba. Közülük négygyei alkalmam nyílt egy hosszabb beszélgetésre. Az első benyomásom? Itényi Imre mérnököt, Kozma László építészeti tervezőt, Vicera Bertalan kohászati technikust és Szabó Tibor technikust ugyanazok a célok vezérlik, de még sohasem találkoztak egymással, ami ebben az ipari óriásban egyáltalán nem különös, fin viszont ezt kimondottan előnynek tekintettem, mert így egymástól teljesen független dolgozó fiatal szakembertől hallhattam e mozgalom eredményeiről, gondjairól, bajairól. Először arra kértem őket, hogy tömören szóljanak mindennapi munkájukról.

S%. T.: Én a tervezőirodában dolgozom, főleg a vasmű fejlesztéséhez szükséges beruházások terveit kell elkészítenünk. Van mit csinálnunk, néha még haza is viszem >l'ia munkát. ’

V. B.: A hideghengerde galvanizációs részlegén dolgozom, ahol a hengerek felületét, hogy nagyobb legyen az élettartamuk, rézzel és krómmal vónjuk be.

K. L.: Én is tervezőirodában dolgozom, de mi külső megrendelők részére készítjük a tervrajzokat. Főleg kórházak, de más középületek vaskonstrukciójának a megtervezése a feladatunk.

I. I.: Legszívesebben vasutasnak mondanám magamat, ugyanis a vasműben nagyarányú teherforgalmat bonyolítunk le. Naponta hatvankét mozdony munkáját kell megszerveznem és irányítanom. Hidd el, nem könnyű feladat.

— Emlékeztek még arra, hogyan kapcsolódtatok be az újítómozgalomba?

I. I.: Az igazat megvallva, amikor idekerültem, nemigen gondoltam rá, hogy valamikor újító leszek, de munkám során több olyan jelenséggel is találkoztam, ami nem tetszett, s úgy éreztem, jobban is lehet csinálni.

K. L.: Mint minden újításom alapötlete, az elsőé is szinte magától született meg. Egy

épület konstrukciójáról volt sző. Amikor átnéztem a rajzokat és a számításokat, rájöttem, hogy néhány elemet könnyebbel és olcsóbbal is helyettesíthetnénk. Számításaim beigazolódtak, s észrevételeimet elfogadták újításnak anélkül, hogy én annak szántam volna. A következőknél aztán már erről a lehetőségről nem feledkeztem 'meg.

Sz. T.: Az első újításom nem a tervezőirodában látta meg a napvilágot. Amikor idekerültem, a „fehér“ kőműveseknél dolgoztam mint technikus. Ezen a részlegen nagyon sok import anyagot használtak fel abban az időben a kemencék falazásához. Utánanéztem a dolgoknak, s megállapítottam, hogy nálunk is gyártanak olyan „fehér“ téglát, amit egy kis módosítással fel lehetne használni. Az első újításom tehát importanyag megtakarítását eredményezte.

— Ogy érzem, mind a négyetekre érvényes az a megállapítás: nem lehet csak 'kitalálni, hogy valaki újító lesz. hanem ahhoz bizonyos tapasztalatokra és feltételekre is szükség van.

K. L.: Ez így volt, amikor mi kezdtünk, és így van ma is. Hat éve dolgoztam már a tervezőirodában, mire megszületett az első újításom, pedig én nem állítanám, hogy rosszak voltak abban az időben a feltételek az újítók munkájához.

I. I.: Nyolc-tíz évvel ezelőtt a m! részlegünkön sem voltak kimondottan rosszak a feltételek, de azért minden újításért meg kellett küzdenünk, hogy bekerüljenek a termelésbe. Sajnos, akadtak olyan vezetők, a* kik inkább útjába álltak az újnak, csak hogy nekik kényelmesebb legyen. Mert egy* egy újítás bevezetése körül néha bonyodalmak is támadtak.

V. B.: Én is úgy tapasztaltam, hogy csakis olyan újításokat lehetett elfogadtatni annak idején, amelyekből a közvetlen felelősöknek is hasznuk származott. Sok baj származott abból, hogy nem mindig találkozott az egyéni érdek a közérdeket képviselő újítóéival. Kétségtelen, hogy időközben e tekintetben nagyon sok javulás történt, de még ma is előfordulnak olyan esetek, hogy egy jó újítás csak azért nem kerül be a termelésbe, mert néhány kényelemszerető vezetőnek semmi személyes érdeke sem fűződik hozzá.

— Miben látjátok az előrehaladás lehetőségét?

Sz. T.: Szerintem nagyon sokat segített az, hogy két évvel ezelőtt megnyitották az újítók esti iskoláját. Ezt én is elvégeztem, s nagy hasznára volt, gondolom másoknak is, főleg a formai és a jogi kérdésekben való eligazodásban.

V. B.: Nagyon jónak tartom, hogy ma már központilag irányítják az újítók munkáját. A tematikus feladatok kiírásával mindig a legégetőbb feladatokra irányítják a figyelmünket.

I. I.: Időközben a SZISZ is nagyobb tekintélyt vívott ki magának ebben a mozgalomban. Sokkal jobban tudják a vezetőink képviselni a fiatal újítók érdekeit, mint régebben, de véleményem szerint e téren mindig vannak tartalékaink.

KAMOCSAI IMRE

Együtt gyártott gépek

Kétszeresére nőtt a múlt ötéves tervidőszakban a textilipari gépek és berendezések kölcsönös szállítása a KGST-országok között.

SZERZŐDÉSEK

Immár tizenhat esztendeje, hogy Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyar- ország és a Szovjetunió közösen gyártanak vetélő nélküli — SZTB típusú — szövőgépeket. Az ipari kooperáció eredményeként 1972-től 1980-ig több mint ötszörösére emelkedett a gyártás. Az APN egyik kiadványában közölt adatok szerint a tagállamok vállalatai 1981-ben már több mint 30 ezer ilyen szövőgépet adtak át a textiliparnak, amely e berendezésekkel kitűnő minőségű posztó- és kamgarnszöveteket, selymet, pamut- és üvegszál szövetet készíthetett.

Az Intertextilmas keretében — a KGST nemzetközi szervezete — az SZTB típusú szövőgépek 1981 és 1985 között továbbfejlesztésre több sokoldalú gyártásszakosítási és kooperációs egyezményt kötöttek. Előirányozták, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban a gyártást 1,2-szeresére növelik. S mert e gépek műszaki korszerűsítését is elhatározták, a berendezések .termelékenysége 20—26 százalékkal emelkedik. A kötőgépekhez való tűk közös gyártására is aláírtak egy sokoldalú szerződést az Intertextilmas tagjai. A szerződés 1981—1985-re vonatkozik, és 38 típusméretet foglal magában. A kölcsönös szállítások összmennyi- sége ebben az ötéves tervidőszakban 700 millió tű lesz. A gyártást Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, Romániában és a Szovjetunióban végzik. Más sokoldalú szerződéseket is kötöttek, ilyen például a fonó-, illetve a cérnázógépekhez szükséges orsók, orsótartók gyártásszakosí- tásáről és kooperációjáról aláírt egyezmény.

Fontos helyet foglal el az Intertextilmas tevékenységében a tudományos-műszaki e- gyüttműködés. Mindez újfajta fonó-, szövő-, festő-, kikészítő- és varrógépek kifejlesztését szolgáló tudományos kutatások, tervezési, szerkesztési munkák 1990-ig szóló programja alapján történik. A program végrehajtása során az érdekelt KGST-államok együttesen több textilipari gépet korszerűsítenek, szövőgépeket, a textilanyagokat víz- telen közegben megmunkáló berendezéseket és így tovább. Ebben a munkában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjet*

unió vesz részt. A programot az Intertextilmas tanácsa fogadta el, majd a KGST Gépipari Állandó Bizottsága hagyja jóvá.

KÉTOLDALÜ KAPCSOLATOK

A technológiai egységesítésre az Intertextilmas keretében három program készült a textil-, a kötszövő- és a konfekcióipari gépek és berendezések szabványosítására. A program összesen 52 szabvány kidolgozását írja elő, amelyet majd a KGST Gépipari Álladó Bizottsága hagy jóvá.

A sokoldalú együttműködéssel egyidőben eredményesen fejlődnek a kétoldalú kapcsolatok is. Kooperációs egyezmény alapján például az NDK-beli Textilma kombinát és a szovjet Penzai Textilipari Gépgyár együttesen fejleszti ki a modern pamutkár- toló gépek gyártását. A csehszlovák Elitex és a szovjet Penztekmas tudományos-termelési egyesülés természetes és vegyi szálakat feldolgozó, automatizált szövőgépek gyártásában működik együtt. E gépekkel gyökeresen átalakul e fontos textilipari tevékenység, automatizálják a technológiai folyamatokat.

P. L'.

r