Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-03 / 1. szám

Barna téglás saroképület áll Bratislavában a Kárpát utca leg elején. Jelenleg a Szocialista U- júsági Szövetség tulajdona, s falai között a SZISZ Szlovákiai Köz ponti Bizottsága Politikai Iskv'áia működik. Az igazgatói teendőket Ján Martanovic látja el.

— Szövetségünk az ifjú nemzetlek kommunista nevelésének egyik fő irányítója. A feladatok igényesek, éppen ezért a szervezetben politikailag fejlett, s olyan elméleti és gyakorlati tudással rendelkező tisztségviselőkre van szükség, akik maradéktalanul képesek megvalósítani pártunk politikai céljait. Az ifjúsági szövetség nagy figyelmet fordít funkcionáriusai és pionírdolgozói szakmai továbbképzésére. E célból létesült intézményünk is.

Papírkötegek, ' dokumentumok kerülnek elő a szekrény fiókjaiból. Az iskola múltjával ismerkedünk.

A politikai iskola először .1972. szeptember 4-én fogadta diákjait. A kezdet kezdetén egy-kéthetes tanfolyamokon mélyítették el politikai ismereteiket a SZISZ-alap- szervezetekben tevékenykedő fiatalok. 1976—79 között elsősorban a SZISZ járási bizottságain dolgozó fiatalok már két-háromhó- napos tanfolyamokon vehettek részt, mert politikai-szakmai továbbképzésük egyaránt szerepelt a munkatervben.

Az igazgató jegyzetei között válogat, adatokat említ:

— 1972-től 1976-ig 226 tanfolyamot indítottunk, s ezeket ösz- szesen 6638 hallgató látogatta, ami azt jelenti, hogy nincs az országnak egyetlen olyan járása sem,- ahol ne munkálkodna iskolánk volt diákjai közül valaki.

— Milyen változások történlek azóta?

— Az11979—80-as tanévtől, a ha gyományos pár hetes szemináriumok mellett egyéves továbbképzést is indítunk, amelyre az egész országból érkeznek fiatalok. Is kólánk nyolcvan személy számára biztosít tanulási és részben szó rakozási lehetőségeket. Negyvenen csupán egy-két hétre érkeznek, negyvenen pedig egy esztendeig élnek az ifjúsági szövetség iskolájának falai között.

TANULÁS, SZÓRAKOZÁS, SZABADIDŐ

A diákok az iskola épületében kényelmes, új, modern bútorokkal berendezett, többnyire kétágyas szobákban laknak. Számukra a munka reggel nyolckor, az első tanítási órával kezdődik. Tizenegy évvel ezelőtt az igazgatón kívül egyetlen oktatója volt az intézménynek, ma viszont a kilenc pedagógus öt tanszéken oktatja a diákokat, de' a város főiskoláiról is járnak vendégelőadók.

Nyolctól fél négyig tehát a hallgatók tanulnak, vitáznak, szemináriumokon vesznek reszt .. Ám ez még korántsem minden! Az iskola a csoportok számára számos közös akciót szervez: múzeumiá- togatási, tanulmányi kirándulásokat stb.

A hallgatóknak túl sok szabad idejük nincsen: a tanév folyamán ugyanis 9 szigorlaton és 7 vizsgán kell sikeresen túljutniuk, az iskola szakkönyvtárában azonnali minden szükséges Irodalmat megtalálnak. A tanév alatt egy liget- falui (PetrzalkaJ alapiskolában, a- mely fölött védnökséget vállaltak,

rajvezetőkként dolgoznak; idén például kilenc fiú es.lány foglal kozik a pionírokkal.

Saját, önálló SZISZ-alapszerve- zetük van. Nyáron úszó-, télen pe dig sítanfolyamra mennek. Óra rendjükben heti két tornaóra is szerepel. A jól felszerelt tornaterem az esti órákban is a rendelkezésükre áll. Tantervűkbe havonta egy-egy közös színházlátogatást is beiktattak.

AZ OSZTÁLYFŐNÖK EMLÉKEZIK

Az egyéves tanfolyam negyven hallgatójának az osztályfőnöke Ladislav Sinka, aki kereken tíz éve tanít az iskolában. Sok érdekeset tud egykori tanítványairól mondani. Az alábbi történetet is őtőle tudom:

— Egy kelet-szlovákiai lánv kifogást kifogásra halmozott, csak hogy ne kelljen tanulnia.' Hol a szemére panaszkodott, hol a derekára, és egyre-másra hordta az orvosi igazolásokat. 0 itt nem maradhat, kesergett naphosszat, fia törik, ha szakad, hazautazik. Egyszer aztán a mi Majánk, összebarátkozott az egyik cseh diáktársával, s máris nem volt számára olyan fontos a hazamenés, nem érezte nyűgnek a tanulást sem. Eminens diák vált belőle, oarát- ságuk pedig házassággal végződött. ,

— Egyébként sem ritka az ilyen eset minálunk — mondja az osztályfőnök. r~. Évente kétrhárom pár talál itt egymásra. Minden jel arra mutat, hogy az idén megszakad ez a hagyomány, ugyanis a mostani fiú hallgatók zöme családapa már, a lányok viszont egytől egyig hajadonok.

A DIÁKOKNÁL, ESTEFELÉ

Minden érkező csoport választ magának osztályönkormányzatot. A jelenlegi osztályelnök a SZISZ Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának szakelőadója, Milan Cechu- ty. A 267-es szobában, Josef 'Zalánál akadok rá. Kedvemért egy kis időre félbeszakítják a tanulást. Milan 28 éves, három éve nős. Felesége bizony nem repesett az őrömtől, amikor tudomást szerzett férje tanulási szándékáról.

— Nem is vihetek én egyetlenegy könyvet sem magammal, amikor kéthetente egyszer hazamegyek — tréfálkozik.

— Való igaz! — kontrázza meg Milan szavait Josef —, az enyém nek is minden haja égnek áll,’ ha könyvet is pakolok ki a táskámból. Igaz, odahaza a tanulásra nem is nagyon jut időm. Én kivételesen minden hétvégét odahaza

Luaíúlav Satkü usziuiy/on ik

töltöm, ugyanis bővítjük a családi fészket. Szerencsére a munkák nehezén már túlvagyunk.

Josef Blanskóban a SZISZ járási bizottságának a titkára, itt pedig az osztály „legidősebb“ diákja, maholnap harmincéves. Két csemetéje, JiFí és Hanka, alig várják a hétvégét, hogy apjukkal lenes senek.

— Jp itt — állítják mind a két ten —, szép a város, csak kevés idő jut a megismerésére. No, de nem panaszként mondjuk ezt, hiszen végeredményben tanulni lőttünk a fővárosba, nem szórakozni.

Szeptember elején még idegenkedtek egymástól mindannyian. Milan azonban elhatározta, példás közösségé kovácsolja az osztályt. Ismerkedőestet, játékos testőröket, sport- és' kulturális délutánokat szervezett, s tervét siker koronázta.

Közösen állítják össze egész napi programjukat. Iveta Choctiulová a „kajafelelős“. Milan hamar előkeríti őt. Ivi Dunaszerdahelyvől (Dunajská Streda) érkezett, 20 éves, a Komensky utcai Magyar tanítási Nyelvű Alapiskola csapat- vezetője.

— Van klubszobánk, színes tévénk, zenegépünk, folyóiratokat kapunk, de a tanulás á legfontosabb. Hamarosan két szigorlatunk lesz, méghozzá egy nap alatt.

Kopogtatnak, Horváth Ödön, a dunasjzerdahelyi SZISZ-titkár nyitja ránk az ajtót. Ödi, ha jól tudom, a fiúk közül egyedül nőtlen Nem ül le, csak a filozófiaköny- vet jött kölcsönkérni.

— Holnapra szemináriumi munkát kell írnom, s még ki kell dolgoznom egy másik házi feladatot is, ezért sietek — mondja, és már rohan is.

Nekem is illő búcsút venni beszélgetőpartnereimtől.

ISMÉT AZ IGAZGATÓNÁL

— Elröppen ez az egy esztendő — jegyzi meg Martanovií igazgató —, szinte észre sem veszik a „gyerekek“. Mi pedig újabb csoport érkezését várjuk.

ZOLCZER LÁSZLÜI

|

A szerző felvételei

Délelőtti sajtótízpercen: Horváth Ödön és Iveta Chocholová a napi híreket olvassák

r

Szeminárium

Az iskola épülete

„izéü-^rópinak

egv ptriaríí

rapl» jártunk"

Felvételünkön a kubai fiatalok egyik csoportja a Priemstav n. v. bratislavai üzemében.

Kubai fiatalok csqportját látta vendégül a közelmúltban a Priemstav n. v. bratislavai üzeme. Az ifjú nádaratókból, orvosokból, mérnökökből, pedagógusokból és más szakmabeliekből álló huszonöt tagú e.soport jó munkájáért, jutalomképpen látogathatott el hazánkba.

E ritka vendégek jelenlétét kihasználtuk arra is, hogy . feltegyünk néhány kérdést a csoport egyik tagjának, Roland Galero Gonzálesnek, az UJC (Kubai Ifjúkommunisták Szövetsége) politikai instruktorának.

— Milyen benyomással van küldöttségetek tagjaira Csehszlovákia, és Bratislavában járva Szlovákia fővárosa?

— Igazán nagyszerűen érezzük magunkat. Csodáljuk országotokat fejlett, magas műszaki színvonaláért. Nekünk, kubaiaknak nagyon fontos, hogy a csehszlovák fiatalok révén megismerjük ezt az országot és ösz- szehasonlíthassuk n mi országunkkal. Igen tetszik Bratislava. Találkoztunk az itt tanuló vagy dolgozó honfitársainkkal, például azokkal, akik a cérnagyárban dolgoznak. A Priemstav vállalatban is szívélyesen és barátian fogadtak, aminek mi igen örültünk, mert nálunk Kubában szinte majdnem mindenki építész. Mégpedig abból az okból, hogy hajlékra, otthonra mindenkinek szüksége van, és az emberek általában maguk látnak neki ennek a munkának.

— Az utóbbi időben a világ figyelme többek között Grenada felé irányult. Hogyan vélekedsz erről a barbár lerehanásról, amerikai agresszióról?

— Az amerikai kormány újra bebi- zonyíttota, hogy képes megtámadni, veszélyeztetni egy olyan kis karib térségi szigetországot, mint Grenada. Az Az amerikaiak azzal az átlátszó magyarázattal rohanták le Grenadát, hogy az ott tanuló amerikai egyetemisták biztonságát védik. Ez szemen szedett hazugság, mert a szigeten nem veszélyeztette senki és semmi az amerikai diákok életét, mint ahogy az USA. érdekeit sem. Még elindulásunk előtt tudomást szereztünk az eseményekről, amelyek mindannyiunkát nagyon fölháborítottak. Fölöslegesen életét vesztette ott nemcsak néhány Kubai elvtárs, hanem sok. grenadai polgár is, és csak azért, mert az USA kormánya végrehajtotta ezt a hamis akciót. Megint bebizonyosodott, hogy a kapitalizmus minden gaztettre képes. Fidél Castro kijelentette: Grenada továbbra is Grenada marad. Az események azonban arra intenek, bennünket, kubaiakat, hogy szüntele- nü1 résen kell lennünk, fel kell ké- szüinnünk minden eshetőségre.

— Csehszlovákia néne előélte ezt az agressziót, és szolidáris Granadával. Müven érzésekkel tértek ti visz- sza hazátokba?-- Hazatérve Kubába, elmondjuk, hogy Közép-Európának egy gyönyörű országában jártunk, minden nagyon tetszett. Megismerhettük a csehszlovák fiatalok szövetségét, a SZISZ-t, sok helyütt megfordultunk, sok mindent láttunk, tapasztaltunk. Látogatásunk érdekes és hasznos volt. Látva Csehszlovákia népének békés életét, itt-tartózkodásunk alatt csatlakoztunk azokhoz a tiltakozó akciókhoz, ame- Ivekkel elítélték az USA hafalomra törő igyekezetét. Kubában is kinyilvánítjuk azt az óhajunkat, hogy békében akarunk élni, s ha kell, ezért harcolni is fogunk. #

Kép és . szöveg: DUSÁN SURAN

i