Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-03 / 1. szám

Barna téglás saroképület áll Bratislavában a Kárpát utca leg elején. Jelenleg a Szocialista U- júsági Szövetség tulajdona, s fa­lai között a SZISZ Szlovákiai Köz ponti Bizottsága Politikai Iskv'áia működik. Az igazgatói teendőket Ján Martanovic látja el. — Szövetségünk az ifjú nemze­tlek kommunista nevelésének egyik fő irányítója. A feladatok igényesek, éppen ezért a szerve­zetben politikailag fejlett, s olyan elméleti és gyakorlati tudással rendelkező tisztségviselőkre van szükség, akik maradéktalanul ké­pesek megvalósítani pártunk po­litikai céljait. Az ifjúsági szövet­ség nagy figyelmet fordít funk­cionáriusai és pionírdolgozói szak­mai továbbképzésére. E célból lé­tesült intézményünk is. Papírkötegek, ' dokumentumok kerülnek elő a szekrény fiókjai­ból. Az iskola múltjával ismerke­dünk. A politikai iskola először .1972. szeptember 4-én fogadta diákjait. A kezdet kezdetén egy-kéthetes tanfolyamokon mélyítették el po­litikai ismereteiket a SZISZ-alap- szervezetekben tevékenykedő fia­talok. 1976—79 között elsősorban a SZISZ járási bizottságain dol­gozó fiatalok már két-háromhó- napos tanfolyamokon vehettek részt, mert politikai-szakmai to­vábbképzésük egyaránt szerepelt a munkatervben. Az igazgató jegyzetei között vá­logat, adatokat említ: — 1972-től 1976-ig 226 tanfo­lyamot indítottunk, s ezeket ösz- szesen 6638 hallgató látogatta, ami azt jelenti, hogy nincs az or­szágnak egyetlen olyan járása sem,- ahol ne munkálkodna isko­lánk volt diákjai közül valaki. — Milyen változások történlek azóta? — Az11979—80-as tanévtől, a ha gyományos pár hetes szemináriu­mok mellett egyéves továbbkép­zést is indítunk, amelyre az egész országból érkeznek fiatalok. Is kólánk nyolcvan személy számára biztosít tanulási és részben szó rakozási lehetőségeket. Negyve­nen csupán egy-két hétre érkez­nek, negyvenen pedig egy eszten­deig élnek az ifjúsági szövetség iskolájának falai között. TANULÁS, SZÓRAKOZÁS, SZABADIDŐ A diákok az iskola épületében kényelmes, új, modern bútorok­kal berendezett, többnyire két­ágyas szobákban laknak. Számuk­ra a munka reggel nyolckor, az első tanítási órával kezdődik. Ti­zenegy évvel ezelőtt az igazgatón kívül egyetlen oktatója volt az in­tézménynek, ma viszont a kilenc pedagógus öt tanszéken oktatja a diákokat, de' a város főiskoláiról is járnak vendégelőadók. Nyolctól fél négyig tehát a hall­gatók tanulnak, vitáznak, szemi­náriumokon vesznek reszt .. Ám ez még korántsem minden! Az is­kola a csoportok számára számos közös akciót szervez: múzeumiá- togatási, tanulmányi kiránduláso­kat stb. A hallgatóknak túl sok szabad idejük nincsen: a tanév folyamán ugyanis 9 szigorlaton és 7 vizsgán kell sikeresen túljutniuk, az isko­la szakkönyvtárában azonnali minden szükséges Irodalmat meg­találnak. A tanév alatt egy liget- falui (PetrzalkaJ alapiskolában, a- mely fölött védnökséget vállaltak, rajvezetőkként dolgoznak; idén például kilenc fiú es.lány foglal kozik a pionírokkal. Saját, önálló SZISZ-alapszerve- zetük van. Nyáron úszó-, télen pe dig sítanfolyamra mennek. Óra rendjükben heti két tornaóra is szerepel. A jól felszerelt tornate­rem az esti órákban is a rendel­kezésükre áll. Tantervűkbe havon­ta egy-egy közös színházlátoga­tást is beiktattak. AZ OSZTÁLYFŐNÖK EMLÉKEZIK Az egyéves tanfolyam negyven hallgatójának az osztályfőnöke Ladislav Sinka, aki kereken tíz éve tanít az iskolában. Sok érde­keset tud egykori tanítványairól mondani. Az alábbi történetet is őtőle tudom: — Egy kelet-szlovákiai lánv ki­fogást kifogásra halmozott, csak hogy ne kelljen tanulnia.' Hol a szemére panaszkodott, hol a de­rekára, és egyre-másra hordta az orvosi igazolásokat. 0 itt nem ma­radhat, kesergett naphosszat, fia törik, ha szakad, hazautazik. Egy­szer aztán a mi Majánk, összeba­rátkozott az egyik cseh diáktár­sával, s máris nem volt számára olyan fontos a hazamenés, nem érezte nyűgnek a tanulást sem. Eminens diák vált belőle, oarát- ságuk pedig házassággal végző­dött. , — Egyébként sem ritka az ilyen eset minálunk — mondja az osz­tályfőnök. r~. Évente kétrhárom pár talál itt egymásra. Minden jel arra mutat, hogy az idén megsza­kad ez a hagyomány, ugyanis a mostani fiú hallgatók zöme csa­ládapa már, a lányok viszont egy­től egyig hajadonok. A DIÁKOKNÁL, ESTEFELÉ Minden érkező csoport választ magának osztályönkormányzatot. A jelenlegi osztályelnök a SZISZ Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsá­gának szakelőadója, Milan Cechu- ty. A 267-es szobában, Josef 'Zalá­nál akadok rá. Kedvemért egy kis időre félbeszakítják a tanulást. Mi­lan 28 éves, három éve nős. Fele­sége bizony nem repesett az őröm­től, amikor tudomást szerzett fér­je tanulási szándékáról. — Nem is vihetek én egyetlen­egy könyvet sem magammal, ami­kor kéthetente egyszer hazame­gyek — tréfálkozik. — Való igaz! — kontrázza meg Milan szavait Josef —, az enyém nek is minden haja égnek áll,’ ha könyvet is pakolok ki a táskám­ból. Igaz, odahaza a tanulásra nem is nagyon jut időm. Én kivé­telesen minden hétvégét odahaza Luaíúlav Satkü usziuiy/on ik töltöm, ugyanis bővítjük a családi fészket. Szerencsére a munkák ne­hezén már túlvagyunk. Josef Blanskóban a SZISZ járá­si bizottságának a titkára, itt pedig az osztály „legidősebb“ diákja, maholnap harmincéves. Két cseme­téje, JiFí és Hanka, alig várják a hétvégét, hogy apjukkal lenes senek. — Jp itt — állítják mind a két ten —, szép a város, csak kevés idő jut a megismerésére. No, de nem panaszként mondjuk ezt, hi­szen végeredményben tanulni lőt­tünk a fővárosba, nem szórakoz­ni. Szeptember elején még idegen­kedtek egymástól mindannyian. Milan azonban elhatározta, pél­dás közösségé kovácsolja az osz­tályt. Ismerkedőestet, játékos tes­tőröket, sport- és' kulturális dél­utánokat szervezett, s tervét si­ker koronázta. Közösen állítják össze egész na­pi programjukat. Iveta Choctiulová a „kajafelelős“. Milan hamar elő­keríti őt. Ivi Dunaszerdahelyvől (Dunajská Streda) érkezett, 20 éves, a Komensky utcai Magyar tanítási Nyelvű Alapiskola csapat- vezetője. — Van klubszobánk, színes té­vénk, zenegépünk, folyóiratokat kapunk, de a tanulás á legfonto­sabb. Hamarosan két szigorlatunk lesz, méghozzá egy nap alatt. Kopogtatnak, Horváth Ödön, a dunasjzerdahelyi SZISZ-titkár nyit­ja ránk az ajtót. Ödi, ha jól tu­dom, a fiúk közül egyedül nőtlen Nem ül le, csak a filozófiaköny- vet jött kölcsönkérni. — Holnapra szemináriumi mun­kát kell írnom, s még ki kell dol­goznom egy másik házi feladatot is, ezért sietek — mondja, és már rohan is. Nekem is illő búcsút venni be­szélgetőpartnereimtől. ISMÉT AZ IGAZGATÓNÁL — Elröppen ez az egy eszten­dő — jegyzi meg Martanovií igaz­gató —, szinte észre sem veszik a „gyerekek“. Mi pedig újabb cso­port érkezését várjuk. ZOLCZER LÁSZLÜI | A szerző felvételei Délelőtti sajtótízpercen: Horváth Ödön és Iveta Chocholová a napi híreket olvassák r Szeminárium Az iskola épülete „izéü-^rópinak egv ptriaríí rapl» jártunk" Felvételünkön a kubai fiatalok egyik csoportja a Priemstav n. v. bratislavai üzemében. Kubai fiatalok csqportját látta ven­dégül a közelmúltban a Priemstav n. v. bratislavai üzeme. Az ifjú nád­aratókból, orvosokból, mérnökökből, pedagógusokból és más szakmabeliek­ből álló huszonöt tagú e.soport jó munkájáért, jutalomképpen látogatha­tott el hazánkba. E ritka vendégek jelenlétét kihasz­náltuk arra is, hogy . feltegyünk né­hány kérdést a csoport egyik tagjá­nak, Roland Galero Gonzálesnek, az UJC (Kubai Ifjúkommunisták Szövet­sége) politikai instruktorának. — Milyen benyomással van küldött­ségetek tagjaira Csehszlovákia, és Bratislavában járva Szlovákia fővá­rosa? — Igazán nagyszerűen érezzük ma­gunkat. Csodáljuk országotokat fej­lett, magas műszaki színvonaláért. Nekünk, kubaiaknak nagyon fontos, hogy a csehszlovák fiatalok révén megismerjük ezt az országot és ösz- szehasonlíthassuk n mi országunkkal. Igen tetszik Bratislava. Találkoztunk az itt tanuló vagy dolgozó honfitár­sainkkal, például azokkal, akik a cér­nagyárban dolgoznak. A Priemstav vállalatban is szívélyesen és barátian fogadtak, aminek mi igen örültünk, mert nálunk Kubában szinte majdnem mindenki építész. Mégpedig abból az okból, hogy hajlékra, otthonra min­denkinek szüksége van, és az embe­rek általában maguk látnak neki en­nek a munkának. — Az utóbbi időben a világ figyel­me többek között Grenada felé irá­nyult. Hogyan vélekedsz erről a bar­bár lerehanásról, amerikai agresszió­ról? — Az amerikai kormány újra bebi- zonyíttota, hogy képes megtámadni, veszélyeztetni egy olyan kis karib tér­ségi szigetországot, mint Grenada. Az Az amerikaiak azzal az átlátszó ma­gyarázattal rohanták le Grenadát, hogy az ott tanuló amerikai egyete­misták biztonságát védik. Ez szemen szedett hazugság, mert a szigeten nem veszélyeztette senki és semmi az amerikai diákok életét, mint ahogy az USA. érdekeit sem. Még elindulásunk előtt tudomást szereztünk az esemé­nyekről, amelyek mindannyiunkát na­gyon fölháborítottak. Fölöslegesen életét vesztette ott nemcsak néhány Kubai elvtárs, hanem sok. grenadai polgár is, és csak azért, mert az USA kormánya végrehajtotta ezt a hamis akciót. Megint bebizonyosodott, hogy a kapitalizmus minden gaztettre ké­pes. Fidél Castro kijelentette: Grena­da továbbra is Grenada marad. Az események azonban arra intenek, bennünket, kubaiakat, hogy szüntele- nü1 résen kell lennünk, fel kell ké- szüinnünk minden eshetőségre. — Csehszlovákia néne előélte ezt az agressziót, és szolidáris Granadá­val. Müven érzésekkel tértek ti visz- sza hazátokba?-- Hazatérve Kubába, elmondjuk, hogy Közép-Európának egy gyönyörű országában jártunk, minden nagyon tetszett. Megismerhettük a csehszlo­vák fiatalok szövetségét, a SZISZ-t, sok helyütt megfordultunk, sok min­dent láttunk, tapasztaltunk. Látogatá­sunk érdekes és hasznos volt. Látva Csehszlovákia népének békés életét, itt-tartózkodásunk alatt csatlakoztunk azokhoz a tiltakozó akciókhoz, ame- Ivekkel elítélték az USA hafalomra törő igyekezetét. Kubában is kinyil­vánítjuk azt az óhajunkat, hogy bé­kében akarunk élni, s ha kell, ezért harcolni is fogunk. # Kép és . szöveg: DUSÁN SURAN i

Next

/
Oldalképek
Tartalom