Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-15 / 20. szám
ay iFyús'Ac 's B ulgáriában minden évben június 2-án déli 12 órakor megszólalnak a gyárszirénák, a harangok, a hajókürtök, és erre a jelre egy percre leáll a forgalom, megállnak az utcán siető emberek, a mezőkön dolgozó parasztok: a bolgár nép tiszteleg a botevisták emlékének. Mint ismeretes, 1876. május 30- án Hrlszto Botev vezetésével 200 bolgár hazafi birtokba vette a Ra- deczky gőzhajót és partra szállt a kis Kozloduj falu határában. Vállalkozásuknak az volt a célja, hogy egyrészt felszítsák az áprilisi felkelés kihunyó tüzét, másrészt merész akciójukkal felhívják európai keresztény hatalmak figyelmét a bolgár nép szabadságára. Négynapos viszontagságos harci útjuk során feljutottak a Vraca feletti hegyekbe, ahol a török csapatok felszámolták őket. Katonai szempontból az akció eleve reménytelen volt, a nép emlékezetében azonban —■ talán éppen ezért — az önfeláldozó hazaszeretet lelkesítő példájává magasztosult. (— „Nem hal meg az, aki a szabadságért vívott harcban esik el“ Irta Botev, akit nem véletlenül neveznek a „bolgár Petőfidnek. Ez az egyetemes jellegű gondolata évtizedek során adott erőt a bolgár népnek a török iga, a kapitalizmus és a fasizmus ellen vívott harcában. A Kozlodujtól Okolcsicáig húzódó 120 kilométeres utat először a botevi vállalkozás 10. évfordulóján járták végig a hajdani csapat (cseta) tagjai. Hosszú feledés u- tán, 1946-ban keltette ismét életre a „botevi út“ gondolatát két bolgár író és egy történész. Az első években mindössze néhány követőjük akadt, aztán egyre növekedett az évenként megrendezett túrákon résztvevők száma. Az útvonal pontosítása után, 1949-ben 76 darab nagyméretű útjelző követ helyeztek el Botev csapatának útja felirattal, amelyeken az útirány mellett azt is feltüntették, hogy mi történt a hajdani „csapattal“ ezen a helyen. Ugyancsak a tájékozódást segíti a Botev-allé (fasor), amelynek telepítése egyes szakaszokon még ma is folyik. 1957 után állami rendezvény rangjára emelkedett a Botev-túra, amelyen azóta évenként 6—8000 ember vesz részt. Bulgária üzemelsz is Bulgária. A rilai kolostor 1100 méter magasságban. Botev nyomdokain ben, iskoláiban, intézményeiben igényes követelmények alapján válogatják ki a Bolgár Turistaszövetség [BTSZ) 2 millió tagja közül azt a néhány ezret, akik a munkában, tanulásban, sportban és kulturális tevékenységben kiváló teljesítményeikkel érdemesekké váltak arra, hogy társaikat képviseljék a túrán. Az egyhetes vándortáborozás május végén indul a kozloduji emlékműtől. Felejthetetlen élmény az itt felsorakozó katonák, diákok, úttörők, felnőtt turisták másfél-kétezer fős menetoszlopainak fegyelmezettsége. A hős elődök emléke előtt térdre boruló ezrek magával ragadó látványa, a színpompás tűzijáték, a kilométerekre nyúló sátorverés pezsgő élete. Ennek a hatalmas tömegnek a tervszerű mozgatása, ellátása felér egy kisebb hadművelettel, amelyet nagy gyakorlattal rendelkező gárda irányít. A táborhelyekről reggel félóránként indulnak útnak a menetoszlopok, majd feldübőrögnek a felszerelést szállító autók százai is. A menetoszlopok felett zöld-piros BTSZ-zászlókat lobogtat a tavaszi szél, transzparensek hirdetik az egyes csoportok nevét és idézik Botev egy-egy gondolatát. Mindehhez dobok, gitárok, furulyák, kecskedudák adják a zenei aláfestést. És természetesen széli, zeng a sokféle induló, menetdal, turistanóta. Útközben a falvak népe köszönti a menetet: óvodások szaladnak ki az útra, úttörők tisztelegnek, öregek, fiatalok integetnek, nevetnek, kezet fogva, barátságosan váltanak néhány szót... Az egyes emlékhelyeken a pihenő alatt hangosbeszélőn ismertetik az ott lezajlott eseményeket. Ezenkívül jól szervezett posta- és könyvárusszolgálat biztosítja a különféle tájékoztató anyagokat. A kora reggeli indulás — a pihenőkkel együtt is — lehetővé teszi, hogy déltájban az utolsó egység is beérkezzék, tábort verjen, pihenjen. Délután és estefelé pedig egymást követik a kultúrműsorok, sportversenyek, baráti találkozók. A rendet, tisztaságot naponta ellenőrzik, értékelik. A túra végén, Botev síremlékénél tisztelegnek a résztvevők, majd felsorakoznak a hatalmas csillagos obeliszk előtt, hogy a bolgár pártós állami vezetőkkel együtt emlékezzenek. Ez a nap nemzeti ünnep Bulgáriában, amelyet emlékművek avatásával, új üzemek átadásával, kiállítások megnyitásával tesznek emlékezetessé. Dr. Tóth József Családi életre nevelés M a elosztottuk a lányokat az osztályban! — állít haza tizenkét éves fiam az iskolából. >— Mindenki választott magának, de én és Edik kettőt is... *— Hogy értsem azt, hogy „elosztottuk“? Minek?! — kérdem értetlenül. — Pedig világos. Segítek vinni a táskájukat, és megvédem őket, ha kell. Mit mondjak, elismerést érdemel a szándék, a baj csak ott van, hogy a kislányok olykor nem egészen értik ezt a „lovagias“ viselkedést. Meg aztán az is előfordul, hogy ebben a korban a kis lovag nem mindig bánik kesztyűs kézzel a védencével. Például az én Kolja fiam sem Ólja nevű osztálytársával. A kislány édesanyja felháborodottan panaszkodik az iskolaigazgatónak: — Miféle huligánok vannak ebben az iskolában?! Kolja gorom- báskodík a kislányommal, húzkodja a haját, betintázta a fehér gallérját, tegnap meg belökte a hóba, és ráborította az iskolatáskáját... Kolját behívatták az igazgatói irodába. — Nem... én nem vagyok huligán — rebegi halkan, riadtan. — De hát miért bántod Ólját? — kérdezi szigorúan az igazgató. — Nem bántom. Hiszen tetszik nekem.... —o— Igen, a Koljához hasonló korú kisfiúk már kezdenek érdeklődni a lányok, elsősorban osztálytársaik iránt. Ez az érdeklődés az ellenkező nem képviselői iránt egészen természetes dolog, ami ösz- szefügg a fiziológiai érettség kezdetével. A tizenkét évesek viszonyának azonban van egy sajátossága: a fiúkat érdeklik nőnemű osztálytársaik, a kislányok azonban nem viszonozzák ezt az érdeklődést a srácok iránt, akik a fizikumot — a növekedést, az erőt tekintve —a nyilvánvalóan elmaradnak tőlük ebben a korban. Érdeklődésük tárgya rendszerint a felsőbb osztályosok közül való. A kamasz sokszor egészében váratlan, olykor nyers módon akarja felhívni magára a figyelmet, így akar imponálni. Elmúlik egy kis idő, egy-két év, ős változik a helyzet. Tizenöt éves korukra a kislányok kezdik megérteni, hogy megnőtt, megvállaso- dott fiú osztálytársaik komolyabb figyelmet érdemelnek. Egyre jobban igénylik a nagy beszélgetéseket. S ilyenkor van az, hogy egy osztályból való párocskák kilométereket sétálgatnak, komoly dolgokról avagy semmiségekről órákat beszélgetnek. Egyszerűen jó együtt lenni. Ez nagyszerű és a legtisztább korszak az életükben. És baj, ha a szülők ezt nem értik meg. Ilyenkor jönnek a konfliktusok. Önmagukban is kellemetlenek, de különösen veszélyesek azért, mert a' haragos felnőttek abbeli igyekezetükben, hogy „megelőzzék a bajt“, talán akaratlanul is, de ők maguk irányítják a kamaszok figyelmét a kapcsolatnak olyan vonatkozásaira is, amelyekkel ők talán még gondolatban sem foglalkoztak. Vannak szülők, akik nem is tudják, hogy a serdülőkor a nemi érés időszaka, és a kamaszkorúak érdeklődése a nemi kérdések iránt ennek a folyamatnak egyik természetes velejárója. Vagy úgy vélik, hogy fiatalkorúakkal nem illik szexuális dolgokról beszélgetni, „kényes dolog“ őket ebben a témában felvilágosítani. Sajnos, a szülők többsége felkészületlen arra, hogy a nemi élet kérdéseiről beszélgessen a saját gyermekével. Emiatt aztán a fiatalok kétharmada a társaitól, barátaitól kap „felvilágosítást“. Nem kell sok fantázia hozzá, milyen tálalásban kapják egymástól ezeket az első információkat. Mégis, mi lenne a megoldás? Néhány évvel ezelőtt az egyik leningrádi iskola foglalkozásokat szervezett a családi nevelésről, előbb a tanítóknak, aztán a szülőknek, majd végül maguknak a gyermekeknek. Nyílt, tárgyilagos beszélgetések voltak, tt helyesen megválasztott hangnem megköny- nyítette a részvételt mind a gyerekek, mind a szülők számára; a kamasz lányok, fiúk feloldódtak, bátran kérdeztek, és a felnőttek .válaszoltak. A leningrádi tapasztalatokat ma már sok Iskolában felhasználják. Az 1983/84-es tanévtől kezdve a családi életre nevelés minden általános iskolában elkezdődött. A tananyagot a Pedagógiai Tudományok Akadémiája dolgozta ki egy sor iskolában végzett előzetes kísérletek alapján. A tananyag első részével, ami az egyéni higiéniával és a nemek kapcsolatával foglalkozik, a VIII. osztályban ismerkednek meg a tanulók. Ezt az osztályt mindegyik kijárja, a VIII. után ugyanis egy részük elvégzi a X osztályt is, egy részük továbbtanul szakközépiskolában, technikumban stb. „A családi élet etikája és lélektana“ címü.tananyag- gal a IX. és a X. osztályban foglalkoznak. Ez olyan témákat taglal, mint a családjogi törvény, a házasság lelki alapfeltételei, a házastársak együttélésének problémái, a családon belüli nézeteltérések és azok tisztázásának különféle módjai, a családi együvé- tartozás érzése stb. Amikor a tanulókat megkérdezték, tetszenek-e ezek az órák, a válaszok százalékaránya a következő volt: „igen“ — 70 százalék, tartózkodott —> 20 százalék, „nem“-et mondott — 10 százalék. Egyébként ez utóbbi 10 százalék között nem volt egyetlen leánytanuló sem. TAPN), Bettino Craxi szocialista párti olasz miniszterelnök portugáliai utazása során — egyetértésben Mario Soares portugál miniszterelnökkel — azt Javasolta a NATO- nak, hogy előfeltételek nélkül, azonnal szüntesse meg az amerikai nukleáris rakéták további telepítését Európában. Ily módon járuljon hozzá, hogy folytatódhassák a két nagyhatalom közötti tárgyalás a nukleáris fegyverkezés befagyasztásáról, illetve csökkentéséről. Cra- xí természetesen és elsősorban a rendkívüli belpolitikai feszültségeket okozó co- raisői rakétát elépítés megszüntetését kívánja. Egy római napilapnak adott nyilatkozatában az Egyesült Államok kormányának szóvivője azonnal és a leghatározottan visszautasította Craxt javaslatát. Római külpolitikai megfigyelők szerint az olasz kormány jelenlegi javaslatai és akciói a további rakétatelepítések ellen részben azok bői a tárgyalásokból is táplálkoznak, amelyeket legutóbb Andreotti külügyminiszter Moszkvában és Craxi miniszterelnök Budapesten folytatott, s mindketten a leszerelés mellett kötelezték el magukat. Felipe Gonzáles spanyol mlniszteralnök rádiónyilatkozatában kijelentette, hogy országa nem lép be elhamarkodottan. mások á’tal rákényszerített feltételekkel a Közös Piacba. A kormányfő véleménye szer nt inkább szenvedjen halasztást a csatlakozási tárgyalások befejezésére kitűzött ez év szeptember 30-1 határidő, mintsem hogy háttérbe szoruljanak az ország érdekel. Az EGK és Spanyolország között öt éve folyó tárgyalások mindeddg nem vezettek eredményre. Sőt a mezőgazdasági téma tovább bonyolódott. Lorenzo Natali, a tizek Eurőpa-bizottságá- nek elnökhelyettese háromnapos madridi látogatását befejezve, ügy vélekedett, hogy a megbeszélések a legnehezebb szakaszba Jutottak. Az ipari átszervezések problémáján kívül most újabb nézeteltérés kezd kibontakozni a francia kormánytöbbségen belül, mégpedig a Jövő évi költségvetés kérdésében. Delors gazdasági és pénzügyminiszter ugyanis bejelentette, hogy 1985-re a fokozott szigor jegyében kell előkészíteni a költségvetést, s még keményebb takarékoskodásra lesz szükség, mint idén. Georges Marchais, az FKP főtitkára ezzel kapcsolatban kijelentette: nem ért egyet a gazdasági és pénzügyminiszterrel, mert az általa sürgetett „nadrágszij-össze- húzás“ nem felel meg a baloldal 1981-ben vállalt kötelezettségeinek s az FKP és a szocialista párt között kötött és őt hónappal ezelőtt megújított szerződésnek. Milyen új fejlemény következett be öt hónap óta, ami ezt szükségessé teszi? — vetette fel a kérdést az FKP főtitkára. Élesen bírálta Delors terveit Henri Krasuckí, a legnagyobb francia szakszervezett szövetség, a CGT főtitkára is, aki azt mondotta, hogy Delors valósággal „mazochista költségvetést készít elő“. Olyan költségvetést, amely csökkentené a dolgozók életszínvonalát, és súlyosan megnövelné a munkanélküliséget. Ez a gazdaságpolitika egyre veszélyesebbé válik a dolgozók számára — hangsúlyozta Kra- sucki —, éppen ezért a dolgozóknak erélyesen tiltakozniuk kell, s fel kell lépniük azért, hogy a gazdasági döntések jobban megfeleljenek a dolgozók és az ország érdekelnek.
