Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-08 / 19. szám
Áz idő persze nyomot hagy a kőeszközt bevonó szerves anyagokon, de sok esetben nem szenvednek nagyobb változást, mint a mumifikálódott test. Thomas H. Loy, a -Brit Kolumbiai Múzeum munkatársa elsősorban a kőbaltákon fellelhető vérminták elemzésével foglalkozott. A vörös vérsejtek maradványai mellett eritrociták, trombociták és fehér vérsejtek nyomait is kimutatta. Az eritrociták alakjából következtetni tudott arra, hogy a fegyverhez tapadt vér emlőstől, madártól vagy hüllőtől származik. Ennél pontosabb behatárolásra a viszonylag épségben megőrződött alakos elemek kis száma miatt csak egy- -két esetben volt mód. Vörös vérsejtből például csak igen keveset találtak elemzésre alkalmas állapotban, a legtöbből még a hemoglobin is kilúgozódott, de ha némiképp átalakult formában is, a minták egy kis hányadában megőrződött a vérfesték. A hemoglobin leoldása, vegyi kezelése és átkristályosítása után a kristályok a- lakjában faji sajátságokat is sikerült kimutatni, s ebből meghatározható, hogy milyen állattól származik a kőbaltán talált vér. Ezzel a módszerrel az Észak- -Kanadából származó kőeszközökön a karibu, a grizzli és más állatok vérét találták meg. •Sok esetben persze még azt Is kellett állapítani: a kőbaltáról valóban fosszilis hemoglobin vált-e le. Ezután sor kerülhetett a kőbaltákon talált vérnyomok hemoglobin-kristályainak a mai állatok hemoglobinjával való összehasonlításra, s ez egyértelműen bizonyította a vérminták faji azonosságát. A fosszilis hemoglobinmintákból katalógust állítottak össze, amelyekből a jövőben azonosítani lehet máshonnan előkerült kőeszközök vérnyomait. MIRE HASZNÁLTÁK? X kőeszközökön talált vérminták meghatározása azon túl, hogy megerősíti i más leletek — például a tűzhelyek körül talált csontok — alapján feltételezett táplálkozási, zsákmányszerzési szokásokat, még másra is jó. Bizonyos esetekben választ adhat arra a sokat vitatott kérdésre is, hogy melyik kőeszközt milyen célra használta az ősember. Például a szakemberek véleménye még ma is megoszlik arról a kérdésről, hogy milyen eszközökkel vadászott az ősember a mainmutra. A mammutvadászok — és persze más vadászhordák — leletei mellett talált kőeszközök használatára vonatkozóan bizonyára érdekes a- datokat szolgáltat a fosszilis hemoglobin vizsgálata. De nemcsak a régészek, a paleoantro- pológusok, hanem a zoológusok is sokat várnak a vérmaradványok vizsgálatának eredményeitől. Ha elegendő jó állapotban megmaradt vérmaradvány kerül elő, lehetőség nyílik az évezredekkel ezelőtt élt és a ma élő állatok vér- fehérjéinek összehasonlítására. Ebből majd következtetéseket vonhatunk le az apró evolúciós változásokról és az állatok vándorlására, terjeszkedési útjaira vonatkozóan is. Rubens-rokonok Több mint 15 ezren vannak! Az 1577 é§ 1640 között élt Rubens leszármazottalt hétkötetesre tervezett genealógiai mű fogja tglsorakoztatni. Az első kötet 1977-ben, a Rubens-év alkalmából jelent, meg, a második most hagyta el a sajtót. Most a Hertefelt és a van der Vekene családokról van szó. Rubens egyik leányunokája, Isabelle 1666-ban esküdött örök hűséget Marc van der Vekene kisnemesnek. Hat gyermekük lett, az egyik leány Godefroid de Hertefelthez ment férjhez. S ebből a frigyből nem kevesebb, mint 5 ezer leszármazottat tartanak nyilván. Londerzeelnek, ennek a 10 ezer lakosú városkának majdnem a 10 százaléka Rubens-ivadék! Porszívó vonat a metróban Próbaútját végzi a Szovjetunió első alag- fit-portalanító vonatának kísérleti példánya a leningrádi metró egyik vonalán. Kifejlesztését az tette indokolttá, hogy a hagyományos módszerekkel egyre nehezebbé vált a földalatti vasutak alagútjának, ál. lomásainak tisztítása. Mérések szerint egy hét leforgása alatt négyzetméterenként 4 gramm por ülepszik le az alagutakban. Űsz- szel, amikor az utasok rengeteg sarat hordanak be az állomásokra, még rosszabb a helyzet. Emellett a szellözőaknákon is sok por kerül be a metró levegőjébe. A különleges vonatot a Leningrádi Metróvállalat és más kutatóintézetek munkatársai tervezték. Működési elve ugyanaz, mint a háztartási porszívóké. A szerelvény három kocsiból áll: a középsőben helyezték el a tisztító berendezést, az elsőben és a hátsóban pedig a kompresszorokat és más segédeszközöket. A berendezés egy óra alatt 104 000 köbméter levegőt portalanít. A porszívó vonat óránkénti 5—7 kilométeres sebességgel közlekedik. Az egyébként használt villamos vonatok a túlhevülés miatt nem képesek tartósan ilyen lassú közlekedésre. A kísérleti szerelvény emelkedőkön és lejtőkön is tartja kis sebességét. A szakemberek már túljutottak a próbaüzemeltetés félidején, s az eddigi eredmények azt mutatják, hngy — kisebb módosításokkal — a közeljövőben már megkezdhe. tik a sorozatgyártást. Mérges medúzák inváziója Mérges medúzák, „tengeri darazsak*4 á- rasztották el idén nagy tömegben Queensland ausztráliai szövetségi állam északi partvidékét. A sajtójelentések szerint a partvidéken veszélyessé vált a fürdés. A medúzák legutóbbi áldozata egy hatéves kisfiú volt, aki a Carpentaria-öbölben fürdés közben megérintett egy ilyen medúzát és azonnal meghalt. A vízben alig látható nagy medúza husz- szn tapogatóiban levő méreg három percen belül megöl egy embert. A queenslandi kormány környezetvédelmi minisztere hangsúlyozta, hogy fokozott erővel kell törekedni a medúzaméreg elleni különleges szérum kifejlesztésére. 1955 óta egyedül Eszak- -Ausztráiiában 78 halálesetet ekoztak a medúzák. A queenslandi medúzainvázió oka a szak. emberek szerint az, hogy meghatározott időközönként csökken a medúzákat pusztító tengeri teknősök száma. A teknősök állománya pádig azért csökken, mert a vaddisznók rabolják ki a tengerparton lévé fészkeiket. Opera Majakovszkijról. Majakovszkij alakja először jelenik meg az operaszínpadon. A költő életéről készült zenés játék a 200. évadát ünneplő leningrádi Állami Akadémiai Kirov Opera és Balett Színház ez évi legjelentősebb bemutatója. A mű Andrej Petrov Állami-díjas zeneszerző munkája. A rendezők: Natalja Kaszatkina és Vlagyimir Vasziljev. A karmester: Jurij Tyemirkanov, aki már máskor is részese volt Petrov sikereinek. Igen sok segítséget nyújtott a szerzőnek I. Péter című operája és Puskin című balettje megkomponálásában. A Kaszatkina — Vasziljev rendezőpárosnak sem ez az első közös munkája Pet- rovval. Együttműködésüket dicséri a Jean Effel rajzai nyomán komponált és színre vitt balett: 'A vi^ág teremtése. ’Á Majakovszkij című operával immár színpadi triptichonná teljesedett ki Andrej Petrovnak az orosz történelem nagyjait bemutató sorozata. Vemvomok a kobaltén AZ ELEJTETT ÁLLATOKRÓL VALLANAK Mi minden kerülhet egy kőbaltára vagy egy kaparókésre a „rendeltetésszerű“ ősemberi használat közben?, természetesen főképp állati szövetmaradványok, szőrfoszlányok és vér. Ezek a maradványok, ha a napsugárzásnak nincsenek kitéve és a csapadékvíz sem mossa le őket, sok évezredig is megmaradnak az eszközök felületén. Renüsze- rint csak akkor tűnnek el teljesen a szerszámokról, amikor a régészek tanulmányozás céljából megtisztítják azokat. A történelem előtti ltorok emBerel- nek életéről szerzett ismereteink jórészt az előkerült tárgyi leleteken: épületek, használati eszközök maradványain alapulnak. A tűzhely nyoma, a kőeszközök sokasága árulkodik arról, hol és hogyan élt az ősember, és a lakóhelye közelében előkerült állati csont- maradványokból, növényi magvakból azt is megtudhatjuk, mire vadászott, mivel táplálkozott, illetve hogy milyen álla- - tok éltek a környezetében. Magáról az emberről a feltárt temetőkből előkerült csontok alapján messzemenő következtetéseket lehet levonni. Nemcsak őseink kultúrájára vonatkozóan, hanem például arra Is választ adnak a csontok, hogy milyen betegségekben szenvedtek elődeink, hogy milyen lehetett a táplálkozásuk, sőt arra is, hogy milyen vércso- portűak voltak életükben. Csaknem háromezer éves vérmaradvány egy obszidián kés felületéről Ez utóbbival á paleoszerológia tudománya foglalkozik. X vércsoport-sajátságoknak a halál után több ezer évvel való megállapítását az teszi lehetővé, hogy a szerves anyagok, köztük az antigén-reakciót kiváltó fehérje- és poll- szaharld-molekulák csak fokozatosan bomlanak le. Átlagos megtartási feltételek között 4000—5000 éves csontleletekből, beszáradt vér- és szövetmaradványokból lehet vércsoport-meghatározást végezni. Először egyiptomi múmiákon, később más csontanyagokon is végeztek ilyen jellegű vizsgálatokat. Szerencsés körülmények között, például száraz éghajlat alatt vagy nagy hidegben, agyagos talajban megőrződött kőeszközökön is megmaradhatnak olyan besz’áradt vérnyomok, amelyeken Ilyen jellegű vizsgálatokat el lehet végezni. Kőeszközről leoldott vérmaradvány vörös vérsejtjei TUDOMÁNY «Ri egjfe V-nVtShA-íáíiV ; TECHNIKA ' *
