Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-03 / 14. szám
A Forma 1 IDEI VERSENYNAPTÁRA Március 24.: Rio de Janeiro Április 7.: Kyalami Április 29.: Zolder Május 6.: Imola Május 20.: Dijon Június 3.: Monte Carlo Június 17.: Montreal Június 24.: Detroit Július 8.: Dallas Július 22.: Brands Hatch Augusztus 5.: Hockenheim Augusztus 19.: Zeltweg Augusztus 26.: Zandwoort Szeptember 9^ Monza Október 7.: Nürnburgring Október 22.: Fuenglrola 'Az 1984-es VB-futamok rajtszámainak elosztása, amely némileg az erőviszonyokat is tükrözi. A 13-as rajtszámot babonából kihagyták. 1. Brabham — BMW (Piquet) 2. Brabham — BMW (Teo Fabi) 3. Ferrari (Alboreto), 4. Ferrari (Arnoux) 5. Williams — Honda (Laffite). 6. Williams — Honda (Rosberg) 7. MsLaren — TAG (Prost) 8. McLaren — TAG (Lauda) 9. Tyrell — Ford (Brundle) 10. Tyrell — Ford (?) 11. Lotus — Renault (de Angelis) 12. Lotus — Renault (Mansell) 14. ATS — BMW (Winkelhock) 15. Renault (Tambay) 16. Renault (Tambay) 17. Arrows — BMW (Surer) 18. Arrows — BMW (Boutsen) 19. Toleman — Hart (Senna) 20. Toleman — Hart (Cecotto) 21. Spirit — Hart (Fittipaldi?) 22. Alfa Romeo (Patrese) 23. Alfa Romeo (Cheever) 24. Osella — Alfa (Ghinzani) 25. Ligier — Renault (de Cesaris) 26. Ligier — Renault (Hesnault) 27. RAM — Hart (Alliot) Amatőr, profi, nem hivatásos Mikor profi a profi? Ez a kérdés foglalkoztatja a profikat, amatőröket, az álamatőröket és természetesen a hivatásos sportvezetőket. Egy brit kormánybizottság tanulmányt készített az egyik legégetőbb kérdésről, nevezetesen arről, hogy tndulhat- nak-e hivatásos sportolók az olimpián, és ha igen, milyen feltételek mellett. A terjedelmes munka több olyan tényről tesz említést, amelyek azt mutatják, hogy a profi sportolók, így vagy úgy, de szerephez jut- i’ nak az olimpiákon. Első helyen említendő a tenisz, amely a tanulmány szerint a legiizletiesebb sportág, és az 1988-as olimpia műsorán már szerepel, de bemutatóként már az idei Los Angeles-i olimpián is részt kap. Említést érdemel, hogy a módosított részvételi szabályzat szerint az olimpiákon induló sportolók kaphatnak pénzbeli támogatást abban I az esetben, ha ezt az összeget befizetik hazájuk szövetségének, és csak pályafutá- ti suk befejezése után veszik át. A brit kutatók azt is szóvá tették, hogy az 1984-es olimpiai labdarúgó-selejtező tornákon hiva- '• tásos futballisták is szerepelnek a válogatottakban, habár magán az olimpián már nem vehetnek részt. A kiadvány a továbbiakban azt taglalja, hogy lehetővé válik-e a profik — ökölvívók labdarúgók, teniszezők stb. — olimpiai szereplése akkor, ha konkrétan a játékok ideje alatt nem kapnak fizetést. Ha igen, akkor valószínűleg óriási lesz a színvonalbeli különbség a hivatásosok és az amatőrök teljesítménye között,. illetve a fejlett országok és a fejlődő világ sportolóinak teljesítménye között. A harmadik fő kérdéscsoport: mindez hogyan hat majd a sport egészére, növekszik-e általa a szakadék a jól fizetett csillagok és a „szürke" sportolók között. Az bizonyos, hogy a közeljövőben az olimpiai chartát újrafogalmazza a NOB egy munkacsoportja, amelynek élén a tekintélyes kanadai jogász, Jim Worrall áll. Az tény, hogy az okiratban az „amatőr“ I szó már most sem szerepel, az viszont igen, hogy az olimpiai játékokon csak a nem hivatásos sportolók vehetnek részt. A nemzetközi szakági szövetségeknek jogukban áll, hogy külön-külön szabják meg az olimpiai részvétel feltételeit, példa rá a szarajevói - téli olimpia, ahol számos olyan síző állt rajthoz, akik nyíltan és legálisan jelentősebb hirdetési pénzeket vettek fel, de Stenmarkot és Wenzelt eltiltották, mert közvetlenül vettek fel pénzt. A brit tanulmányt elküldték a NOB elnökének is, a spanyol sportdiplomata azonban elszárkózott attól, hogy kommen- tárt fűzzön hozzá. Annyit mindenesetre raegjegyzett: jó, hogy elkészült ez a dokumentum, de nem biztos abban, hogy akik készítették, ismerik az olimpiai mozgalom kulisszatitkait. De hogy melyek ezek a kulisszatitkok, az egyelőre a nyilvánosság előtt nem ismeretes. — Úgy tűnik, mindig siet, a gyorsaság megszállottja ... A hírek szerint a minap Olaszországban csípték el, amint 200 kilométeres sebességgel robugott, ami éppen kétszerese a megengedettnek. — Egyesek eltúlozzák a dolgokat, 80 kilométeres sebességgel hajtottam, ahol 50 volt megengedve. — De azért csak gyorsabban hajtott... Ismer a kétszeres világbajnok egyáltalán legnagyobb sebességet? — Magánkocslmat épp úgy vezetem, mint más közönséges ember. Nem fékezek azonnal, ha szemembe ötlik a sebességet korlátozó tábla. Hagyom a kocsit továbbgurulnl. Így fülelt le a rendőrség is, de azonnal kifizettem a bírságot. — Nelson Piquet ezek szerint ugyanolyan autós, mint sokan mások. — Egy igazán gyors kocsiban természetesen nyugodtan ráengedem a gázt, nem törödök a korlátozásokkal. Csak persze, közben tigyelni kell a rendőröket. — Mire gondol vezetés közben? — Az üzletre, a Forma 1 versenyekre, vagy éppen a szép lányok járnak az eszemben, pillanatnyi gondjaimtól függően. — Mit jelent a világbajnoknak a sebesség? Talán mámor? , — A sebesség csak a verseny egy része. Különben semmi jelentősége sincs számomra. — És a biztonság? — Az életben nagyon kevés dolog biztonságos. Tisztában vagyok azzal, hogy nem űzök valami biztonságos foglalkozást, mégis csinálom. Ha valaki repülőre ül, vagy Forma 1 versenyen indul, mind a kettő veszélyes dolog. De hadd tegyem hozzá, hogy én például, aki régóta veszek részt Forma 1-es versenyeken, egyáltalán nem érzem a veszélyt. — Kollégái az autóversenyek mellett is keményen dolgoznak. — A Public Relation, a reklám területén tevékenykednek, s engem ez nem érdekel. Ha körülöttem minden rendben van, akkor ezt inkább átengedem másoknak. Ez persze nem jelent) azt, hogy nem beszélgetek néha örömmel más emberekkel, újságírókkal. — Valamit azért mégis tennie kell, ha a Nelson Piquet nevet el akarja adni. — A reklámmal sok mindent el lehet érni. Am a legjobb reklám változatlanul a győzelem. A többi csak erőlködés. — Immár öt éve, hogy elkötelezte magát a Brabham gépekhez. Ilyen hűségre nem kötelezik a szabályok. — Nem ismerek jobb csapatot. A körülmények kjválőak. Az autó biztonságos, öt év alatt még egyszer sem ért baleset az autó miatt. Éppen azért hasonló feltételek nem késztetnek változtatásra, de persze ha valaki lobbat kínál . . . — Mi az, hogy jobbat kínál? — Tegyük fel. ha a Brabham holnap feloszlatja Forma 1-es istállóját és a Ferrari vagy a Renault hívna, akkor oda mennék, amelyik több pénzt ígér. — Érdekli, hogy ki a másik menő a csapatban? — Nem. — Mit jelent ön számára a csapat másik pilótája? — Semmit. — Semmit? — így, ahogy mondtam, semmit... Tavaly Riccardo Patrese volt a társam, akiről azt gondoltam. hogy majd segítségemre lesz a VB-fu- tamok során. De azután semmit sem segített. Miért érdekeljenek akkor a csapattársak?-— De azért a Forma 1 üzletben mégsem lehet egyedül boldogulni. — Ebben az üzletben nehéz barátokat találni. Sokan keresnek, látni, beszélni akarnak velem. De ez nem barátság. Az emberekkel jól megértem magam, de ez még nem barátság. Barátok azok, akik nem szeretnek sokat beszélni. — A világbajnoknak tehát az életművészet volna a titka? — Vegyük a legjobb tíz menőt. Ha azonos körülmények között rajtolnak, akkor legfeljebb századmásodpercnyi különbségek lehetnek közöttük. A gyorsaság egyáltalán nem titok. A titok abban rejlik, hogy az ellenőrző tesztfutamok során az ember ismerje meg a lehető legjobban autóját, észrevételeit közölje a mérnökökkel, tervezőkkel, a szerelőkkel, akik azután ezt kamatoztathatják. A dolog nagyon egyszerű. A gépet egy kicsivel mindig gyorsabbá kell tenni, és a versenyeken mindig egy kicsit okosabban kell vezetni. — Az ügy azért talán mégsem ilyen egyszerű. Szép számmal akadnak, akik második világbajnoki győzelme után azt mondogatták, hogy ez a Piquet autósnak született. — Azt, hogy autóversenyzőnek születtem volna, nem hiszem. Az az Igazság, hogy sokat tanultam, és még mindig akad tanulnlyalóm. De nagyon kedvelem ezt a hivatást. Sok a szabadidőm. S ráadásul egy rakás pénzt Is keresek. Mi mást kívánhat az ember magának? — Ilyen elégedett? Mit kérdezne az újságíró Piquet a Forma 1 világbajnokától? — Nem is tudom hirtelen, de talán azt, hogy mit gondol, jobb-e a többieknél? — S mit válaszolna rá? — Ha ezt gondolnám magamról, akkor egészen biztosan lemaiadnék a nagy versenyfutásbán, hiszen beképzelt lennék, biztos lennék a dolgomban, nem akarnék tovább tanulni. Ezzel szemben mindig azt emlegetem magamban, hogy még többet, még keményebben kell dolgoznom, mert csak így győzhetem le vetélytár- saimat. — Valóban vitorlásán tölti idejének nagy részét? — Most igen, mert házam még nem készült el teljesen. No de egyébként azért leginkább úton vagyok. Legutóbb két hónapig voltam Olaszországban, repülni tanultam. — Pedig sohasem akart magánrepülőt vásárolni. — De’ meguntam az utazgatást. Ha mondjuk négyórás próbavezetésre Angliába rendeltek, akkor ez három-négy napot vett igénybe. Most reggel indulok, s estére már vissza is érek. Tudom, ez nem kevés pénzbe kertjl, de megengedhetem magamnak . — Szokatlanul nyugodt, szinte egykedvű, mintha fatalista lenne Fel tudja önt egyáltalán valaki idegesíteni? — Akkor veszítem el Idegeimet, ha hibázok, ha valamit rosszul csinálok Különben megőrzőm nyugalmamat. Másokkal szemben elnézőbb vagyok. S éppen ezért nem is, tudnak felidegesíteni. — Na ezt azért ne mondja, hiszen Hocken- heimben milliók szeme láttára ütötte meg a chilei Salazart. — Hát igen. akkor elvesztettem a fejem. De tavaly a hollandiai Nagydij során csaknem hasonló Inzultus ért, de álmomban sem gondoltam arra, hogy Prostot megüssem. — Miért nem? — Ez más helyzet volt. Prost a vezetésért küzdött, a világbajnoki címért. S Ilyenkor az erőszakosság, a rámenősség megérthető. Salazar azonban a sereghajtók közé tartozott. S csak fel akart tűnni valamivel. Ennek eiíenére nem , gondoltam, hogy egy fickó Ilyen ostoba lehet. De mindenesetre én Is hibáztam. — Hányszor hibáz egy futamban a világbajnok? — Egyes futamokban egyszer sem, máskor többszőr is. De igazán nagy hiba nem lehet közöttük. — Ügy vezet, akár egy gép? — Tavaly, az utolsó futamban, Dél-Amerlká- ban. amikor megnyertem a világbajnokságot, jött egy pillanat. Minden klválóaní ment, s hirtelen arra gondoltam, hogy moá't újra világbajnok lehetek. De azonnal elhessegettem magamtól a gondolatot, mondva, felejts el mindent, nem gondolkozhatsz. — És mi volt a legjobb döntése? — Amikor a Brabhamhoz szerződtem. — 0t éve dolgozik Bernie Ecclestone társaságában. Ez a titokzatos ember uralja a Forma 1 versenyeket. — Kemény fickó, de ragyogóan csinálja a dolgát, s egyszerűen fáradhatatlan. — Fáradhatatlan a pénzért való hajszában is, azt mondják, a tárgyalások‘"során minden dollárért külön harcol. — Igen, ezt csinálja, és már én is eltanultam tőle. — Ezek szerint évről évre többet kasszíroz? — Hát, egy kicsivel. — Ezek szerint a pénz mégis jelent önnek valamit? — Természetesen, az ember nem lehet közömbös akkor, ha egy másik kétmiliót keres, s ő esetleg csak egyet kap. Ebbe bele lehet betegedni. — De korábban mindig azt állította, hogy elég pénze van. — Tulajdonképpen tényleg nem panaszkod- hatam, ha abbahagynám a versenyzést, és hazaköltöznék Brazíliába, nagyon jól élhetnék. De ezt nem akarom. így tovább járom e versenyeket, ez szórakoztat, nagyon szórakoztat. A jelek szerint Prost komolyan veszi a világbajnoki cim megvédését. Lapzárta után került sorra Rio de (aneiróban az idei első világ- bajnoki futam, amelyen fölényesen győzött. BRUMEL ÉS TÁRSAI A magasugrás az atlétikai versenyszámok közül az egyik legnépszerűbb. A szovjet magasugrók az utóbbi negyedszázadban nagy eredményekkel büszkélkedhetnek. Jurij Sztyepanov, Valerij Brumel és Vlagyimir jascsenko együttesen kilenc centiméterrel emelte a világcsúcsot. Robert Savlakadze, Valerij Brumel és fu- rlj Tannak olimpiai bajnokságot nyert. Helsinkiben, az első vllágba,'nokságon Gennagyij Av- gyejenko állt a dobogó legmagasabb fokán. Mióta ember él, mindig a szárnyalásról álmodozott, szárny nélkül, mechanikai és külső segítség nélkül felemelkedni a földről. A magasugrók a maguk módján ezt teszik, s ezért a közönség kedvencei. A három olimpiai jelszó egyikének az „altius“-nak (magasabbra) a megtestesítői ők. A sportkedvelők jól emlékeznek még Brumel- re, aki négy éven keresztül nagy nemzetközi versenyen nem kapott ki, pedig szerepelt közel százötven vetélkedőn. Centiméterről centiméterre javította a világcsúcsot: 223, 224, 225, 226, 227 és 228 cm-t ért el. Ismerve képességeit, még magasabbra is emelte volna a lécet, ha olyan körülmények között szerepelhetett volna, mint a maiak. Neki salakról kellett indulnia, és homokgödörbe esett, hiszen akkor még nem volt divatban sem a rekortán, sem a tartán, s a földre érés sem történt puhán. Egy közúti baleset következtében majdnem láb nélkül maradt, huszonhárom évesen, ereje, fejlődése teljében szakadt meg felfelé ívelő pályája. Az orvosok talpra állították, Brumel pedig az emberi akaratot is bebizonyítandó, világcsúcsot állított fel. A műtétek végtelen sorozata, újabb visszaesések, a kétségbeesés és a reménykedés váltakozása után újra ugrani kezdett. és ha a korábbi magasságokig nem jutott is el, a két métert jóval túlszárnyalta. Brumel korszaka után ismét az amerikai ugrók tűntek fel: Matzdorf egy centivel emelte Brumel rekordját, majd Stones következett, akinek azonban jelentős versenyt nem sikerült nyernie. Montrealban, meglepetésre a lengyel Wszola diadalmaskodott, s utána jascsenko következett könnyed stílusával. Az NDK-beli Wes- sig moszkvai! olimpiai győzelme mindenkit meglepett. S tavaly a helsinki világbajnokságon Gennagyij Avgyejenko személyében Ismét új csillag tűnt fel. A 20 esztendős (november 4-én töltötte be), ogyesszai Avgyejenko véletlenül került az atlétikai pályára. Gyermekkorában abszolút zenei hallással rendelkezett, zeneiskolába járt. Tízévesen titokban elment a lakóhelyéhez közel eső sportiskolába, s ott Borisz Robulec adző- höz került. Mindkettőjük számára szerencsés volt a találkozás, azóta sem váltak el útjaik. Viktor Szanyejev sikereinek hatása alatt a hármasugrás felé fordult az érdeklődése. Tizenöt éves korában már 15,75 volt a legjobb eredménye. S ilyen kezdet után mégis hogy lett belőle magasugró? A véletlen közrejátszott. Csapatának szüksége volt egy magasugróra, s Avgyejenko „beugrott“. Élete első versenyén 206 cm-t ért el, s első lett az országos ifjúsági bajnokságon. Sikere ellenére továbbra Is a hármasugrás iránt vonzódott. A következő alkalommal azonban ismét megkérték, hogy vállalja a magasugrást. S megint csak nyert, ezúttal 218 cm-rel. 1980-től kezdve egyre jobban előtérbe került a magasugrás a felkészülésében is, s már a következő idényben teljesítette a sportmesterí szintet. A sportiskolában több sportág edzője árgus szemmel figyelte a szőke, 202 cm magas és 84 kiló testsúlyé fiút. Különösen a kosárlabdában jósoltak neki fényes Jövőt. Gennagyij azonban maradt a magasugrásnál. A vllágbafnokság évében Avgyejenko szép győzelmet aratott (228 cm) Lenlngrádban Sze- reda, Granyenkov és Sevcsenko előtt, akik már 230 cm-es eredménnyel is dicsekedhettek. Igaz, ez fedett pályán volt. Meglepetésként hatott a VB-csapatba való beállítása, hiszen a sparta- kládon 225 cm-re csak hatodik lett. Kestutis Sapka, az egykori kitűnő versenyző, a magasugrók szakvezetője így magyarázta Avgyejenko beválogatását: „Nem számítunk győzelmére, de nagyszerű adottságokkal rendelkezik, stílusa érdekes, hadd ízlelje meg a nagy versenyek légkörét. Tanuljon...“ Avgyejenko Helsinkiben sem okozott csalódást. Edzője pszlchikatíag készítette fel a* nagy összecsapásra. Elérte nála, hogy a pályán sohasem az ellenfelekkel foglalkozik, hanem a magasugrást és a számokat látja maga előtt. Helsinkiben a verseny három órája alatt sem törődött az ellenfelekkel. Ugrása után félrehúzódott, elterült, pihent, készült. S a megfelelő pillanatban nagyszerűen összpontosított, küzdött és — győzött. Fejlődésére jellemző hogy égy ■ év alatt 15 cm--t(l) javult, majd egy-egy centiméter következett, s végül újabb 10 cm-es javulás. Szinte hihetetlen. 1980: 206 1981: 221, 1982: 222 és 1983: 232 cm (a VB-n). jövőjéről annyit árult el. hogy a katonai szolgálat után szeretne a testnevelési ’főiskolára kerülni: „Érzem, még kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkezem, s ha valaki még magasabbra akar jutni, elméleti tudással is fel kell magát vérteznie“ — mondta magyarázatként. Avgyejenko szorgalma nagy, s a szakemberek bíznak abban, hogy a folytatás nem marad el. jönnek még újabb győzelmek, sikerek is. Nelson Piguet: A legjobb reklám a győzelem