Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-03 / 14. szám
/• új ifjúság 7 K iss Jánosné, az örökmosolygó Jo- lánka soha nem úszta meg a dugványozást csipkelődés nélkül. Lassan tíz éve dolgozik a kertészetben, de még mindig nem szokta meg az asz- szonyok metsző nyelvét. Eleinte mérgelődött a gúnyos megjegyzéseken, de mostanában már úgy ereszti el a füle mellett, mintha nem is az ó elmére küldték volna. — Legalább egyszer küldd el Jánosodat, majd én megtanítom hogyan ... kezdte volna ebéd után Julcsa, az egyetlen vénlány a brigádban, amikor paprikát pikíroztak, de Anna, a brigádveze- tö, akinek már felnőtt gyerekei voltak, egyetlen pillantással beléfojtotta a szót. — Jól van. Hiszen nem azért mondtam — húzódott odébb Julcsa. — Tudom én, hogy nem minden virág hoz termést. Gyakran a beporzás körül van a hiba. — Te aztán igazán tudhatod — nevette el magát Jolánka amennyit téged poroznak! — Nekem olyan darázs, amelyik csak zümmögni tud, nem is kéne — kapott újra tüzet Julcsa. — Meglátod, ha engem megcsíp egyszer valaki, fel is dagadok tőle. — Gyakrabban kellene járnod a folyóhoz. Akad ott a hídépítők között any- nyi lézengő here, hogy biztosan neked is jutna belőle — jegyezte meg a nagy szájú Piri, s igazított egyet piros pety- tyes kendőjén, amelyet olyankor viseli, ha azt akarta, hogy messziről észrevegyék. Az asszoonyok egymás között csak szalmácskának hívták, mivel a férje egész héten odavolt valami távoli építkezésen. — Hiszen eleget beszélik a faluban, hogy te már találtál magadnak — mond% ta Julcsa a vénlányokra jellemző irigységgel. — Ejnye, asszony oki Inkább a kezetek járjon, ne a szátok — szólt rájuk Anna szigorúan! — Ebből csak bajotok, amabból pedig még prémium is lehet. Különben mindenki tudja a magáét. Annyi biztos, hogy én gyerekek nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Már alig várom, hogy unokáim legyenek. -....... - •; # olánka, ki tudja hányadszor már, J ismét végiggondolta meddő házasságát. Az első években azzal vigasztalta magát, hogy úgy sem nagyon érne rá a gyerekre az építkezés miatt. Aztán meg az autó megszerzése töltötte ki minden szabad percüket. S most ott a szép nagy ház, tele a legdrágább berendezéssel, de semmi örömét nem leli benne. Az autót heteken át ki sem hozzák a garázsból. János hajnalban kel, késő este fekszik, ő meg ülhet egyedül a színes tévé előtt. Mondta már a férjének, hogy hagyja a fenébe a teheneket, de ő hallani sem akar róla. Azt mondja, megszokta. Egyébhez nem ért. „Hát ez igaz“ — sóhajtott fel hangosan. Szerencsére senki sem volt a közelében. Amikor megemlítette az anyjának, hogy néha beszélni szokott magában, az azt mondta rá, hogy az idegek miatt van az egész. Talán ha volna egykét gyereke ... Honnan a pokolból vegye?! Most hagyja ott,a férjét, amikor... Eh, vinné az ördög a kocsit meg a fényes bútort. „Pirinek van igaza, amikor tesz a falu nyelvére.“ Maga is megijedt a puszta gondolattól, de így sem tudta elhessegetni lelki szemei elől a pufajkás, gumicsizmás, apró bajszú, szurok szemű mérnököt, aki az egyik télutói reggelen az ölébe kapta kerékpárostul, s úgy vitte át a friss betonszőnyegen. — Azt 'hittem, nehezebb lesz ■— mondta a férfi mosolyogva, s hosszan nézett utána, amíg el nem tűnt a parti füzes rügyező fái között. . Azóta talán egy hónap is elmújjt, de nem találkoztak, pedig minden reggel gyalog tolja át az új hídon a kerékpár* ját, hogy tovább nézelődhessék. — Hé, asszonyok! Nincs valakinek eladó malaca? — szakította félbe Piri rikácsoló hangja Jolánka merengését. ■—* A kis mérnök szeretne venni egyet pecsenyének — nevette el magát, mintha valami jó viccet mondott volna. — Lányok, ismeritek a kis mérnököt? — kérdezte Julcsa Piri hangját utánozva. Jolánka egészen elpirult. Nem mert az asszonyok felé fordulni. Lehajolt, úgy rakta a palántát a ládába. Senki nem reagált Julcsa csípős megjegyzésére. — Olyan asszony még nem született ebben a faluban, akinek a kis mérnök bemutatkozna — húzta el a száját Piri. — Aztán miféle malacról volna szó? — kérdezte Anna. — Tudom is én. Éppen csak megemlítettem. De ha nincs, hát nincs. — Jolánka lányom — szólt oda Anna a fiatalasszonynak —, úgy tudom, ti szoktatok eladni malacot. — Az idén csak egy anyát tartunk. Nem tudom, nem ígérte-e oda János a' zoknak, akik minden évben számítanak rájuk. Persze, megkérdezhetem tőle. — Mikorra kéne azt a malac? — fordult Anna Pirihez. — Részletes felvilágosításért forduljanak az illetékeshez — vágta ki Piri, mint valami reklámszöveget. — Esetleg megüzenhetem neki, hogy nézzen be Kissékhez. Vagy valaki másra gondolt Anna néni? — Nem gondoltam én az égvilágon senkire, csak éppen ismerem a kis mérnököt, Jolánka viszont ismeri a malacpiacot. [ — Hallod-e, Jolcsi, akkor mégiscsak lösszé kell hoznom valahogy titeket. — ba, elég meleg-e a víz egy kiadós fürdéshez. A tükör előtt állva várta, hogy megteljék a kád az enyhén párolgó vízzel. A tükör hirtelen elhomályosodott, s így a fáradt arccal együtt eltűntek az egyre sötétedő árkok is a szeme alatt. — Öregszem — legintett leverten. — A harmadik iksz már csak egy őszülő asz- szonyt talál helyettem — mondta szomorúan, s gyorsan kibújt a ruhájából. A viz szinte égette a testét, de nem kevert hozzá hideget. Néhány másodperc múlva kiült a verejték a homlokára, aztán fokozatosan az egész arcát ellepte. Vett egy kis vizet a tenyerébe, s lemosta a sós cseppeket. Egyre kellemesebben érezte magát a lágyan hullámzó, kristálytiszta vízben, mely apró csókokkal árasztotta el /eszes, telt keblét, s éttől különös, eddig ismeretlen gerjede- lem ébredt benne. — Vajon, mit szólna a kis mérnök, ha most láthatna? — mosolyodott él, SZENK SÁNDOR Lopott boldogság kacsintott Piri Jolánkára, s ezzel napirendre is tértek a téma felett. — Mára be z's fejeztük — nézett Anna az órájára. — A maradék palántát locsoljátok meg, és takarjátok le fóliával. Az asszonyok, libasorban bandukoltak hazafelé. Senkinek sem volt kedve kerékpárra szállni. Fáradtan is gyönyörködték az áprilVsV alkony atban. Amikor az új hídhoz értek, Piri kivált a sorból, s letért az egyik lakókocsi felé. — Üzenek a kis mérnöknek mondta. Az asszonyok nem törődtek vele. Meg is. lepődtek rajta, hogy néhány perc múlva utánuk kerekezett. ' A falu mindössze néhány száz mé- - terve volt á hídtól. Elsőnek Julcsa vált ki a menetből, majd fokozatosan követték a többiek. Jolánka ilyenkor szokott bevásárolni, ezért e- gyenesen a boltba ment. Máskor előbb rendbeszedi magát otthon, de most valahogy hirtelen besötétedett, így hát nem sokat gondolt a külsejére. A bolt ott volt a kocsma szomszédságában, Kissné akaratlanul is betekintett a kitárt ajtón. Egy pillanatig úgy tűnt neki, mintha Jánost látta volna a pult fölé hajolva, de- semmi kedve nem volt les- kelódni utána. „Én is innék, ha nem tartana vissza a büszkeségem“ — gondolta, s kerékpárját az árnyékba támasztotta, hogy a férje véletlenül rá ne ismerjen. Mire elkészült a bevásárlással, János helyét már egy magas, szikár férfi bitorolta a pult mellett. „Lehet, hogy a Piri ügyeletes szeretője. Itt gyűjt egy kis kurázsit magának“ — gondolta, s a megrakott kosarat a kerékpár kormányára akasztotta. A sötétbe burkolódzó falu olyan üres volt, mintha a közelgő éjszaka a lebukó nap sugaraival együtt az embereket is kiseperte volna belőle. Jolánka óvatosan fordította meg a kulcsot a zárban; babonás félelem fogta el a puszta gondolatától annak, hogy megtöri a szunnyadozó csendet. Szorongása csak az előszobában kezdett fölengedni, amikor meghallotta az ébresztőóra éles ketyegését. „Itthon volnánk“ f— szólt megkönnyebbülten,- s a bevásárlótáskát az éléskamra hűvös padlójára tette. Az udvaron mindent a helyén talált. A koca röffentett néhány aprót a tiszteletére, egy malacka is előbújt a friss árpaszalmából. Apró szemével bambán körülnézett, aztán visszafúrta magát előbbi helyére. Jolánka a konyhaasztalon egy üres üveget és két pálinkás poharat talált. — Ügy látszik, megalkudott valakivel a malacokra — mondta az asszony, mintha a délutáni beszélgetést folytatta volna. Elöblítette a poharakat, és az üveget bedobta a szemétkosárba.- „Jó volna lubickolni egy nagyot" — gondolta magában, s átsétált a fürdőszobás újra érezte a fűz sárga virágának kesernyés illatát. — Vigyázz, Jolánka, mert jön a dongó darázs, s megtermékenyíti a virág- kelyhedben remegő bibét! Ügy látszik, teljesen meghibbantam — nevette el magát hangosan. Aztán hirtelen elkomolyodott, Elment a kedve az egésztől. A- nélkül, hogy lemosakodott volna, egy puha törülközőt borított a vállára, s ismét a tükör elé állt. Éppen fésülködni kezdett, amikor csöngettek. De sürgős — morogta bosszúsan, amikor a csengő újra fölberregett. Megtörülközött egy kicsit, belebújt narancs- színű fürdőköpenyébe, s mint egy Vénusz, úgy lépett ki az előszobába. El sem tudta képzelni, ki zavarhatja ilyenkor. A kis mérnök várakozott a homályos kis verandán. — Ügy látom, nem a legjobbkor jöttem — mosolyodott el a férfi. J olánka szóhoz sem tudott jutni a meglepetéstől. — Ha gondolja... — kezdte volna a mérnök a bocsánatkérést, de halvány fogalma sem volt .róla, hogyan folytassa. — Ugyanis nekem azt mondták, hogy... Az asszony utat engedett a mérnöknek, s kulcsra zárta mögötte az ajtót. — Ha elöl vagyok, bárki bejöhet á- nélkül, hogy észrevenném — jegyezte meg mosolyogva, amitől egy kissé visz- szanyerte önuralmát. — Bizonyára a malac... i— Igen. Tehát mégis jó helyen járok. ■— Talán leülhetnénk, ha nem zavarja, hogy én csak ... Éppen fürödtem ... — Láttam magukat, amikor hazafelé ballagtak a kertből. Piriké barátja szólt, hogy talán Kiss Jánoséknál... — Ó, a mérnök úr a nevünket is tudja — mosolyodott el az asszony kedvesen, s a kisszobába vezette a vendéget. Ez volt a lakás legmeghittebb sarka. Annak idején gyerekszobának szánták, ezért ajtót is nyitottak belőle a hálóba, de eddig még nem volt szükség rá, hogy kinyissák. — Nem is hittem volna, hogy ilyen szépen laknak — mondta a mérnök, de a szemét le sem vette az asszonyról. Bizonyára önök is ... — sütötte le Jolánka a szemét, s szorosabbra fogta magán a köpenyét. — Én még nőtlen vagyok — mondta a férfi az asszony gondolatai között olvasva. — Tudja, hogy van az. A magamfajta csavargónak kereken gördül az otthona. Pedig éppen ideje volna már megállapodni valahol. Ha minden jól megy, májusban nagycsoportos leszek. — Ezt nem értem — vallotta be Jolánka némi gondolkodás után. — Betöltőm a harminckettediket, márpedig három meg kettő... — Ötl — kiáltott fel az aszony magáról megfeledkezve. — Én még csak most lépek á kiscsoportos korba. — Ügy tudom, az három. ■ — Igen. És egy nulla. De ugyebár a nulla... — Nem számít — vágott közbe az.asz- szony játékosan. — Erre kihörpintünk egy pohárkával — ugrott■ fel boldogan, s a szekrény mélyébóT elővette a „saját bejáratú“ konyakját. — Elhiszi, hogy nem haragudnék meg,, ha még egyszer töltene belőle — tolta közelebb a mérnök a poharát, miután egyetlen hörpintésre kiitták. — Ezen aztán ne múljék a boldogsága — jópofáskodott Jolánka, s csordultig töltötte a kicsi, de öblös poharakat. ' — De ezt már nem illatjuk meg csak úgy a semmire. Akarom mondani, a nul- ,lára — lendült formába a mérnök is. — Ürítsük hát poharunkat a Jolánokra és az.... — Antalokra — toldotta meg a férfi az asszony szavait. — A naptárban úgyis közeli szomszédok vagyunk. — Éljenek a jó szomszédok! — emelte fel az asszony óvatosan a poharat, de egy cseppnyi így is lehullott az asztalra. És a jó szomszédok ■ ivadékai •— löttyintette meg egy picit a férfi is a poharát, hogy az asztalon a cseppek egyesüljenek. — Ezt nem kellett volna — szomorodott el Jolánka. — Antal nagyon jól tudja, hogy Jolánnak nincsenek ivadékai. S amilyen gyáva, soha nem is lesznek. — Ne haragudjon. Igazán nem akartam megbántani. 'Az asszony szótlanul koccintott, de csak félig itta ki a poharát. — Ma ilyen sértegetés nap van. Julcsa, biztosan ismeri azt. a randa vénlányt, délután a szemem közé vágta a meddőségemet. „Küldd el hozzám Jánosodat, majd én megtanítom, hogyan kell dugványozni..." — próbálta felidézni az asszony rikácsoló hangját. ■— Pedig az lehetetlen, hogy egy ilyen gyönyörű, egészséges nő, mint amilyen maga.. — ? fogja meg a; férfi jolánka széífútta kezét. __. — Próbálja megmagyarázni ezt a falunak. Itt mások az erkölcsök, s azokhoz igazítják a természeti törvényeket. — Én a maga helyében mégsem adnám fel a harcot. Minden embernek joga van a boldogságra , — Tegybk talán én is úgy, mint Piri? Adjam, össze, magam fűvel-fával? Lopjam a boldogságot, ha másképp nem megy? —’ Felháborodása teljesen indokoltnak látszott, a mérnök azonban újra támadásba lendült. Átült az asszonyhoz a heverőre, s szorosan magához vonta. Ekkor vette észre, hogy semmi sincs a köpeny alatt. — Fordulj úgy, hogy lássam a szeme det — suttogta az asszony bódultán, s ' az övét szétoldotta. — Olyan büdös ez a szoba, mint valami kocsma — mondta Kiss János, miután a kisszobába lépett, s a feleségét egy pokrócba bugyolálva a heverőn 'találta. Szerencsére, csak egy poharat Iá tott az asztalon az üres konyakosüveg mellett. A másikra másnap takarításkor bukkant rá Jolánka a szekrény alatt. — Neked lehetne a legkisebb szavad ■— mondta az asszony álmosan nyújtózkodva. Nem elég, hogy az egész üveget kiszlopáltad valamelyik haveroddal, még a kocsmába is bevitt az olthatatlan poklod. — Már leskelődsz is utánam? — pat tant fel János. — Nekem az a vacak pálinka legalább egy százast jelent malaconként. Megtanulhattad volna már, hogy minden a szájától szép. Aki nem ad, az nem is kap. Vesd meg inkább az ágyat. , Az asszony átment az ebédlőbe, s egy személyre megágyazott a rekamién. — Ma szeretnék“ egyedül aludni. Olyan jól átmelegítettem a helyemet. Meg valahogy fáradtnak is érzem magam — nyúlt a férje arca felé, de az durcásan elfordult tőle, s hangos ajtócsapkodással kiment az udvarra, hogy lefekvés előtt még egyszer körülnézzen. A kelő hold fényénél messziről észrevette, hogy a kert hátsó kapuja nyitva van,, de semmi kedve nem volt hozzá, hogy a harmatos gyepen odamenjen- és bezárja.
