Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-03-27 / 13. szám

Ctj IFJÚSÁG Olvassátok el és sírjatok Huszonkét dolcsi Öreg kacatjai között turkálva Jack Warner, egy Los Angeles-i nyugdíjas a távoli múlt kedves emlékdarabjára lelt. Megtalálta a belépőjegyét, pontosabban a bérletét a Memorial Coliseumba, a- mellyel az 1932. évi X. nyári olimpiai játékok valamennyi ott rendezett ese­ményét megtekinthette, méghozzá nem is akármilyen helyről, hanem közel a salakhoz és csaknem pontosan a cél­egyenes száz méterének közepénél. 'Amikor a fél évszázados bérletet ki­simította, annak bal alsó sarkában fel­fedezte az áraf: 22 dollár — mindenfé­le adó nélkül. *Az 1984. évi játékok esetében csak a megnyitó ünnepségre 200 dollárba ke­rül hivatalosan egy belépő. A zugáru­soknál már ma több mint 1000 dollár. De vehetünk egy egyszerűbb példát. A kosárlabdadöntő egy-egy eseményére 95 dollár a jegy ára. A spekulánsoknál — 499. fKaliforniában az ilyesmit nem tiltja a törvény, mondván: ha az em­bert a szenvedélye, a korlátoltsága rá- veheti az abnormális felár megfizeté­sére, akkor legyen ez a büntetés...) 'A szerény nyugdíjából éldegélő War­ner úr elküldte a jegyet a Los Angeles Times szerkesztőségének — az le is kő- zölte ■•—, s az öreg csak ennyit tett az árhoz kommentárként: „Olvassátok és >—■ sírjatokI" 'Néhány nappal később Warner leve­let kapott a Manhattan Beach kerület­ből egy bizonyos Lillian Moneytól. fMár a nevéből ítélve is érthet az anyagi dol­gokhoz, árakhoz, hiszen a money — pénzt jelent...) Pénzes Lili *-> ha történetesen magya­rosan kívánjuk elnevezni —, a követ­kező felvilágosítással szolgált a hajda­ni olimpia jegytulajdonosának: Kedves Warner úr! Manapság aztán igazán könnyű meg­érteni a sóvárgását, hogy milyen jó len­ne most is olyan olcsó, s minden ese­mény megtekintésére érvényes bérlet­jegy, mint anno ... Azt meghiszem! 'Mindazonáltal önnek « mint nekem is —, nekünk, öregeknek illik emlékez­ni arra az 1932-es augusztusra. Herbert Hoover elnökségének utolsó hónapjait töltötte a washingtoni Fehér Házban, és országunk a legrettenetesebb gazdasági válság mélyén volt... Én például mun­ka nélkül tengődtem, éppen az olimpiai események idején, s emlékszem, az utol­só állásom révén heti 10 dolláros fize­tést kaptam ... Valamivel később mun­kához jutottam, havi 45 dollárt keres­tem. Fizetett szabadság nélkül, egész­ségügyi biztosítás nélkül, táppénz nél­kül, hat és fél napos munkahéttel. A- mennyit hiányoztam, annyit vontak le a bérből. Családunk — heten voltunk " egy bérelt házban élt, s a havi bérleti díj 11 dollár volt. Akkoriban legalább há­rom jókora bevásárlótáskát tömhettünk tele — némi hússal együtt — 5 dollá­S rért! Ha éppenséggel úgy vesszük, a kérdéses összeg, a 22 dollár csaknem maradéktalanul fedezte a család havi élelmezését. A villamos- és a buszjegy ára 10 cent volt; kettős filmmüsort néz­hettünk meg negyed dollárért; egy bel­földi levélre elegendő volt 2 centes bé­lyeg. Szóval, bárhogyan is nézzük, kedves Warner úr, a Jegy, amelyet Ön 22 dol­lárért vásárolt 1932-ben —, nem volt sokkal „nagyobb vétel", mint az idet jegyeké. Harminckettőben az a huszon­két dolcsi egy csomó pénz volt. Persze, elkönyvelhetjük a dolgot úgy is, hogy most sem sokkal rózsásabb a helyze­tünk. Es nemcsak azért, mert közben jócskán megöregedtünk .. .* Beszélgetés Maxi Gnauckkal, a világ egyik legjobb tornásznőjével A felemáskorlát királynőié A Német Demokratikus Köztársaság ma már kétségkívül sportnagyha­talomnak nevezhető. Számos sportágban — főleg az olimpiai spor­tokban — az NDK-beli élversenyzők nemcsak egyenrangú ellenfelei a ha­gyományos nagyhatalmak, a Szovjetunió és az Egyesült Államok válogatottjai­nak, hanem sok esetben (úszás, atléti­ka, evezés, kajak-kenu, kerékpár, gyors­korcsolya, műkorcsolya) az adott spor­tok fejlődésének meghatározói is. Az NDK-ban a sikersportok között tartják számon a tornát is. Bár itt a szovjet, a kínai, a japán és a román versenyzők játsszák a főszerepet, az NDK válogatottjának tagjait szintén az élmezőnyben találjuk — elsősorban a gyengébb nem képviselőit. Közülük az elmúlt évek folyamán különösképpen Maxi Gnauck remekelt, így nem vélet­len, hogy a szakemberek jelenleg a vi­lág egyik legjobb tornásznőjének tart­ják. A 19 éves gimnazista már fél évti­zede gyűjti a világversenyeken az érme­ket, aratja a sikereket, s azt is el kell mondani, hogy a kis termetű Maxi, kel­lemes külsejének és szimpatikus meg­jelenésének köszönhetően, egyben a legnépszerűbb tornásznők közé tartozik, bárhol álljon is rajthoz. Maxi Gnauck a moszkvai olimpiai já­tékokon négy érmet nyert, de a tavalyi budapesti VB-re nem utazott túlságosan .vérmes reményekkel, hiszen a követke­ző nyári ötkarikás játékok előtti leg­rangosabb erőfelmérést megelőzően hosszabb pihenőre kényszerült. Fájdal­mas bokasérülése majdnem aktív pálya­futásának végét jelentette, de a szívós tornásznő a világbajnokság előtt né­hány héttel újból nekirugaszkodott, „vért verejtékezve“ edzett, s a bár rö­vid, de igen kemény felkészülésnek kö­szönhetően felemáskorláton ismét a do­bogó legmagasabb fokára tornászta fel magát. A berlini Dynamo sportközpontban tett látogatásom alkalmával alkalmam nyílt elbeszélgetni Maxi Gnauckkal. El­ső kérdésem természetesen a budapesti világbajnokságot érintette. — Örülök, hogy sikerült bizonyíta­nom. Bár egyre nehezebb a sikerhez ve­zető út. A konkurrencia óriási. A fiata­lok egyre előbbre nyomulnak. Budapes­ten is számos új, ígéretes tehetség mu­tatkozott be, s bár még nem mindegyi­kük aratott teljes sikert, biztosra vehe­tő, hogy az olimpián legtöbbjük az ér­mekért folytatott harcba is beleszól majd. • A VB előtt nehéz sérülést hevert ki. Teljesen meggyógyult, nem maradt semmi nyoma a fájdalmas bokasérülés­nek? — Nem, egyáltalán nem fáj már a bo­kám, úgyhogy teljes erőbedobással edz- hetek. Igaz, Budapesten még éreztem, de nem a sérülés nyomát, hanem a hosszú edzéskihagyásból származó hát­rányt. Egy-égy szeren hiányzott a na­gyobb biztonságérzet'. 9 Tervei? — Természetesen az olimpiai arany­érem. Persze nemcsak én, hanem az egész csapat nagyon szorgalmasan ké­szül a közelgő Los Angeles-i nyári já­tékokra. A gyakorlatok nagyon igénye­sek, az egyes kompozíciók akrobatikus elemekkel vannak teletűzdelve. Minden edzésen ki vagyunk téve a sérülések ve­szélyének. Csakis teljes összpontosítás­sal, maximális erőbedobással1, az edzés­tervek fegyelmezett teljesítésével lehet megalapozni az esetleges sikert. De hát az ellenfelek sem pihennek. Az olimpiai játékokon nagyon nehéz lesz nemcsak érmet szerezni, hanem egyáltalán dön­tőbe jutni. 9 A női mezőnyben a szovjet és a román tornásznők a legerősebbek. Bizo­nyára jól ismeri a csehszlovák váloga­tott erejét is. Milyen esélyeket ad La- bákováéknak az olimpiai versenyeken? — Budapesten elsősorban ftíöná ver­senyzett kimagaslóan. Gerendagyakor­lata valóban a legigényesebbek egyike a világon. Ezt bizonyítja a bírók elisme­rése és a világbajnoki ezHstérem egy­aránt. Rajta kívül még több tehetséges csehszlovák tornásznőt is felsorolhat­nék, de többségüknél hiányzik a kellő tapasztalat, a nélkülözhetetlen rutin. 9 Gondolom, fölösleges kérdezni, me­lyik a legkedvesebb szere. Bizonyára a felemáskorlát. — Persze hogy, hiszen ezen a szeren ■ arattam eddigi legnagyobb sikereimet. Moszkvában és Budapesten is aranyér­met szereztem. • A tornán kívül bizonyára más sport­ágakat is kedvel. Melyek azok? — Az edzések nem csak tornából áll­nak. Mindenekelőtt az alapozáshoz sok- -sok erőnléti edzésen veszünk részt, a- mellett az atlétika kitűnő kiegészítő sportágnak számít. Ám bevallom, a tor­nán kívül nem nagyon jut idő más sport­ágakra. 9 Elnézést, a tornásznők között nem tartozik a fiatalok közé. Meddig kíván­ja még folytatni a versenyzést, s aktív pályafutását befejezve milyen területen szeretne érvényesülni? — Az olimpia után eldől, folytatom-e versenyzői pályafutásomat. Középisko­lai tanulmányaim befejeztével testneve­lési főiskolán szeretném elvégezni az edzői szakot, természetesen tornából. Ha mindez sikerül, tapasztalataimat tornasportunk további fejlesztésében szeretném kamatoztatni. De ez még a jövő zenéje ... 9 Apropó, zene. Kedveli a zenét? Bi­zonyára annak ellenére, hogy a nagyon elfoglalt személyek közé tartozik, a sok-sok tanulás és edzés mellett azért akad egy kis szabadideje ts. Mivel fog­lalkozik ilyenkor? — Hát ez igaz, de mivel a kikapcso­lódás szintén nagyon fontos az élspor­toló életében, erre is marad időm. Egy- -egy szabad órámban valóban leginkább zenét hallgatok, vagy olvasok, ugyan­akkor kézimunkázni is nagyon szeretek. Ezenkívül ha tehetem, moziba megyek. 9 Hosszú pályafutása alatt már szin­te a világ minden táján megfordult. Mi maradt meg legjobban az emlékezeté­ben a külföldi utakról? — Szinte minden verseny színhelyé­ről őrzök valamilyen szép emléket. A' versenyek befejeztével mindig marad néhány óra városnézésre is. A legked­vesebb emlék mégis a közönség tapsa egy-egy sikerült gyakorlat után. Remélhetőleg ennek a szimpatikus tornásznőnek még sok viharos tapsban lesz része a nemzetközi porondon. Sok sikert, Maxi Gnauck! KOLLAR GÁBOR' sakk-kör újjászületését Cseri A László csapatvezetőnek köszön­heti. A pedagógus — holott ő ma­ga a játék alapszabályait sem ismeri —< ugyanis megfigyelte, hogy az iskola diákjai közül jó néhányan délutánon­ként a különféle foglalkozásokra várva sakkozással töltik az időt. Az Ipolynyéki (Vinica) Alapiskolá­ban különben nagy hagyományai van­nak ennek a játéknak. A volt diákok kö­zül sokan a sportszervezet sakkszakosz­tályában versenyeznek. Egyik ilyen e- redményes versenyük láttán határozta el a pionírvezető: — Sakk-kört alakítunk az iskolában, hogy a felnőttek csapata számára bizto­sítsuk az utánpótlást. Az elhatározást hamarosan tett követ­te. Jelenleg az edzéseket Dióssi Károly és az iskola igazgatóhelyettese, Dobos Sándor vezeti. Nagy segítséget kapnak azonban Aralám Jánostól, a sportszer­vezet egyik legeredményesebb játéko­sától, aki Eleonóra lányát is bevezette az agytorna rejtelmeibe. Nóriről érdemes külön is szólni. Bu­gyi Józseffel, Papp Zsolttá], Terebessy Sakkból Zoltánnál és JámBor Péterrel együtt u- gyanis tagja annak az iskolaválogatott­nak, amely a közelmúltban járási baj­noki címet szerzett. Sőt, Eleonóra első lett a NOSZF tiszteletére megrendezett villámtornán is. Érdemes elmondani, hogy ugyanitt Bugyi József a második helyen végzett, Papp Zsolt pedig a ne­gyedik lett a sorban. A fiúk bevallása szerint is Nóri közöttük a legjobb já­tékos.- jelesre Ä csapat tagjai egytől egyig több já­rási versenyen szereztek már érmet, öregbítve ezzel iskolájuk jó hírnevét. 'A1 srácok arra a legbüszkébbek, hogy egyik edzőjüket is sikerült mattolniuk. — Pedig az igazgatóhelyettes elvtárs igazán mestere a játéknak — mondják örömmel. Kép és szöveg: Zolczer László Izgalmas mérkőzés, Qobos Sándor felügyelete, alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom