Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-27 / 13. szám
Ctj IFJÚSÁG Olvassátok el és sírjatok Huszonkét dolcsi Öreg kacatjai között turkálva Jack Warner, egy Los Angeles-i nyugdíjas a távoli múlt kedves emlékdarabjára lelt. Megtalálta a belépőjegyét, pontosabban a bérletét a Memorial Coliseumba, a- mellyel az 1932. évi X. nyári olimpiai játékok valamennyi ott rendezett eseményét megtekinthette, méghozzá nem is akármilyen helyről, hanem közel a salakhoz és csaknem pontosan a célegyenes száz méterének közepénél. 'Amikor a fél évszázados bérletet kisimította, annak bal alsó sarkában felfedezte az áraf: 22 dollár — mindenféle adó nélkül. *Az 1984. évi játékok esetében csak a megnyitó ünnepségre 200 dollárba kerül hivatalosan egy belépő. A zugárusoknál már ma több mint 1000 dollár. De vehetünk egy egyszerűbb példát. A kosárlabdadöntő egy-egy eseményére 95 dollár a jegy ára. A spekulánsoknál — 499. fKaliforniában az ilyesmit nem tiltja a törvény, mondván: ha az embert a szenvedélye, a korlátoltsága rá- veheti az abnormális felár megfizetésére, akkor legyen ez a büntetés...) 'A szerény nyugdíjából éldegélő Warner úr elküldte a jegyet a Los Angeles Times szerkesztőségének — az le is kő- zölte ■•—, s az öreg csak ennyit tett az árhoz kommentárként: „Olvassátok és >—■ sírjatokI" 'Néhány nappal később Warner levelet kapott a Manhattan Beach kerületből egy bizonyos Lillian Moneytól. fMár a nevéből ítélve is érthet az anyagi dolgokhoz, árakhoz, hiszen a money — pénzt jelent...) Pénzes Lili *-> ha történetesen magyarosan kívánjuk elnevezni —, a következő felvilágosítással szolgált a hajdani olimpia jegytulajdonosának: Kedves Warner úr! Manapság aztán igazán könnyű megérteni a sóvárgását, hogy milyen jó lenne most is olyan olcsó, s minden esemény megtekintésére érvényes bérletjegy, mint anno ... Azt meghiszem! 'Mindazonáltal önnek « mint nekem is —, nekünk, öregeknek illik emlékezni arra az 1932-es augusztusra. Herbert Hoover elnökségének utolsó hónapjait töltötte a washingtoni Fehér Házban, és országunk a legrettenetesebb gazdasági válság mélyén volt... Én például munka nélkül tengődtem, éppen az olimpiai események idején, s emlékszem, az utolsó állásom révén heti 10 dolláros fizetést kaptam ... Valamivel később munkához jutottam, havi 45 dollárt kerestem. Fizetett szabadság nélkül, egészségügyi biztosítás nélkül, táppénz nélkül, hat és fél napos munkahéttel. A- mennyit hiányoztam, annyit vontak le a bérből. Családunk — heten voltunk " egy bérelt házban élt, s a havi bérleti díj 11 dollár volt. Akkoriban legalább három jókora bevásárlótáskát tömhettünk tele — némi hússal együtt — 5 dolláS rért! Ha éppenséggel úgy vesszük, a kérdéses összeg, a 22 dollár csaknem maradéktalanul fedezte a család havi élelmezését. A villamos- és a buszjegy ára 10 cent volt; kettős filmmüsort nézhettünk meg negyed dollárért; egy belföldi levélre elegendő volt 2 centes bélyeg. Szóval, bárhogyan is nézzük, kedves Warner úr, a Jegy, amelyet Ön 22 dollárért vásárolt 1932-ben —, nem volt sokkal „nagyobb vétel", mint az idet jegyeké. Harminckettőben az a huszonkét dolcsi egy csomó pénz volt. Persze, elkönyvelhetjük a dolgot úgy is, hogy most sem sokkal rózsásabb a helyzetünk. Es nemcsak azért, mert közben jócskán megöregedtünk .. .* Beszélgetés Maxi Gnauckkal, a világ egyik legjobb tornásznőjével A felemáskorlát királynőié A Német Demokratikus Köztársaság ma már kétségkívül sportnagyhatalomnak nevezhető. Számos sportágban — főleg az olimpiai sportokban — az NDK-beli élversenyzők nemcsak egyenrangú ellenfelei a hagyományos nagyhatalmak, a Szovjetunió és az Egyesült Államok válogatottjainak, hanem sok esetben (úszás, atlétika, evezés, kajak-kenu, kerékpár, gyorskorcsolya, műkorcsolya) az adott sportok fejlődésének meghatározói is. Az NDK-ban a sikersportok között tartják számon a tornát is. Bár itt a szovjet, a kínai, a japán és a román versenyzők játsszák a főszerepet, az NDK válogatottjának tagjait szintén az élmezőnyben találjuk — elsősorban a gyengébb nem képviselőit. Közülük az elmúlt évek folyamán különösképpen Maxi Gnauck remekelt, így nem véletlen, hogy a szakemberek jelenleg a világ egyik legjobb tornásznőjének tartják. A 19 éves gimnazista már fél évtizede gyűjti a világversenyeken az érmeket, aratja a sikereket, s azt is el kell mondani, hogy a kis termetű Maxi, kellemes külsejének és szimpatikus megjelenésének köszönhetően, egyben a legnépszerűbb tornásznők közé tartozik, bárhol álljon is rajthoz. Maxi Gnauck a moszkvai olimpiai játékokon négy érmet nyert, de a tavalyi budapesti VB-re nem utazott túlságosan .vérmes reményekkel, hiszen a következő nyári ötkarikás játékok előtti legrangosabb erőfelmérést megelőzően hosszabb pihenőre kényszerült. Fájdalmas bokasérülése majdnem aktív pályafutásának végét jelentette, de a szívós tornásznő a világbajnokság előtt néhány héttel újból nekirugaszkodott, „vért verejtékezve“ edzett, s a bár rövid, de igen kemény felkészülésnek köszönhetően felemáskorláton ismét a dobogó legmagasabb fokára tornászta fel magát. A berlini Dynamo sportközpontban tett látogatásom alkalmával alkalmam nyílt elbeszélgetni Maxi Gnauckkal. Első kérdésem természetesen a budapesti világbajnokságot érintette. — Örülök, hogy sikerült bizonyítanom. Bár egyre nehezebb a sikerhez vezető út. A konkurrencia óriási. A fiatalok egyre előbbre nyomulnak. Budapesten is számos új, ígéretes tehetség mutatkozott be, s bár még nem mindegyikük aratott teljes sikert, biztosra vehető, hogy az olimpián legtöbbjük az érmekért folytatott harcba is beleszól majd. • A VB előtt nehéz sérülést hevert ki. Teljesen meggyógyult, nem maradt semmi nyoma a fájdalmas bokasérülésnek? — Nem, egyáltalán nem fáj már a bokám, úgyhogy teljes erőbedobással edz- hetek. Igaz, Budapesten még éreztem, de nem a sérülés nyomát, hanem a hosszú edzéskihagyásból származó hátrányt. Egy-égy szeren hiányzott a nagyobb biztonságérzet'. 9 Tervei? — Természetesen az olimpiai aranyérem. Persze nemcsak én, hanem az egész csapat nagyon szorgalmasan készül a közelgő Los Angeles-i nyári játékokra. A gyakorlatok nagyon igényesek, az egyes kompozíciók akrobatikus elemekkel vannak teletűzdelve. Minden edzésen ki vagyunk téve a sérülések veszélyének. Csakis teljes összpontosítással, maximális erőbedobással1, az edzéstervek fegyelmezett teljesítésével lehet megalapozni az esetleges sikert. De hát az ellenfelek sem pihennek. Az olimpiai játékokon nagyon nehéz lesz nemcsak érmet szerezni, hanem egyáltalán döntőbe jutni. 9 A női mezőnyben a szovjet és a román tornásznők a legerősebbek. Bizonyára jól ismeri a csehszlovák válogatott erejét is. Milyen esélyeket ad La- bákováéknak az olimpiai versenyeken? — Budapesten elsősorban ftíöná versenyzett kimagaslóan. Gerendagyakorlata valóban a legigényesebbek egyike a világon. Ezt bizonyítja a bírók elismerése és a világbajnoki ezHstérem egyaránt. Rajta kívül még több tehetséges csehszlovák tornásznőt is felsorolhatnék, de többségüknél hiányzik a kellő tapasztalat, a nélkülözhetetlen rutin. 9 Gondolom, fölösleges kérdezni, melyik a legkedvesebb szere. Bizonyára a felemáskorlát. — Persze hogy, hiszen ezen a szeren ■ arattam eddigi legnagyobb sikereimet. Moszkvában és Budapesten is aranyérmet szereztem. • A tornán kívül bizonyára más sportágakat is kedvel. Melyek azok? — Az edzések nem csak tornából állnak. Mindenekelőtt az alapozáshoz sok- -sok erőnléti edzésen veszünk részt, a- mellett az atlétika kitűnő kiegészítő sportágnak számít. Ám bevallom, a tornán kívül nem nagyon jut idő más sportágakra. 9 Elnézést, a tornásznők között nem tartozik a fiatalok közé. Meddig kívánja még folytatni a versenyzést, s aktív pályafutását befejezve milyen területen szeretne érvényesülni? — Az olimpia után eldől, folytatom-e versenyzői pályafutásomat. Középiskolai tanulmányaim befejeztével testnevelési főiskolán szeretném elvégezni az edzői szakot, természetesen tornából. Ha mindez sikerül, tapasztalataimat tornasportunk további fejlesztésében szeretném kamatoztatni. De ez még a jövő zenéje ... 9 Apropó, zene. Kedveli a zenét? Bizonyára annak ellenére, hogy a nagyon elfoglalt személyek közé tartozik, a sok-sok tanulás és edzés mellett azért akad egy kis szabadideje ts. Mivel foglalkozik ilyenkor? — Hát ez igaz, de mivel a kikapcsolódás szintén nagyon fontos az élsportoló életében, erre is marad időm. Egy- -egy szabad órámban valóban leginkább zenét hallgatok, vagy olvasok, ugyanakkor kézimunkázni is nagyon szeretek. Ezenkívül ha tehetem, moziba megyek. 9 Hosszú pályafutása alatt már szinte a világ minden táján megfordult. Mi maradt meg legjobban az emlékezetében a külföldi utakról? — Szinte minden verseny színhelyéről őrzök valamilyen szép emléket. A' versenyek befejeztével mindig marad néhány óra városnézésre is. A legkedvesebb emlék mégis a közönség tapsa egy-egy sikerült gyakorlat után. Remélhetőleg ennek a szimpatikus tornásznőnek még sok viharos tapsban lesz része a nemzetközi porondon. Sok sikert, Maxi Gnauck! KOLLAR GÁBOR' sakk-kör újjászületését Cseri A László csapatvezetőnek köszönheti. A pedagógus — holott ő maga a játék alapszabályait sem ismeri —< ugyanis megfigyelte, hogy az iskola diákjai közül jó néhányan délutánonként a különféle foglalkozásokra várva sakkozással töltik az időt. Az Ipolynyéki (Vinica) Alapiskolában különben nagy hagyományai vannak ennek a játéknak. A volt diákok közül sokan a sportszervezet sakkszakosztályában versenyeznek. Egyik ilyen e- redményes versenyük láttán határozta el a pionírvezető: — Sakk-kört alakítunk az iskolában, hogy a felnőttek csapata számára biztosítsuk az utánpótlást. Az elhatározást hamarosan tett követte. Jelenleg az edzéseket Dióssi Károly és az iskola igazgatóhelyettese, Dobos Sándor vezeti. Nagy segítséget kapnak azonban Aralám Jánostól, a sportszervezet egyik legeredményesebb játékosától, aki Eleonóra lányát is bevezette az agytorna rejtelmeibe. Nóriről érdemes külön is szólni. Bugyi Józseffel, Papp Zsolttá], Terebessy Sakkból Zoltánnál és JámBor Péterrel együtt u- gyanis tagja annak az iskolaválogatottnak, amely a közelmúltban járási bajnoki címet szerzett. Sőt, Eleonóra első lett a NOSZF tiszteletére megrendezett villámtornán is. Érdemes elmondani, hogy ugyanitt Bugyi József a második helyen végzett, Papp Zsolt pedig a negyedik lett a sorban. A fiúk bevallása szerint is Nóri közöttük a legjobb játékos.- jelesre Ä csapat tagjai egytől egyig több járási versenyen szereztek már érmet, öregbítve ezzel iskolájuk jó hírnevét. 'A1 srácok arra a legbüszkébbek, hogy egyik edzőjüket is sikerült mattolniuk. — Pedig az igazgatóhelyettes elvtárs igazán mestere a játéknak — mondják örömmel. Kép és szöveg: Zolczer László Izgalmas mérkőzés, Qobos Sándor felügyelete, alatt
