Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-27 / 13. szám
ít] 1F]ÜS$GJ Töltésy Gizella Tudtam, kit keresek, csak a nevét felejtettem el. Kérdezősködtem a faluban. Mondtam csallóközcsiitörtöki (Stvrtok na Ostrove) ismerőseimnek, hogy egy alacsonyabb termetű, kedves, megnyerő .fiatalasszonyt keresek, akinek a foglalkozása pionírvezető. Azonnal rávágták: ez csak Töltésy Gizella lehet. Valóban ő volt. Meglátogattam, s másnapra találkozót beszéltünk meg. De előtte még megkérdeztem két nyolcadikos lányt, mondjanak néhány szót pionírvezetőjükről. Horváth Ibolya kapásból válaszol: —* Igazi píonírvezető: el lehet vele beszélgetni mindenről. Ha szervez valamit, előbb mindig kikéri a véleményünket, megbeszéli velünk a dolgokat. Szóval, szeretjük őt. Novák Márta kicsit bőbeszédűbb: — Gyakran tart csapatgyűléseket, ellenőrzi a rajgyűléseket, mindig köztünk van. Igyekszik a kedvünkben járni, sok mindent szervez, rendez. Személyes problémáinkat is megbeszélhetjük vele. Mindig végtel^pül kedves, mindig van ránk ideje, s mindig segít. Ha valamilyen ötlettel megyünk utána, akkor azt azonnal felkarolja. Nagyon jó vele együtt dolgozni. A kedves, szép szavakat később elmondom Töltésy Gizellának is. Szerér nyen csak ennyit mond: „Örülök a gyerekek véleményének!“1. Majd a csendes, halk szavú pionírvezetö mesélni kezd. — Helybeli vagyok, itt jártam alapiskolába. Övónő szerettem volna lenni, de abban az évben nem nyílt magyar osztály, így a komáromi (Ko- márno) gimnáziumba kerültem. Akartam továbbtanulni, de hasonló okok miatt megint nem jött ki a lépés, így az iskolaügyhöz kerültem. 1975- ben Búcson léptem állásba mint pionírvezető. Búcs számomra napi száz kilométer utazást jelentett, de tetszett a munka, vállaltam. Sajnos, Ott idő-' vei egyre kevesebb lett a gyerek, nem volt szükség pionírvezetőre, így a következő állomás Nemesócsa (Zem. 016a). Majd Dunamocs (Moőa) következett. Újra napi több órás ingázás. Mehettem volna ugyan közelebb- re is, pionírházba, de én mindennap, állandóan a gyerekek között akartam lenni, azért nem tántorított el 9 Milyen megfontolásból hozták létre ezt a takarékoskotlási formát és mi a lényege? — Tizenöt évvel ezelőtt abból a megfontolásból vezettük be, hogy az ifjúságot rendkívül kedvező feltételek mellett rászoktassuk a takarékosságra, az anyagi eszközökkel való ésszerű gazdálkodásra. Ez fontos társadalmi feladat, és ilyen módon mi is hozzájárulunk az lijú nemzedék pozitív jellembeli tulajdonságainak kialakításához. Takarékosságra serkent a kamaton felül kifizetett Jutalék, a, prémium. Bizonyos értelemben,így is megvalósul az állam nagyvonalú szociális politikája, mert nem vitás, hogy a fiatalok indulásának gondjai nagyrészt anyagiak. A lakásszerzés, a berendezése, a családalapítás és -fenntartás fokozott kiadásokkal jár, s ezen segít a takarékpénztár közvetítésével a társadalom aZzal, hogy a kitartó takarékoskodóknak meghatározott összegű prémiumot juttat, amely esetenként nem is kevés. • Milyen feltételek mellett nyithat valaki ifjúsági takarékbetétet? — Tavaly óta gyakorlatilag minden 14 (azelőtt 15) és 28 év közötti ügyfél köthet megállapodást a fiatalok jutalékos takarékbetétjére. A takarékossági ciklus öt év, a havi betét nagysága száz koronánként 100 és 500 korona között váltakozhat. A takarékossági ciklus minden évben április elsejével kezdődik, és legkésőbb április végéig lehet jelentkezni a takarékpénztár bármely kirendeltségén. Ehhez’ nem kell semmilyen HA MOSOLYOGNAK A GYEREKEK az utazás. Időközben férjhez mentem, született egy kislányom, majd a család miatt már közelebb kellett munkát keresnem: óvodában helyezkedtem el, de csak ideiglenesen. Aztán az 1982—83-as tanévben megint odébb kellett állni: történelmet és rajzot tanítottam Nemesócsán. Így tavaly szeptembertől újra visszakerültem a pionírok közé, sőt végre a saját falumban dolgozhatok, és végre hétéví várakozás után felvettek az óvónőképzőbe. Fél évet már letudtam, 11 vizsga van a hátam mögött. Ez a tanulás megint csak utazással jár. Modrába megyek minden pénteken. Vállalom ezt is, mert fontosnak érzem a továbblépést, a képesítés megszerzését. Meg aztán az ember ne adja fel egykönnyen céljait, terveit, vágyait... Gizella pillanatnyi szünetet tart. Maga elé mered. Aztán amikor felpillant, amikor egymásra nézünk, már látom az arcán, hogy kitalálta kérdésemet. — Hogy miért ez a türelem, kitartás ...? — válaszol. — Nos, ügy érzem, hogy értek a gyerekek nyelvén, hogy kölcsönösen vonzódunk egymáshoz, hogy a velük való munka felel meg nekem a legjobban. Azt is tudom, hogy nemcsak hálás, de nagyon felelősségteljes munka ez. Hiszen a gyerek végtelenül őszinte, s őszinteségét kíván a felnőttektől is. Csak olyan menjen a közelükbe, aki hajlandó ezt megadni. — Mit gondol, mi közkedveltségének a titka? Megint előbb szerényen elmosolyodik, csak aztán válaszol: — Azt mondják, tudok a gyerekekkel bánni: Igén,'Tehet benne valami.- Egyrészt azért, mertszeretettel, őszintén közeledek hozzájuk, másrészt azért, mert akármihez fogunk is, igyekszem a 'tőlem telhető legjobban felkészülni. Most például már harmadik hónapja helyettesítem matematikus kollégámat. Azt mondtam, elvállalom, de csak akkor, ha rendszeresen fel tudok készülni az órákra. Sikerült úgy beosztani az időmet, hogy igent mondhattam. S azóta rengeteget foglalkozom a matematikával. Itthon minden számba jöhető példát megoldok, kidolgozok. A kollégák ki is nevetnek ... Nos, titokról kérdezett. Titok nincs, mert a titok nyitja, úgy érzem, roppant egyszerű: ha a gyerekekkel foglalkozunk, bármihez fog is az ember, a leglényegesebb megszerettetni velük azt, amit akarunk. Ha a gyerek megszereti a matematikát, a történelmet, szervezeti munkát, már nyert ügyem van. Szépen,. könnyen, játszva dolgozhatunk, tanulhatunk. Ebből indultam ki a pionírmunkánál is, s olyan jó kollektíva alakult ki, hogy a gyerekek egyre- -másra jönnek az ötleteikkel, állandóan ott vannak a pionírszobában, tesznek-vesznek, szerveznek, dolgoznak, szórakoznak ... Lyukas óráról nem lógnak el, hanem szaladnak a pionírszobába. Háromszáznegyven gyermek van az iskola pionírszervezetében, és sikerült elérni, hogy a többség aktív. Töltésy Gizella több évi tapasztalattal rendelkezik, hiszen már kisiskolás korában aktívan dolgozott a pionírszervezetben, majd később a falu SZISZ-szervezetének az elnöke lett. Mondja, az ő idejében nagyon pezsgő élet folyt a fiatalok körében. Bár klubjuk sem volt, mint a mai tizenéveseknek, SZISZ-eseknek, mégis találtak alkalmat, lehetőséget, hogy okosan, hasznosan töltsék a szabadidejüket. Színjátszó csoportunk volt, s a mai tizennyolc helyett százhúsz tagot számlált, és példásan működött az ifjúsági szervezetük. Ö nem mondja, de a vele egyidősektől érdeklődtem a faluban: mindez neki is köszönhető. Visszatereljük a szót az iskolára, a pionírmunkéra: — Sajnos, nagyon elfoglaltak, túlterheltek a gyerekek. Zsúfolt az órarend is, ehhez hozzájön az a harminc szakkör, amely az iskolában működik. Így aztán nem tudunk egyetlen napot sem találni, amelyet csak a pionírmunkának szentelhetnénk, a- mely csak pionírnap lehetne. Örömmel tölt el, hogy nagyon sok fiú és lány ügyesen, jól beosztja az idejét, és sok köztük a. sokoldalúságáról híres gyerek. Én azt szeretném elérni, arra akarom rávezetni őket, hogy az élet dolgaihoz viszonyuljanak rugalmasan, legyenek bátrak és aktívak, kapcsolódjanak be mindenbe, amihez van vonzalmuk. Hogy közösségi emberek váljanak belőlük, akik fogékonyak egymás problémái iránt. A pionirvezető több érdekes újítást is bevezetett munkájába. Most csak a legérdekesebbet emeljük ki, az ún. „játszőház“ rendezvényüket, amelyet vasárnap délutánonként tartanak a falu művelődési otthonában. Óvodásokat és elsős-negyedikes nebulókat csalogatnak rendezvényeikre, amelyeken a gyerekek kötetlenül szórakozhatnak, rajzolhatnak, megtanulhatnak bábukat készíteni, vagy éppen bábelőadást, láthatnak. Hetven-nyolc- van gyereket foglalkoztatnak vasárnaponként, s közben becsalogatják a szülőket is, hogy legalább ilyenkor Horváth Ibolya Novak Márta vegyenek részt a gyermeknevelésben, mert... — Látjuk a gyerekeken, hogy a szülőknek nagyon kevés idejük marad rájuk. Még a szülői értekezletekre is csak néhányan jönnek el. így aztán hiányzik az összhang a nevelői, a szülői munkából. Pedig minden szülőtől joggal elvárhatnánk, hogy a nevelési feladatokat ne hárítsa maradéktalanul az iskolára, hogy napi 1-2 órát aktívan foglalkozzék a gyerekével: játsszon, tanuljon vele. Szerencsémre, a férjem sok mindenben segít, s úgy oszthatom be az időmet, hogy a saját gyermekeimre is jusson elég idő. Mert nincs annál fíagyobb öröm, ha mosolyogni látom a gyerekeket. Mert ha mosolyognak, az azt jelenti: kiegyensúlyozottak, örülnek, szeretnek élni! S kell ennél nagyobb boldogság egy pionírvezetőnek-anyá- nak...? ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Csak fiataloknak A Szlovák Állami Takarékpénztár szolg’áltatásai között különleges szerepe van a fiatalok jutalékos takarékoskodásának, amelyet röviden ifjúsági takarékbetétnek is neveznek. Április végén jár le az újabb, öt évig tartó takarékossági ciklusba való jelentkezés batárideje, ezért ebből az alkalomból beszélgettünk Iiubica Strnadová mérnöknövel, a Szlovák Állami Takarékpénztár vezérigazgatóságának dolgozójával. irat, csupán az illető személyi Igazolványa. A fiatalkorúak és keresettel nem rendelkezők helyett a szülők vagy hozzátartozók fizethetik a havi betétet, a többiek a bérükből utaltathatják át a számlára. Aki valamilyen oknál fogva a ciklus lejárta előtt felmondja vagy megszegi a megállapodást, a szerződés érvényét veszti, a betétkönyv tulajdonosa nem tarthat jogot a prémiumra. Kétszázalékos kamat természetesen így is jár a betét után. 9 Milyen előnyökkel jár azonban a fiatalok szempontjából ez a takarékos- sági forma? — Ez a takarékossági forma az ösz- szes betét közül a legelőnyösebb. A prémium és a kamat együttvéve a betét 5,3 százalékát teszi ki. a takarékossági ciklus végén tehát ennyivel növekszik a betét nagysága. De vegyünk néhány gyakorlati példát. Havi 100 korona betétnél a ciklus végén a megtakarított összeg hatezer korona, ehhez jön a kétszázalékos kamat összege, tehát háromszáz korona, és 500 korona prémium. Vagy vegyünk alapul 300 korona- havi betétet, mert ez a leggyakoribb összeg. Az ötéves ciklus letelte után a megtakarított összeg 18 ezer korona, ehhez jön a 900 korona kamat és 1500 korona prémium. A 700 korona maximummal takarékoskodó fiatal betétiéhez 2100 korona kamatot és 3500 korona prémlumof írunk jóvá. Ilyenformán a betét összege 47 600 koronára gyarapodik. Ez már szép összeg, ezzel egy fiatal már elindulhat az élet útján, s alapjában véve ebben nyilvánul meg az állam támogatása. A prémiumok ugyanis állami eszközökből származnak. A tavaly véget ért tíz ciklus során 250 357 kitartó takarékoskodónak összesen 343 millió 697 ezer koronát juttattunk az állami támogatásból prémium fejében. 9 Mekkora e takarékossági forma népszerűsége? — A fiatalok jutalékos takarékoskodása népszerű, bár ha figyelembe vesz- szük, hogy a számításba jöhető korosztálynak csak a 16 százaléka kapcsolódik be, akkor még vannak lehetőségeink a takarékoskodók számának gyarapítására. A takarékoskodók száma az elmúlt években egyenletesen emelkedett, mígnem megállapodott az évi 41—43 ezer jelentkezőn. Március végéig még csak mintegy kilencezer fiatal jelentkezett. Legjobb a helyzet a losonci (Luíenec), a rozsnyót (Roáüavaj, a nagykürtös! (Velky Krtiä), kosicei, érsekújvári (Nővé Zámky) és nltral (árásban.. Reméljük azonban, hogy a hátralévő napokban mind többen keresik fel kirendeltségeinket és fiőkjainkat, hogy szerződést kössenek erre az előnyös takarékoskodás! formára. 9 Mekkora a lemorzsolódás, és miért mondják fel a szerződést leggyakrabban? — A lemorzsolódás, mintegy húszszázalékos. Leggyakrabban azért mondják fel a szerződést, mert a fiataloknak sürgősen szükségük van pénzre, mondjuk családalapításhoz, lakásszerzéshez, bútorvásárláshoz. Ml nem kutatjuk az okokat, legfeljebb igyekszünk az Illetőt lebeszélni a szándékáról. Kevesen tudják a- zonban, hogy az ifjúsági takarékbetétet közös megegyezéssel, egy-két évre meg is lehet szakítani, s utána folytathatják. Ilyen eset állhat fenn, ha valaki bevonul katonai szolgálatra, vagy más oka van, hogy nem fizetheti" a havi betétet. PALÄGYI LAJOS ELSŐ TANÍTOM Mint minden ember, én is gyakran gondolok első tanítómra. A minap meg is látogattam a drága Kovács tanító nénit, Kovács Elvirát Komárnóban. Meglepődve, de a viszontlátás örömével jogadott, boldogan keresve vázát a kapott virágnak. Alig változott, pedig annak bizony már tizenkét éve, hogy olvasni tanított. Lehet, hogy tényleg igaz az a mondás, amelyet oly sokszor hallottam tőle: aki gyerekekkel foglalkozik, hosz- szú ideig megőrzi fiatalságát. Majd emlékezni kezdtünk, de ez egyszer a diák faggatta tanítóját: —■ Hogyan lett Elvira néni pedagógus? — Már nem egészen fiatalon, harmincéves koromban iratkoztam be Komáromban a pedagógiai iskolába. A tanulmányi idő négy év volt, s miután végeztem, 1955-ben, a város 2. számú iskolájában kezdtem tanítani és ott is tanítottam egészen nyugdíjazásomig. Az iskolában akkor tulajdonképpen semmilyen segédeszköz nem volt, de nagyon nagy lelkesedéssel tanítottunk. Magunk készítettük a segédeszközöket. Az a tapasztalatom azonban, hogy erre az iskolára ma is jellemző a tanárok lelkesedése. — Milyenek voltak az első tanítványai? — Roppant szorgalmasak. Nehéz elhinni, de alig akadt közöttük gyenge tanuló. — Tanította-e volt tanítványának a gyermekét? . — Igen. Nagy- boldogság ért, amikor az egyik volt tanítványom elém állt azzal, hogy tanító néni itt a fiam, önre bízom. Beszélgetésünk közben előkerült egy fényképalbum is/ lapjairól a régi osztályok, a szívnek kedves arcok, tanítványok néztek ránk. Rátaláltunk arra a fényképsorozatra is, amely a mi akkori osztályunk egyik színielőadásán készült. Persze, nem ez volt az egyetlen színdarab, ösz- szeállítás, amelyet Kovács tanító néni írt, betanított és rendezett... — Nagyon szeretem a fiatalokat — mondta az albumot lapozgatva. — Azt hiszem, kevés ember mondhatja el magáról, hogy anyagira megérti őket, mint én. — Elvira néni 1977 óta nyugdíjas. Látogatják-e régi tanítványai? — Nyudíjazásom után még három évig tanítottam, de nagyon hiányoznak a gyerekek. Többnyire csak itthon tartózkodom; régi tanítványaim közül sokan meglátogatnak, rám köszönnek az utcán, mert hát egy pedagógusnak nagyon sok gyereke van. Sokáig beszélgettünk, ú- jabb és újabb élményeket idéztünk fel az iskolai életből. Elvira néni egy történettel válaszolt utolsó kérdésemre is: — Mit tart munkája legnagyobb elismerésének? Egy másodikos kislány, Mcjrtika szavai örökre belém vésődtek. Amikor anyukája megkérdezte tőle, hogy mi lesz, ha felnő, azt válaszolta, hogy ö bizony Kovács tanító néni lesz. BÁRÁNY JÁNOS
