Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-27 / 13. szám
' SZIDÓNIA ÍS A TÖBBIEK Ä Nagymegyeri (Calovof Köz- gazdasági Szakközépiskola alagsori folyosóján, az öltözőkben és az étteremben nagy a sürgés-forgás. Néhányan a hango- sítókat cipelik, a mikrofont szerelik, másik SZISZ-ingekkel, -nyakkendőkkel foglalatoskodnak, a többiek pedig az ebédlő asztalait ren- 'dezik hosszú sorba, hogy mindenki elférjen az emelvénnyel szemben. Amikor már majdnem minden kész, elfogyasztották az aznapi ebédet, a szakácsnők a maradék pudingra hívják az édes- szájúakat. A lányok kapnak Is rajta, és csoportba verődve jóízűen lakmároznak. *— Ízlik, ízlik? r— kérdem tőlük. “ De még mennyire! Olyan, mintha az anyu főzte volna — válaszolják, és csettintenek is hozzá a nyelvükkel. =*- Hányadik? — kérdem, de látom, hogy nem értik a kérdést. Hogyhogy, hát nem ebédeltetek? — toldom meg a kérdést, s ekkor már kapcsolnak a lányok. Ök ugyanis nem bennlakók, így aztán csak ritkán, olyan alkalmakkor, mint amilyen az iskola SZISZ-szervezetének az évzáró gyűlése, jutnak a szakácsnők rendkívül finom befőttjeihez, süteményeihez, nyalánkságaihoz. És mi tagadás, a legtöbbször már készülnek rá, mert az osztálytárs- nőik gyakran dicsérik az ebédet, vacsorát, s ilyenkor ők is legszívesebben leszaladnának az étterembe. Ä sorok közben rendeződnek. 'Az emelvényen elfoglalja helyét a vezetőség a harmadikos Mrva Szidónia elnökkel valamint Sipos és Bagoly tanárnőkkel az élen, a diáklányok pedig sorra elfoglalják az asztalok mellett a székeket. 'A tanárok, nevelők a sor végén foglalnak helyet. K taggyűlés két nyelven, szlo- • vákul és magyarul folyik. A vezető hol szlovákul, hol magyarul adja elő az iskola SZISZ-szervezete tevékenységéről a beszámolóját. Domonkos László a IV. A osztály tanulója. Ostravában született, ami rendhagyó eset az iskolában, sőt a közé a tíz szem fiú közé tartozik, akik fehér hollóként téblá- bolnak a rengeteg lány között. Ö is tanulja, akárcsak a lányok, a könyvelést, a számvitelt, irodai és számítógépek kezelését, a gépírást és a többi tantárgyat. Egyébként meglehetősen népszerű, aminek többek között az is a magyaMrva Szidónia rÜzátá, Hogy itt nemcsak képletesen, hanem a valóságban is minden ujjára tíz lány jut. No de félre a tréfával, a fiúknak itt tényleg szavuk van. Amikor Domonkos László felemelkedik és szót kér a vitában, a hallgatóságon kedves mosoly és kellemes érzés hullámzik végig', a lányok odafigyelnek. Mrva Szidónia régi ismerősöm. Annak idején már írtam az édesanyjáról, a nagyfödémesi (Veiké Ofany) munkásnőről, aki tagja a Népek Kamarájának. A fogadószobájukban akkora pálma állt, hogy már a mennyezetig ért. Szidónia, aki egyidős a pálmával, akkor alig látszott ki alóla és még ä nagyfödémesi alapiskolába járt. Kezdettől fogva dolgozott a pionírszervezetben. Egyszerre több funkciót Is betöltött, de nem tartozott az első számú vezetők közé, így aztán a szakközépiskolában, amikor osztályelnökké, majd pedig az iskolai szervezet elnökévé választották, és jobban előtérbe kellett lépnie, le kellett vetkőznie természetes szerénységét és meg kellett tanulnia „parancsolgatni“. Vezetnie kellett, ellenőriznie, elvégezték-e a munkát, célokat tűzött a szervezet elé. •— Nehéz volt a kezdet? — kérdem tőle. ■ Eléggé .— mondja és gondolkodik —, de azért sikerült. Megtanultam, hogy más volt a feladatom, amikor'az iskola krónikáját vezettem, s ismét más most, hogy az egész szervezet munkáját kell irányítanom ... Á taggyűlés ennek rendje-mód- ja szerint szervezetten és fegyelmezetten zajlott le. Különben volt miről beszámolni. A tagság megértette a vezetőség szándékát, részt vett a társadalmi munkákban, a szakköri foglalkozásokon, szerkesztette az iskola Tinta és Tus című kétnyelvű diáklapját, amely ha nem is minden részletében, de tükrözte az ifjúsági szervezet életét, és nagy népszerűségnek örvendett a tanulók között. Ä beszámolóban sok sző esett a diákok nyári építőtáboráról. Az egyik csoport a podivíni konzervgyárban dolgozott, mások meg Nagymegyeren Vagy a Csilizköz- ben szedték a paradicsomot, kapálták a kukoricát, dinnyét, gyomlálták a szegfűt, szedték a paprikát. Arra törekedtek, hogy ne hozDomonkos László zanak szégyent az iskolára és ifjúsági szervezetükre. Az év folyamán több verseny is zajlott a tanulók, illetve az osztályok között. A tanulmányi versenyt a III. B osztály nyerte, s jutalomként felejthetetlen budapesti kiránduláson vettek részt. A II. A osztály lett viszont a másik verseny győztese. Az ő osztályukban volt a legnagyobb a fegyelem, ők hiányoztak a legkevesebbet. Zsemlye Ildikó, a IV. C osztály tanulója pedig az ifjúsági szervezetben végzett munkájáért jutalomként az NDK-ban ifjúsági táborban járt. Az évzáró taggyűlés beszámolt az ideológiai, a társadalmi munkáról és az Ifjúsági Fényszóró tevékenységéről, de szólt a szervezet sportéletéről is. Ez utóbbi meglehetősen gazdag volt, jóllehet tavaly bizonyos napokon egy ideig a város más szervezetei használták az iskola tornatermét. Több egyéni, járási, kerületi, első díjat, illetve országos helyezést értek el az iskola lányai. így például jeleskedtek sportlövészetben és asztaliteniszben. Az évzáró taggyűlésen mégis a vitás kérdések között esett szó a sportról. Gödöl- le Márta felszólalásában elmondta, ha azt akarják, hogy többet írjanak az iskola lapjában, beszéljenek az iskola rádiójában arról, milyen eredményeket érnek el, akkor mindenkinek részt kell vennie nemcsak a sportversenyekben, hanem a lap és a rádió műsorának szerkesztésében is. S ha már a vitáról beszélünk, bár nem volt viharos, hadd mondjam el, hogy az iskola rádiója nem a leghangosabb. Sőt, hogy néha kimondottan hallgat. Kár, mert lenne még miről beszélni, s a tanulók is szívesen hallgatnék, ha olykor megszólalna — vélte Mrva Szidónia a beszámolóban. Az évzáró véget ért. Az iskola diákjai az idén ismét megszervezik a szokásos versenyeket, működik majd az Ifjúsági Fényszóró, készülnek az iskolai, járási, kerületi és országos versenyekre, és persze tanulnak, mert utóvégre ez a legfontosabb feladatuk. Hiszen az ifjúsági szérvezej is arra törekszik, hogy egyre jobbak legyenek a tanulmányi eredményeik. ■ NÉMETH ISTVÁN A szerző jelvételei (dödölle Márta “. ÚJ IFJÚSÁG 3 Tíz év a haza szolgálatában F ennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a Liptovskjí MikuláS-i Csehszlovák-Szovjet Barátság Katonai Műszaki Főiskola. Az évforduló kapcsán beszélgettünk Vladimír Jenecék mérnökezredessel, az iskola helyettes parancsnokával. — Főiskolánk — mondotta —, az egykori műszaki szaktanintézet „alapjaira“ épült. Elektrotechnikai irányzatú iskola vagyunk, a jövő tisztjeinek a képzése négy karon folyik. Főleg a hadsereg speciális alakulatai számára képezzük a szakkádereket. Főiskolánkon az érvényben lévő főiskolai törvény alapján folyik az. oktatás. Hallgatóink civil és katonai középiskolákból kerülnek hozzánk. — Milyen iskolák végzős növendékei érvényesülnek legkönnyebben ezen a főiskolán? —- A katonai és civil gimnáziumokban érettségizettek. Ennek az a magyarázata, hogy a gimnáziumokban a tanulók jobb alapokat kapnak matematikából és fizikából, mint a többi középiskolában. Milyen hasonlóságok és különbségek vannak az önök munkájában a civil főiskolákon folyó oktatással összehasonlítva? —- Tanáraink, oktatóink pedagógiai és tudományos munkája sok mindenben hasonlít a civil főiskolák tanáraiéhoz. Ez azt jelenti, hogy nemcsak tanítanak, hanem szinte kivétel nélkül önálló tudományos munkát is végeznek. Természetesen nálunk a nevelés kérdéseire nagyobb hangsúlyt kell helyezni, mint más egyetemeken és főiskolákon. Ugyanis a mi hallgatóinknak nemcsak jó szakembereknek kell lenniük, hanem politikailag is olyan színvonalat kell elérniük, hogy eleget tehessenek a legigényesebb hadászati követelményeknek is. A pedagógiai-nevelő munkához jó feltételeink vannak. Iskolánk a fiatalabb főiskolák közé tartozik, ez lehetővé teszi, hogy fejlesztése folyamán a legkorszerűbb nevelési és oktatási formákat honosítsuk meg. Nagyszerűen felszerelt szaktantermek, laboratóriumok állnak a rendelkezésünkre, így kitűnő feltételek közepette dolgozhatnak pedagógusaink. — Milyen az érdeklődés iskolájuk iránt? — Ami a toborzást illeti, hangsúlyoznom kell, hogy műszaki irányzatú főiskola vagyunk, s mint minden ilyen főiskola, az utóbbi években kisebb-nagyobb problémákkal küszködtünk. De örömmel mondhatom, hogy egy-két éve már ezek a problémák kevésbé jelentkeznek. Példának -említeném, hogy az 1983—84-e§ tanévre 27 százalékkal több fiatal jelentkezett hozzánk, mint amennyit a központi szervek előírtak. Ez azt is bizonyítja, hogy iskolánk népszerűbb, mint a többi műszaki főiskola. Az elektrotechnikai pálya’ iránt ugyanis újra megnövekedett az érdeklődés, s nálunk valóban minden lehetőséget megkapnak a fiatalok, hogy vágyaik teljesüljenek. — Elég sok magyar nemzetiségű hallgatóval találkoztam az iskolájukon, velük mennyire elégedettek? i — Elégedettek vágyunk a magyar tanítási nyelvű középiskolákból kikerült hallgatóinkkal is. Csak mint érdekességet említem, iskolánk parancsnoka, vagy mondjuk úgy, hogy rektora nagyon jó kapcsolatot tart fenn a déli járások szövetségi gyűlési képviselőivel. Részben ennek köszönhetjük, hogy egyre több fiatal jelentkezik hozzánk a dunaszerdahelyi (Dun. Stredal, . az, écsekújvári (Nővé Zámky) és a komáromi (Komár- nol járásból is. Természetesen előfordul, hogy kezdetben ezek a hallgatók nyelvi nehézségekkel küszködnek. Nálunk a tanítás szlovák és cseh nyelven folyik, amíg ezeket a nyelveket tökéletesen elsajátítják, több segítségre van szükségük, mint a szlovák és a cseh fiataloknak. De a tapaszta- t latok azt mutatják, hogy a nehézségeket hamar leküzdik, s a felső évfolyamokban már kitűnő eredmények elérésére képesek. Hogyan alakul a főiskola hallgatóinak jövője? — Végzős növendékeink hadnagyi rangban és mérnöki diplomával hagyják el főiskolánkat. Végzettségüknek megfelelő beosztásokba kerülnek a hadsereg speciális műszaki alakulatainál. Ezek az alakulatok főleg a csehországi kerületekben állomásoznak, ebből adódik, hogy hallgatóink többsége a nyugati határaink közelében fog szolgálatot teljesíteni. Erre pedig felkészítjük őket, így az elhelyezésekkel nincsenek nagyobb problémáink. Hallgatóink megértik, hogy ott kell szolgálniuk, a- hol a legnagyobb szükség van rájuk. •— Mit tanácsolna azoknak, akik ezen a főiskolán óhajtják folytatni tanulmányaikat? . — Hogy tudatosítják, kétezret fogunk már írni akkor, amikor ők a legtermékenyebb éveikben lesznek. Számolniuk kell azzal, hogy az ezredfordulón a technika olyan magas színvonalon lesz, hogy kezelését csakis magasan képzett szakemberekre bízhatják rá. Ezért ha érdekli őket a technika világa, bátran jelentkezzenek az iskolánkra. A katonai műszaki főiskolák kitűnő feltételeket biztosítanak szakmai kibontakozásukhoz. Éljenek a szocialista társadalmunk kínálta ^ehetőséggel, szerezzenek főiskolai, esetleg egye- - temi végzettséget. s KAMOCSAI IMRE v
