Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-28 / 9. szám
Appelgren, a nagy vesztes A mikor gyülekezett ^Bratislavában az idei Európa 12 mezőnye, szinte alig akadt ' szakember, aki a legtöbb esélyt ne a svédek 23 éves Európa-bajnokának, a két évvel ezelőtti Európa 12 győztesének -adta volna. Abban azonban senki sem kételkedett, hogy a végén svéd győztest avatnak. A feltételezés bevált, hiszen svéd győztest avattak, de az nem a felnőtt Európa-\>ajnok volt, hanem a korábbi háromszoros ,'unlor kontinensbajnok, Waldner lépett a dobogó tetejére. A legnagyobb esélyesnek Mikael- Appelgrennek csak a harmadik hely jutott. A két évvel ezelőtti budapesti asztalitenisz Európa-bajnokság győztese már ifjúsági versenyző korában is kitűnő eredményeket ért el, és „repülőrajttal“ érkezett a felnőttek mezőnyébe. Bernben, az 1980-as Európa-bajúökság férficsapatversenyében nem ért el számottevő eredményt. Egy évvel' később azonban kénytelen volt már felfigyelni rá a közvélemény, és persze a szakemberek is, így aztán ott lehetett A két évvel ezelőtti ranglistaversenyen. Ott tette le tulajdonképpen a névjegyét, s vele együtt kinyilvánította azt az igényét is, hogy tartósan helyet követei magának az európai élmezőnyben. Végrehajtotta ugyanis azt a bravúrt, hogy első rajtja alkalmával megnyerte a TOP 12-t, agil az eddigi tizennégy Európa 12 során a férfiak közül csak neki sikerült. Budapestre így az egyik esélyesként érkezett ugyan, de a kontinens bajnoki címét védő %véd együttes a csapatversenyek során leszerepelt, hiszen a döntőt a magyar és csehszlovák együttes vívta. Az egyéni versenyekben legelőbb a vegyes párosok jutnak el a fináléig, de ez a versenyszám nagyon korán véget ért a leendő Eu- rópa-bajnok számára. Mindössze egy játszmát tudott nyerni az Appelgren — Llndblad duó. A férfiegyesben aztán vigasztalódhatott a hosszú hajú, balkezes svéd fiú; saját ágán ősz- szesen egy játszmát vesztve jutott a -nyolc közé, s ott már 2:0-ra vezetett jónyer István ellen. aki egyenlíteni még tudott, de a döntő játszmát már a svéd nyerte. így Jutott el — Gergely elődöntőben legyőzése árán — a fináléig, ahol még nagyobb meglepetésre a legfiatalabb svéd, Waldner várta, aki Klampárt verte az elődöntőben. Nos, Appelgren számára nem úgy indult a döntő, hogy az ő nyakába akasztják az aranyérmet. Az akkor még csak egyszeres junior Eurőpa-bajnok két játszma után 2:0- ra vezetett... Hogy mekkora csata volt, azt az is jellemzi, hogy a hátralévő három játszmát Appelgren 20:18, 22:20, 20:19 arányban nyerte. így lett kissé váratlanul aranyérmes Mikael Appelgren, s azóta minden .verseny egyik sztárja, ha elindul. így volt ez — természetesen — az Európa 12 háromnapos sorozatán is a bratialavai sportcsarnokban. Nyolc fordulón keresztül úgy tűnt, hogy Ap- pelgrent nem lehet megállítani, hiszen egyetlen vereséget sem szenvedett, míg vetélytársal közül mindenki összeszedett legalább kettőt. , Ekkor következett a Grubba illeni mérkőzése, és mindketten alighanem jól ftnlékeztek arra a Szuper Liga-mérkőzésre, amelyen a svédek 3:0- ás vezetés után veszítettek a lengyelek ellen, s annak a találkozónak a hősé éppen Grubba volt. Ez a svédet idegessé tette, mert Grubba helyenként Iskolázva verte a jóval esélyesebbnek tartott ellenfelét. A negyedik játszmában például csak öt (51) poént tudott összehozni az Európa-bajnok. Miután még Orlowsk! és Pansky is legyőzte, már csak a legalsó fokon jutott számára hely a TOP 12 dobogóján. Ezután szinte minden szakember egybehangzóan állította: ennek az Európa 12-nek nagy nyertese ■ Waldner, s nagy vesztese Appelgren. Április közepén következik az újabb EB a szovjet fővárosban, ahol természetesen a legutóbbi Európa-bajnok lesz az egyik legnagyobb esélyes. Nyernie azonban csak bravúr árán sikerülhet, hiszen az eddigi tizenhárom EB során mindössze három olyan asztaliteniszező akadt, aki kétszer is első tudott lenni: Bérezik Zoltán és két svéd, Kjei! Johansson és Hans Alser; az utóbbi időközben repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. Kétszer egymás után pedig csak a két előbbi tudott aranyérmet szerezni. Appelgren előtt a lehetőség, hogy végrehajtsa az újabb bravúrt, noha akad legalább 10—15 olyan pingpongozó az öreg földrészen, aki ebben megakadályozhatja. Majd meglátjuk... MÉSZÁROS JÁNOS Minden idők legszebb, legtökéletesebb téli olimpiáját rendezték meg Szarajevóban. Ezt nem mi találtuk ki, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, juan Antonio Samaranch állapította meg. És a legeket folytathatnánk még tovább. Például azzal, hogy az eddigi téli olimpiák történetében a legtöbb ország indult a legtöbb versenyzővel, köztük számos trópusi, ázsiai és afrikai ország is. Az olimpiai eszme győzelme ez. Kitettek magukért a rendezők, de kitettek magukért a versenyzők is. Számunkra felemelő érzés, hogy a szocialista országok versenyzői játszották a prímet. Mi ez, ha nem a szocialista testnevelési mozgalom helyességének bizonyítéka? A legtöbb érmet a Szovjetunió és az NDK versenyzői vitték el, s ők végeztek az első helyen a nem hivatalos pontversenyben is. Ragyogóan megállták azonban a helyüket a csehszlovák sportolók. Az országok nem hivatalos pontversenyében a 9. helyen végeztek, és hat érmet hoztak el, többet, mint bármely korábbi olimpiáról, és többet, mint vártuk volna. Ki számított éremre az alpest sízésben? Kitettek magukért síugróink, a sífutónők, a jégkorongozók. Az ő esetükben bebizonyosodott, hogy a Szovjetunióval, a világ kétségkívül legképzettebb csapatával még nem Vehetik fel a versenyt, de a legjobb úton vannak, hogy már egyenrangú partnerként küzdjenek. Kellemes meglepetés volt többek között a csapatban a kapus, Sindel szereplése, aki már-már a legendás csehszlovák kapusokra, Mi- kolásra, Dzurillára vagy Holecekre emlékeztetett. •. Jaromír SSNDÍEL H ogy mit csinálnék, ha visszaforgathatnánk az idő kerekét? Alighanem megint a jégkorongnak szentelném minden időmet és erőmet. A dicsőségért? Aligha. Huszonöt éves koromban már jól tudom, hogy a dicsőség múlandó. Ha elhárítok egy védhetetlennek tűnő lövést, talán vállon veregetnek és megéljeneznek, aztán beengedek a lábam között egy potyagólt, amely esetleg eldönti egy fontos mérkőzés sorsát, ugyanazok az emberek lepocskón- diáznak, s talán képesek lennének meg is verni. Emlékszem, hogy 1979-ben, amikor az Iz- vesztyija-tornán először kaptam szereplési jogot a válogatottban, . azt híresztelték rólam, hogy az a kapus vagyok, aki kivédi még az ellenfél szemét is, aztán kap egy potyagólt. A remek védéseket hamar elfelejtik, de a potyagólt, azt nem. Na és azon a moszkvai tornán a finn Hapalainen a felezővonalról lövésre szünta el magát. Vérszegény lövés volt, a korong lassan kúszott felém a jégen. Letérdeltem, ahogy azt az íratlan kapuszabályok mondják, hogy így is biztosítsam a kaput, de mit nem ad a sors, a korong közvetlenül előttem egyszer csak megpattant, s még -mielőtt észbe kaphattam volna, már kikötött a hálóban. Minden fizikai törvény ellenére. Azt hiszem, valamilyen dudor vagy hiba lehetett a jégtükrön. E szégyen után hetekig nem tudtam aludjii, igaz, hogy én egyetlen mérkőzés után Äm tudok jól aludni. Szerencsére ilyen balszerencse csak ritkán éri az embert*. Gyakrabban van örömteli eseményben rést.e. Szóval arra akartam kilyukadni, hogy a sportoló általában azért sportol, hogy első, a legjobb legyen. Elérje a kitűzött célt, legalábbis én ezért csinálom. És lehet annál nagyobb boldogság, ha az ember eléri a célját? Hogy hogy kerültem kapcsolatba a jégkoronggal? A szüleim ismerték Jozef Míko- lá§t, az ötvenes évek legendás hírű csehszlovák kapusát,- és beajánlottak neki. Mi- kő lüs örült a találkozásunknak, és szívesen foglalkozott velem. Ma is a legjobb tanácsadóm. Időközben Vítkovicéből elkerültem a jihlavai Duklába, Jifí Králik helyére, aki szintén fényes csillag volt a csehszlovák jégkorong egén, és még ma is az. Sokat tanultam tőle. Szerintem a sportolónak nem elég a tehetség, bár az is kell, a tehetséget fejleszteni kell. Figyelni a többieket, okulni a saját hibákból. (A Start nyomán) 1959. november 30-án született Ostravában. Jelenleg a Dukla JihlaVa és-a csehszlovák jégkorong-válo'V1’ usa, nős. Pályamódosítással olimpiai bajnok szarajevói olimpián a nők mezőnyében mindössze két versenyző, a finn sífutónő Marja-Liisa Hämäläinen éé az NDK gyorskorcsolyázónője, _ Karin Enke nyert összesen négy érmet. A férfiak közül pedig csak Gunde Svan svéd sífutó volt ilyen eredményes. A kis Karín tehát magasan túlteljesítette az Ígéretét. Az olimpia előtt ugyanis kijelentette, hogy legalább egy aranyérmet akar szerezni, akárcsak Lake Piacidban, szerzett viszont kettőt, sőt még két ezüstérmet is. Ez a 23 éves versenyző rendkívül eredményesen rajtolt az 1983—84-es idényben, amikor is Karl-Marx-Stadtban 2:03,40 perces idejével világrekordot ért el 1500 méteres távon. Eredményét azonban legnagyobb bánatára nem Ismerték el új világrekordnak, mivel nem a Nemzetközi Korcsolyaszövetség (ISU) hivatalos versenyén érte el. Ezek szerint ebben a versenyszáipban a hivatalos világrekordért cím tulajdonosa továbbra is a szovjet Natalija Petrusova, aki 1983. március 25-én 2:04,40 perces idővel futott célba. Karin ideje mindenesetre arra engedett következtetni, hogy- az olimpia előtt ragyogó formába került. Pedig ez a lány nem is gyorskorcsolyázónak indult.. Karín Enke 1961. június 20-án született Drezdában. A tévéközvetítések nyomán a műkorcsolyázás bűvöletébe esett, és már hatéves korában jégre lépett. 1977-ben, tehát 16 éves korában az NDK bajnokságán megszerezte a 3. helyet, ami megnyitotta előtte az utat a helsinki Eurőpa-bajnokság- ra. Ott a 9. helyen végzett, amivel korántsem volt elégedett, — Két-háromfordulatos ugrásokat produkáltam azon a bemutatón, és szemlélőim váltig hangoztatták, hogy született tehetség .vagyok a műkorcsolyázásra, Jómagam azonban kiábrándult voltam — így emlékezik vissza a kezdetekre. Helsinkit követően, 1978-ban azonban ez a 175 cm magas, 72 kilós középiskolás diáklány (ma már egyetemista), magára vonta az Eintracht edzőjének, Reiner Mundinak a figyelmét. — Karinnak eszményi testalkata van a gyorskorcsolyázásra — jelentette ki az ismert szakember, és nem tévedett. Csupán 14 napig tartó edzést követően a drezdai gyorskorcsolyapályán Karín szinte játszva ért el ,2:30,00 perces időt 1500 méteres távon, ami hat évvel ezelőtt még nemzetközi értékű eredménynek számított. Másfél évvel később, 1980-ban az amerikai Madisonban Karin már rajtolt a világ- bajnokságon, és vágtában megszerezte a bajnoki címet. Alig egy héttel később Lake Placidben a téli olimpiai játékokon maga mögött hagyta a favorizált amerikai Leah Müllert, és 500 méteren megszerezte az aranyérmet. Attól kezdve egészen Szarajevóig Karin Enke halmozta a trófeákat. 1981-ben világbajnok lett a vágtában, 1982-ben többtusában szerezte meg a világbajnoki címet, akárcsak 1983-ban. Alig két héttel az olimpia előtt Hollandiában szintén neki jutott a gyorskorcsolyázás abszolút világbajnoki elme. Szarajevóban egy kis szerencsével mind a négy aranyat megszerezhette volna, eredménye azonban így is csodálatraméltó. Soha Jobb pályamódosítást! i. L,
