Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-03 / 1. szám

MEGTARTOTTÁK A SZISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 6. ÜLÉSÉT KOMMENTÁRUNK Az állam költséivetése Aki a napi sajtót rendszeresen olvassa, bizonyára fel­figyelt arra, hogy az ország legfelsőbb törvényhozó szerve jóváhagyta az 1984. évi állami költségvetést. Úgy érzem, nem túlzás azt állítani, hogy ezt a dokumentu­mot minden állampolgárnak ismernie kellene, mert át­tekintést ad arról, hová kerül az a pénz .amely tizenöt- millió polgár tulajdonát képezi, és megtudjuk belőle azt is, hogy pénzügyi politikánk elvei milyen-irányban hat­nak a gazdaság hatékonyságának növelésére. Állami költségvetésünk kiegyensúlyozott. A bevételek 186 milliárd 818 millió koronát tesznek ki, és ugyanany- nyit a kiadások is. Természetesen a családi költségvetés legfeljebb ezres nagyságrendű számjegyeihez viszonyítva ezek csillagá­szati összegeknek tűnhetnek fel, de újból ismételni kell, hogy tizenötmillió ember összetett ezreiről van szó. Ez még akkor is érvényes, ha tudjuk azt is, hogy a bevé­telek nyolcvanhat százalékát a szocialista szervezetek fedezik és a tőkés országoktól eltérően nem az adófize­tők zsebéből húzza ki az állam.' A költségvetési kiadások tetemes részét, negyvenhét százalékát az oktatási, az egészségügyi, a szociális el­látás és más szdlgáltatások képezik. Ez a tény már ma­gában is igen sokat elárul a szocialista állam gazdaság- politikájáról. Leopold Lér pénzügyminiszter a költségvetés beter- • jesztésekor leszögezte, hogy a pénzügyi politika céljai azonosak a gazdaságpolitika céljaival. Minden arra irá­nyul, hogy népgazdaságunk belső és külső egyensúlya megszilárduljon, növekedjék a nemzeti jövedelem, ezzel megteremtve a szükséges feltételeket a lakosság élet- színvonalának megtartásához. Ehhez egyébként az álla­mi költségvetés dotációi is hozzájárulnak; így például a városi közlekedéshez, valamint a fűtéshez való hozzá­járulás. A közvetlen pénzsegélyen kívül az állami költ­ségvetésből jelentős támogatásban részesülnek a gyer­mekes családok, itt van ovábbá az iskolai étkeztetés dotálása, a különféle szociális létesítményeié üzemelte­tése és egyéb kedvezményes szolgáltatások. A pénzügyminiszter hangsúlyozta azonban azt is, hogy az életszínvonal emelkedésének fő forrása csakis a nem­zeti jövedelem és a társadalmi munkatermelékenység növekedése lehet. Jövőre a lakosság pénzbevétele 1,6 százalékkal nő. Ilyen arányú kiadásnövekedéssel számol kereskedelmi hálózatunk is. Jövőre két százalékkal több árut szállítanak a vállalatok a piacra, és gondoskodnak arról is, hogy a fogyasztási cikkek gyártásában állandó minőségbeli javulás legyen. Pénzügyi politikánk elvei odahatnak, hogy le kell állítani az olyan áruk gyártását, amelyeket csak nehezen lehet értékesíteni, és ugyanak­kor többet kell termelni a hiánycikkeknek számító áru­fajtákból. Rendszeresen növelni kell a fogyasztók igé­nyelnek megfelelő újdonságok termelését. A pénzügyminiszter bírálóan szólt az elfekvő készle­tekről is. Elmondotta, hogy a gazdasági és szövetkezeti szervezetekben a készletek értéke 465 milliárd korona volt, ameiy összeg megközelíti az évi jövedelmet. A kész­letek nagy mennyiségű alapanyagot és munkát fagyasz­tanak be. Tudjuk, hogy az a termelés, amelynek eredmé­nye a raktárakba kerül, mindig veszteség a társadálötit- nak. Alapvető feladat, mondotta a miniszter, jobban ki­használni a készleteket, rugalmasabbá tenni a szállítói- megrendelői kapocslatokat, valamint a piaci ellátást. Tömören fogalmazva arra törekedni, hogy minden, amit megtermeltünk, a köz javát szolgálja. STRASSER GYÖRGY Vállalják a többet Értéket teremteni nemcsak azt jelen­ti, hogy a lehető legkevesebb selejttel és a normát teljesítve ledolgozzuk a hi­vatalos munkaidőt, hanem sokkal töb­bet; éppen ezért örvendetes, hogy mind több fiatal vállal ennél a „hivatalosnál“ többet. A Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papír­gyár fiataljai Párkányban (Stúrovo) ,már évek óta arra törekednek, hogy az első pillantásra értéktelennek tűnő hul­ladékot pénzre váltsák. Erről győz meg bennünket a papírgyáriak tavalyi mér­legvonása is, amely azt bizonyítja, hogy a gyár fiataljai nem egy szabad délutánjukat, szombatjukat' töltötték társadalmi munkával. A kiszolgált zúz­da piegtisztításával 84 ezer koronát, il­letve 38,5 tonna másodlagos nyersanya­got takarítottak meg. És már további 10 tonna vár arra, hogy elszállítsák a Ná- fadí Hulín nemzeti vállalatnak. A kise­lejtezett battériákból 4 tonna ólmot nyertek, gyáruknak pedig 28 ezer ko­rona hasznot. Ha kell, segítenek a me­zőgazdasági munkákban, ha a gyárban kell „hajtani“, a fiatalok ott is ott van­nak. Nem közömbös számukra, milyen a munkahelyi környezetük, ezért gon­dozzák a gyár körüli pázsitos térsége­ket. A SZISZ-tagok közül sokan dolgoznak a komplex-ésszerűsítő brigádban, amely abból a célból alakult, hogy megoldják az egyszeri használatra szánt Papron szállítólap technológiai és gyakorlati problémáját. Ezért az újításukért az ostravai ZENIT-kiállításon aranyérmet -kaptak. Noha munkaigényes a szállító- lapok előállítása, kifizetődő. A legjobbak munkájuk jutalmául nyá­ron a tehger mellett pihenhetnek. BABINDAI ALICA Szemelves példamutatással Prágában megtartották a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának 6. ülését, amely két fontos kérdést vitatott meg. Mindenekelőtt azt, hogy milyen a SZISZ és Pionírszervezete tisztségviselőinek az összetétele, és miképpen javíthat­nánk a munkáját, hogy az elkövetkező időszakban is maradéktalanul teljesítsük szövetségünk soros feladatait. A KB ezenkívül fontos személyi változásokban is döntött. Érdekeik elismerésével felmenteite titkári tisztségükből Frantisek Fej­fart és Jozef H u s á r t, akik más fontos megbízást kaptak, és megválasztotta a KB titkárának Hana Pazderovát és Jozef Dvorskjt, akinek a rövid életrajzát más helyen közöljük. Az ülés bevezető részében Jarcslav Jenerál, a SZISZ KB elnöke röviden ismertet­te a CSKP KB közelmúltban lezajlott 9. ülésének határo­zatait. Hangsúlyozta, hogy, a párt központi bizottságá­nak irányelvei teljes mér­tékben kötelező érvényűek az ifjúsági szövetség tagjai­ra is. Ezért ha becsülettel valóra akarjuk váltani a SZISZ III. kongresszusának határozatait, tovább kell ha­ladnunk a megkezdett‘úton. A jelenlegi feszült Nemzet­közi helyzettel foglalkozva elmondta, hogy el kell mé­lyíteni az ifjú nemzedék kö­rében az eszmei nevelést Teljes mértékben támogat- 1 juk a Szovjetunió és a szo­cialista közösség többi or­szágának a békejavaslatait. A Központi Bizottság El­nökségének főbeszámolóját Ivan Lipovsk?, az Elnökség tagja, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő. Hangsúlyozta, hogy az előt­tünk álló feladatok teljesí- , tése mindenekelőtt a tiszt­ségviselők politikai fejlett­ségétől és alkotó képessé­geitől függ. Ezért kulcsfon­tosságú kérdésnek tekintjük a funkcionáriusok kiválasz­tását és képzését, amely a pártszervek és az ifjúsági szövetség szervei figyelmé­nek homlokterében áll. En­nek ellenére itt is előfordul­nak még hibák, és megvan­nak a tartalékok a munka javítására. A funkcionárius mindig a figyelem központjában áll. Az egész társadalom az ifjú nemzedék képviselőjének te­kinti, a fiatalok pedig külö­nösen figyelik a viselkedé­sét, a munkáját, a tanulmá­nyi eredményeit vagy a ma­gánéletét. Nem újkeletű megállapítás, de ebben az esetben mindennél fonto­sabb a személyes példamu­tatás. Ismernie kell továbbá az ifjú nemzedék problé­máit, s mindig készen kell állnia küzdeni a fiatalok ér­dekeiért. Pillanatnyilag mintegy 400 ezer fiatal dolgozik a szö­vetség vezetőségeiben és szerveiben. Gyakorlatilag te­hát minden negyedik SZISZ- tag tisztségviselő. Az átla­gos életkor 21 év, és egy vezetőségi tag átlagosan négy évig marad a tisztsé­gében. Nagy kár, hogy ezek­nek a fiataloknak csak mint­egy 45 százaléka részesül a SZISZ járási bizottságain vezetőképzésben, pedig. az alapszervezetek tisztségvise­lőinek képzése a járási bi­zottságok feladata. Legfőbb ideje, hogy ennek megfele­lően járjanak el. Nem tűr­hető, hogy egyik-másik fia­tal több ízben is ugyanolyan szintű vezetőképzésben ré­szesül csak azért, mert er­ről nem vezetnek nyilván­tartást. Szem előtt kell tátthnunk, mondotta a továbbiakban Ivan Lipovsky, hogy aSZISZ- munkában szerzett megfele­lő tapasztalatok után a szö­vetség tisztségviselői Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja. a társadalmi szervezetek és az állami szervek termé­szetes kádertartalékai. Ezért a képzésüket is úgy kell szervezni, hogy minél job­ban fe készüljenek eljöven­dő nagy feladataikra. A SZISZ KB titkára fog­lalkozott a pionírdolgozók nevelésének és kiválasztásá­nak kérdéseivel is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ahogy ma dolgoznak a pionírcsapatok, úgy dolgoz­nak majd a jövőben a SZISZ- alapszervezetek, ezért a pio­nírmunka megkülönböztetett figyelmet érdemel. S bár a pionírszervezetben mintegy 185 ezer vezető dolgozik, eddig még nem sikerült el­érni, hogy minden rajnak legyen vezetője. Visszatérve az ifjúsági szövetség feladataira, leszö­gezte, hogy a munka dan­dárja az alapszervezetben folyik. Ezért nagy figyelmet kell szentelni elsősorban az alapszervezeti tisztségvise­lők nevelésének és -kiválasz­tásának. ' Szüntelenül figyel­nünk kell az embereket, hogy kiszemeljük azokat, akiknek a politikai, elméle­ti és gyakorlati képzettsége, szervező- és alkotókészsége biztos . előfeltétele annak, hogy. jól tudnak majd bánni a fiatalokkal, és sikerül meg­valósítaniuk céljainkat. A SZISZ KB ŰJ TITKÁRAI HANA PAZDEROVÄ — a SZISZ KB Elnökségének tag­ja, a KB titkára 1953. 28- án született. Eredetileg ta­nítónő volt, elvégezte a br- nói J. E. Purkyné Egyetem Természettudományi Karát. A Szocialista Ifjúsági Szö­vetségben több felelős tiszt­séget töltött be, utoljára a SZISZ Dél-morvaországi Ke­rületi Bizottságának elnöke volt. A Dél-morvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsának tagja és képvi­selője. JOZEF DVORSKÍ — a SZISZ KB titkára 1950. má­jus 8-án született Liskován a Liptovsky Mikulá5-i járás­ban. Eredeti foglalkozására nézve munkás, majd elvé­gezte a Szlovák Műszaki Fő­iskola Elektrotechnikai Ka­rát. A gyermek- és ifjúsági mozgalom sokévi tisztségvi­selője. Eddig a Szocialista Ifjúsági Szövetség Bratisla­va! Városi Bizottságának el­nöke volt. ..... ....... .... -- ■ —1 — ............. m KUBA NEMZETI ÜNNEPÉRE NEGYEDSZÁZAD A haladás OtjAn Negyed évszázaddal ez­előtt, 1959. január elsején győzött a kubai nép anti- imperjalista, antifeudális for­radalma, amely az amerikai földrész első szocialjsta for­radalmába nőtt át. , Kuba munkás- és nemzeti felszabadító mozgalma 1940- ben kiharcolta minden eddi­gi burzsoá alkotmány között a legdemokritikusabbat. Be­vezették az általános válasz­tójogot, eltörölték a faji megkülönböztetést, elren­delték a 8 órás munkana­pot. Kommunisták kerültek a parlamentbe, a kormány­ba. 1952-ben azonban Ful- gencio Batista államcsínnyel magához ragadta a hatal­mat, és diktatórikus kor­mányzást vezetett be. Ek­kor egy fiatal ügyvéd, Fi­del Castro titkos forradal­mi csoportot alakított, amely 1953. július 28-án meg­rohanta a santiagói Monca- da kaszárnyát. Ezzel kezde­tét vette a Július 20-a moz­galom. A felkelési kísérlet meghiúsult: a résztvevők több mint fele elesett. Cast- rót és követőit börtönbe ve­tették, de. két év múlva a tömegek nyomására amnesz­tiát kaptak, s az Egyesült • Államokba,, majd Mexikóba emigráltak. A Július 26-a mozgalom tagjai, Castro és Ernest * Guevara 83 társukkal 1956. december 2-án partra száll­tak Oriente tartományban. Többségük csapdába került és elesett. Tizenketten meg­menekültek, bevetették ma­gukat a Sierra Maestra er­dőibe. Megalakították a for- dalmi katonai parancsnok­ságot, megszervezték, 'kiké­pezték a fegyveres csapato­kat. Elsőnek agrárproletá­rok, szegényparasztok csat­lakoztak hozzájuk, majd fo­kozatosan a munkásság, az értelmiség és a kispolgár­ság is. A Kubai Népi Szocia­lista Párt is hamarosan fel­ismerte a mozgalom jelen­tőségét, és megtalálta a hoz­zá vezető utat. A forradalmi felszabadító harcot a váro­sokban általános sztrájkkal, forradalmi diákmegmozdu­lásokkal erősítették. Végül Castro partizánhadserege 1959. január 1-én bevonult Havannába, megdöntötte Ba­tista diktatúráját, és győze­lemre vitte a forradalmat. A havannai bevonulás előtt, december 28-án a diktatúra hadseregének főparancsno­ka, Cantillo találkozott Cast- val és közölte: „A hadsereg nem kívánja folytatni a har­cot.“ Továbbá beleegyezett Castro követeléseibe, Batis­ta letartóztatásába és az igazságszolgáltatásnak való kiadatásába. A hadsereg azonban államcsínyt hajtott végre, és hagyta elmene­külni Batistát. Ekkor ol­vasta fel Castro történelmi fontosságú kiáltványát a fel­kelő hadsereghez, annak va­lamennyi parancsnokához és a néphez: „Az utóbbi hetek folya­mán elszenvedett megsem­misítő vereségek következ­tében a diktatúra összeom­lott, ám ez még nem jelen­ti azt, hogy a forradalom már diadalmaskodott. A katonai cselekmények mindaddig változatlanul folytatódnak, amíg kifeje­zett utasítás nem érkezik a parancsnokságtól...“ „ .. Hét esztendei küzde- után a nép demokratikus győzelmének teljesnek kell lennie!“ Január 2-án megalakult az ideiglenes kormány, elnöke és tagjai polgári politikusok voltak. Fidel Castro a had­sereg főparancsnoka lett. A kettős hatalom rövid ideig tartott, febuár 16-án Castro lett a miniszterelnök. A for­radalom szétzúzta a régi ál­lamgépezetet, felszámolta a titkosrendőrséget és a zsol­doshadsereget, helyébe erős népi milíciát szervezett. El­távolították a tartómányi kormányzókat, kowupt szak- szervezeti vezetőket és pol­gármestereket. Visszaállítot­ták a demokratikus szabad­ságjogokat, bizonyos módo­sításokkal újra életbe lép­tettél? az 1940-es alkot­mányt. A forradalom és néphata­lom megerősítésére fölöt­tébb szükség volt, mert az imperializmus nem tett le arról a szándékáról, hogy a fiatal szocialista államot letérítse a haladás útjáról. 1961 áprilisában az Egyesült Államok intervenciót szerve­zett a népi forradalom el­fojtására. A Playa Gironban (Disznó-öbölben) partra szálló ellenforradalmárok elleni harcot Castro szemé­lyesen irányította. Az inter­venció után bejelentette: Ku­bában szocialista forradalom megy végbe, amelyben a munkásosztály, a munkás- szervezeték nagy termelési, kulturális és politikai moz­galmakkal vesznek részt. 1961 nyarán a jobboldali elemeket eltávolítva egye­sült a Jú’ius 26-a mozgalom, a Kubai Népi Szocialista Párt és a Március 13. Forra­dalmi Direktórium, és létre­jött a kubai kommunista párt, a forradalom élcsapa­ta. A forradalmi kormány korlátozta, majd megszűn­tette a külföldi tőkebehato­lást, államosította a külföl­di vagyont, a hazai bur­zsoázia vállalatait, emelte a béreket, szociális ^reformo­kat vezetett be, felszámolta a munkanélküliséget, az írástudatlanságot és végre­hajtotta a földreformot. Bár a nyugati félteke első szo­cialista állapiénak szüntele­nül szembe kell néznie az imperializmus fenyegetései­vel, töretlenül halad a szo­cializmus útján. P. I. 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom