Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-22 / 47. szám
N em az elfogult rajongó mondatja velem, hogy Fábry Zoltán gondolatainak többsége annyira aktuális, mintha most vetette volna papírra, hanem az Idő, amely ezt hiánytalanul Igazolja. A világpolitika zegzugos ösvényén jó ellgazltónak bizonyul a Fábry-eszme: munkálkodni egy Igazságos világ megteremtésén, ahol a béke, kultúra és a humánum a legfőbb mérték. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében és Fábry Zoltán szellemében rendezte meg a CSEMADOK Központi Bizottsága, kassal (KoSice) járási és városi bizottsága 1983. november 3-6- án a Kassai Kerületi Művelődési Központban a Xll. Fábry Zoltán Irodalmi és kulturális napokat. A rendezvény- sorozat keretében Irő-olvaső találkozókra került sor Kassán és a Kassa- -vldékl járásban. A Fábry-napok keretében megtartott tanácskozás központi gondolata zőbb. Méltóképpen dokumentálta ezt dr. Karol Tomiénak, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársának előadása Fábry Zoltánról és Fábry Zoltán írásairól a szlovák és cseh Irodalommal kapcsolatban. Dr. Tomié tájékozottsága Fábry Zoltán műveiben, kitűnő nyelvi felkészültsége [szlovákul, magyarul egyaránt! volt a biztosíték arra, hogy előadása a Fábry Zoltán által hirdetett hitvallásban fogaiTIZENKETTEDSZER a népművelés és a felnőttoktatás körül csoportosult, de szó esett a legújabb Fábry-kutatásokról, és nemzetiségi Irodalmunk kötődéséről a szlovák Irodalomhoz. Megnyitójában dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK íCB vezető titkára tájékoztatta a megjelenteket azokról az Intézkedésekről, amelyeket a CSEMADOK KB tett a Fábry-hagyaték kOz- klnccsé tételének érdekében. Egyben felvázolta a Fábry-napok jövőjével kapcsolatos terveket és elgondolásokat. Fábry Zoltán gazdag munkásságából újabb .mozaikcserepeket villantott tel dr. Fónod Zoltán, a Fábry-életmű egyik legjobb Ismerője. Elmondta azt is, hogy a művek mellett mindig fontos szót ejteni Fábryról, az emberről, aki erkölcsi aranyfedezetként áll munkál mögött. Duba Gyula beszámolójában arról 'szólt, hogy eddig a csehszlovákiai magyar irodalomból ml jutott el a szlovák olvasóhoz. Kiemelte az utóbbi évek pozitív változásait, különösen azt az érdeklődést és figyelmet, amely az Itteni magyar nyelven Irt Irodalom Iránt megnyilvánul szlovák szakmai körökben és a szlovák olvasók között. Az Idei Fábry-napokra a Fábry Zoltán által oly sokszor hangoztatott és sugallt kölcsönösség volt a legjellemmazódott: „... a hidakat mindkét oldalról kell építeni...“ Este a Thálía Színházban „Fábry igaza“ címmel szlovák, magyar nyelvű irodalmi összeállításra került sor. Szombaton — november ötödikén — a népművelés és a felnőttoktatással kapcsolatban hangzottak el előadások. Dr. Rudolf Hubert, a SZSZK Kulturális Minisztériumának munka társa a felnőttoktatás időszerű kérdéseiről beszélt. Felvázolta a CSEMADOK szerepét felnőttoktatásunk és nevelésünk rendszerében. Ennek a sokirányú munkának módszereit dr. Per- hács Jántís elemezte. Elhangzott még felszólalás a pedagógusok szerepéről az Iskplán kívüli nevelésben. Minden előadást vita követett. Vasárnap a tanácskozás résztvevői Stószon megkoszorúzták Fábry Zoltán sírját, és megtekintették a Fáb- ry-emlékházat. A Xll. Fábry Zoltán Irodalmi és kulturális napok újabb előrelépést jelentenek az előbbi rendezvényekhez képest, különösen a szlovák-magyar kölcsönösség szép hagyományainak a gyarapítása terén. A bőre szabott program Igénybq vette a rendezők minden energiáját. Talán ennek tudható be az Is, hogy elmaradt egy előre meghirdetett klubest és egy előadás a CSEMADOK-klubok munkájáról. Az Idei Fábry-napoknak sok nyertese van. Közöttük Is a legnagyobb nyertesei a fülek! gimnázium végzős diákjai, akik magyartanárukkal Irodalmi kirándulás keretében a Fábry- -napok résztvevői voltak. Ók magukkal vitték a Fábry-napok alapgondolatát: Fábry Zoltán élete és munkássága egy kristályosító pont, vele és általa könnyebben eligazodunk a világban,.és hitelesebben tudunk szólni önmagunkról. Máté László A ki az elmúlt napokban Komáromban (KomárnoJ a hétköznapok egyhangúságából ki akart törni és többre, másra vágyott, nem panaszkodhatott a város művelődési Intézményeire. Egyszerre négy kiállítást Is megnézhetett például, és a véletlen úgy hozta, hogy mind a négy főleg festészeti anyagot nyújtott. De ez sem baj. Annál is Inkább, mert nemcsak Kocsis Ernő és Vavrlkné Sz. Erzsébet, hanem a Duna- menti Múzeum másik kiállított képanyaletesen ugyanazon a helyen állna és egy tapodtat sem lépne előre. Nem úgy van ez Vavrlkné Sz. Erzsébet és Kocsis Ernő két amatőr. Illetve amatőrökből lassan hivatásossá válő alkotóknál. Ok valóban átadják magukat a tájnak, a témának, amelyet festenek, de persze az Iménti kemény szavak ellenére sem említhetjük ' őket egyazon szinten Szabó Sándor festőművésszel. Míg Szabó Sándor — a kifogások ellenére — teljesen uralja a mesterség eszkönak rajzolni, festeni. Természetes, hogy tudnak, kell, hogy tudjanak. Ma már a világ legeldugottabb szegletében Is elleshető nemcsak a mesterségből, hanem a művészetből Is valami. Viszont aki tudja, hogy kemény munkával és csak hosz- szű évek múltán Jutott el odáig, ahová mások rövldebb úton, az maradjon egy picit szerényebb és halkabb. Mindezt természetesen nem véletlenül említem. Tudom ugyanis, hogy például Kocsis Ernő milyen utat Járt be attól a A minőség időszerűségbe csap át ga Is főleg a városhoz kötődő hagyományokat mutatja be. Százötven-kétszáz évnyi történelem képbe, színbe zárva. Fór Bertalan, Feszti Árpád, Koloman Sokol, Martin Benka, Relchentál Ferenc, Ultz Béla mellett látható Feld Lajos, Szabó Gyula, Lőrincz Gyula, Frochászka István, Gerő Gusztáv, Nagy Márton, Staudt Mihály, Karmos Károly — és sorolhatnám tovább a neveket. Emellett Szabó Sándor festőművész kiállítása révén a mától sem kellett elfordulnia teljesen. Mindez Jelzi, hogy nemcsak áttekintést kell adnunk, hanem felelősségteljesen foglalkoznunk Is kell az egyes kiállításokkal, hiszen nyilvánvalóan komoly munkáról van Itt szó. Mindjárt az elején el kell mondanunk, hogy a múzeum nagytermében látható tárlat annak ellenére, hogy leginkább a már lezárt életművekből válogattak, olykor mégis időszerűbb és közelebbi hozzánk, mint egyik-másik „mal“ festő munkája. Vagyis a minőség Időszerűségbe csap át; nem évül el például Relchentál Ferenc festménye. Sőt, még az annyiszor alábecsült Feszty Árpád munkája is hirtelen feljebb magasodik a ténylegesen uralt mesterség és különösen a művészi bit okán, amellyel a festő dolgozott. Ugyanez a hit és belső Izzás érezhető Szabó Sándor festőművész munkáin, bár a kiállítás a maga egyöntetűségével, megbogynem egyhangúságával talán nem a legszerencsésebb. Valaki a kiállítás vendégkönyvébe a következő megállapítást Jegyezte be: „Csodálatos a sablontechnikájal“ Nos, mit mondjak? Az Illetőnek majdnem Igaza van. Túlságosan Is egyöntetű, azonos rendezői elvek, azonos kompozíció, azonos színskála, azonos táj, azonos hangulat, az egyik képen űgyanúgy, mint a másikpn. Az ember nem tudja és nem Is akarja elhinni, hogy mindenütt ugyanúgy futnak az utak, ugyanúgy hullámzik a táj. Vajon miért fest akkor a szabadban — ha egyáltalán ott fest, mint ahogy erről a katalógusban szólnak —, vagy miért test tájképeket, ha mindig ugyanazt vagy legalábbis majdnem ugyanazt látja? Képeiből hiányzik a frlsseség, az öröm, 8 bánat. Nem érezzük az elemek munkálkodását sem a természetben, sem pedig a festő énjéből. Minden mindig majdnem ugyanazon a szinten és ugyanúgy Jelenik meg, mintha maga a lestő képzelt, és esetleg csak a felfogásával, a túlságosan Is egyöntetűvé váló eredményeivel vitatkozhatunk, addig az utóbbiak sajnos nem mindig Jutnak el Idáig. Sőt, nem ártott volna szigorúbban válogatni, különösen Vavrlkné munkáiból. Mind a két festőnek vannak bár Jó pillanatai, de nem ártana, hogy egy kicsit szerényebben, visszafogottabban mutatnák be munkáikat. „... Individuálisan vagy kollektív kiállításokon voltak munkál Magyarországon, az NOK-ban, a Szovjetunióban. Fo- zltlv visszhangja volt a kiállításainak Prágában, Marcelházán, Budapesten, Keszegfalun ...“—• írják Kocsis Ernőről a Szakszervezetek Háza által kiadott katalógusban. Vavrlk Erzsébetről pedig ezt olvashatjuk: „Kiállított Komáromban, Csicsón, Nemesócsán ... stb. Külföldön: Angliában, Münchenben, Svédországban, Budapesten.“ Azt hiszem, akár megjegyzés nélkül Is érti az olvasó, mire célzok. Különösen az első Idézet mutatja az ellentmondást, de az utóbbiból is kitűnik, hogy más az kiállítani, és megint más sikert aratni. Jó, rendben van, hogy valaki kiállít és még sikert Is arat, de ki előtt abban a száztornyű Prágában?! Ez olyan, mintha azzal dicsekednének, hogy tudplllanattól, hogy tanítói pályára lépett. Hosszú út van mögötte és kitartó mun ka, mert a tanítóból végül Is tanársegéd lett, és főiskolai tanulmányait Prágában, a Károly Egyetemen fejezte be. Vagyis: éveken keresztül tanított, rajzolt, festett, vezette az alapiskola szakkörét, közben szinte éjt nappallá téve tanulf Is, és csak így sikerült neki kiemelkedni. Ez hát sokkal Inkább becsülhető, minthogy Marcelházán Is sikere volt. A kettő ugyanis, Prága és Marcelháza keményen kizárja egymást, sőt a közért végzett tisztességes, becsülendő munkáját Is kétségbe vonja. Ráadásul Kocsis Ernő kiállítása a város Ifjúsági klubjában volt, tehát helyénvalóbb lett volna pontosan és plasztikusan megrajzolni az útját, mintsem a nem egészen ellenőrizhető sikerekről beszélni. Tudom, kicsit szigorúak ezek a sza vak, annál Is Inkább, hogy a kiállított képek között jó néhány telitalálat Is van. Viszont tudatosítani kell, a nyilvánosság mindig nyilvánosság marad, s aki a reflektorfénybe lép — ugyanúgy, mint a katedráról —, hat és nevel, és nem mindegy, hogyan. NÉMETH ISTVÁN Szabó Sándor: FUIszántott föld „EGYÜn KELL GONDOLKOZNI AZ OLVASÓKKAL...” A címben a tornaijai [Safáriko- vo) könyvesbolt vezetőjének, - Dulovlcs Bélánénak a szavalt 1- dSztem, de könyvvel foglalkozó ember kívül rekeszlödhet-e a szép, magvas gondolatoktól?! így hát nem csoda, ha rajongással beszélt hivatásáról, munkahelyéről, a könyvesboltról, a- melynek rendjén, hangulatán látszik, hogy szívügye, második otthona. Az országot járva ugyanis kevés ehhez hasonló könyvesboltot láttunk. Áruválasztéka enyhe túlzással legendás — persze a szó Jó értelmében. Nem beszélve a könyvesbolt vezetőjének és dolgozójának egyéb propagációs munkájáról, a könyvterjesztésben elért eredményeiről. — Idén nem panaszkodhatunk, mert amit rendeltünk, megkaptuk. S öröm dolgozni, ha telerakhatjuk a polcokat és gyakran fel kell őket tölteni a raktárból. Dávid Ilona kolléganőmmel azt szeretjük, ha a vevők egymásnak adják a kilincset. Olyankor érezzük, nincs jobb munkahely a miénknél. Nagyon jó a kapcsolatunk a Slo- venská knihával és a Madách Könyvkiadóval egyaránt, s amit a kiadott könyvekből eddig kértünk, sorra-rend- re megkaptuk. Hiánycikkek persze vannak. Ez azonban nem a könyvesboltok vétke. Kívülállók számára talán hihetetlen, pedig Így Igaz, hogy a klasszikusok műveiből, különösen a magyar Irodalomra vonatkozik ez, egyre kevesebbet kapunk. A diákok, a fiatalok viszont naponta kérik ezeket a könyveket; egyrészt saját könyvtárukba, másrészt pedig ezek legtöbbje kötelező olvasmány, s ezért a kereslet — magyarázta Dulovlcsné. Félmillió korona a könyvesbolt könyvállományának az értéke. Magyar, szlovák, orosz nyelvű könyvek egyaránt bőségesen a vásárlók rendelkezésére állnak. Sokan maguk választanak, keresgélnek Inkább, akadnak olyanok is, akik határozott céllal, könyvclmekkel jönnek. •— A közép- és idősebb korosztály tartozik az utóbbiak közé. A fiatalok, az alapiskolák, gimnáziumok és szak- középiskolák tanulói szívesebben keresgélnek, de könyv nélkül sohasem távoznak. Az a véleményem és tapasztalatom, hogy szeretnek olvasni a mai fiatalok. Ok vásárolnak a legtöbbet. pedig valamennyi Iskolában működnek könyvblzalmlk Is, akik terjesztik, népszerűsítik, árulják az olvasnivalót. Közülük Is a legjobb munkát Szűcs Istvánná, Parlagh Borbála és Zelenák Márta végzi. Ml látjuk el könyvekkel a Jednota üzleteiben levő könyvsarkokat, amelyek járásunkban egyre népszerűbbek. Az üzletek vezetőivel közösen állítjuk össze a választékot a kereslet-kínálat alapján. A legnagyobb forgalmat mind a mai napig a rlmaszécsi üzletben érik el. — És mit olvas a könyvesbolt eladója? — kérdeztem. — Az új szállítmányokból Igyekszem gyorsan elolvasni a számomra Ismeretlen köteteket. Ha tüzetesen nem Is, de legalább átfutom valamennyit, ennyi előnyömnek kell lenni a vásárlóimmal szemben, különben hogyan ajánlhatnék nekik úgy könyvet, hogy nem olvastam, nem Ismerem. Aztán ami megtetszik, azt még egyszer elolvasom. Szeretem az olyan regényeket, amelyek a ma emberének gondjait tárgyalják, napjaink valóságát tükrözik. A könyvesbolt népszerűsége természetesen meglátszik a forgalmán Is, az alkalmazottak igyekezete pedig abban, hogy minden hőnapban túlteljesítik a tervüket. Legszámottevőbben persze a könyvhónapban, márciusban. Illetve decemberben. Az Idei decemberi tervük 108 000 korona. Nem kevés, különösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy aránylag apró tételekből jön össze az összeg. Sőt, még túl is szárnyalják ezt, mert a legforgalmasabb Időszak a karácsony előtti. Olyankor, ha tíz keze lenne Is a két elárusítónönek, akkor is lenne dolguk. Ok azonban szívesen kiszolgálják a vásárlókat, mert azt szeretnék, ha a könyvszerető emberek értékes olvasnivalót találnának a karácsonyfa alatt. Benyák Mária
