Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-15 / 46. szám

M Inszk hözäporral fogadott. Meg kenyérrel és sóval. Belorussziá­ban Is 6srszokás,, hogy a ven­dégeknek a megérkezés első pillana­taiban Így kedveskednek. Az utazási Iroda fiatal, csinos alkalmazottja öl­tözött belorusz népviseletbe, majd egy rövid versike kíséretében átadta a cipó-kalácsot, amelynek felső részén egy kis vályúcska volt kiképezve. Ott, abban kapott helyet a só. Vendéglá­tóink figyelmeztettek: mielőtt még véglgraennénk a vendégfogadás továb­bi, már-már szertartásos mozzanatain, kóstoljuk meg a kalácsot-kenyeret, hi­szen szívesen. Igaz szeretettel, barát­sággal adják. Elhangzott még néhány meleg, igazán íénnkölt üdvözlő mon­dat,'amelyek első hallásra, és először járva Belorussziában, úgy tűntek: szép frázisok. Csak hát, később Igen- -Igen kellemesen kellett csalódnunk, hiszen minden szó megtöltödött tar­talommal. Vendéglátóink a lehető leg­messzemenőbbekig gondoskodtak ar­ról, hogy Jól, kellemesen érezzük ná­luk magunkat, s mindent megtettek azért, hogy minél jobban megismer­kedjünk városukkal, mindennapjaik­kal, életükkel. És természetesen - múltjukkal. Válójában a külföldiek csak ott, a helyszínen járva értik meg, hogy a szovjet emberek miért emlegetik olyan gyakran a múltat, a II. világháborút, hogy miért tisztelik annyira a vete­rán katonákat, partizánokat, hogy miért viselik sokan büszkén és elő­szeretettel a különféle érdemrende­ket kabátjukon. Csak ott Járva, őket hallgatva tűnik mindez a lehető leg­természetesebbnek, helyénvalónak. Kézenfekvő ez a téma most is, hiszen vendéglátóink a múlttal, háborús em­lékeik felelevenítésével kezdték a be­mutatkozást. Az utazási Iroda vezetője, aki foga­dásunkat Irányította, hatvanéves, ala­csony termetű férfi. Mint mondta, az a pusztítás, amelyet a háború mért a belorusz népre, szinte felbecsülhe­tetlen, ma már alig elképzelhető. — Népünk, földünk a háború egyik legnagyobb kárszenvedettje — mond­ta, miközben halk szóval felidézte emlékeit. — A hitleristák első roha­Idő szemet gyönyörködtető architek­túra kigondolására és kivitelezésére, hiszen sürgősen kellett nagyon sok embernek hajékot biztosítani. Merőben más a helyzet az új lakó­telepeken, ahol később jártunk. A la­kótelepek toronyházalnak homlokfa­lait nagyon érdekesen, eredetien dí­szítették. Kihasználva a hatalmas fe­lületeket, felkértek több művészt, ké­szítsenek festményeket, mozaikokat a házfalakra. A művészek pedig a ház­falakon felvonultatták a belorusz nép közel ezeréves múltját: egy-egy je­lentősebb eseményt, időszakot össze­foglalva. Így aztán nemcsak egy óriá­si, érdekes és szép történelmi köny­vet tártak a városlakók elé, hanem ezzel megtörték a lakótelepek mono­ton beton-hangulatát. Különös és kö­vetésre, megszívlelésre méltó példa lehetne ez — vagy hasonló — a ha­zai lakótelep-építők, -tervezők szá­mára Is. Akárcsak az, hogy a lakóte­lepeken legyen nagyon sok zöldterü­let, fa, játszótér és természetesen üz­let meg mindenfajta szolgáltatás. Kí­sérőnk büszkén újságolta: itt minden egyes lakóház alagsorában üzleteket, kommunális egységeket is építenek, hogy az emberek közel, helyben tud­ják lebonyolítani a bevásárlást, hogy egy-egy elromlott használati tárgy megjavíttatásáért ne kelljen órákat utazni a belvárosba. — Városunkban évente nagyon sok új lakás épül, de sajnos, még így sem elég — mondta kísérőnk. — Jelenleg a lakásigénylések nyolcvanöt százalé­kát képesek kielégíteni. Az építkezés üteme azonban a továbbiakban sem csökken, így a jelenlegi hároméves várakozási Idő 1985-re már egy évre vagy mindössze néhány hónapra rö­vidül. Négy-Öt év múlva pedig már egyik napról a másikra lakáshoz jut­nak majd az igénylők. Az Idegenvezető néhány percre el­hallgatott, majd egy kényes témába kezdett, amely ugyan még Összefüg gött az előzőekkel: A BELORUSZOK Fővárosában ma, 1941. június 22-én Szovjet-Belo- russzlát érte. A bresztl erőd három hétig hősiesen védekezett. Minszk három napig tudott ellenállni a hatal­mas túlerőnek. Aztán a tökéletes pusz­títás következett: szinte minden el­pusztult, amit a háború előtt fölépí­tettek. De nemcsak a környezet, ha­nem a lakók Is a barbár seregek ál­dozatául estek. A Minszkben mara­dottak közül mindössze két család, nyolc ember élte túl a harcokat. Ok is csak nagyon csalafinta módon: bun­kerükre, amelyben rejtőztek, kiírták: „Itt tífuszban szenvedő betegek van­nak I“ Szóval nyolc ember, és egyet­len épület sem ... Ezért aztán a sem­miből kellett kezdeni az életet annak a maroknyi embernek. — A felszabadulás után érdel-he- gyi rejtekhelyeikről mások Is előme­részkedtek, de kevesen, nagyon ke­vesen. Hiszen minden negyedik belo­rusz meghalt a háborúban, 2 millió 230 ezer ember nem érhette meg a felszabadulás boldog pillanatát. A Szovjet-Belorusszlának háború előtt kilencmillió lakosa volt, s csak 1970- ben haladta meg újra ezt a lélekszá­mút. Ma már kilenc és fél millió em­ber él köztársaságunkban, 207 600 négyzetkilométeres területen. Hatal­mas háborús veszteségeinket és a fel­szabadító harcokban elért sikereinket olyannyira értékelte a világ, hogy a Szovjetunió mellett az Ukrán SZSZK- val együtt a Belorusz SZSZK Is alapí­tó, s ma is rendes, önálló tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. — Ez hát a múlt, nagyon tömören. Most pedig ismerkedjünk meg Minszk jelenlegi arculatával, életével — mondták vendéglátóink, majd beszáll­tunk egy autóbuszba s a hószakadá- sos időben városnéző „sétára“ Indul­tunk. Először a „régi“, közvetlen a há­ború után épült városrész utcáin haj­tottunk végig. Itt a szükségszerűen gyors építkezési ütemben nem volt — Nehézségek mutatkoznak a né­pesedés területén. Ma Minszkben ál­talános jelenség az egyke. Ezen. a köztársaság kormánya különféle mó­don próbál változtatni: a többgyerme­kes családok előbb kapnak lakást s egyéb juttatásokat, de Így is csak nagyon lassú előrelépés mutatkozik. Tudják — mondta —, nagyon sok összetevője van ennek, de az első és a legfontosabb számú ok: az embe­rekben nagyon mélyen él a múlt, a háború borzalmai. Még azokban a fiatalokban is, akik később születtek. Hosszú, nagyon hosszú időnek kell ah hoz eltelnie, hogy elhiggyük: a világ nem fenyegeti hazánkat újabb pusztí­tással," mert itt, ha csak Napóleon seregeitől számítjuk is, rengeteg had pusztított már. Autóbuszunk Minszk egyik új lakó­telepének általános Iskolája előtt állt meg. Az Iskola előtt egyenruhába öl­tözött, pionírnyakkendős lányok és fiúk várták érkezésünket. Korábban még futkároztak, de ahogy közeled­tünk feléjük, gyorsan sorokba rende­ződtek. A bejárati kapunál az Iskola igazgatója fogadott, hogy aztán vé­gigvezethessen a város egyik modérn lakótelepi iskolájában. A gyerekek az Iskola folyosóin már nem voltak olyan virgoncok, mint kínt: kilépve a tantermekből egymás mellett, ket­tes sorban „közlekedtek“. A fiúk sö­tét öltönyt, nyakkendőt viseltek, a lá­nyok sötétkék egyenruhát. Végigjár­tuk az osztályokat, mindegyik a leg­korszerűbben felszerelve, többek kö­zött ipari .tévékamera is minden te­remben. Az Igazgató aztán elvezetett a tévékamerák képeit összegyűjtő központi vezérlőterembe, ahol .sorra kapcsolhattuk a tantermeket. Innen zavartalan betekintést kapni az egyes osztályok életébe, gyorsan és köny- nyűszerrel — a tapítás megzavarása nélküli — ellenőrizhető az oktatás. Majd benéztünk a szép tornaterembe, a gazdagon berendezett úttörőszobá­ba, végül leültünk a hatalmas kultúr­teremben, ahol már várt bennünket az iskola tanulóinak egy része, hogy kultúrműsorral kedveskedjenek. Ze­néltek, énekeltek, táncoltak, szaval­tak. Kedvesek, szépek, bűbájosak vol­tak, mint a gyerekek általában min­denütt. Búcsúzóul apró ajándéktár­gyakkal kedveskedtek — és kaptunk tőlük egy-egy puszit is. Kikísértek az iskola kapujáig. Amikor beszálltunk a buszba, visz- szanéztem. A gyerekek álltak az ud­varon és hosszasan integettek. Szer­vusztok — mondtam magamban, egy­ben búcsút Intve Mlnszknek is. (Felvételeink a minszki általános iskolában készültek.) ZOLCZER J.ANOS Fotó: a szerző A záröjegyzőkönyv aláírá­sával Tripoliban véget ért a csehszlovák-líbiai gazdasü i és tudományos-műszaki együttműködési közös bi­zottság nyolcadik ülésszaka. A dokumentumban, ame­lyet Bohumil Urban cseh­szlovák külkereskedelmi mi­niszter és Bukhari Szalím líbiai postaügyi és tengerha­józási miniszter írt alá, a felek kifejezik: kölcsönösen érdekeltek a líbiai út- és la­kásépítésekben, valamint egyéb beruházások kivitele­zésében való csehszlovák részvétel további növelésé­ben. Ugyancsak tovább bő­vül a tudományos-műszaki együttműködés, ennek kere­tében csehszlovák szakem­bereket küldenek ki Líbiába, és líbiai dolgozókat képez­nek ki Csehszlovákiában. Moszkvában odaítélték a Szovjetunió állami díjait. Az SZKP Központi Bizottságá­nak és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának erről szó­ló határozatát a hagyomá­nyoknak megfelelően a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulója előtt hir­dették ki. Az ÚJ állami dí­jasok között van 295 mun­kás, kolhozparaszt, mérnök és technikus. Kimagasló tudományos si­kerekért 17 alkotókollektí­vát és tudóst, a technika te­rületén 27 szerzői kolluklí- vát, továbbá tankönyvszer­zőket tüntettek ki állami díjjal. Állami díjat kapott két regényíró, Csing'z Aitraa.'ov és Alekszandr Csakovszkij, valamint két költő, Ivan Dracs és Vlagyimir Szoko- lov. Az új állami díjasok kö- | zött vannak továbbá fiimai- ; kotók, például Szergej Jut- J kevics és Julij Rajzman ren dezők. 1 Raű! Alfonsín, akit októ­ber 30-án válasziotlak meg ; Argentína új elnökévé, de­cember 10-én veszi át hi- vataiát — közölték Buenos Airesben. Az eredeti tervek szerint az új államfőt a jö­vő év január 30-án kellett volna beiktatni. Az Időpont megváltoztatásáról a katonai kormányzat képviselői és a most megválasztott polgári politikusok néhány találko­zója után döntöttek. A török parlamenti vá lasztásokat a Torgnt Ozal közgazdász vezette Haza Pártja nyerte meg, s meg­szerezte a szavazatok több ■ mint 50 százalékát. A le­adott voksol: 90 százaléká­nak megszámlálása után nyilvánvaló, hogy özal kon­zervatív pár'cja a 400 tagú parlamentben 214-220 man dátummal fog rendelkezni. A szociáldemokrata jellegű Néppárt, amelyet Necdet Calp vezet, a leadott szava­zatok kb. egyharmadát sze­rezte meg, és a parlament­ben több mint 110 képvise­lője foglalhat helyet. A Tur- gut Sunalp nyugalmazott tá bornok vezette jobboldali Nemzeti Demokrata Pártra a szavazatoknak csak a nem egész egynegyede esett, s így kb. 70 képviselője kap helyet az új törvényhozás­ban. A független jelöltek alig 200 ezer szavazatot kap­tak, fe így nem lesznek kép- I viselve a parlamentben. I A választások nagy meg­lepetése a Nemzeti Demokra­ta Párt szereplése. A párt kudarca nyilván annak az eredménye, hogy a török la­kosság elégedetlen a három éve hatalomra került kato­nai kormányzat tevékenysé­gével. Az USA-beli GALLUP-inté- zet legutóbbi felmérései sze­rint ha az országban most tartanának elnökválasztást, az amerikaiak többsége a I Demokrata Párt jelöltjére | szavazna. A Los Angeles Ti- ! mesben nyilvánosságra ho­zott közvélemény-kutatási eredmények szerint a meg­kérdezettek 50 százaléka ! Mondale korábbi alelnököt i támogatná, aki a párt Jelölt­jei közül a legesélyesebb az elnöki hivatalra. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom