Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-15 / 46. szám

PRAHA83 SEGÍTSÜK ŐKET A Csehszlovák Testnevelési Szövetség kö­zelmúltban lezajlott szlovákiai és csehor­szági kongresszusán sok szó esett a falusi sportéletről, s minden bizonnyal a szövet­ség hamarosan sorra kerülő VI. kongresz- szusán is napirendre kerül e kérdés. Nem véletlenül. Hazánk mintegy 8200 sportegye­sülete közül 6200 a falvakban működik,-ami 77 százalék. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség közel kétmillió tagja közül azon­ban a falusi sportegyesületekre csak vala­mivel több mint másfél százezer tag jut, ez viszont alig nyolc százaléka a tagállo­mánynak. Ezek az adatok a#t mutatják, hogy a fal­vakon kicsi a taglétszám, egy-egy sport­egyesületnek átlagban 50 tagja és mind-, össze két-hárum, rendszerint labdarúgó . asztalitenisz- vagy röplabda-szakosztálya van, Szlovákiában esetenként még kézilab da-szakosztálya. Bár nem állítom, hogy a sportegyesület eredményes munkája egye­nes arányban van a taglétszámmal, azért az említett szá^iok a falusi sport problémáit tükrözik.. Mindenekelőtt azt, hogy a sport­élet szervezése és irányítása mindössze ma­roknyi ember ügye, márpedig ezek csodák ra nem képesek; továbbá azt, hogy a két- három szakosztályban sokan nem találják kedvtelésüket, s távolmaradnak a szervezett sportmunkától, pedig érdeklődés lenne to­vábbi sportágak iránt is. Ezt bizonyítja egyébként az a tény hogy az utóbbi időben egyre több turisztikai és általános vagy ala­pozó testedző szakosztály alakul, hogy a többiről ne is szóljak. Az úgynevezett általános szakosztályok­ban többnyire nők tornásznak, akik annak Idején a spartakládra készültek, megszeret­ték a gimnasztikát, s folytatják a rendsze­res munkát. A falusi sportélet fejlesztése tehát mindenekelőtt a taglétszám és a szak­osztályok számának növelésével érhető, el. Ez mindennapi feladat és mindenki ügye,, elvégre faluhelyen sokszor egyedül a spor­tolás a legkönnyebben és a legtöbb ember számára hozzáférhető tartalmas Időtöltés. Gyakran vitatott kérdés a falusi fiatalok sportolása. Ezek a fiúk és lányok többnyire valamelyik közeli város közép- vagy szak­iskolájában tanulnak vagy éppen dolgoznak, s azt az időt, amelyet a sportolásnak szen­telhetnék, rendszerint utazással töltik el. Sportolásra csak szombaton és vasárnap marad idő. Ez természetesen nem elég, más formákat, lehetőségeket is keresni kell. Fel­tétlenül a nagyközönség rendelkezésére kell bocsátani a tornatermeket az esti órákban, legyenek azok bárki tulajdonában. A vidék továbbra is bővelkedik sport- tehetségekben, a múltban is nagyon sok falusi fiatal jutott el a válogatottságig. A további tehetségek sorsa sem lehet közöm­bös számunkra. A falusi sport — különösen az utóbbi években — jelentősen fejlődött. A rendsze­res sportolás, ha lassan is, de megvaló­sul. Oj' szakosztályok alakulnak, eddig Is­meretlen sportágak hódítanak. Az előreha­ladás az önfeláldozó funkcionáriusok érde­me, akik időt, fáradságot nem sajnálva társadalmi munkában dolgoznak a közössé­gért. Gyarapítsuk soraikat, segítsük őket, hogy ne legyen a falusi sport csupán ma- roknvl ember ügye. (palágyi) KÉT ÉV MllLVA LESZEK A LEGJOBB V ÍVÖKORBAN...' 9f Nyolcvanéves a . csehszlovák vívósport. E szép Jubileum alkalmából a Csehszlovák Vívószövetség nemrég ünnepi összejövetelt rendezett Prágában meghívott tagjai számá­ra, akik közül nem hiányoztak a két világ­háború közötti időszak sikeres vívói,, s ter­mészetesen jelen voltak az utóbbi két év­tized legeredményesebb válogatottjai is. A nemzetközi porondon Lokááné Rácz Katalin ezüstérme az 1978-as hamburgi felnőtt vi- lágoajnokságon, majd 1980-ban Velencében Oldflch Kubista junior világbajnoki címe számít a két legkiemelkedőbb sikernek. Az idén a sportág legrangosabb eseményein, a bécsi felnőtt, illetve a budapesti junior VB-n mérsékeltebben szerepeltek a cseh­szlovák vívók, mégis említést érdemel a somorjal Kovács László 24. helye a junior törözők között Budapesten és a bratlslavai Dobos László 22. rangsorolása a világ leg­jobb párbajtőrözői között Bécsben. Dobos László most huszonöt- évéé, tízéves korában, 1968-ban kezdett aktívan vívni a bratlslavai. 2l2ka szakosztályában. Az első sikerek nem várattak sokáig magukra. — Pályafutásomat tőrözőként kezdtem, el­ső sikereimet is ebben a fegyvernemben könyvelhettem el. Az ifi korosztályban több­szörös szlovákiai bajnok voltam, országos viszonylatban az 1974-es csehszlovák baj­nokságon elért negyedik helyezés jelentette a legnagyobb sikert. Ugyanakkor a felnőt­tek között idősebb és tapasztaltabb klubtár­saimmal együtt a Zl2ka színeiben ezüstér­met nyertem az olomouci országos bajnok­ságon. Ez volt tehát a kezdet. A szakmabeliek a nyurga termetű fiatalembert már ifikorá­ban tehetségnek tartották. Persze ebben a sportágban a tehetség csak ritkán hoz rö­vid Időn belül kimagasló eredményeket. Egy vívónak a szó szoros értelmében be kell érnie. így volt ez Dobos László esetében is. Igaz, nála még egy tényező szerepet ját­szott abban, hogy az átütő sikerekre, ered­ményes nemzetközi szereplésre 1982-ig vár­nia kellett. — Érettségi után úgy határoztam, hogy a Prágai Mezőgazdasági Főiskolán folytatom tanulmányaimat. Nem szívesen hagytam el szülővárosomat, de egy dolog megkönnyí­tette elhatározásomat: Prágában lényegesen kedvezőbbek a feltételek a vívásra, mint ■Bratislavában. Jobbak az edzéslehetőségek, több az egyenrangú edzőpartner. Oj edzőm tanácsára Prágában a tőrről áttértem a pár­bajtőrre. Ez a változás bizonyos törést je­lentett fejlődésemben, az átállás sok nehéz­séget okozott, változtatnom kellett a stílu­somon is, és csak néhány évi kemény mun­ka után ' sikerült beverekednem magam a csehszlovák válogatottba. A tavalyi év tehát meghozta a lelkiisme­retes edzés gyümölcsét. A csehszlovák baj­nokságon aranyérmet szerzett olyan már nemzetközileg is elismert ellenfelek előtt, mint Jaroslav Jurka, JIH Douba és Oldfich Kubista. Ez a bajnoki cím egyben azt is jelentette, hogy Dobos László elérte nagy célját: a Csehszlovák párbajtőrcsapat tagja­ként utazott a római VB-re. — Számomra nagyon megrázó, szomorú élménnyel kezdődött ez a várva várt világ- bajnokság! Csapattársaiínmal együtt éppen akkor érkeztünk a küzdelmek színhelyére, amikor a Palazzo del SJiortban Alekszandr Szmirnov szovjet tőrözö, olimpiai bajnok tra­gikus balesetének következtében a jelenle­vők szívszprongató érzéssel fészkelődtek ülőhelyükön vagy topogtak a pástok között. Ezt a mégrázó eseményt, dermedt légkört mindmáig nem felejtettem el, de szerencsé­re s-zereplésemet nem ’befolyásolta. Táblára kerültem, tehát bejutottam a világ legjobb 32 „epézője“ közé, és világbajnoki bemu­tatkozásommal a szakvezetés is elégedett volt. Tavaly nyáron mérnöki diplomát szerzett és bevonult az olomouci Duklába. Ebben a vívóközpontban sikerült talán a legmegfele­lőbben megteremteni a kellő edzéslehetősé­geket, s már évek óta ebben az egyesület­ben tömörül a párbajtőr-válogatott nagyobb része. Mindezzel együtt a nemzetközi po­rondon az egész Idényben elért sikerek fel­villantották a reményt egy esetleges jó vi­lágbajnoki szereplésre, ami egyben a Los Angeles-i olimpiai részvétel biztosítását je­lentette volna. — Az egész csapat nagyon szorgalmasan és céltudatosan készült az idei világbajnok­ságra. Annak ellenére, vagy talán éppen azért, hogy már Gottwaldovban á szocialis­ta országok tornáján kitűnő formában vol­tunk — hiszen a szovjet válogatptt mögött másodikok lettünk, megelőzve az erős lengyel, magyar, NDK-bell és kubai együttest —, Bécsben teljesen csalódást okoztunk. Talán túlságosan is tudatosítottuk, hogy kell a jó eredmény. Jurka, Douba és Kubista teljesít­ményén ez nyomot hagyott. A leginkább talán a szakvezetés csalódott az eredményekben, mivel kissé könnyel­műen, túlzott derűlátással várta a párbaj­tőrcsapat . szereplését. Egyedül Dobos Laci teljesítménye váltott ki elégedettséget. Az egyéni verseny második fordulójában pél­dául szóhoz sem engedte jutni a világ- és olimpiabajnok nyugatnémet Puscht, s az NSZK-bell szakvezetés csak ámulnl' tudott a pást mellett. Do.bos pillanatok alatt 5:0-ás vereséget mért a világ egyik legjobb pár­bajtőrözőjére, s ez' óriási fegyverténynek számított. A 32-es táblán a magyar ver­senyzők állították meg, előbb Kolczonaytől szenvedett vereséget, majd az angol Paul elleni győzelmét követően a világbajnoki cím védőjével került szembe, s drámai küz­delemben, egyetlenegy találattal kapott ki. Ezzel 22. lett a VB-n. — Katonai szolgálatom befejeztével haza­tértem Bratlslavába, aminek természetesen feleségem örült a legjobban, hiszen eddig nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Amel­lett, hogy a családi életemet és a munká­mat sem akarom elhanyagolni, a vívást nein szeretném abbahagyni,, hiszen az 1985-ös világbajnokságon, amelyet mlpden bizonnyal Budapesten . rendeznek, majd,, 27 évesen^ a legjobb vívőkorban leszelt. Remélem, a kellő feltételek megteremtése mellett sike­rül tovább tartanom jó formámat, s még haliatok magamról a nemzetközi porondon. . Sok sikert kívánunki ' (kg) RATERMEniJÉGI többtusabaífioksAg A közelmúltban Nyltrán (Nitra)' rendez­ték meg a rátermettségl jelvényszerző több- tusaverseny szlovákiai döntőjét. A találkozó lefolyásáról Stanislav Moravöíkot, a Cseh­szlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának dolgozóját kérdez­tem, aki a Szocialista Ifjúsági Szövetség SZKB képviseletében maga is szemtanúja vo'lt az eseményeknek. — Miért éppen Nyitra volt a házigazda? — A zoboraljal város első ízben rendez­hetett ilyen szlovákiai méretű vetélkedést. A színhely kijelölésekor egyébként mindig figyelembe vesszük azt is, hogy az illető já­rásban a szóban forgó sportág mennyire népszerű. A versenyt népszerűsítése elsőd­leges céljaink között szerepel, s éppen ezért határoztunk úgy, hogy a kerületi via­dal után Nyltrára bízzuk a szlovákiai döntő rendezésének a jogát is. A kerületi forduló szervezési szempontból ugyan hagyott né­mi . kívánnivalót maga után, mi azonban bíztunk, hogy a szlovákiai versenyre kikü­szöbölik a hiányosságakat. Sajnos, nem így történt. Tavaly Kassán (KoSice) a hasonló szintű összecsapást körültekintőbben meg­szervezték. — Kik szerepeltek a versenyen? — Természetesen a kerületi döntök első helyezettjei, s rajtuk kívül azok a többtusá- zők, akik a legtöbb pontot elérték. ’ Külön öröm számomra, hogy most, a 9. találkozón 12 járás állította rajthoz versenyzőit! mert ezelőtt jó pár évvel mindössze két-három járás „házibajnoksága“ volt a szlovákiai versengés. A topoICanyl és a Pováíská Byst- rica-l járás legjobbjai mindig is az élboly­hoz tartoztak, egyre erőteljesebb fejlődés tapasztalható a Zlllna és Martin környé­kéről érkezett önkéntes sportolók körében is. — Hol zajlottak a versenyek? — Az úszó- és ügyességi számokra a ‘ta­lálkozó első napján, pénteken a Mezőgaz­dasági Főiskola medencéjében, valamint tor­natermében került sor. Másnap azonban, amikor a Stavbár atlétikai pályáján folyta­tódtak a küzdelmek, az időjárás nein fogad­ta kegyeibe a résztvevőket. Erős szél fújt, ami a futószámok szereplőit nehéz feladat elé állította. — Kik szerepeltek a legeredményeseb­ben? — Nézzük sorjában, kik is szerezték meg korcsoportonként a győzelmet. LÄNYOK; I. kategória: 1. Miriam Chudíková (ZillnaJ II. kategória: 1. Anna Jaroíímová (Humen né] III. kategória: 1. Mlrka Mokrá (Bratislava] IV. kategória: 1. Irena Duriéinová (Pov. Bystrica) NŐK: I. kategória: 1. Jana Juhásová (TopoICanyj II. kategória: 1. Jarmila Scheerová (Llpt Mikuláá) III. kategória: 1. Mária Brezöanová (Luöe­nec) IV„ kategória: 1. Judlta Hruéovská (Dun. Streda) FIÜK: I. kategória: 1. Dániel Bavolár (Llpt. Mi­kulás) II. kategória: 1. Martin Foltán (Topofőany) III. kategória: 1. Jozef HoleS (Pov. Bystri­ca) IV. kategória: 1. Peter Maiejlőka (Nővé Zámky) FÉRFIAK: I. kategória: 1. Miroslav Rudy (Martin) II. kategória: 1. Hugo Lindner (Topofőany) III. kategória: 1. Eudovít MaroSl (Pov. Byst­rica ) IV. kategória: 1. DuSan KoSa (Trenőín) V. kategória: 1. Stefan Cepko (Trnava) — Milyen eredményeket mutathat fel a Jelvényszerző-mozgalom? — Azt az elképzelésünket, hogy a jelen­legi ötéves tervidőszak végéig félmillióan megszerzik a bronzjelvényt, tavaly év vé­géig teljesítettük: 1982 decemberének utolsó napjáig 514 558-an szerezték meg ezt a tró­feát. Az ezüstöt 19 396-an, az aranyat pedig 280-an mondhatják magukénak. Idén 435-re emelkedett az aranyjelvényesek száma. Leg­eredményesebb az alapiskolákkal kialakított együttműködésünk. ZOtCZER LÄSZLÖ A szerző felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom