Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-23 / 34. szám

pl 5 Victor Tapia la tudomást, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságban talált menedéket. Ml is a brigádból szét­széledtünk, ment, ki hová tudott, kinek hogyan sikerült kikecmereg­nie abból a zűrös helyzetből. Min­denféleképpen kerestem a kenye­remet, voltam bőrdíszműves, mű­vészi kovács... Ha megszorul­tam, segített a rokonság is, mert nagy család az enyém, tagjai gyakran összejönnek, segítenek egymásnak, és nemcsak a legköze­lebbi hozzátartozók, hanem a tá­volabbi rokonok is. Az egyik uno­kabátyám halászhajón kapitány, s megígérte, hogy valamit felhajt számomra. Aztán hetekig hírét sem hallottam, lassanként már meg is feledkeztem ígéretéről, amikor 1974 nyarának végén je­lentkezett, megjegyzem, mlnálunk akkor van tél. Talált számomra ...KÉT ORSZÁGÉRT ALKOT A berlini Weisensee lakótele­pen él egy fekete hajú, sza­kállas fiatalember, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy elárulja magáról: nem oda­való .., — De otthon érzem magam — mondja. — Már ötödik éve lakom itt, közben megnősültem, családot alapítottam. Victor Contreras Tapia — így hívják ezt a fiatalembert — har­mincéves, és Santiago de Chiléből való. Ott született, nőtt lel, ta­nult, majd Iskoláit befejezve kez­dett dolgozni egy építészeti iro­dában. Amikor azonban a válasz­tásokon győzött a Népi Egység kormánya, az ifjú építész a Chilei Kommunista Ifjúság székhelyére „költözött“, onnan pedig oda, ahová kötelességük, a Ramón Par- ró-brlgád feladatai szólították. A művészek, diákok, munkásfiatalok élcsoportja Santiago főterén hir­dette a Népi Egység választási programját. — Előbb csak politikai jelsza­vakat pingáltunk, majd rájöttünk, hogy sokkal hatásosabbak lehet­nek a különféle szimbólumok. Ha például valamelyik falra könyvet festettünk, ez azt Jelentette, kö­veteljük, hogy lehetősége nyíljék mindenkinek tanulni, művelődni; a házikó Iskolát jelentett, az ököl­be szorított kéz a dolgozók össze­tartozását, a nap a békét jelen­tette. Munkánk sikerrel járt, mert éjszakánként mi másért mázolták volna rajzainkat feketére. Ml fes­tettünk, és műveink bizonyos eszméket hirdettek, a jobboldal híveinek pedig nem volt más el­lenérvük, mint a fekete festék. De ez is az alkotók Igazát támasz­totta alá, önmagáért beszélt. Az egyre erősödő politikai harcban a Népi Egység kormányával szem­ben nem volt semmilyen elfogad­ható ellenérv, ezért nem maradt más fegyverünk velünk szemben, mint a rágalmazás, a hazugság és a fenyegetőzés. A jobboldal csak arra volt képes, és most sem telik többre tehetségéből. Ugyanis a hazánkból érkező hírek egyál­talán nem szívderítőek, jóllehet Pinochet holmiféle demokratizált rendszerről igyekszik meggyőzni a világot. Még mindig nyomtala­nul tűnnek el emberek, folynak a bebörtönzések, százezrek éhez­nek, tengődnek munka nélkül. Bár az utóbbi Időben lázadozik a chi­lei nép, sztrájkokról érkeznek tu­dósítások, követelik Pinochet le­mondását. A fordulat utáni napok esemé­nyeit felidézve elmondja Victor, hogy nagy szerencséje volt, hi­szen „csak“ az állását veszítette' el. Megpróbálkozott mindennel, hogy úgy-ahogy megkapaszkod­jék, de az ifjú építész sehol sem kellett. Miért is kellett volna, hi­szen az új kormánynak nem az volt a célja, hogy alkosson, épít­sen, hanem az ellenkezője, a rom­bolás. Amikor már-már ígérkezett számára valami, ellene szólt a he­ve, mert ezt a nevet, Contreras, nagyon sokan ismerték. Victor édesapja a chilei politikai élet­nek neves személyisége volt; a fordulatig parlamenti tagként, a Chilei Kommunista Párt képvise­lőjeként ténykedett. — A puccs után természetesen rögtön az apám után vetették ma­gukat — emlékezik Victor —, de szerencsére sikerült még elrejtőz­nie az egyik nagykövetségen. Pl- nochetéknek aztán meg kellett engedniük, hogy a repülőtérre mehessen és elhagyhassa a ha­záját. Csak később szereztem ró­munkát egy chilei halászhajón. Egy Idényre szerződtem le, há­rom-négy hónapra, amíg a hajó a nyílt tenger vizét szeli, a le­génység halra vadászik, majd a zsákmányt feldolgozza, míg az alsó fedélzet meg nem telik hal­lal. Visszafele tartva egyszeriben eszembe jutott az apám, s rádöb­hetek, hasznos ember akarok len­ni, s úgy érzem, én a festéssel, a rajzolással válhatok igazán azzá. Időközben elvégeztem a grafikai továbbképző Iskolát, sikerrel le­vizsgáztam, s tagja lettem az NDK Képzőművészeti Szövetségének. Hadd tegyem rögtön hozzá, hogy éppen azoknak a rajzaimnak kö­szönhetem ezt, amelyek Csehszlo­vákiában jelentek meg először. Ak­kor még nagyon ismeretlen vol­tam a művészkörökben. Egy alka­loméi meglátogatott egy honfi­társam, s magával vitt néhány ka­rikatúrát, hogy majd valahol pub­likálja. Később aztán kaptam egy albumot, amelyet Csehszlovákiá­ban adtak ki a sokolovi politikai dalfesztivál alkalmából. No és én ezt az albumot is csatoltam a képzőművészeti szövetségbe való felvételi kérelmemhez. A bíráló bizottságnak, úgy látszik, elnyer­te a tetszését, s úgy döntött, aj­tót nyit előttem a hivatásos kép­zőművészek világába. Mert én úgy érzem, ezen a téren lehetek csak volt hazám hasznára. Képeim többsége kimondottan politikai tartalmú: fasizmus-, imperializ­mus-ellenesek, Chile szabadságá­ért szállnak síkra. Annak az or­szágnak a szabadságáért, ahová egyszer vissza akarok térni. De csak akkor, ha megszűnik a kato­nai rémuralom. S hogy e remé­nyem nem alaptalan, bizonyítják a napi hírek. Országomban Plno­„Szeretnék visszatérni hazámba, de'^sak akkor, ha az egész népem leül­het a bőség asztalához, nem csupán a kiváltságosok lányai."­- Chilei anya bentem, hogy meg kéne látogat­nom, hiszen idős ember, hetven , év nyomja a vállát... Előbb úgy terveztem, csak a szabadságomat töltöm Berlinben, a vízumom is mindössze tizennégy napra szólt, s aztán maradtam. Az első emeleti lakás tele raj­zokkal, képekkel. Victor minden idejét a festészetnek szenteli. Már több kiállításon szerepelt művei­vel. Az NDK Szolidaritási Bizott­ságának nem egy plakátot készí­tett, meg naptárakat, sőt az ország határain túl is foglalkoztatják. A Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Berllnben díszletterve­zőként dolgozik, készít homlokza­ti díszítéseket, volt tárlata Hol­landiában, csoportos kiállítása az NDK-ban és más országokban. Már mondtam, de megismét­lem, hogy otthon érzem itt ma­gamat. Megtanultam németül, ami­ben feleségem, Olga is segített, aki spanyol emigráns szüleivel több mint tizenöt éve él az NDK- ban. Fiatal vagyok, nem henyél­chet lemondását követelik, s már a negyedik általános sztrájkot szervezik. Képeim, rajzaim sze­rény sürgetői annak, hogy ez a nap minél hamarabb felvlrradjon. Victor berlini műtermének az ablaka éjszakánként sokáig vilá­gít. Aki falai közt alkot, művész- társai körében így ismerik: Tapla. S éppen neki sokat kell dolgoz­nia, mert két országért alkot. Chiléért, amely a hazája, és a Né­met Demokratikus Köztársaságért, amely menedéket, második ott­hont adott neki. Menedéket, ha­zát, mint annak a másfél ezer chilei hazafinak, akik a katonai fordulat után Európába menekül­tek, s éppen a Német Demokra­tikus Köztársaságban leltek ott­honra. JAN BLAZEJ A szerző és a CSTK felv. ZAG» Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mielőbb intéz­kedéseket keli foganatosita nia a biztonság megszilárdí­tására a Földközi-tenger tér­ségében. Ezt a következte­tést tartalmazza Javier-Pérez de Cuellar ENSZ-főtítkár azon jelentése, amelyet az ENSZ-közgyűlés XXXVIII. ülésszaka számára készített. A jelentés tartalmazza az ENSZ-tagállamok kormá­nyainak állásfoglalását e kérdésben és tükrözi a vi­lágszervezet aggodalmát a miatt, hogy az USA a Föld­közi-tenger térségét támasz­pontként akarja felhasznál ni. A jordán kormány állás- foglalásában rámutat, hogy valódi biztonságot és együtt­működést nem lehet addig elérni, amíg a Földközi-ten ger térsége nem válik atom­fegyvermentes övezetté. Szíria nézete szerint a Földközi-tenger térségében a béke megteremtésének nélkülözhetetlen feltétele a külföldi katonai flották ki­vonása a térségből és az ottani külföldi katonai tá­maszpontok felszámolása. A szocialista országok nem maradhatnak közömbö­sek akkor, amikor a Föld­közi-tenger térségében ve­szélyben forog a béke — hangsúlyozza a lengyel kor mány állásfoglalása. Len­gyelország a Varsói Szerző­dés további államaival együtt támogatja azt a ja­vaslatot, hogy a világnak e részét változtassák atom­fegyvermentes övezetté. Alan Cranston szenátor, aki a Demokrata Párt szí­neiben az elnöki hivatalra pályázik, felszőlftotta az amerikaiakat határozottan ntasítsák el a fegyverkezési hajsza Reagan-féle politiká­ját. Cranston a New Yorkban közzétett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az a'i-in- katasztrófa veszélye soha­sem volt olyan reális, mint ma. Reagan elnök azonban teljesen figyelmen kívül hagyja a közvélemény tilta­kozását, nem hajlandó át­értékelni a fegyverkezés to­kozásának veszélyes poittl- káját és továbbra is kocká­ra teszi nemcsak az ame­rikaiak, hanem az egész em­beriség sorsát. „Meggyőződésem, hogy ha a kormány viszonyulna a Szovjetunióval folytatott tár­gyalásokhoz, a legrövidebb időn belül megállapodás jön­ne létre az atomfegyverek befagyasztásáról, majd pe­dig csökkentésükről. Nem kételkedem abban, hogy a szovjet kormánynak érdeke az ilyen megállapodás elé­rése. Erről meggyőződtem a Szovjetunióban tett láto­gatásomkor, és a szovjet ve­zetőkkel folytatott tárgvalá- saim során. Az atomháború veszélyét csupán az USA és a Szovjetunió között megkö­tött becsületes és ellenőriz­hető megállapodás háríthat­ja el — hangsúlyozta nyi­latkozatában Cranston. Megállt a lengyel gazda­ság hanyatlása: bár a gaz­dasági fejlődés jelle»’''0i még elmaradnak a valósá­got megelőző Időszak muta­tóitól, több fontos területen az idei, január—júliusi tar- melés már nagyobb, mint a tavalyi év megfelelő idősza­kában — állapítja meg a Trybuna Ludu, a lengyel sta­tisztikai hivatal jelentését értékelve. Ebből kitetszik, hogy az értékesített termelés január­tól júliusig 8,1 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A feldolgozóipar helyzeté­nek javulása eredmények'nt a piac az idén hét száza'ák- kal kapott több árut, mint tavaly január és július kö­zött. Javult az élelmiszer- ellátás: van a boltokban tej, tejtermék, zöldség és gyü­mölcs is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom