Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-23 / 34. szám
HELSINKI HŐSNŐJE Augusztus 7'én Helsinkibeu űj korszak kezdődött a legnagyobb múlttal rendelkező sportág, az atlétika történetében. Az egyik legnépszerűbb sportágban ugyanis a világ legjobbjai eddig csak négyévenként, az olimpiai játékokon versenyezhettek egymással. Az atlétika hihetetlenül gyors fejlődése azonban egyenesen megkövetelte a világbajnokság megrendezését. A sportok királynőjének első világversenye minden várakozást felülmúlt. Százötven- kilenc ország sportolói álltak rajthoz, s ez már magában is világcsúcs. Ezenkívül világcsúcsok, drámai küzdelmek fűszerezték a világ legjobbjainak a találkozóját. Rargyogóan szerepeltek hazánk sportolói. Négy arany-, három ezüst- és két bronzérem megnyerésével az éremtáblázaton olyan atléta nagyhatalmak, mint az NDK, az USA és a Szovjetunió mögött a 4. helyen végeztek. Az I. atlétikai világbajnokság hazai és külföldi szereplői közül villantunk fel néhányat. Világbajnokok iskolája .. Ha történetesen azt ts számon tartanák, hogy Helsinkiben melyik város szerepelt a legeredményesebben, akkor e versenyből minden bizonnyal Rosztov került volna ki győztesen. A magasugrónő Tamara Bikává és a ka- lapáosvető Szergei Litvinov lóvoltából két arany is a Don-parti városba vándorolt. Még ennél is érdekesebb, hogy mindketten ugyanabba a középiskolába jártak. Az már talán nem is jeltű- nő, amit Tamara közölt az újságírókkal, hogy mindketten tornából kapták z legjobb jegyeket. Eredményeik igazolják, hogy teljesen jogosan. Litvinov, a kiváló szovjet dobóisko- \a képviselője beváltotta a hozzá fűzött reményeket, vílágcsúcstartóhoz méltóan szerepelt. Mindjárt elsőre jól eleresztette a szerszámot, amely 82,68 méterre ért földet, és ez elég is volt a győzelemhez. Első világcsúcsát (81,06) 1980-ban, a moszkvai olimpia előtt dobta. Az olimpián megelőzte honfitársa, juríj Szedih, s csak a bronzérem jutott neki, sőt 81,80 méteres dobásával a világcsúcsot is elvette tőle. Litvinov nem sokáig hagyta annyiban a dolgot. Tavaly 83,88 méterre javította a világcsúcsot, de az athéni Európarbajnokságon ismét kénytelen volt megelégedni a bronzéremmel. A nagy világversenyek előtt tehát mindig kihúzta magát egy-egy világcsúcs, csal, de azután Szedih mindig meg előzte. A siker ugyan a „családon belül maradt“, de azért Litvinov sokat töprengett az edzőjével a nagy versenyeken elért sikertelenség okain. Egyébként a világ leggyorsabb ka- lapácsvetője. A négy fordulatot majdnem ugyanannyi idő alatt végzi el, mint a többi világhírű kalapácsvető az általában szokásos három fordula. tot. A nagy gyorsaság következtében azonban nem tudta mindig megfelelően ellenőrizni a dobások irányát. Így gyakran előfordult, hogy a kalapács kirepült a szektorból és a dobás érvénytelen volt. Edzője útmutatásai alapján némileg csökkentette a forgása sebességét, és ez használt. Néhány héttel ezelőtt 84,14 méterre tolta ki a világcsúcsot, a világbajnokságon ts mindenkit maga mögé utasított. Csupán egyetlen ígéretét nem váltotta be, amellyel a 85 méteres határ túldobását helyezte kilátásba válaszul egy számítógépes jóslatra, hogy a 85 méteres álomhatárt csak az ezredfordulón szárnyalják túl. De aki 82 68-cal nyer aranyérmet, annak már ez a csekélység is megbocsátható. A világbajnokság női mezőnyének hőse kétségkívül Jarmila Kratochví- lóvá volt. Már a versenyek előtt lázban tartotta az egész világot, mert olyasmire vállalkozott, ami alaposan meghökkentett mindenkit. Elhatározta, hogy megszokott távja, a 400 méter mellett a 800 méteres síkfutásban is rajthoz áll. Az egészben az volt a legkülönösebb, hogv a két szám döntőjét alig huszonnégy őrá leforgása alatt bonyolították le. jármi- la ráadásul alig fél órával a nyolcszázas döntője előtt a 400 méteres táv selejtező futamában rajtolt. Sokan voltak, akik azt tartották, hogy ezt a versenyműsort képtelenség abszolválni. Azt jósolták, hogy jarmila kudarcot vall. Túl sokat akar egyszerre, de nagyon könnyen kicsúszhat minden a kezéből. Akik így vélekedtek, nem ismerték jól. Nem tudták, hogy mekkora őstehetség, milyen akaraterő és kitartás rejlik benne. A többit már tudjuk, jarmila „takaréklángon“ futva bejutott a négyszázas döntőjébe. Le se vonult a pályáról, mert ideje se volt rá, és magabiztosan győzött nyolcszáz méteren. Világcsúcs nem született,' mint néhány héttel korábban a müncheni versenyén, de az aranyérem változatlanul csillog. A hitetlenek csak csóválták a tejüket, hogy győzhetett az az atlétanő, aki eddig mindössze néhányszor ruccant át erre a távra. A java azonban még csak ezután következett, pontosabban Jarmila napja. Másnap, a 400 méteres síkfutás döntőjének a napja. Egyesek továbbra is kétkedtek újabb sikerében, mert hát ennyi rajtizgalom után és ennyi versennyel a lábában nem állhat helyt. Ismét tévedtek. Ráadásul sérülés miatt nem állt rajthoz legnagyobb ellenfele. Marita Koch, így Jarmila az egész távon úgyszólván magára volt utalva. Csak a közép- és hosszútávfutók tudják, hogy milyen kellemetlen érzés az, ha nincs, aki diktálja az iramot, s az ember azt sem tudja, hányadán is áll tulajdonképpen az idővel, jarmila azonban ismét bebizonyította kivételes képességeit és emberi nagyságát." Bár jószerivel csak barátnője és csapattársa, Kocembová késztette némi erőkifejtésre, könnyedén, de óriási iramban futotta végig a távot, s az eredmény: 47,99 másodperc — világcsúcs. Az első nő, aki 48 másodpercen belül futotta a négyszáz méteres távot.-Azőte- megszaporodett -csodálólnak a száma. Közéjük tartozik Carl Lewis, a világ jelenlegi legjobb férfi vágtázója, aki megrendelésre futja a jobbnál jobb időket. Kratochvílová teljesítményét hihetetlennek nevezte, és azt mondta, hogy még álmában- sem mer- gondolni arra, hogy hasonlóképpen rajthoz állhatna a 200 és mondjuk a 400 méteres távon. Idén mindenesetre könnyű lesz a hazai sportújságírók dolga, jarmila Kratochvílovát már most nyugodtan az év legjobb sportolójának nyilváníthatják. BRAVÓ, IMRE! Jeles diszkoszvetőnkről, Bugár Imréről lapunkban már annyit írtunk, hogy a hűségesebb olvasó bizonyára betéve tud mindent erről a huszonnyolc éves atlétáról. Mit lehet teijnl, ha Imre sűrűn szolgáltat rá okot, hogy nevével a sajtó foglalkozzék. Hol egy olimpiai ezüstérem, hol egy Euró- pa-bajnokl arany, hol pedig csehszlovák csúcs vagy egy nagyobb versenyen adatott győzelme irányítja rá a közvélemény figyelmét. Tőle már megszoktuk, hogy megy, lát és győz, Helsinkibe is esélyesként utazott, . jóllehet ott voltak a félelmetes kubaiak, a vi- lágcsúcstartó szovjet Dumcsev, a mindig nagyszerű amerikaiak. Különben sem leányálom esélyesnek lenni, mert arra mindenki feni a fogát, azt mindenki le akarja győzni. Imre azenban nem olyan legény, aki megijed a saját árnyékától. Helsinkiben is remekül versenyzett. Jóllehet szoros küzdelemben, de maga mögé utasította a világ legjobb „diszkoboloszait“, és sportága első világbajnoka lett. Lassan gyűlnek az érmek, de egy még hiányzik a gyűjteményből: az olimpiai aranyérem. Reméljük, hogy egy év múlva az is ott ékeskedik majd a többi között. „KOZMIKUS“ magasságokban Tamara Bikovának a budapesti fe- dettpályás Európa-bajnokságon elért 203 centis magasugró-vllágcsúcsát a szakemberek többsége kozmikusnak nevezte. Nem alaptalanul; mert nő még soha előtte — és utána sem — nem vitt át ekkora magasságot. Egyetlen szépséghibája, hogy fedettpá’yán érte el, így nem hitelesíthető világcsúcsként, amelynek a tulajdonosa változatlanul az NSZK-bell Ulrike Meyfahrt 202 centiméterrel. Szinte mindenki bizonyosra vette, hogy a világbajnoki cím sorsa Helsinkiben e két magasugrónő között dől el. Nem is csalódtak, mert ezúttal százszázalékosan bejött a papírforma. A magasugrószektorban kette, jük között végül is holtverseny alakult ki. Őrlési taktikai csata dúlt a szám világbajnoki aranyáért, lélegzetállító izgalom kísérte a versenyt. 197 centiméterig Tamara bizonyult jobbnak, minden magasságot elsőre vitt át. 199 centiméteren már csak ketten maradtak és fordulni látszott a kocka, Meyfahrt elsőre, Bikova másodikra vitte-át a magasságot. A 201 centit Bikova ugrotta elsőnek, Meyfahrt leverte a lécet, de mindjárt 203 centire rakatta, ami új világcsúcs lett volna. De ezzel már egyikük sem bírt. A nézők hol az egyiket, hol a másikat biztatták, és a késő esti időpont ellenére végig a helyükön maradtak. Nyilván nem bánták meg, nagyszerű' versenyt láttak. Bikova fáradt n, de a hosszú verseny után is boldogan mondta: „Tudtam, hogy a győztesnek két métert vagy afeletti ered. ményt kell produkálnia. Ezúttal fonto. sabb volt a győzelem, mint a világrekord csábítása. Majd eljön annak Is az ideje.“ — Meyfahrt, a sportszerű vesztes: „Bikova tisztán és könnyedén vitte a magasságokat, ő érdemelte a győzelmet.“ Mindössze ennyi a világbajnoki cím története, de az út, amelyik idáig vezetett, annál göröngyösebb volt. Tamara későn, tizenhat éves korában kezdett el foglalkozni a magasugrással. Ulrike akkor már olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhetett, de abban a korban már bármely magas- ugrónö 30—40 centiméterrel ugrott magasabbat. Tamara egyéni csúcsa csak 135 centiméter volt és maradt sokáig, sőt néha még erre sem futotta. Az első „ösztönzést“ a rosztovl sportiskola vezetőjétől kapta, aki kertelés nélkül elbocsátással fenyegette meg, ha a soron következő versenyen nem ugrik legalább 150 centit. Ijedtében (ő maga állítja! addigi leejobb eredményét alaposan megjavítva 165- tei fejezte be a versenyt. A második fordulópont: találkozása jelenlegi edzőjével, jevgenylj Zagorul- kóval. A mester, aki a korábbi férfi világcsúcstartó jascsenko edzője is, elhitette tanítványával, hogy jóval többre képes. Az eredmények őt igazolták, s 1979-ben — akkor 185 cm volt a legjobbja — meghívták a válogatottba. Szerencsétlenségére, mert az NDK elleni viadalon kudarcot vallott. Ezt követően a spartakládon nem boldogult a kezdőmagassággal, a moszkvai olimpián pedig nagy csaló, dást okozva csak a 9. helyen végzett. Ezért is hitetlenkedtek a szakembe. rek, amikor néhány héttel később Do- nyeckben 197 centiméteres új szovjet csúccsal országos bajnoki címet nyert. Fejlődése azóta töretlen. Tavalyelőtt a Világ Kupán és az athéni Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett. Kiegyensúlyozottságára jellemző, hogy tavaly 196,4 centiméteres átlagot ért el, fedett pályán pedig még ennél is jobbat, 196,8 centimétert. A csúcs természetesen a budapesti 203 volt, ám Tamara tiltakozik a kozmikus jelző ellen: „Én inkább remény ugrásának nevezném a 203 centit, amely biztatást, önbizalmat ad a még nagyobb magasságok legyőzésére.“ A molnárék aranyos leánya 1949. Július 13-án Vlcemeflcében, ebben a kis moTvaországl faluban a mol- náréknak lányuk született, Helena. Ahogy felcseperedett, gyakran meglátogatta munka közben az édesapját, és Ilyenkor mindig beállt a munkások közé segíteni. Könnyedén' vette a hátára a liszteszsákokat, meg sem kottyant neki a nehéz teher. Tizenötödik születésnapjára pedig kapott ajándékba egy súlygolyét, és egy életre eljegyezte magát a súlylökéssel. Helena Fibingerová, másfél hete ÚJ- dosült világbajnoknönk azonban nem tartozott az östehetségek közé. Igencsak lassan fejlődött, különösen a versenyeken többnyire a vert mezőnyben maradt. Minden centiméterért keményen meg kellett küzdenie. Mikor azonban Vftko- vicébe került, Jaroslav Smld, az egykori csehszlovák csúcstartó és egy Idő óta a férje keze alá, egy csapásra minden megváltozott. Smíd türelmesen dolgozott vele, szerencsére tanítványát sem kese- rftette el a sok gyenge eredmény, s a kemény munkának meglett az eredménye. A müncheni olimpián még csak hetedik lett, de két évvel később, 1974. szeptemer 21-én 21.57 méteres eredménynyel elhódította a világcsúcsot. A montreali olimpián azonban ismét csak bronzérmet nyert. S bár több Ízben is megjavította a világcsúcsot, ntoljára 1980-ban 22,32 méterre, a nagy versenyeken továbbra sem tudott győzni, ha csak nem számitjuk a fedettpályás Enrópa- bajnokságokon elért sikereit. Közeledett a moszkvai olimpia, és feltűnt egy NDK-beli leány, Ilona Slnpia- nek, aki elhóditotta tőle a világcsúcsot. Moszkvában mindenki nagy versenyre számított a két súlylökőnő között. A sors azonban közbeszólt, és Helena egy sajnálatos sérülés miatt ki sem Jutott az olimpiára. A nagy párviadal elmaradt. Előtte és ntána kilencszer mérkőztek meg, és 1979 óta Slupianek legyőzhelet- lennek bizonyult. Elérkezett a tizedik összecsapás ideje, az I. atlétikai világ- bajnokság, amelyre mindketten nagyon, de nagyon készültek. „Július elején nagy csapás ért, meghalt az édesapám — mondja Helena —, de a nagy fájdalom között is arra gondoltam, hogy sportpályafutásomnak ez az egyik utolsó lehetősége. Egy kicsit haragudtam magamra, hogy bár a nagy világversenyeken tizenhárom érmet szereztem — ha a fedettpályás Európa-haJ- nokságrél származó aranyakat nem szá- mftom —, nincs közöttük egyetlen arany sem. Pedig úgy vágytam már egy aranyéremre az olimpiáról, az Enröpa-bajnok- ságról vagy a világbajnokságröll Már- már azt hittem, hogy ez az álmonr sohasem válik valóra, bár titkon arra gondoltam, hogy még egy olyan nagyszerű versenyző, mint Slupianek sem lehet legyőzhetetlen. Meg aztán a bolgár Ivanka Hrisztova harmincöt éves korában nyert Montrealban aranyérmet. Ez a felismerés szárnyakat adott, és az utolsó dobásba mindent beleadtam.“ Mint tudjuk ez az utolsó dobása 21,05 méterre sikerült, és aranyérmet hozott neki és a csehszlovák színeknek. De ez még nem minden. ,,Jövőre leszek harmincöt éves, és Jövőre lesz az olimpia is. Hrisztova is harmincöt éves korában nyert olimpiai aranyérmet“ — Jelentette ki sokat sejte- tetően a helsinki győzelem után. Az oldalt írta és összeállította: MÉSZÁROS JÁNOS Foto: Mészáros (3j és a eSTK VVOf^LD CHAMr^SHiPS MN ÁTHlJETrcS^
