Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-05 / 27. szám
8. R ekkenS volt a hőség, pedig a nyár még nem köszöntött be, legalább is hivatalosan nem. A kék ég alatt itt-ott fehér tornyos felhők gubbasztottak. Mintha óriásra nőtt hattyúk tollászkodtak volna. Gyorsan futottak a percek, órák, mintha láthatatlan kezek karikásostorral hajszolták volna. Ha ki lehetne támasztani a napkorongot, hogy ne frújjon el olyan gyorsan a látóhatár mögé, gondolta magában Laci. Sajnos nem lehetett, s elérkezett a bücsúzás perce: a szüleinek menni kellett, neki pedig maradni. Mikor a kocsi elhúzott a kaszárnya elöl, ő pedig magára maradt, ugyanolyan keserű érzések fojtogatták, mint a bevonulása napján. Kis ideig ácsorgóit a körlet előtt, utána felment és hanyatt vetette magát az ágyán. Gondolatban a kocsiban ült és a szüleivel együtt robogott hazafelé. Hazai Mikor lesz azl Addig még sokszor leikéi és lenyugszik a nap. A szobatársa nyitott rá. — Hát tel?... Miért búslakodsz?... Beteg vagy?... Gyere, kimegyünk a városba, megiszunk valamit. Éjfélig szól a kimenőnk, nem? — Semmi kedvem — mondta Laci kelletlenül. — Gyere, no, ne marháskodjl Kimentek és beültek az egyik közeli vendéglőbe. Nagy volt a nyüzsgés, hangzavar, s vágni lehetett a füstöt. Sört rendeltek. Egyszer aztán a Losonc környéki barátjából kitört a ke- sergés. Nagyot károipkodott és öklével az asztalra ütött. Megugrottak a poharak. — Ml lelt, kómám, talán fejedbe szaladt a sör? — Nekem ugyan nem. A tizedik kör után is végíggyalogolnék a híd karfáján. — Hát akkor mi a bajod? — Mindenki után eljöttek, csak rólam feledkeztek meg. — Káromkodott. — Rólam mindenki megfeledkezett: a szüleim is, a szeretőm is, mindenki... — kesergett. De ha megharagít valaki, mindent összetörök ebben a koszfészekbenr A vendéglő egyáltalán nem volt koszos, de az'elkeseredett kiskatonátiak semrni sem tetszett! Éppen meljettük egyensúlyozott el a pincérlány vagy tíz korsó sörrel a kezében, mire a klskatona minden különösebb meggondolás nélkül .belecsipett a farába. — Fene a szemtelen pofádat — szólalt meg á lány magyarul. — Kikaparom a szemed, ha nem nyughatsz a bőrödben — mondta még, azzal el- viharzott. H elyre kis teremtés volt, nem több húszévesnél. — Hallottad? — nézett Lacira vigyorogva a kiskatona. — Magyar... Honnan a csudából keveredett ide? — Kérdezd meg tölel Az újabb rendeléskor megkérdezte. — Sosem bírtam a kíváncsiskodó embereket, a katonákat meg egyenesen ... — Utálod, angyalkám? ... Az a szerencséd... különben le vagy sajnál- val — füstölgött a kiskatona, s legyintett. A pincérlány szó nélkül faképnél hagyta őket. Laci a tanfolyam befejezése után visszakerült a kisvárosba, s mint a- hogy azt antlak Idején a mindentudók előre megjósolták, valóban aranyélete volt az egészségügyieknél. Eljároga- tott a csinos pincérlányhoz, akivel egész jól megértették egymást. Nem kötelezték el magukat. Azon kívül, hogy együtt töltöttek egy-egy kellemes éjszakát és kölcsönösen jól érezték magukat, semmi mást nem kívántak egymástól. A lány abban reménykedett, hogy a fiú, akivel megszökött hazulról, a Bodrogközből, s aki néhány együtt töltött hét után faképnél hagyta, visszatér hozzá. Hogy Lacival mégis kapcsolatot tartott fenn, abban volt valami dacos bosszúállás- féle is: ha te szekerezel, én kocsi- kázokl Laci egész katonáskodása alatt kétszer járt odahaza. Élvezte a szabadsággal járó gondtalanságot. Valamikor gyerekkorában érezte magát hasonlóan, amikor még nem érezte a felelősségérzetből és a kötelességtu- datból származó kötöttségeket. Nem sokkal a leszerelése előtt apja hivatalos úton Prágában járt, s egyúttal Lacit is meglátogatta. Nagyot sétáltak, s közben sok mindenről elbeszélgettek: politikáról, gazdaság! kérdésekről, sőt irodalomról és filmekről is. — Rengeteg időm volt az olvasásra — mondta Laci. — Ki is használtam ... Az egyik fiatal orvossal jól összehaverkodtam. Matematika a mániája. Nem Is hiszed, mennyit tanultam tőle... — Mégis az orvosi pályát választotta? — Én is mondtam neki, hogy atomfizikusnak való, nem orvosnak. Sosem lehet tudni, minek hol és mikor veszi hasznát az' ember, szokta mondogatni. — Abban viszont igaza van — mondta Kelemen János elgondolkozva. Jóleső érzéssel állapította meg, hogy Laci megkomolyodott, hogy merőben másként goiidolkodlk, mint a bevonulása előtt. Á jövőbeni terveiről szándékosan nem érdeklődött, lesz arra idő bőven a leszerelése után odahaJ ó hangulatban váltak el. Laci az autóbusz megállótól, ahová elkísérte az apját, visszament a vendéglőbe azzal a céllal és szándékkal, hogy éjfélig elüldögél, utána pedig eljátszogat Marikával, a pincérOgy látom hűvös van odakinn, pedig siüt a nap. — Süt, süt, de foga van még ... Hát csak intézkedj! Laci a hivatalos ügyel elintézése után a gimnázium felé vette az útját. Csend volt a nagy, komor épületben. Éppen az óraközi szünet után érkezett oda, s folyt a tanítás. Vegyes érzésekkel kopogott be az igazgatóhoz, akinek csak akkor derült lel az arca, amikor felismerte. — Te vagy az. Kelemen Laci? — Teljes életnagyságban. Igazgató elvtársi Az Igazgató felállt az íróasztala mögül, kezet nyújtott Lacinak, majd hellyel kínálta. — Hát mesél], fiam: hogy élsz, .mit csinálsz, milyen ügyben kerestél fel. Illetve miben seglthetekl? Laci elmondta röviden, ml minden történt vele azóta, hogy abbahagyta a tanulást, aztán rátért a lényegre. — A harmadikos anyagból szeretnék levizsgázni, a jövő tanévben pelánnyal, hogy teljes legyen a napi öröma Valami.- keresztülhúzta a szá- ,-raltásátí -..v'.-. •- • .;. ■ — Megjött a fiúm — újságolta súgva a lány Lacinak. —• Megjött az átkozott, az ördögfajzatja. Olyan szelíd és alázatos, mint a megvert kutya. — Visszafogadod? — Mi mást tehetek? —• Hátha újra elhagy? — Akkor sem tehetek mást... — Te tudod... — mondta Laci, s kissé keserű szájízzel elköszönt Marikától. Véglegesen elbúcsúzott. Elérkezett a leszerelés várva várt napja. Annak a napi/ak a varázslatos hangulatát csak az érezheti át igazán, aki két kemény év után újra cl- vilruhában léphet ki a kaszárnya kapuján. A leszerelőket az sem zavarta, hogy havas eső csapkodta az arcukat, pedig a naptári tavasz beköszöntésén már - túljártak. Csapkodjon csak, ki bánja, az a fontos, hogy hazafelé száguldhat velünk a vonat. Hiszen ha száguldott volna, csak döcögött, po- roszkált, mint a megfáradt ló. Laci este tíz óra tájban csengetett be odahaza. Édesanyja ölelő karral, könnyes szemmel és gazdagon terített asztallal várta. Már éjfél Is elmúlt, mire a nagy evés-ivás, beszélgetés után ágyba kerültek. Lacit a hazatérés öröme még jó ideig ébren tartotta. Andreára gondolt, s arra az utolsó együtt töltött éjszakára, amikor Itt feküdt mellette, és amikor olyan nagyon, de nagyon boldogok voltak. Délelőtt tíz óra, tájban ébredt fel. Az első pillanatban úgy érezte magát, mint aki részegségében Idegen helyen feküdt le, s ébredéskor azon csodálkozik, hogyan került oda. Csalf- hamar rájött, hogy nem a kaszárnyában, hanem Idehaza ébredt fel, ami örömmel töltötte el. • Rágyújtott és formás füstkarikákat eregetett a mennyezetre. Bár nem beszélt róla még senkinek, jó ideje eltervezte már, mit fog csinálni a leszerelése után. F elöltözött. A katonaságnál jócskán megerősödött, nem csoda, ha feszült rajta a ruha. Az állandó edzésben lévő atléta is megirigyelhette volna az Izmait. — Hová készülsz, kisfiam? — kérdezte az anyja, miután Laci- befejezte a kiadós reggelit. — Beugróm a városba és elintézem a hivatalos ügyeimet: bejelentkezést s egyebeket... — Kitekintett az ablakon. Magára kapta a felöltőjét. — dig folytatni az esti tagozaton, hogy -leérettségizhessem. —r Hát :6z .elég í.ömör -és, velős -megfogalmazás, fiam, csakhogy .,. vakarta meg a füle tövét az Igazgató. — Talán nem lehet, igazgató elv- társ kérem? — Mindent lehet, dehát régen volt az, amikor utoljára ültél az iskolapadban, Laci fiam, és hát... ' — Igazgató elvtárs, kérem, az egészségügyieknél szolgáltam, rengeteg szabadidőm volt, amit ki is használtam és alaposan felkészültem. Tessék elhinni, akár azonnal Is le tudnék vizsgázni. Az Igazgató csak hosszabb mérlegelés után szólt. — Rendben van, Laci: meghívunk az esti tagozatosok osztályvizsgáira, aztán majd meglátjuk ... Laci tartott ettől a beszélgetéstől, de most, hogy utána volt, teljesen megnyugodott. Elégedett volt önmagával, mint aki jó munkát végzett. Most már új munkahely keresése következik, s ha az is sikerül, akkor minden oké, gondolta magában. Mindenképpen egyműszakos munkahelyet kell találni s lehetőleg olyat, ahol nem kell túlságosan nehéz fizikai munkát végezni. Egy hét leforgása alatt talált Is az igényelnek megfelelőt, mégpedig egy kutatóintézet raktárában, ahol az anyagot kellett átvenni, kiadni, s arról pontos könyvelést vezetni. I dős, szelídszavú, csoszogó bácsi lett a főnöke, aki megörült az erős és értelmes fiatalembernek. Az első pillanattól kezdve úgy kezelte, mintha a saját gyereke lett volna. Laci két-három hét leforgása alatt teljesen beletanult a nehéznek egyáltalán nem mondható munkába. Az öregnek tetszett az Igyekezete, s jó pedagógiai érzékkel többször meg Is dicsérte, ami jólesett a fiúnak. Ahogy múltak a hetek, hónapok, Laci egyre kiegyensúlyozottabbá vált. Visszanyerte régen elvesztett önbizalmát és teljesen magára talált. Közben sikeresen levizsgázott a harmadikos anyagból és lehetősége nyílott arra, hogy folytathassa a tanulást és leérettségizhessen. Aztán majd elválik, hogyan tovább. Minden jel arra mutatott, hogy a Kelemen családban helyreállt a rend, s mintha örökre megszűnt volna az a feszültség, ami nem is olyan régen még teljesen felborította a család nyugalmát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a katonaság jótékonyan hatott Lacira, szokás-mondás: benőtt a feje lágya. De az is örök Igazság, hogy nyugtával dicsérd á napotl Mert sosem lehet tudni, megtörténhet az Is, hogy Ismét belebúj a kisördög, és egyik napról a másikra felborul minden terv, dugába dől minden szép elképzelés. Egyelőre persze szó sem volt Ilyesmiről, de a szülőben mindig ott lappang a gyereke féltéséből fakadó gyanakvás, és kíséri minden lépésében, mint az árnyéka. A nyári szabadságok Idején Jollék két hetet töltöttek a szülőknél. Ezúttal valóban együtt volt a család. Kelemenné majd megette Józsikát, a másfél éves unokáját, aki állandóan ott botladozott körülötte és szüntelenül „mamázta“. Szeretetve méltó kisfiú volt. Lacihoz Is nagyon ragaszkodott. Ha csak tehette, az ölébe kérez- kedett és nagyokat kiáltott. Hétvégén a férfiak kora hajnaltól késő estig a tó partján ültek és horgásztak, több-kevesebb szerencsével. Leginkább Lacinak kedvezett a szerencse: sikerült megakasztania egy négy kiló nyolcvan dekás pontyot. Dűllesztette is a mellét az apja meg a sógora előtt. — Hiába, horgászni Is tudni kelll — Azért akad olyan horgász is — kontrázott rá Lacira a sógora —, akinek több a szerencséje, mint az eszel Este áldomást ittak a jó fogásra, Joliék pedig hajnalban hazautaztak. Letelt a szabadságuk, várt a munka. És várta Lacit is, de nemcsak a munka, hanem az iskola is. Az első nap Ismerkedéssel telt el. Különböző munkahelyekről verbuválódtak össze a hallgatók, többségükben nő. A huszonegyes létszámból csupán öt volt a férfi, ami azonban senkit sem zavart. A különböző korosztályú hallgatók között akadt negyvenéves Is, nős ember, férjezett asszony, lány, legény, vegyesen. Néhány hét elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy Kelemen Laci — egy húszéves lány kivételével — tudásban magasan kiemelkedik a többi közül. Érdekes módon senki sem irigykedett, ellenkezőleg: felnéztek rá. Mindezt é.szrevette Laci Is, annak ellenére nem vágott fel és nem kérkedett a tudásával. Továbbra Is megmaradt a maga egyszerűségében. Ha valaki segítségért fordult hozzá, szívesen segített, ha tudott, s amiben tudott. Laci már az első héten felfigyelt az egyik hallgatóra, aki meglepően hasonlított Andreára. A termete, alakja, a lába formája és a hajszíne szakasztott olyan volt, mint Andreáé. Talán csak az arca volt szebb és fiatalosabb. Akár a kamaszlányoké, pedig amint később megtudta, már férjes asszony volt, s egy öthónapos kislány nayja. Laci az utolsó padban ült, az asz- szonyka meg jóval előtte a második padsorban. Órák alatt gyakran elnézhette a könyv fölé hajló alakját, vállára hüllő, dús haját, és tehette azt bármikor, feltűnés nélkül, amikor csak kedve tartotta. Kenderessy Ildikó, a fiatalasszony nyilván észrevette, vagy Inkább megérezte, hogy valaki állandóan figyeli hátulról. Mintha valami perzselte volna a tarkóját. Ahogy múltak a napok. ő Is egyre gyakrabban tekintett há ra. Akár a napraforgó tányérja a felé, az ő feje is úgy fordult Laci flj:’ ló egy-egy halvány, alig észrevehető mosoly kíséretében. V igyázz, szépasszony, vigyázz, gondolta magában Laci, ha Így folytatod, egykettőre becserkészlek az utcámba, aztán tekintgél- hetsz kétoldalra, hogy ml érti Ügy október közepe táján, a vénasszonyok nyarának langymelege még az esti órákban Is tartotta magát. Szerfölött kellemes volt az Idő. A nyárutó és az őszelő Illataival fűsze- rezödött a levegő. Sétára csábított időst és fiatalt egyaránt. A tanítás befejeztével Laci alig várta már, hogy kijusson az épületből és rágyújthasson. Mikor lángot villantott a cigarettája végéhez, megszólalt mellette Ildikó. — Én is kaphatok tüzet? — Tessék! — KöszI... Remek az Idő... Az ember legszívesebben átsétálná az egész éjszakát... — Annak Igazán semmi akadálya — mondta Laci. — Hazamész, karon- kapod a férjecskédet és ... — Férjecskémetl? — nevetett fal a fiatalasszony. — Miért, talán nem szeret sétálni? — kérdezte Laci ártatlan képet vágva. — Jelenleg mintegy négy-ötszáz kilométernyi távolság választ el bennünket egymástól, így hát nem sétálhatok vele, kedves uram. Mi akar ez lenni, suhant át Laci agyán a gondolat? Valamiféle üzenet, kihívás, vagy egyszerű ugratás? — Lelépett? — Le, de muszájból. A hónap elején vonult be katonának. — Gyakorlatra? —- Egy frászti... Tényleges katonai szolgálatra. Két évre. Kelemen úr, két hosszú évrel Érted már? — Ez a vége annak, ha két tak- nyos összeházasodik — mondta Laci viccelődve. — Kellett ez neked? — Hát persze, mint vaknak a gödör — felelte Ildikó enyhe öniróniával. — Nincs kedved járni egyet? — Nekem van kedvem, meg Időm Is, szabad vagyok, de te .. Téged vár az öthónapos kislányod, ml lesz vele, ha te a városban sétálsz? Ildikó felnevetett. — Úgy beszélsz, mint egy felelősségtől duzzadó, többgyermekes családapa, s közben talán még azt sem tudod, hogyan csinálják a gyereket — mondta Ildikó gúnyorosan, incselke- dőn, s még mindig kuncogva. — Legalább is úgy viselkedsz az osztályban, mint egy szűz fiú... Egyébként csak megnyugtatásként mondom: van, aki gondoskodjék a lányomról. Az ómaml egész nap otthon tartózkodik. Annak ellenére, hogy nyolcvanöt éves, még mindig jól bírja magát. Azonkívül Ilyenkor már a szüleim is otthon vannak, sőt az aggszűz nővérkém Is, akinek szent meggyőződése, hogy azt csak pisilésre lehet használni. Szóval? ... Járunk egyet, vagy inkább hazamész? (Folytatjuk) NAGY ZOLTÁN illasztráció|a mtuiMtaittsBaasiaMttatassMääiissiäitsäinäiiUitääuMuuauuiuuuMummmmmmatmmMaKumHmmnm^mugemauamtmstuuumsmteMSiHMtemäättttatrMn gm éM
