Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-05 / 27. szám

8. R ekkenS volt a hőség, pedig a nyár még nem köszöntött be, legalább is hivatalosan nem. A kék ég alatt itt-ott fehér tornyos fel­hők gubbasztottak. Mintha óriásra nőtt hattyúk tollászkodtak volna. Gyorsan futottak a percek, órák, mintha láthatatlan kezek karikásos­torral hajszolták volna. Ha ki lehet­ne támasztani a napkorongot, hogy ne frújjon el olyan gyorsan a látóhatár mögé, gondolta magában Laci. Sajnos nem lehetett, s elérkezett a bücsúzás perce: a szüleinek menni kellett, ne­ki pedig maradni. Mikor a kocsi elhúzott a kaszárnya elöl, ő pedig magára maradt, ugyan­olyan keserű érzések fojtogatták, mint a bevonulása napján. Kis ideig ácsor­góit a körlet előtt, utána felment és hanyatt vetette magát az ágyán. Gon­dolatban a kocsiban ült és a szülei­vel együtt robogott hazafelé. Hazai Mikor lesz azl Addig még sokszor lei­kéi és lenyugszik a nap. A szobatársa nyitott rá. — Hát tel?... Miért búslakodsz?... Beteg vagy?... Gyere, kimegyünk a városba, megiszunk valamit. Éjfélig szól a kimenőnk, nem? — Semmi kedvem — mondta Laci kelletlenül. — Gyere, no, ne marháskodjl Kimentek és beültek az egyik kö­zeli vendéglőbe. Nagy volt a nyüzs­gés, hangzavar, s vágni lehetett a füstöt. Sört rendeltek. Egyszer aztán a Lo­sonc környéki barátjából kitört a ke- sergés. Nagyot károipkodott és öklé­vel az asztalra ütött. Megugrottak a poharak. — Ml lelt, kómám, talán fejedbe sza­ladt a sör? — Nekem ugyan nem. A tizedik kör után is végíggyalogolnék a híd karfáján. — Hát akkor mi a bajod? — Mindenki után eljöttek, csak ró­lam feledkeztek meg. — Káromkodott. — Rólam mindenki megfeledkezett: a szüleim is, a szeretőm is, mindenki... — kesergett. De ha megharagít va­laki, mindent összetörök ebben a koszfészekbenr A vendéglő egyáltalán nem volt ko­szos, de az'elkeseredett kiskatonátiak semrni sem tetszett! Éppen meljettük egyensúlyozott el a pincérlány vagy tíz korsó sörrel a kezében, mire a klskatona minden különösebb meg­gondolás nélkül .belecsipett a farába. — Fene a szemtelen pofádat — szólalt meg á lány magyarul. — Ki­kaparom a szemed, ha nem nyughatsz a bőrödben — mondta még, azzal el- viharzott. H elyre kis teremtés volt, nem több húszévesnél. — Hallottad? — nézett La­cira vigyorogva a kiskatona. — Ma­gyar... Honnan a csudából kevere­dett ide? — Kérdezd meg tölel Az újabb rendeléskor megkérdezte. — Sosem bírtam a kíváncsiskodó embereket, a katonákat meg egyene­sen ... — Utálod, angyalkám? ... Az a sze­rencséd... különben le vagy sajnál- val — füstölgött a kiskatona, s le­gyintett. A pincérlány szó nélkül fa­képnél hagyta őket. Laci a tanfolyam befejezése után visszakerült a kisvárosba, s mint a- hogy azt antlak Idején a mindentudók előre megjósolták, valóban aranyélete volt az egészségügyieknél. Eljároga- tott a csinos pincérlányhoz, akivel egész jól megértették egymást. Nem kötelezték el magukat. Azon kívül, hogy együtt töltöttek egy-egy kelle­mes éjszakát és kölcsönösen jól érez­ték magukat, semmi mást nem kíván­tak egymástól. A lány abban remény­kedett, hogy a fiú, akivel megszökött hazulról, a Bodrogközből, s aki né­hány együtt töltött hét után fakép­nél hagyta, visszatér hozzá. Hogy La­cival mégis kapcsolatot tartott fenn, abban volt valami dacos bosszúállás- féle is: ha te szekerezel, én kocsi- kázokl Laci egész katonáskodása alatt két­szer járt odahaza. Élvezte a szabad­sággal járó gondtalanságot. Valami­kor gyerekkorában érezte magát ha­sonlóan, amikor még nem érezte a felelősségérzetből és a kötelességtu- datból származó kötöttségeket. Nem sokkal a leszerelése előtt ap­ja hivatalos úton Prágában járt, s egyúttal Lacit is meglátogatta. Na­gyot sétáltak, s közben sok mindenről elbeszélgettek: politikáról, gazdaság! kérdésekről, sőt irodalomról és fil­mekről is. — Rengeteg időm volt az olvasás­ra — mondta Laci. — Ki is használ­tam ... Az egyik fiatal orvossal jól összehaverkodtam. Matematika a má­niája. Nem Is hiszed, mennyit tanul­tam tőle... — Mégis az orvosi pályát válasz­totta? — Én is mondtam neki, hogy atom­fizikusnak való, nem orvosnak. So­sem lehet tudni, minek hol és mikor veszi hasznát az' ember, szokta mon­dogatni. — Abban viszont igaza van — mondta Kelemen János elgondolkozva. Jóleső érzéssel állapította meg, hogy Laci megkomolyodott, hogy merőben másként goiidolkodlk, mint a bevonu­lása előtt. Á jövőbeni terveiről szán­dékosan nem érdeklődött, lesz arra idő bőven a leszerelése után odaha­J ó hangulatban váltak el. Laci az autóbusz megállótól, ahová elkísérte az apját, visszament a vendéglőbe azzal a céllal és szándék­kal, hogy éjfélig elüldögél, utána pe­dig eljátszogat Marikával, a pincér­Ogy látom hűvös van odakinn, pedig siüt a nap. — Süt, süt, de foga van még ... Hát csak intézkedj! Laci a hivatalos ügyel elintézése után a gimnázium felé vette az útját. Csend volt a nagy, komor épületben. Éppen az óraközi szünet után érke­zett oda, s folyt a tanítás. Vegyes ér­zésekkel kopogott be az igazgatóhoz, akinek csak akkor derült lel az ar­ca, amikor felismerte. — Te vagy az. Kelemen Laci? — Teljes életnagyságban. Igazgató elvtársi Az Igazgató felállt az íróasztala mögül, kezet nyújtott Lacinak, majd hellyel kínálta. — Hát mesél], fiam: hogy élsz, .mit csinálsz, milyen ügyben kerestél fel. Illetve miben seglthetekl? Laci elmondta röviden, ml minden történt vele azóta, hogy abbahagyta a tanulást, aztán rátért a lényegre. — A harmadikos anyagból szeret­nék levizsgázni, a jövő tanévben pe­lánnyal, hogy teljes legyen a napi öröma Valami.- keresztülhúzta a szá- ,-raltásátí -..v'.-. •- • .;. ■ — Megjött a fiúm — újságolta súg­va a lány Lacinak. —• Megjött az át­kozott, az ördögfajzatja. Olyan szelíd és alázatos, mint a megvert kutya. — Visszafogadod? — Mi mást tehetek? —• Hátha újra elhagy? — Akkor sem tehetek mást... — Te tudod... — mondta Laci, s kissé keserű szájízzel elköszönt Mari­kától. Véglegesen elbúcsúzott. Elérkezett a leszerelés várva várt napja. Annak a napi/ak a varázslatos hangulatát csak az érezheti át iga­zán, aki két kemény év után újra cl- vilruhában léphet ki a kaszárnya ka­puján. A leszerelőket az sem zavarta, hogy havas eső csapkodta az arcukat, pedig a naptári tavasz beköszöntésén már - túljártak. Csapkodjon csak, ki bánja, az a fontos, hogy hazafelé szá­guldhat velünk a vonat. Hiszen ha száguldott volna, csak döcögött, po- roszkált, mint a megfáradt ló. Laci este tíz óra tájban csengetett be odahaza. Édesanyja ölelő karral, könnyes szemmel és gazdagon terített asztal­lal várta. Már éjfél Is elmúlt, mire a nagy evés-ivás, beszélgetés után ágyba kerültek. Lacit a hazatérés örö­me még jó ideig ébren tartotta. And­reára gondolt, s arra az utolsó együtt töltött éjszakára, amikor Itt feküdt mellette, és amikor olyan nagyon, de nagyon boldogok voltak. Délelőtt tíz óra, tájban ébredt fel. Az első pillanatban úgy érezte ma­gát, mint aki részegségében Idegen helyen feküdt le, s ébredéskor azon csodálkozik, hogyan került oda. Csalf- hamar rájött, hogy nem a kaszárnyá­ban, hanem Idehaza ébredt fel, ami örömmel töltötte el. • Rágyújtott és formás füstkarikákat eregetett a mennyezetre. Bár nem be­szélt róla még senkinek, jó ideje el­tervezte már, mit fog csinálni a le­szerelése után. F elöltözött. A katonaságnál jócs­kán megerősödött, nem csoda, ha feszült rajta a ruha. Az ál­landó edzésben lévő atléta is megiri­gyelhette volna az Izmait. — Hová készülsz, kisfiam? — kér­dezte az anyja, miután Laci- befejezte a kiadós reggelit. — Beugróm a városba és elintézem a hivatalos ügyeimet: bejelentkezést s egyebeket... — Kitekintett az abla­kon. Magára kapta a felöltőjét. — dig folytatni az esti tagozaton, hogy -leérettségizhessem. —r Hát :6z .elég í.ömör -és, velős -meg­fogalmazás, fiam, csakhogy .,. vakar­ta meg a füle tövét az Igazgató. — Talán nem lehet, igazgató elv- társ kérem? — Mindent lehet, dehát régen volt az, amikor utoljára ültél az iskola­padban, Laci fiam, és hát... ' — Igazgató elvtárs, kérem, az egészségügyieknél szolgáltam, renge­teg szabadidőm volt, amit ki is hasz­náltam és alaposan felkészültem. Tes­sék elhinni, akár azonnal Is le tud­nék vizsgázni. Az Igazgató csak hosszabb mérle­gelés után szólt. — Rendben van, Laci: meghívunk az esti tagozatosok osztályvizsgáira, aztán majd meglátjuk ... Laci tartott ettől a beszélgetéstől, de most, hogy utána volt, teljesen megnyugodott. Elégedett volt önma­gával, mint aki jó munkát végzett. Most már új munkahely keresése kö­vetkezik, s ha az is sikerül, akkor minden oké, gondolta magában. Min­denképpen egyműszakos munkahelyet kell találni s lehetőleg olyat, ahol nem kell túlságosan nehéz fizikai munkát végezni. Egy hét leforgása alatt talált Is az igényelnek megfelelőt, mégpedig egy kutatóintézet raktárában, ahol az anyagot kellett átvenni, kiadni, s ar­ról pontos könyvelést vezetni. I dős, szelídszavú, csoszogó bácsi lett a főnöke, aki megörült az erős és értelmes fiatalember­nek. Az első pillanattól kezdve úgy kezelte, mintha a saját gyereke lett volna. Laci két-három hét leforgása alatt teljesen beletanult a nehéznek egy­általán nem mondható munkába. Az öregnek tetszett az Igyekezete, s jó pedagógiai érzékkel többször meg Is dicsérte, ami jólesett a fiúnak. Ahogy múltak a hetek, hónapok, Laci egyre kiegyensúlyozottabbá vált. Visszanyerte régen elvesztett önbizal­mát és teljesen magára talált. Közben sikeresen levizsgázott a har­madikos anyagból és lehetősége nyí­lott arra, hogy folytathassa a tanu­lást és leérettségizhessen. Aztán majd elválik, hogyan tovább. Minden jel arra mutatott, hogy a Kelemen családban helyreállt a rend, s mintha örökre megszűnt volna az a feszültség, ami nem is olyan ré­gen még teljesen felborította a csa­lád nyugalmát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a katonaság jótékonyan hatott Lacira, szokás-mondás: benőtt a feje lágya. De az is örök Igazság, hogy nyugtával dicsérd á napotl Mert so­sem lehet tudni, megtörténhet az Is, hogy Ismét belebúj a kisördög, és egyik napról a másikra felborul min­den terv, dugába dől minden szép el­képzelés. Egyelőre persze szó sem volt Ilyesmiről, de a szülőben mindig ott lappang a gyereke féltéséből faka­dó gyanakvás, és kíséri minden lépé­sében, mint az árnyéka. A nyári szabadságok Idején Jollék két hetet töltöttek a szülőknél. Ez­úttal valóban együtt volt a család. Kelemenné majd megette Józsikát, a másfél éves unokáját, aki állandóan ott botladozott körülötte és szüntele­nül „mamázta“. Szeretetve méltó kis­fiú volt. Lacihoz Is nagyon ragaszko­dott. Ha csak tehette, az ölébe kérez- kedett és nagyokat kiáltott. Hétvégén a férfiak kora hajnaltól késő estig a tó partján ültek és hor­gásztak, több-kevesebb szerencsével. Leginkább Lacinak kedvezett a sze­rencse: sikerült megakasztania egy négy kiló nyolcvan dekás pontyot. Dűllesztette is a mellét az apja meg a sógora előtt. — Hiába, horgászni Is tudni kelll — Azért akad olyan horgász is — kontrázott rá Lacira a sógora —, aki­nek több a szerencséje, mint az eszel Este áldomást ittak a jó fogásra, Joliék pedig hajnalban hazautaztak. Letelt a szabadságuk, várt a munka. És várta Lacit is, de nemcsak a munka, hanem az iskola is. Az első nap Ismerkedéssel telt el. Különböző munkahelyekről verbuválódtak össze a hallgatók, többségükben nő. A hu­szonegyes létszámból csupán öt volt a férfi, ami azonban senkit sem za­vart. A különböző korosztályú hallga­tók között akadt negyvenéves Is, nős ember, férjezett asszony, lány, legény, vegyesen. Néhány hét elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy Kelemen Laci — egy húsz­éves lány kivételével — tudásban ma­gasan kiemelkedik a többi közül. Ér­dekes módon senki sem irigykedett, ellenkezőleg: felnéztek rá. Mindezt é.szrevette Laci Is, annak ellenére nem vágott fel és nem kérkedett a tudá­sával. Továbbra Is megmaradt a ma­ga egyszerűségében. Ha valaki segít­ségért fordult hozzá, szívesen segített, ha tudott, s amiben tudott. Laci már az első héten felfigyelt az egyik hallgatóra, aki meglepően hasonlított Andreára. A termete, alak­ja, a lába formája és a hajszíne sza­kasztott olyan volt, mint Andreáé. Talán csak az arca volt szebb és fia­talosabb. Akár a kamaszlányoké, pe­dig amint később megtudta, már fér­jes asszony volt, s egy öthónapos kis­lány nayja. Laci az utolsó padban ült, az asz- szonyka meg jóval előtte a második padsorban. Órák alatt gyakran elnéz­hette a könyv fölé hajló alakját, vál­lára hüllő, dús haját, és tehette azt bármikor, feltűnés nélkül, amikor csak kedve tartotta. Kenderessy Ildikó, a fiatalasszony nyilván észrevette, vagy Inkább meg­érezte, hogy valaki állandóan figyeli hátulról. Mintha valami perzselte vol­na a tarkóját. Ahogy múltak a napok. ő Is egyre gyakrabban tekintett há ra. Akár a napraforgó tányérja a felé, az ő feje is úgy fordult Laci flj:’ ló egy-egy halvány, alig észrevehető mosoly kíséretében. V igyázz, szépasszony, vigyázz, gondolta magában Laci, ha Így folytatod, egykettőre becser­készlek az utcámba, aztán tekintgél- hetsz kétoldalra, hogy ml érti Ügy október közepe táján, a vén­asszonyok nyarának langymelege még az esti órákban Is tartotta magát. Szerfölött kellemes volt az Idő. A nyárutó és az őszelő Illataival fűsze- rezödött a levegő. Sétára csábított időst és fiatalt egyaránt. A tanítás befejeztével Laci alig várta már, hogy kijusson az épületből és rágyújthasson. Mi­kor lángot villantott a cigarettája vé­géhez, megszólalt mellette Ildikó. — Én is kaphatok tüzet? — Tessék! — KöszI... Remek az Idő... Az ember legszívesebben átsétálná az egész éjszakát... — Annak Igazán semmi akadálya — mondta Laci. — Hazamész, karon- kapod a férjecskédet és ... — Férjecskémetl? — nevetett fal a fiatalasszony. — Miért, talán nem szeret sétálni? — kérdezte Laci ártatlan képet vág­va. — Jelenleg mintegy négy-ötszáz ki­lométernyi távolság választ el bennün­ket egymástól, így hát nem sétálha­tok vele, kedves uram. Mi akar ez lenni, suhant át Laci agyán a gondolat? Valamiféle üzenet, kihívás, vagy egyszerű ugratás? — Lelépett? — Le, de muszájból. A hónap ele­jén vonult be katonának. — Gyakorlatra? —- Egy frászti... Tényleges kato­nai szolgálatra. Két évre. Kelemen úr, két hosszú évrel Érted már? — Ez a vége annak, ha két tak- nyos összeházasodik — mondta Laci viccelődve. — Kellett ez neked? — Hát persze, mint vaknak a gö­dör — felelte Ildikó enyhe öniróniá­val. — Nincs kedved járni egyet? — Nekem van kedvem, meg Időm Is, szabad vagyok, de te .. Téged vár az öthónapos kislányod, ml lesz ve­le, ha te a városban sétálsz? Ildikó felnevetett. — Úgy beszélsz, mint egy felelős­ségtől duzzadó, többgyermekes csa­ládapa, s közben talán még azt sem tudod, hogyan csinálják a gyereket — mondta Ildikó gúnyorosan, incselke- dőn, s még mindig kuncogva. — Leg­alább is úgy viselkedsz az osztály­ban, mint egy szűz fiú... Egyébként csak megnyugtatásként mondom: van, aki gondoskodjék a lányomról. Az ómaml egész nap otthon tartózkodik. Annak ellenére, hogy nyolcvanöt éves, még mindig jól bírja magát. Azonkí­vül Ilyenkor már a szüleim is otthon vannak, sőt az aggszűz nővérkém Is, akinek szent meggyőződése, hogy azt csak pisilésre lehet használni. Szó­val? ... Járunk egyet, vagy inkább ha­zamész? (Folytatjuk) NAGY ZOLTÁN illasztráció|a mtuiMtaittsBaasiaMttatassMääiissiäitsäinäiiUitääuMuuauuiuuuMummmmmmatmmMaKumHmmnm^mugemauamtmstuuumsmteMSiHMtemäättttatrMn gm éM

Next

/
Oldalképek
Tartalom