Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-05 / 27. szám

az utóbbi két évben az országos rendez­vényeken elismerésben részesültek. Eb­ben az összeállításban kaptak helyet a vendégegyüttesek Is: a poprádl Vago­nár, az Egri Néptáncegyüttes és az Or- gonyok folklóregyüttes a Szovjetunió­ból. (A műsornak egy részét közvetítet­te a Csehszlovák Televízió is, és a gom­baszögi ünnepségek történetében elő­ször átvette a Magyar Televízió is, a- mely egy későbbi időpontban .sugároz­za a csehszlovákiai magyar műkedvelő együttesek fellépését.) Ezt követően a Magyar Területi Színház nagy sikerrel adta elő A peleskel nótárius című víg­játékot. Ma már hagyomány, hogy szombat es­te népmulatsásgal ér véget a fesztivál. Ez alkalommal azonban sokkal ígérete­sebb vállalkozásba kezdtek a szerve­gazdagltotta a műsort. Neves csehszlo­vákiai magyar írók és költők — Tőzsér -Árpád, L. Gály Olga, Gál Sándor, Gren­del Lajos — dedikálták köteteiket. A Gombaszög ’83 című gálaműsorban felléptek a Szőttes, a Hajós, a Csalié, a Tátika, a Barkóca felnőtt- és gyer- mektánccsoportok, a jókai hagyomány- őrző tánccsoport, valamint a vendég­együttesek. Fellépéseik arról tanúskod­tak, hogy élvonalbeli együtteseink ta­valy Is hűek maradtak gazdag tánc- és folklórhagyományaikhoz, ebből a for­rásból merítettek műsorukhoz. A XXVIII. országos kulturális ünne­pélyt a magyarországi Bojtorján együt­tes fellépése zárta. Zuhogó esőben Is előadták a nagy számú közönségnek el­ső és második nagylemezük legsikere­sebb dalait, amelyeket a country-rock A közönség A z országos kulturális Ünnepély, mint minden évben, most Is át­fogó képet nyújtott nemzetiségi kultúránkról. A Jókal-napok, a Duna- menti Tavasz, a Csengő Énekszó, a Ta­vaszi szél vizet áraszt, az országos nép- művészeti fesztivál seregszemléi, illetve versenyei kultúránk egy-egy területét tárják elénk. Gombaszögön viszont min­den műfaj képviselteti magát. Ezen kí­vül fontos helyet kaptak az Ünnepsé­gen hazánk nemzeteinek és nemzetisé­geinek kulturális értékei is, hiszen a csehszlovákiai magyar együtteseken kí­vül felléptek szlovák és ukrán csopor­tok is. Tánccal, dallal, zenével hirdet­ték a béke eszmélt, támogatták a szo­cialista országok békejavaslatait, így vált Gombaszög békességóhajtásunk egyik nemes bizonyítékává. Az ünnepségen párt- és állami küldött­ség vett részt Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága első titkárának a vezetésével. Jozef Lenárt ünnepi beszédét több ízben a kulturá­lis ünnepség közönségének hosszan tar­tó tapsa szakította félbe. A XXVIII. gombaszögi kulturális ren­dezvény színvonalas műsorral várta a közönséget. A több ezres tömeg gondo­san előkészített rendezvénynek lehetett szem- és fültanúja. Szombaton délelőtt a szereplők Rozsnyó (Roáftava) főterén műsorra kevésnek bizonyultak. Egyéb­ként ezt az összeállítást látták a leg­kevesebben, ami nagy kár, mert a kör­nyező iskolák tanulóinak is tartalmas szórakozás lett volna. A CSEMADOK KB minden évben nyá­ri néprajzi szemináriumot rendez, amely során összegyűjtik egy-egy járás tár­gyi népművészetét, népdalkincsét. Ta­valy a dunaszerdahelyi {Dun. Streda) járásban került sor erre a gyűjtőmun­kára, az így megmentett népművészeti tárgyakat a zselízi [Zeliezovce] orszá­gos népművészeti fesztiválon már bemu­tatták, és ennek a kiállításnak egy ré­szével az országos kulturális ünnepség résztvevőinek is kedveskedtek. A kiál­lítási sátor mellett sorakoztatták fel hazánk népművészei is termékeiket; a Az ünnepi megnyitó zők. Már nem egy országos rendezvé­nyen aratott nagy sikert a táncház, a- melyen az együttesek tagjai spontán előadásban közösen ismerkednek táj­egységeink gazdag táncmotívumaival, -lépéseivel. Nagyon jó lehetőség ez egy­ben a tapasztalatcserén kívül az ismer­kedésre, a meglévő barátságok elmélyí­tésére, hiszen az együttesek tagjai a legjobb esetben is évente csak egyszer- -kétszer találkoznak egymással. A fesztivál második napján, június 28-án a vendéglátó rozsnyói (Roáiíava) járás táncegyüttesel, éneklőcsoportjai, szólóénekesei, népi - hangszeren játszó szólistái színes összeállítást mutattak be, amelyből kitűnt, hogy ez a járás fi­gyelemreméltó helyet tölt be műkedve­lő kulturális életünkben. A második napon folytatódó népmű­vészeti vásáron kívül könyvdedikálás is rajongók bőrig ázva, de nagy érdeklő­déssel figyeltek. A fesztiválok fesztiváljának nevezik 'Gombaszögöt, mivel több műfaj képvi­selteti magát. Lényegében ez Is a cél­ja: ennek a rendezvénynek: keresztmet­szetet adni a hazai csehszlovákiai ma­gyar műkedvelő mozgalomról. És van mivel dicsekednünk, mit bemutatnunk, úgyhogy erre a két nap már-már kevés is. Mégis hiányolom, hogy az utóbbi idő­ben az egyre mostohábban kezelt hazai magyar könnyűzene nem kapott helyet a rendezvényen. Hová lettek a hazai énekesek, együttesek? Meg az sem vi­gasztal, hogy a Jókal-napok győztesei is távol maradtak. Igaz, egy-egy szava­lat vagy egy monodráma szabadtéri színpadon nem is mindig nyújthat mű­vészi élményt, ami viszont nem mond­ható el a táncdalénekesek, beategyütte- sek fellépéséről. Reméljük, a fesztivál főrendezője, a CSEMADOK Központi Bi­zottsága a jövőben róluk sem feledke­zik meg. Az országos kulturális ünnepség né­hány apróságtól eltekintve ez alkalom­mal is klcsúcsosodása volt a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége rendezvénysorozatainak, nagyszerű teret biztosított a hazánk­ban élő nemzetek és nemzetiségek kul­túrájának, egymást gazdagító kölcsön­hatásának. PAPP SÄNDOR Prandl Sándor felvételei All a tánc megkoszorúzták a felszabadulási emlék­művet, majd látványos menettánccal tar­kított felvonulásukkal csalogatták a vendéglátó járás közönségét a festői szépségű gombaszögi völgybe. Szombaton délután az 1983-as orszá­gos versenyek győztes gyermekcsoport­jai mutatták be műsoruk színe-javát. A Gyermekek a gyermekeknek című ösz- szeállításban a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Kis Fókusz, a szepsl (Moldava nad Bodvou) Fehér Liliomszál, a so mórjai (Samorín) Csali, a Dunaszerda­helyi Városi Művelődési Ház leányká­ra hiába lépett fel színvonalas műsor­ral, hangtechnikai okokból a gondos rendezés ellenére is „elveszett“ a nagy­méretű színpadon és a hatalmas gom­baszögi völgyben. Az ilyen jellegű mű­sorszámok sokkal alaposabb műszaki előkészítést igényelnek, mert a most fel­szerelt hangerősítő berendezések erre a mesterek bemutatták a csipkeverés, a bőrdíszművesség, a kosárfonás, a mézes­kalácskészítés, fazekasság titkait. A népművészet mesterei javarészt idős emberek, de itt-ott már fiatal népmű­vészeket Is láthattunk, mint például Szabó Géza galántai bőrdíszművest, aki­nek ízléses, gondosan megmunkált em­léktárgyai nagy érdeklődésnek örvend­tek. Kár, hogy az értékes tárgyakat fel­sorakoztató sátrakat eléggé félreeső he­lyen, a közönség mozgásától távol állí­tották fel. Mindenesetre a népművésze­ti vásár az említett hiányosságok elle­nére tarka színfoltja volt az amúgy is gazdag műsort kínáló rendezvénynek, kiszorítva ezzel a drága pénzért gics- cses csecsebecséket árusító üzletelőket. A szombati főmüsorban Népek barát­sága címmel felléptek hazánk legszín- .vonalasabb táncegyüttesei, folklór- és éneklőcsoportjai közül azok, amelyek 'A felvonulás

Next

/
Oldalképek
Tartalom