Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-26 / 30. szám
7 00000000000000000000000in0000000000000000000000000000000000000000^>i0 11. A fiatalasszony gyorsan összekapta magát, s behúzott nyakkal már iszkolt Is elfele. Laci utána szólt. — Várj elklsérleki — Te maradszi — szólt rá Kelemen. Laci elvörösödve nézett az apjára, csodálkozott, s egyben meg is döbbent. — Nem értlek, apa — mondta kissé nyersen. — Nem baj, fiam, majd csak megértjük egymást, ha leülünk és elbeszélgetünk... Gyere be a szobábal Mindhárman Kelemen dolgozószo bájába mentek. Leültek. Várakozón nézett Laci az apjára, habár sejtette, hogy milyen tárgyú beszélgetés következik. Jobb Is, ha mielőbb túl lesznek rajta, gondolta magában, hiszen hosszabb távon úgy sem lehet véka alá rejteni a dolgot. Az a legbecsületesebb és legegyenesebb célhoz vezető út, ha tiszta vizet öntenek a pohárba. — Mástól kell értesülnöm a nősü- lési szándékodról — kezdte Kelemen. — Ez egyáltalán nem szép tőled... Egy idő óta azt hittem a bolond fejemmel, hogy köztünk már nem lehet többé titok. Ismét csalódnom kellett. — Nincs nekem semmi titkolni valóm — felelte Laci aránylag higgadtan. — Addig nem akartam szólni, amíg nem tisztáztam magamban százszázalékosan a kérdést. Most, hogy véglegesen tisztáztam, beszélhetünk róla. — Jó, rendben van, akkor játsz- szunk nyílt kártyákkal: Szereted? — Igen. — Biztos vagy benne? Igen. — Három hónappal ezelőtt azt sem tudtad, hogy a világon van — mondta Kelemen a maga megszokott nyn- galmával. — Gondolod, hogy elég Ilyen rövid Idő egy ember megismeréséhez?, Kelemenné magába roskadva, szinte megsemmlsülten ült a két férfi között. Mintha kihunytak volna szemében a fények, lélektelen arckifejezéssel nézett maga elé. Tömény, összesűrűsödött fájdalom nyomta a szivét. A világ legszerencsétlenebb emberének érezte magát. Sok mindenre számított, de arra sohasem, hogy Ilyen helyzet bekövetkezhet a családjukban. Annyira elkeseredett és szomorú volt, hogy szólni sem tudott. — Nem tudom — felelte Laci. — Lehet, hogy megismertem... Az Is lehet, hogy tíz év alatt sem fogom teljesen kiismerni, mindez azonban mit sem változtat azon, hogy szeretem... Hogy miért szeretem? ... Azért-e, hogy vannak közös gondolataink, hogy megegyezik az érdeklődési körünk, hogy jól érezzük magunkat az ágyban és kívüle, vagy azért-e, hogy tetszik az alakja, a hajszíne, a hangja, a szeme villanása, a nevetése ... nem tudom ... Egyszerűen szeretem... A múltjával és a jelenével együtt... Tudom mit akarsz kérdezni: egyáltalán nem érdekel a múltja. Az, hogy mit csinált, mit követett el a megismerkedésünk előtt, egyedül csak rá tartozik. Semmi közöm hozzá .. i — Értlek, fiam, értlek — mondta Kelemen bólogatva. — Mindennek ellenére én mégis azt mondom: jó, ha az ember megpróbál uralkodni az érzelmein és józanul, higgadtan mérlegeli a helyzetet. Könnyen el lehet ám rontani valamit, amit aztán annál nehezebb helyrehozni... Nekem az a véleményem és azt tanácsolom, ne hamarkodd el a döntést. Várjál néhány hónapot, esetleg egy évet. A? Idő sok mindent beérlel... — Nem látom sok értelmét a várakozásnak ... Megérthetnétek már, hogy nem vagyok gyerek. Elég érettnek érzem magam ahhoz, hogy dönteni tudjak önállóan olyan kérdésben, ami kizárólag csak rám tartozik. — Mégis, ml a tervetek? — kérdezte Kelemenné fakó hangon. Nagy fel- indultságában a keze Is remegett. — Mi lehet? ... Ildikó elválik .., összeházasodunk ... a lakás megvan ... felvesszük a házassági kölcsönt,. berendezkedünk és élünk, a hogy tudunk ... — Biztosak vagytok abban, hogy a férj nem borftja tel a terveiteket? — Ildikó már mindent megírt neki. — Mit válaszolt a férje? — Azt, hogy minden további nélkül beleegyezik a válásba. Kelemen János beletúrt a hajába, ezúttal látszott, hogy rendkívül ideges: kapkodva gyújtott rá. —No, látod.. I Nem gyanús és nem eléggé figyelmeztető számodra a gyors válasz és beleegyezés? — Miért volna gyanús? — Az, hogy egy férj alig másfél éves házasság után olyan gyorsan és könnyen lemond a feleségéről és a gyerekéről, nem sugall semmit? — Egyáltalán semmit — felelte La cl magabiztosan, majd hogy nem fö lényeskedő hangsúllyal. — Ahhoz hogy érdemben tudjatok ítélkezni. Is mernetek kellene a körülményeket Rosszul sikerült házasságról van szó amit felesleges tovább erőltetni, eny nyl az egész ... — Gondolod, fiam, hogy csak eny nyl és semmi egyéb?... Én a tények bői Indulok ki — mondta az apa La Cl szemébe nézve. — A tények pedig azt jelzik, hogy valami nincs rend ben az asszonyka körül. A szerencsét len férje talán még örül Is neki, hogj megszabadul tőle. Erre nem gondol tál? — Engem az egyáltalán nem érdé kel, mit érez, vagy mit gondol a fér dik... Aki képes napról napra éjfé llg nálunk ülni, s akit bár kétszer- -háromszor felhívnak a szülei, hogy menjen már haza a gyerekéhez, mégsem megy, hanem sértődötten levágja a kagylót azzal, hogy miért molesztálják folyton ... hát nem tudom, fiam, az ilyen teremtésnek — nem merem anyának nevezni — nagyon furcsa viszonya lehet a gyerekéhez... Továbbá: mit gondolhat az ember egy olyan fiatalasszonyról, aki éjfélkor, vagy éjfél után két órakor képes nekivágni a két-három kilométeres útnak egyedül... hát nem tudom ... Lehet, hogy tévedek, de ezekből a jelenségekből én arra következtetek, hogy vagy nagyon bátor, vagy megszokta az éjszakai csavargásokat. — Ugyan, ugyan, apai Te mindent nagyon sötét szemüvegen át nézel és látsz, s egyoldalúan Ítéled meg a helyzetet. Tényleg nem látsz benne semmi vonzót, semmi szimpatikus vonást? — őszintén szólva ... nem. Sok a baljós előjel, fiam, amiből csak azt ]e — felelte Laci figyelmen kívül hagyva apja fejtegetéseit és érvelését. — Engem egyedül és kizárólag csak Ildikó érdekel, a többi nem érdekes ... — Alaposan végiggondoltad az egészet? — Végiggondoltam. — Akkor nyilván arra is gondoltál, hogy a feleség nemcsak arra kell, hogy bebújj vele az ágyba és jól érezd magad mellette vagy vele, hiszen évek múltával az ágy tizedrangú kérdéssé válik a házaséletben ... — Gondoltam. — Lehet, hogy amit mondani fogok, megmosolygod magadban, de nem baj. Kimondom, ha még oly banális Is és közhelyként hangzik. A feleség egyszemélyben nő, szerető és anya, olyan élettárs, aki jóban, rosszban kitart a párja mellett, aki tud alkalmazkodni, lemondani, kompromisszumokat kötni, aki képes elviselni — kölcsönösen persze — az ember rigolyáit, elesettségét, bűzét s minden más egyebet... — Kelemen- néhez fordult. — Most meginnék egy kávét;.. nyilván neked is jól esne, fiam — nézett Kelemen a fiára. Elvégre nemcsak kenyéren és vízen él az ember, nem Igaz?... Aztán nagyon lényeges kérdés a házaséletben az Is, milyen házias a feleség, tud-e főzni, mosni, takarítani, gyereket nevelni, s megfelelően gondoskodni róla... A tiszta lakás, a terített asztal, a jóízű étel és a jól táplált, jól gondozott gyerek vidámsága s a feleség szelídsége jelenti az otthont, a meleg családi fészket, a harmonikus családi életet. Ha a felsoroltakból hiányzik valami, máris megbillen az egyensúly és kezdődnek a bajok... — Nem gondolod, hogy túl igényes vagy, apa?... A mai fiatalok családi élete egészen más, mint a tiétek volt annak idején. Megváltoztak az élet- körülmények, gyorsabb az életritmus, egészen mások a követelmények ... — Nem akarok filozofálni, nekem mégis az a véleményem, hogy az ember Igényességre törekedjék minden területen, a házaséletben is — felelte Kelemen. — Nem ismerem Ildikót, fogalmam sincs arról, hogy mit tud, szeret-e - főzni, mosni, takarítani — az automata mosógéphez és a porszívóhoz Is hozzá kell nyúlni —, egyet viszont már most majdnem százszázalékosan tudok. — Mit például?--- A gyerekével nem nagyon törőa végkövetkeztetést tudom levonni, hogy nerh lesz belőle jó házasság. Öva intlek, ne hamarkodd el, ‘gondold meg jól!... Mi annak örülnénk anyáddal, ha jól sikerülne a házasságod és boldogan élnél. Laci elgondolkodott. Hlrtelenében túl sok és nehéz volt mindaz, amit az apjától hallott, nehezen bírta megemészteni. Egyelőre nem Is tudta .. Tényleg annyira elvakult, hogy semmit nem Iát, semmit nem vesz észre annak ellenére, hogy nagyon halványan azért motoz benne valami, vagy egyszerűen csak nem akar tudomást venni róla? — Hidd el, kisfiam,, nem akarunk ml rosszat — sírta el magát Kelemenné. — Emlékezz csak vissza Joli esetére. Hiába beszéltünk, nem hallgatott ránk. Most már ö Is tudja, hogy nekünk volt Igazunk, de mit tehet? És mit tehetünk ml? Semmit... Most szenved, tudjuk, hogy szenved, és nekünk sem mindegy, fáj, hiszen egy szülő sem örül a gyerek boldogtalanságának. Jól gondold meg, kisfiam, míg nem késő. Lacinak elnehezült a szíve. Nagyon megsajnálta az anyját, aki valóban mindent megtett értük, és most mégis úgy érzi, hogy hiábavalónak bizonyult minden erőfeszítése, hogy értelmetlen volt az egész eddigi élete, mert semmi örömét nem leli a gyerekeiben ... Kell, hogy sikerüljön a házasélete, sikerülni Is fogi Bebizonyítja a szüleinek, gondolta magában, hogy boldog lesz a házassága, s hogy nem fognak csalódni Ildikö- banl Kelemen János utoljára hagyta a legkeményebb kérdést. — Ml lesz a kislánnyal? — Felneveljük. — Felületesen nézve a kérdést, valóban pofonegyszerűnek tűnik: felneveljük és készt Csakhogy ennek a kérdésnek sok a buktatója, fiami Egy: mit gondolsz, úgy fogod tudni szeretni, mintha a saját .gyereked volna? — Miért ne tudnám 1? — Azért, fiam, mert lehetetlen, hogy úgy tudd szeretni, mint a sajátodat. Ez törvényszerű és természetes. Bármennyire erőlködsz és akarod, akkor sem tudod magad ráhangolni az igazi apai szeretet hullámhosszára ... — Ezt csak akkor érted meg és érzed át a maga teljes valóságában — szólt közbe Kelemenné —, ha megszületik a saját gyereked. Akkor tudod felmérni Igazán, milyen az érzelmi kötődésed az egyikhez és milyen a másikhoz. Nekem elhiheted, kisfiam, hiszen anya vagyok ... Laci megingathatatlannak bizonyult: lepergett róla minden érv, minden okos szó. — Jobban Ismerem magam, mint ahogy ti Ismertek. Adoptálom a kislányt és felneveljük, mint a sajátomat. — Adoptálod!? — kapta fel a fejét Kelemen. — Természetesen. — Azzal aztán tényleg óriási hülyeséget követsz el. — Miért? Kelemen János keserűen felnevetett, ami inkább sírásnak tűnt, mint nevetésnek. — Hát, édesfiam, ha te azt megteszed, én a férje helyében leborulnék előtted és megcsókolnám a cipődet még akkor Is. ha végig sáros volna. — De miért, apa, miérti? — kérdezte Laci kissé megbotránkozva. — Még kérdezed, hogy miért? ... Két okból is. Igen kettőből. Az egyik: ha netán mégsem úgy sikerül ez a házasság, mint ahogy most elképzeled, és válásra kerül sor, nagyon bonyolulttá válik a helyzeted, s legalább tizennyolc évig, ha nem huszonnégyig fizetheted a gyerektartást egy olyan gyerekre, akihez végeredményben semmi közöd . Másodszor: tegyük tel. hogy Jó lesz a házasságtok és nem váltok el. Abban az esetben a kislányt lövidfted meg ötven-hatvan ezer koronával. Mert ha te például büszkeségből, vagy nem tudom milyen más meggondolásból nem is fogadnád el a gyerektartást, attól még nyugodtan berakhatnátok a takarékba, amivel aztán kezdhetne valamit a lány. ha felnő.. . Ezt aztán jól gondold meg, fiam, mert ebben a kérdésben a büszkeségeddel sok mindent elronthatsz. — Átgondoltam én mindent alaposan. — Igen?... — kérdezte Kelemen a fia arcát fürkészve. — Akkor nyilván számításba vetted azt is, hogy a kislány elöbb-utóbb megtudja az Igazságot, ha nem tőletek, hát másoktól. — Rövid szünetel tartott. Mintha a várható következményeket mérlegelte volna. — Biztosra veszed, hogy lelkileg nem viseli meg a kislányt, s azok után Is elfogad apjának? — Mindent megteszek, hogy elfogadjon — mondta Laci csendesen, de koránt sem volt már olyan magabiztos, mint a beszélgetés elején. — Különben nekem az a véleményem, hogy egy házasságot nem lehet any- nyira kidekáznl, mint ahogy ti gondoljátok. — Az Igaz — bólogatott Kelemen —, nem lehet kidekáznl, csakhogy a te esetedben másról van szó. — Miről? — Azoknak a terheknek a számbavételéről, amelyeket magadra vállalsz, s amelyekkel Indulni akarsz... Én nem merném vállalni, fiam, nem és nem ... Ezerszer is meggondolnám, hogy neklvágjak-e ... Laci eltűnődve nézett maga elé. Jóval elmúlt már éjfél, s még mindig volt mit mondaniuk egymásnak. Kelemen János az órájára tekintett. Ideje már, hogy befejezzék, gondolta. — Nézd, Laci, én nagyon őszintén elmondtam a véleményemet. Ha ezek után mégis úgy döntsz, hogy feleségül veszed Ildikót, nem akadályozhatom meg, valóban felnőtt ember vagy már és a házasság kérdése rád tartozik elsősorban, te fogsz vele élni, de!... én a te helyedben előbb leérettségiznék, levelező tagozaton elvégezném a főiskolát, diplomával a kezemben végleges munkahelyet keresnék, s csak aztán gondolnék a házasságra ... Van külön szobád, anyád éppen úgy ellátna és kiszolgálna, mint eddig, nyugodt körülmények között dolgozhatnál és tanulhatnál, közben szórakozhatnál Is, keresetedet az utolsó fillérig magadra költ- hetnéd ... Mi ezt tanácsoljuk néked, fiam, többet nem adhatunk. Most már rajtad a sor, gondolkodj és cselekedj a legjobb belátásod szerint..; Lefeküdtek. ' Laci gondolkodott. Reggelig le sem húnyta a szemét. Fáradtan, kóválygó fejjel kelt, mint aki részegen feküdt le. Kitekintett az ablakon. Havazott. Sűrűn, nagy pelyhekben hullt a hó. Sarkig tárta az ablakot. Az első hó friss szagával szaladt tele a szobá- ja. G erekkora jutott eszébe, ami ■\M felejthetetlenül szép volt. Az jf ezernyi emlék élménye kitörölhetetlenül benne élt. Aránylag kis faluban laktak akkor. A havazás a téli emlékeit idézte meg: a nagy szánkázásokat a faluvégl domboldalon. a csúszkálásokat a patak jegén, az ereszeket csipkéző, karnyl jégcsá- pokat, a nagy hógolyózásokat, hóember készítést, a szövetkezet kazlai közti bújócskázásokat, az esti meséket a pattogó kályha mellett, anyja ölének a melegét... A gondtalan gyerekkor fényözöne érintette meg a lelkét, de csak pillanatokra, hogy utána visszazökkenjen a jelenbe, magán érezve annak minden gondját, baját és terhét. Keserű, szorongó érzések fojtogatták, mjnt amikor nyomasztó, rossz álomból ébred az ember. Tanácstalanság, kételyek és szorongások váltakoztak benne. Voltak percei, amikor mindenben Igazat adott a szüleinek és hajlott a gondolat felé, hogy szakít Ildikóval, ugyanakkor azonban céltalanságot, kllátástalanságot látott maga előtt, s végtelen ürességet érzett, mint akit kifosztottak, s mint akitől ellopták a legszebb álmait. Munka után elment Ildlkóékhoz. A nyolcvannégy éves ómami egyedül tartózkodott otthon Tímeával. Láthatóan megörült Laci látogatásának. — Mivel kínálhatom meg? — kérdezte kedvesen. — Köszönöm, nem kérek semmit. Ildikó nincs itthon? — Nincs... — vonta meg a vállát ómaml. — Neki mindig akad valami halaszthatatlan dolga, de hogy ml és hol, azt nem tudom ... Sokszor nem is szól, csak elrohan hazulról, mint a besózott... A ztán elmondta Lacinak, hogy bár az unokája és szereti Is a 'maga módján — amit egyáltalán nem érdemel meg —, s hogy jobban ismeri, mint a tenyerét, hiszen pólyás kora óta ő nevelte, mert az anyja, nyugodjon békében, soha nem törődött vele, mint ahogy Ildikó sem törődik a sajátjával. Mindenben az anyjára ütött. (Folytatjuk! Zoltán tllusztrdcióla 00000Ma0000000000m000000000000i 00tn000000J000000000000000000000000000000000000000000000000a0000000aa0000000000000000000000000000000000ttmamaMm*mm*m0mmffftf,ff.^....^.ff^fg:g^^^
