Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-27 / 52. szám
M § A szerző A mit Euröpában latin szóval ca- niculának (kutyahöségnek) nevezünk ,azt itt Pekingben tig- rishöségnek hívják. Csak sokkal nehezebb kibírni. A párás 39—40 fokos hőségben még lélegzetet venni is nehéz. De ha már augusztusban, nyaralni jöttem Kínába egyik kedves régi barátom meghívására — aki váratlanul a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövetségére került —..természetesen nem ülhetek otthon a- légkondicionált szobában. Makacsul, elfojthatatlan kíváncsisággal sétálok Éz olvadó pekingi aszfalton. A hatalmas Tienanmen téren járok, a Mennyei Béke Kapuján ott díszük Mao Ce-tung utolsó, még nyilvánosság előtt látható köztéri portréja, és dél felé nézve, ahol korábban elegánsan és stílusosan zárta le az óriási teret a kínai építészet egyik remeke, a Csianmen-kapu, most idétlen, európai stílusban épült nagy palota takarja el a Csianment: a Mao- -mauzóleum kolosszusa. A Mao-zóleum (elnézést az idétlen szóviccért) ezen a nyáron zárva van, s azt mondják, talán sohase fogják már kinyitni... Előtte emelkedik immár 25 éve a 38 méter magas gránitobeliszk; a népi hősök emlékműve, déli oldalán Csou En-laj kézírásával szépen kalli- grafált szöveggel. Egy fiatal kínai lép hozzám; hajlandó vagyok-e angolul társalogni vele? Hát persze, barátom! Örömében gyorsan elmondja, ml is történt itt az obeliszk körül 1976 áprilisának első napjaiban, amikor a „négyek^« bandája“ megkapta talán utolsó, halálos csapását a kínai néptől. A „kulturális forradalom“ tizedik övében, a vandalizmus, a terror és a barbárság rettenetes ével után 1976 januárjában halt meg Csou En-laj miniszterelnök, aki mindvégig „hősiesen“ tartotta a frontot, mentette, ami menthető, ellenállt Csíang Csing csá- szárnöi törekvéseinek. Halála után egész Kína rettegésben élt; mi lesz, ha a már-már haldokló Mao után a „négyek“, a hszü-zsen-bang tagjai végképp átveszik a hatalmat, hiszen Csou távozásával talán az utolsó akadály is elhárult már örült nagyzási hóbortjuk és uralkodó terveik elől. Csiang Csing asszony azt hitte, terveinek nem lehet többé akadálya. Fehér lovon vágtatott a mindenki elöl elzárt parkban, drága pénzen Amerikából importált pornófilmeket nézegetett híveivel együtt, ellenségeit a „vízilónak“ nevezett hatalmas termetű egészségügyi miniszteraszSugár András: TIGRISHŐSÉG PERINGBEN szony, Liu Hszlang-ping „gondjaira“ bízta, hogy a kórházban rossz gyógyszerekkel segítse át őket a másvilágra. Őrültségében odáig ment, hogy újszerű női ruhát tervezett, és törvénnyel akarta elrendeltetni, hogy Kína minden asszonya ezt a ruhát hordja, mégpedig különböző színben a különböző kategóriák számára: más színt hordjon a munkásnő, mint a parasztasszony, a magas rangú káder, mint a közepes, és Ismét mást a katonanő ... És Kínában, ahol Ce-hszi anyacsászárné óta mindenki egy asszony uralmától ’retteg,'‘most ez a nő került a hatalom- közvetlen közelébe. Április elején ünnepük a halottak napját, más néven A Fény Ünnepét (Csingming). Napokkal előbb készülődni kezdett az egyszerű pekingi nép Csou En-laj emlékének megünneplésére, mert ebben látta a „négyek“ elleni tiltakozás legmegfelelőbb módját. Négy napon át hordták ide, az obeliszkhez a koszorúkat, a „szeretett miniszterelnök“ arcképével, sok ezer verses és prózai felirattal, amelyek között ott volt a „nem kell nekünk császárné“ gyakran ismétlődő jelszava is. Am.íkor a koszorúk elborították az obeliszk lépcsőit, munkások állványzatot ácsoltak, és mindenfelé pompázott a virágerdő. A tömeges letartóztatások április 5-én kezdődtek, amikor a „négyek“ észbe kaptak. Mao Ce-tung 1976 őszén halt meg. Szenilis, gyönge, második gyermekkorát élő „nagy kormányosát“ alig- gyászolta a kínai nép. Hol volt Mao népszerűsége Csou En-laj hatalmas tekintélyétől?! És a négyek bandája meg sem várva ^ hivatalos gyász leteltét, katonai puccsot készített elő október 13-ra, Mao egyik rokona a szomszédos Mandzsúriából „heíyör- ségcserére“ menetkészségbe h'élyezle a hadsereget, hogy Peking felé induljon. És ebben a helyzetben „lépett“ Je Csien-jing, a 79 éves marsall, akinek vejét, Liu Su-kunt ,a nagy kínai zongoraművészt kifejezetten azért tartották börtönben a„négyek“, hogy elöbb-utóbb az idős katona ellen is koncepciós pert indítsanak. Je marsall megparancsolta a 8341-es hadosztálynak —, a vezetők lakhelye, a Csung- nanjáj negyed őrzőinek —, hogy tartóztassák le a „négyeket“. Csiang Csing rikoltozott: „Nem vihetitek el Mao elnök özvegyét “ Elvitték. És innen számíthatjuk a kínai népet sújtó lidércnyomás felszámolását, az egyre szebb eredményeket hozó újabb korszakot, amelyet nevezhetünk „pragmatikusnak“, „dogmátlan- nak“ vagy akár „nyitásnak“ is. De. ne az elnevezésen vitatkozzunk. Any- nyi kétségtelén, hogy bármilyen újabb problémákat hoz is felszínre az I. rész új korszak, a felszabadulás és a nyitás jelenségei félreérthetetlenek ezen az 1983-as pekingi nyáron. Ezt elsősorban azon lehet lemérni, hogy mindenfelé a „nagy proletár kulturális forradalom“ borzalmairól beszélnek az emberek. Szinte hihetetlen, miféle rettenetes kegyetlenségről és eltévelyedésekről hallani lépten-nyomon. A BÜDÖS KILENCEDIK Az értelmiség, az írástudó réteg, a külfölddel viszonylag ismerős intelligencia volt a legfőbb célpont. Csiang Csing az értelmiségieket nevezte el a „büdös kilencedik“ ellenség kategóriának a többi nyolc mellett (földesurak, zsírosparasztok, reakciósok, huligánok, tőkés úton haladók, régi nemzeti burzsoázia, párton belüli burzsoázia, kémek és külfö'ldi ügynökök. A „büdös kilencedik“ kategóriához tartozó embereket a „tömegek“, vagyis az őrült jelszavakkal feltüzelt „vörösgárdista“ sihederek mindenfelé „kicibálták“, azaz a nyilvánosság előtt meghurcolták és sok esetben meg is ölték. A köztiszteletben álló írókat, művészeket, politikusokat, a „nagy menetelés“ veterán részvevőit általában „lökhajtásos repülő-pózban“ állították a „tömegek bírósága“ elé. Karjukat hátrafelé tartva, lehajtott fejjel kellett tűrniük a megaláztatást. A „szörnyetegeket, démonokat, bikafejű ördögöket, kígyólelkeket“ általában napokig kínozták, váltott csoportok faggatták Imperialista vagy „revizionista“ kapcsolataikról, miközben gyakran péppé verték az idős embereket. Vallatás közben szerették a hajukat ráncigálni. Jen Ven- -csing író ezt látva — és saját „ki- Cibálására“ felkészülve — kopaszra borotváltattá a fejét. Rosszul járt: haja helyett a fülét húzták, ami sokkal fájdalmasabb volt... 1966 tavaszától októberéig egyedül Pekingben 86 000, Sanghajban 400 000 „ördögöt“ cibáltak ki, hurcoltak el lakásából. Egyikük vallomása szerint „hat hétig a lakásomban tanyáztak a vörösgárdisták, egymást váltva, éjt nappallá téve faggattak, úgyhogy alig heti 2— 3 órát alhattam ... Könyveimet, leveleimet vizsgálgatták, és azt a vallomást akarták kiverni belőlem, hogy külföldi barátaimmal kémkapcsolatban állok... Végül elhurcoltak, és évekig latrinát kellett takarítanom...“ A hagyományos pekingi opera színpompás kosztümjeiből, díszleteiből, kellékeiből rakott barbár tábortűz rőt fényénél kínozták, vallatták, alázták meg a „feudális“ opera énekeseit, táncosait. Bohócsipkát húztak orvosprofesszorok fejére; de a doktor — ha túlélte a megaláztatást — azon nyomban visszaszaladt a kórházba operálni... Szégyennek számított az értelmiség köreiben, ha a vörösgárdisták valakit nem bántottak. A „hosszú menetelés“ hőseit Csiang Csing külön szenvedéllyel gyűlölte és üldözte. Ennek nagyon is konkrét oka volt: Mao felesége ifjú korában közönséges prostituált volt Sanghajban, Lan Ping néven kétes színdarabok és filmek szereplője, akit szüle! eladtak, egészen fiatalon egy gazdag ember ágyasává tettek. A szép ifjú színésznő megjelent Jenauban, a kínai kommunisták akkori területén, megismerkedett Mao Ce-tunggal, azon nyomban beköltözött Maq sziklába vájt barlangjába, és hamarosan teherbe is esett Maoíól. Jenán puritán légkörében, a „szűz katonák“ között óriási felháborodást keltett, hogy a még fiatal Mao Ce-tung e miatt az „olhordo't papucs“ (azaz prostituált) miatt hamarosan elvált köztiszteletben álló feleségétől, Ho Cu-cseníöl. Érthető, miért ellenezték a harcostársak a válást: Ho Cu-csen éveken át megosztotta a küzdelem minden nehézségét férjével, három gyermekét veszítette el a Hosszú Menetelés alatt.,. A párt akkori vezetői csak azzal a teltétellel e,gyeztek bele Mao válásába és újabb házasságába, hogy Mao megígérte: Csiang Csing sohasem vállalhat politikai szerepet. Később, 1966-ban, állítólag Lin Piao mesterkedései révén — amikor Csiang Csing a Népi Felszabadító Hadsereg kulturális főnökévé lépett elő — ezt a • kikötést sutba dobták. Csiang Csing — az egykori Lan Ping (,,Kék Alma“) — nyilvánvalóan üldözési mániában szenvedett, bosszúvágya féktelen és csillapíthatatlan volt. Ezért igyekezett elsősorban a Hosszú Menetelés részvevőivel mint kellemetlen tanúkkal elbánni. A Hosszú Menetelés hősei közül különösen kegyetlen módon bántak el Lo Zsuj-csíng vezérkari főnökkel, a vörösgárdisták kidobták őt az ablakon. Egyik Iába eltört, de orvost nem engedtek hozzá. Amikor 1967 januárjában ismét „kicibálták“, egy nagy kosárban cipelték a gúnyolódó tömeg elé. Törött lábát húzva; a fö'l- dön kellett kúsznia, harsány röhögés kíséretében ... Lo Zsuj-csing legalább túlélte kálváriáját. Szerencsétlenebbül járt a másik népszerű forradalmi hős, Ho Lung marsall, aki egykor Robin Hood- -szerű bandavezérből lett a Népi Felszabadító Hadsereg Ismert és közkedvelt hadvezére. Ho Lung annak idején Jenanban „másodrendű színésznőnek“ merte nevezni Csiang Cslnget. Meglakolt érte. Utolérte Lan Ping bosszúja: súlyos cukorbeteg létére nem kapott orvosi ellátást, hosszú ideig éheztették, naponta 3 fennek (kb. 30 fillér!) megfelelő értékű ellátásban részesült, megfosztották az inzulintól. Gyakran verték, eleinte pokrócban, hogy testén ne maradjanak nyomok (?), aztán pokróc- nélkül is, agyba-főbe. Az idős harcos haláláig hitt Mao elnök igazságérzetében, és panaszos leveleket írt a „nagy kormányosnak“. Mao azonban vagy nem kapta meg a leveleket, vagy nem figyelt oda. Ho Lung hetvenhat éves korában kiszenvedett, megváltásként érte a halál... (Folytatása a következő számban) __ Ritka látvány: két gyerek a kétüléses bambuszbabakocsiban ...A Mennyei Béke Kapuján ott díszük Mao utolsó köztéri portréja. Hanoiban tanácskozott a vietnami nemzetgyűlés üiés szaka. A képviselők az el múlt év gazdasági eredmé nyeit értékelték és megvi tatták a népgazdaság következő feladatait. A tanácskozáson jelen volt Le D-.ian, a vietnami KP KB főtitkára. Az 1983-as népgazdasági és szociális fejlesztési állami terv teljesítésének eredményeiről, valamint az 1984, évi tervfeladatokról és az 1985-ös fő - célokról szóló beszámolót Vo Van Kiét, a VKP KB tagja, a miniszter- tanács alelnöké, az állami tervbizottság elnöke terjesztette elő. Többek között rámutatott, hogy az idén a mezőgazdaság — Vietnam népgazdaságának fő ágazata — további sikert ért el. Lényegében sikerült biztosítani a lakosság élelmiszerellátását. Néhány ágazatban, mindenekelőtt a ne héziparban hiányosságok tapasztalhatók, amelyek felszámolására a jövő évi terv több intézkedést tartalmaz, A vietnami parlament ülése december 26-án fejeződött be. A Boston Globe című amerikai napilap adatokat' közölt abból a titkos doku- mentumből, amely a Pentagon következő öt évre szóló pénzügyi kiadásainak tér vét tartalmazza. E szerint az amerikai hadügyminisztérium valóban csillagászati összegeket kíván fegy verkezésre fordítani. Már 1985-ben azt szeretné, ha a katonai kiadások elérnék a 322,9 milliárd dollárt. Az összeg évenként növekedne 1989-ben elérné a 464,3 mil- liárdot. A következő öt évben a katonai' célokra fordított kiadások összesen — a terv szerint — elérik a 1,98 billió dóllárt. Amint azonban az idézett lap megállapítja, ez az adat — bár szeptember 15-i — már nem aktuális, mivel az USA fegyverkezési kiadásait a következő öt esztendőre már 2,2— 2,3 billió dollárra becsülik. Befejeződött az Osztrák KP kongresszus előtti párton belüli vitája, amely a nyár vége óta folyt a helyi szervezetekben és a járási konferenciákon az egész országban. A vita célja az volt, hogy javaslatokat készítsen elő a párt politikai, ideológiai és szervezőmunkája színvonalának emelésére. Ezeket a javaslatokat az Osztrák KP XXV. kongresszusának küldöttei vitatják majd meg és hagyják jóvá. A kongresszust jövő év január 13—15-e között tartják meg Bécsben. A január 10-ére kiírt parlamenti választásokra való előkészületekkel foglalkozott koppenhágai ülésén a Dán KP Központi Bizottsága. A tanácskozásokon jóváhagyott dokumentum megállapítja, hogy a dán kommunisták a választási kampányt a rakétatelepítés ellen küzdő haladó erők egységének jelszavával folytatják. Követelik továbbá az észak-európai atommentes övezet létrehozását és Dánia távozását a Közös Piacból. A KP harcolni fog a munkanélküliség csökkentéséért és a szociális kiadások növeléséért.
