Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-27 / 52. szám

M § A szerző A mit Euröpában latin szóval ca- niculának (kutyahöségnek) ne­vezünk ,azt itt Pekingben tig- rishöségnek hívják. Csak sokkal nehezebb kibírni. A párás 39—40 fokos hőségben még lé­legzetet venni is nehéz. De ha már augusztusban, nyaralni jöttem Kíná­ba egyik kedves régi barátom meg­hívására — aki váratlanul a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövetsé­gére került —..természetesen nem ül­hetek otthon a- légkondicionált szo­bában. Makacsul, elfojthatatlan kíváncsi­sággal sétálok Éz olvadó pekingi asz­falton. A hatalmas Tienanmen téren járok, a Mennyei Béke Kapuján ott díszük Mao Ce-tung utolsó, még nyil­vánosság előtt látható köztéri portré­ja, és dél felé nézve, ahol korábban elegánsan és stílusosan zárta le az óriási teret a kínai építészet egyik remeke, a Csianmen-kapu, most idét­len, európai stílusban épült nagy pa­lota takarja el a Csianment: a Mao- -mauzóleum kolosszusa. A Mao-zóleum (elnézést az idétlen szóviccért) ezen a nyáron zárva van, s azt mondják, talán sohase fogják már kinyitni... Előtte emelkedik immár 25 éve a 38 méter magas gránitobeliszk; a né­pi hősök emlékműve, déli oldalán Csou En-laj kézírásával szépen kalli- grafált szöveggel. Egy fiatal kínai lép hozzám; haj­landó vagyok-e angolul társalogni ve­le? Hát persze, barátom! Örömében gyorsan elmondja, ml is történt itt az obeliszk körül 1976 áprilisának el­ső napjaiban, amikor a „négyek^« bandája“ megkapta talán utolsó, ha­lálos csapását a kínai néptől. A „kulturális forradalom“ tizedik övében, a vandalizmus, a terror és a barbárság rettenetes ével után 1976 januárjában halt meg Csou En-laj mi­niszterelnök, aki mindvégig „hősie­sen“ tartotta a frontot, mentette, ami menthető, ellenállt Csíang Csing csá- szárnöi törekvéseinek. Halála után egész Kína rettegésben élt; mi lesz, ha a már-már haldokló Mao után a „négyek“, a hszü-zsen-bang tagjai végképp átveszik a hatalmat, hiszen Csou távozásával talán az utolsó aka­dály is elhárult már örült nagyzási hóbortjuk és uralkodó terveik elől. Csiang Csing asszony azt hitte, ter­veinek nem lehet többé akadálya. Fehér lovon vágtatott a mindenki elöl elzárt parkban, drága pénzen Amerikából importált pornófilmeket nézegetett híveivel együtt, ellensé­geit a „vízilónak“ nevezett hatalmas termetű egészségügyi miniszterasz­Sugár András: TIGRISHŐSÉG PERINGBEN szony, Liu Hszlang-ping „gondjaira“ bízta, hogy a kórházban rossz gyógy­szerekkel segítse át őket a másvilág­ra. Őrültségében odáig ment, hogy újszerű női ruhát tervezett, és tör­vénnyel akarta elrendeltetni, hogy Kína minden asszonya ezt a ruhát hordja, mégpedig különböző színben a különböző kategóriák számára: más színt hordjon a munkásnő, mint a parasztasszony, a magas rangú káder, mint a közepes, és Ismét mást a ka­tonanő ... És Kínában, ahol Ce-hszi anyacsá­szárné óta mindenki egy asszony uralmától ’retteg,'‘most ez a nő ke­rült a hatalom- közvetlen közelébe. Április elején ünnepük a halottak napját, más néven A Fény Ünnepét (Csingming). Napokkal előbb készü­lődni kezdett az egyszerű pekingi nép Csou En-laj emlékének megünneplésé­re, mert ebben látta a „négyek“ el­leni tiltakozás legmegfelelőbb mód­ját. Négy napon át hordták ide, az obeliszkhez a koszorúkat, a „szere­tett miniszterelnök“ arcképével, sok ezer verses és prózai felirattal, ame­lyek között ott volt a „nem kell ne­künk császárné“ gyakran ismétlődő jelszava is. Am.íkor a koszorúk elbo­rították az obeliszk lépcsőit, munká­sok állványzatot ácsoltak, és minden­felé pompázott a virágerdő. A töme­ges letartóztatások április 5-én kez­dődtek, amikor a „négyek“ észbe kap­tak. Mao Ce-tung 1976 őszén halt meg. Szenilis, gyönge, második gyermek­korát élő „nagy kormányosát“ alig- gyászolta a kínai nép. Hol volt Mao népszerűsége Csou En-laj hatalmas tekintélyétől?! És a négyek bandája meg sem várva ^ hivatalos gyász le­teltét, katonai puccsot készített elő október 13-ra, Mao egyik rokona a szomszédos Mandzsúriából „heíyör- ségcserére“ menetkészségbe h'élyezle a hadsereget, hogy Peking felé indul­jon. És ebben a helyzetben „lépett“ Je Csien-jing, a 79 éves marsall, aki­nek vejét, Liu Su-kunt ,a nagy kínai zongoraművészt kifejezetten azért tartották börtönben a„négyek“, hogy elöbb-utóbb az idős katona ellen is koncepciós pert indítsanak. Je marsall megparancsolta a 8341-es hadosztály­nak —, a vezetők lakhelye, a Csung- nanjáj negyed őrzőinek —, hogy tar­tóztassák le a „négyeket“. Csiang Csing rikoltozott: „Nem vihetitek el Mao elnök özvegyét “ Elvitték. És innen számíthatjuk a kínai né­pet sújtó lidércnyomás felszámolását, az egyre szebb eredményeket hozó újabb korszakot, amelyet nevezhe­tünk „pragmatikusnak“, „dogmátlan- nak“ vagy akár „nyitásnak“ is. De. ne az elnevezésen vitatkozzunk. Any- nyi kétségtelén, hogy bármilyen újabb problémákat hoz is felszínre az I. rész új korszak, a felszabadulás és a nyi­tás jelenségei félreérthetetlenek ezen az 1983-as pekingi nyáron. Ezt elsősorban azon lehet lemér­ni, hogy mindenfelé a „nagy prole­tár kulturális forradalom“ borzalmai­ról beszélnek az emberek. Szinte hi­hetetlen, miféle rettenetes kegyetlen­ségről és eltévelyedésekről hallani lépten-nyomon. A BÜDÖS KILENCEDIK Az értelmiség, az írástudó réteg, a külfölddel viszonylag ismerős intelli­gencia volt a legfőbb célpont. Csiang Csing az értelmiségieket nevezte el a „büdös kilencedik“ ellenség kategó­riának a többi nyolc mellett (földes­urak, zsírosparasztok, reakciósok, hu­ligánok, tőkés úton haladók, régi nemzeti burzsoázia, párton belüli bur­zsoázia, kémek és külfö'ldi ügynö­kök. A „büdös kilencedik“ kategó­riához tartozó embereket a „töme­gek“, vagyis az őrült jelszavakkal fel­tüzelt „vörösgárdista“ sihederek min­denfelé „kicibálták“, azaz a nyilvá­nosság előtt meghurcolták és sok esetben meg is ölték. A köztiszteletben álló írókat, mű­vészeket, politikusokat, a „nagy me­netelés“ veterán részvevőit általában „lökhajtásos repülő-pózban“ állítot­ták a „tömegek bírósága“ elé. Kar­jukat hátrafelé tartva, lehajtott fej­jel kellett tűrniük a megaláztatást. A „szörnyetegeket, démonokat, bika­fejű ördögöket, kígyólelkeket“ általá­ban napokig kínozták, váltott cso­portok faggatták Imperialista vagy „revizionista“ kapcsolataikról, miköz­ben gyakran péppé verték az idős embereket. Vallatás közben szeret­ték a hajukat ráncigálni. Jen Ven- -csing író ezt látva — és saját „ki- Cibálására“ felkészülve — kopaszra borotváltattá a fejét. Rosszul járt: haja helyett a fülét húzták, ami sok­kal fájdalmasabb volt... 1966 tava­szától októberéig egyedül Pekingben 86 000, Sanghajban 400 000 „ördögöt“ cibáltak ki, hurcoltak el lakásából. Egyikük vallomása szerint „hat hétig a lakásomban tanyáztak a vörösgár­disták, egymást váltva, éjt nappallá téve faggattak, úgyhogy alig heti 2— 3 órát alhattam ... Könyveimet, leve­leimet vizsgálgatták, és azt a vallo­mást akarták kiverni belőlem, hogy külföldi barátaimmal kémkapcsolat­ban állok... Végül elhurcoltak, és évekig latrinát kellett takarítanom...“ A hagyományos pekingi opera szín­pompás kosztümjeiből, díszleteiből, kellékeiből rakott barbár tábortűz rőt fényénél kínozták, vallatták, aláz­ták meg a „feudális“ opera éneke­seit, táncosait. Bohócsipkát húztak orvosprofesszorok fejére; de a dok­tor — ha túlélte a megaláztatást — azon nyomban visszaszaladt a kór­házba operálni... Szégyennek számí­tott az értelmiség köreiben, ha a vö­rösgárdisták valakit nem bántottak. A „hosszú menetelés“ hőseit Csiang Csing külön szenvedéllyel gyűlölte és üldözte. Ennek nagyon is konkrét oka volt: Mao felesége ifjú korában közönséges prostituált volt Sanghaj­ban, Lan Ping néven kétes színda­rabok és filmek szereplője, akit szü­le! eladtak, egészen fiatalon egy gaz­dag ember ágyasává tettek. A szép ifjú színésznő megjelent Jenauban, a kínai kommunisták akkori területén, megismerkedett Mao Ce-tunggal, azon nyomban beköltözött Maq sziklába vájt barlangjába, és hamarosan te­herbe is esett Maoíól. Jenán puritán légkörében, a „szűz katonák“ között óriási felháborodást keltett, hogy a még fiatal Mao Ce-tung e miatt az „olhordo't papucs“ (azaz prostituált) miatt hamarosan elvált köztisztelet­ben álló feleségétől, Ho Cu-cseníöl. Érthető, miért ellenezték a harcostár­sak a válást: Ho Cu-csen éveken át megosztotta a küzdelem minden ne­hézségét férjével, három gyermekét veszítette el a Hosszú Menetelés alatt.,. A párt akkori vezetői csak azzal a teltétellel e,gyeztek bele Mao válásába és újabb házasságába, hogy Mao megígérte: Csiang Csing soha­sem vállalhat politikai szerepet. Később, 1966-ban, állítólag Lin Piao mesterkedései révén — amikor Csiang Csing a Népi Felszabadító Hadsereg kulturális főnökévé lépett elő — ezt a • kikötést sutba dobták. Csiang Csing — az egykori Lan Ping (,,Kék Alma“) — nyilvánvalóan üldözési má­niában szenvedett, bosszúvágya fék­telen és csillapíthatatlan volt. Ezért igyekezett elsősorban a Hosszú Me­netelés részvevőivel mint kellemetlen tanúkkal elbánni. A Hosszú Menetelés hősei közül különösen kegyetlen módon bántak el Lo Zsuj-csíng vezérkari főnökkel, a vörösgárdisták kidobták őt az ab­lakon. Egyik Iába eltört, de orvost nem engedtek hozzá. Amikor 1967 ja­nuárjában ismét „kicibálták“, egy nagy kosárban cipelték a gúnyolódó tömeg elé. Törött lábát húzva; a fö'l- dön kellett kúsznia, harsány röhögés kíséretében ... Lo Zsuj-csing legalább túlélte kál­váriáját. Szerencsétlenebbül járt a másik népszerű forradalmi hős, Ho Lung marsall, aki egykor Robin Hood- -szerű bandavezérből lett a Népi Fel­szabadító Hadsereg Ismert és közked­velt hadvezére. Ho Lung annak ide­jén Jenanban „másodrendű színésznő­nek“ merte nevezni Csiang Cslnget. Meglakolt érte. Utolérte Lan Ping bosszúja: súlyos cukorbeteg létére nem kapott orvosi ellátást, hosszú ideig éheztették, naponta 3 fennek (kb. 30 fillér!) megfelelő értékű el­látásban részesült, megfosztották az inzulintól. Gyakran verték, eleinte pokrócban, hogy testén ne maradja­nak nyomok (?), aztán pokróc- nélkül is, agyba-főbe. Az idős harcos halá­láig hitt Mao elnök igazságérzetében, és panaszos leveleket írt a „nagy kormányosnak“. Mao azonban vagy nem kapta meg a leveleket, vagy nem figyelt oda. Ho Lung hetvenhat éves korában kiszenvedett, megváltásként érte a halál... (Folytatása a következő számban) __ Ritka látvány: két gyerek a kétüléses bambuszbabakocsiban ...A Mennyei Béke Kapuján ott díszük Mao utolsó köztéri portréja. Hanoiban tanácskozott a vietnami nemzetgyűlés üiés szaka. A képviselők az el múlt év gazdasági eredmé nyeit értékelték és megvi tatták a népgazdaság követ­kező feladatait. A tanácsko­záson jelen volt Le D-.ian, a vietnami KP KB főtitkára. Az 1983-as népgazdasági és szociális fejlesztési álla­mi terv teljesítésének ered­ményeiről, valamint az 1984, évi tervfeladatokról és az 1985-ös fő - célokról szóló beszámolót Vo Van Kiét, a VKP KB tagja, a miniszter- tanács alelnöké, az állami tervbizottság elnöke terjesz­tette elő. Többek között rá­mutatott, hogy az idén a mezőgazdaság — Vietnam népgazdaságának fő ágaza­ta — további sikert ért el. Lényegében sikerült bizto­sítani a lakosság élelmi­szerellátását. Néhány ága­zatban, mindenekelőtt a ne héziparban hiányosságok tapasztalhatók, amelyek fel­számolására a jövő évi terv több intézkedést tartalmaz, A vietnami parlament ülése december 26-án fejeződött be. A Boston Globe című ame­rikai napilap adatokat' kö­zölt abból a titkos doku- mentumből, amely a Penta­gon következő öt évre szó­ló pénzügyi kiadásainak tér vét tartalmazza. E szerint az amerikai hadügyminisz­térium valóban csillagásza­ti összegeket kíván fegy verkezésre fordítani. Már 1985-ben azt szeretné, ha a katonai kiadások elérnék a 322,9 milliárd dollárt. Az összeg évenként növekedne 1989-ben elérné a 464,3 mil- liárdot. A következő öt évben a katonai' célokra fordított kiadások összesen — a terv szerint — elérik a 1,98 bil­lió dóllárt. Amint azonban az idézett lap megállapítja, ez az adat — bár szeptem­ber 15-i — már nem aktuá­lis, mivel az USA fegyver­kezési kiadásait a követke­ző öt esztendőre már 2,2— 2,3 billió dollárra becsülik. Befejeződött az Osztrák KP kongresszus előtti pár­ton belüli vitája, amely a nyár vége óta folyt a helyi szervezetekben és a járási konferenciákon az egész or­szágban. A vita célja az volt, hogy javaslatokat ké­szítsen elő a párt politikai, ideológiai és szervezőmun­kája színvonalának emelé­sére. Ezeket a javaslatokat az Osztrák KP XXV. kong­resszusának küldöttei vitat­ják majd meg és hagyják jóvá. A kongresszust jövő év január 13—15-e között tartják meg Bécsben. A január 10-ére kiírt par­lamenti választásokra való előkészületekkel foglalko­zott koppenhágai ülésén a Dán KP Központi Bizottsá­ga. A tanácskozásokon jó­váhagyott dokumentum meg­állapítja, hogy a dán kom­munisták a választási kam­pányt a rakétatelepítés el­len küzdő haladó erők egy­ségének jelszavával folytat­ják. Követelik továbbá az észak-európai atommentes övezet létrehozását és Dá­nia távozását a Közös Piac­ból. A KP harcolni fog a munkanélküliség csökken­téséért és a szociális kiadá­sok növeléséért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom