Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-27 / 52. szám

3 A Tornaijai (Safárikovo) Gim­názium épületén kétnyelvű felirat fogadja a látogatót. Itt két, magyar és szlovák nyel­ven szívják magukba a tudást a tanulók A széles előcsarnokban csend honol, csupán a büfé elá- rusltónője fészkelödik rá-rá pis- lantgatva az órájára, a csengetést várva. A hosszú folyosó mintha fölerősítené lépteim kopogását, felverem a csendet. Abban re­ménykedem, lépteimmel azért nem zavarom az osztályokban folyó munkát. Az Igazgatói irodában Gyömbér Béla, aki már 1967-től Igazgatja az iskolát, érkezésemkor a napi postát nézegeti, osztályozza. — Több tűljelentkézési hullám és több hullámvölgy volt már az iskola múltjában és jelenében, de mint látja, álljuk a sarat — mond­ja a népszerű igazgató. — Engem a jelenlegi állapotok érdekelnének és az, miként kere­sik a megoldást a pedagógusok, hiszen nem titok, a gimnáziumok fölött a közvélemény már a vész­harangot kongatja. — Igen, megcsappant a bizalom Irántunk, ez tény. Ennek én há­"ELSÍÍSfl ző iskolaévtől bevezetjük még a gépészet alapjai tantárgyat. Tud­juk, a színvonalas szakmai kép­zéshez elengedhetetlen, hogy a korszei’h igényeknek megfeleljen a szakmai alapműveltség tartalma és tantárgyi rendszere. A'tartalmi fejlesztés elsősorban függ a peda­gógusok munkájának színvonalá­tól, megújulásától. Fontos a peda­gógiai önállóság és döntés, a pe­dagógiai innovációk felkarolása, valamint a kezdeményezés. Meg kell említsem, hogy ettől az isko­laévtől új szervezeti felépítésben folyik nálunk az oktatás. Egyesül­tünk a helyi mezőgazdasági szak- középiskolával, így a mezőgazda­ság alapjait sokkal magasabb szin­ten, képzett pedagógusok oktat­ják,- náluk viszont a humán tan­tárgyak oktatása és a testnevelés lett színvonalasabb. Szerintem a gimnáziumok reneszánszának kor­szaka kezdődött el a fakultatív tantárgyak bevezetésével. Az igazgató szavait a csengetés szakítja félbe. Az üres folyosók pillanatok alatt megtelnek diákok­kal, élénk csevegéstől lesznek hangosak. A tanári felé Indulok, hogy megkérjem valamelyik peda­Szlvák Árpád pályaválasztási tanácsadó rom fő okát látom; a főiskolákra való bejutás problémáit, azt, hogy a szülők és a diákok nincsenek kellőképpen tisztában a társadal­mi elvárásokkal és végül a társa­dalmi megbecsülésgel is baj van, mert tudvalevő, pillanatnyilag előnyben vannak a szakközépis­kolák végzős diákjai. A gazdasági fejlődés új módon veti fel a mun­kamegosztásra való felkészítést, s ezáltal az iskola kiválasztó; sze­lekciós feladatait. Érezzük, hatá­rozott fordulatot kell vennünk egy rugalmas, adaptív életpályákat le­hetővé tevő alap- és továbbképzés felé. A megváltozott állapotok mel­lett helytállásunk egyik fontos feltétele, hogy az embernek meg­legyen az általános műveltsége, a műszaki kultúrája és a szakmai képzettsége. Mint fakultatív tan­tárgyat, nálunk a mezőgazdaság alapjait tanítjuk, és az elkövetke­gógust, tegyen lehetővé az első­söknél egy kis véleménykutatást, eszmecserét. Cziczer tanár az I. A-ban tart órát, mégpedig mate­matikát. Megegyezünk, hogy az óra közepén átvehetem a szere­pét, s elbeszélgethetek a diákok­kal. A matematika szépen megy nekik, egymás után oldják meg a példákat a táblán. A tapasztalt matematikatanár csak fejbólintás- sal és röpke dicsérettel nyugtázza a végeredményt. A matematika, úgy látom, ezeknek a tanulóknak nem réme. Huszonöt diák látogatja a ma­gyar tanítási nyelvű első osztályt. Többségük a környék alapiskolái­ból jött, a nyolcadik osztály befe­jezése után. Mindjárt az elején el­mondják, nagyon jól érzik itt ma­gukat. Az iskola szép, tágas, ba­rátságos, nagyon kellemes a kör­Gyömbér Béla Igazgató nyezet. A buszok, vonatok indulá­sáig szívesen töltik itt a szabad idejüket. Egyesek szakköröket lá­togatnak, sportolnak a tágas tor­nateremben, esetleg SZISZ-mun- kával töltik a délutánt. Amikor a főiskoláról, a továbbtanulásról ér­deklődöm, tizennégy kéz repül a magasba. Íme néhány vélemény: Gergely Tünde: — Én a gömöri (Gemer) alapiskolából jöttem a gimibe. Kedvencem a kémia, s leg­szebb tanteremnek a kémiai szak- tantermet tartom. A kémiát már alapiskolás koromban kieg5zer^- tem. A járási olimpián is részt vet­tem tavaly, s úgy érzem, a jó sze­replést a különóráknak köszönhe­tem. Szeretnék továbbtanulni Bra- tislavában a vegyészeti főiskolán. Már középiskolába is i oda szeret­tem volna menni, de szüleim le­beszéltek. Ogy vélem, jó klíndü- lópont lesz a gimnázium, az itt el­töltött néhány hónap után látom, hogy helyesen döntöttem, amikor ide jelentkeztem. Eke Barna: — Hanváról (Gháná­vá) utazok minden nap a gimi­be. Édesanyám pedagógus, s ne­kem is ez a vágyam. Ha minden jól megy, Nyitrán akarok tovább­tanulni, úgy tudom, ott magyar nyelvű oktatás is folyik. Ha a fel­vételin elpártolna tőlem a szeren- rencse? Újból próbálkozók. Az is­kolával, az osztálytársakkal már megbarátkoztam. Jó a légkör az iskolában, a tanári kar közvetlen, úgyhogy, otthonosan érezzük ma­gunkat. Szögedi Csilla: — Helybeli la­kos vagyok. Azért jelentkeztem gimibe, mert szeretnék továbbta­nulni. Kedvelem a nyelveket, ilyen irányzatú pályát választok majd. A szlovák nyelv úgy érzem, nem­csak nekem, hanem az osztálytár­saimnak sem okoz különösebb problémát. Valamennyien megért­jük egymást, nagyon jó kollektí­va alakult ki ez alatt a rövid idő alatt. Balázs László: — Szintén hely­beli vagyok. A matematika és a fizika a kedvenc tantárgyam. A matematikában vannak ugyan ne­héz elemek, de tanulással, igyeke­zettel ez is elsajátítható. Nagyon érdekel még az iskola csillagásza­ti szakkörében folyó munka. Elha­tározásom, hogy matematikát és fizikát tanulok majd a gimnázium után. Arra még nem gondoltam, mi lesz, ha a felvételi vizsga nem sikerül, de én mindent beleadok. Máté Ferenc: — Kálosáról (Ká- losa) ingázok a suliba. A mező- gazdaság áll hozzám a legközer iebb. Nagyon szerencsésnek tar­tom, hogy a mezőgazdaság alap­jait tanuljuk mint fakultatív tan­tárgyat, hiszen mezőgazdasági vi­dék a miénk. Szerintem a gimi után mindenki érvényesülhet a mezőgazdaságban. Sok új barátot szereztem itt az Iskolában. Osz­tályfőnökünket valamennyien ked­veljük, fiatal, megértő pedagógus. Újból a csengetés vet véget a kötetlen beszélgetésnek. A diákok gyorsan megbarátkoznak velem, szinte osztálytársuknak tekintet­tek. A tanáriban az osztályfőnök, Galo Pál fiatal pedagógus kiegé­szíti a képet: — Lelkes, szorgos osztályközösség van kialakulóban. •— ÄZ a feladatom, küldetésem, hogy minden egyes diákunk meg­találja számítását, el tudjon he­lyezkedni vagy továbbtanuljon. Összekötő kapocsnak érzem ma­gam a szülök, diákok és íaz isko­la között. Akkor vagyok elégedett, ha sikerül a szülők és az iskola érdekelt a diákok és a társada­lom érdekeivel is összehangolni. Minden csütörtökön van ún. foga­dónapom, amikor Itt, a liémiai te­remben fogadom a szülőket, diá­kokat, érdeklődőket tanácsadás, eszmecsere céljából. Tavaly har­mincnégy végzős diákunk • volt,; Közülük először huszonnégyen döntöttek a főiskolai tanulmányok mellett. Ketten nem mentek el á felvételikre, hanem munkába áll­tak. Idén azonban ezeknek is eltö­kélt szándékuk, hogy újból, most már komolyan megpályázzák á főiskolát. A tavaly érettségizet­tek közül tizenketten vannak Szlovákia különböző főiskoláin. Ebben az évben harmincegy vég­zős diákunk lesz és huszonötén készülnek főiskolára vagy egye­temre. — Tegyük fel, hogy elsős gim­nazista vagyok, az egyik közeli Galo Pál osztályfőnök Három hónap után még nem mér­hető le teljesen, kiben mi lakozik, hogyan viszonyulnak egymáshoz az iskolán kívüli foglalkozásokkor vagy a különböző akciókon. A szü­lői értekezletan szembetűnő volt a szülök érdeklődése. Megmutat­kozott, mennyire szívükön viselik gyermekük sorsát. Eloszlattuk ké­telyeiket, és sikerült közös neve­zőre jutni olyan vitás kérdések­ben, mint a továbbtanulás, elhe­lyezkedés, érvényesülés. Megkér­deztük a diákokat, ki mit tervez az Iskola elvégzése után, és Szi- vák kollégával, a pályaválasztási tanácsadóval már most foglalko­zunk minden egyes tanítványunk személyi tervével. A kémiai szaktanteremben be­szélgetünk Szivák Árpád pályavá­lasztási tanácsadóval munkájáról, és arról, hogyan érvényesült a ta­valy érettségizett osztály. faluból. Szeretem a földrajzot és a történelmet, de szüleim orvos­nak szánnak. Igaz, még majd négy év áll előttem, mégis adjon tanácsot, mitévő legyek, mivel foglalkozzam leginkább? — Tanuljon és összpontosítson kedvenc tantárgyaira. Alapos tu­dást kell szereznie, tehát jobb le­gyen,' mint az osztályátlag. Termé­szetesen a többi tantátgyakat sem szabad elhanyagolnia. Ha eredmé­nyesen tanul, az említett tantár­gyakban pedig magasabb szintű tudásra tesz szert, én azt javas­lom, a pedagóguspálya mellett döntsön. A szülőket majd egy ki­csit meggyőzöm, „áttájolom“ egy beszélgetés alkalmával. Egyelőre, mivel még csak elsős, legfonto­sabb a tanulás, a szorgalom, az igyekezet, aztán majd egy két év múlva eldől, hogyan tovább. POLGÁRI LÁSZLÓ : l Balázs László Máté Ferenc Eke Barna Szögedi Csilla

Next

/
Oldalképek
Tartalom