Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-12 / 28. szám

A KUTYA JEGYÉBEN Az országos versenyeken hagyomá­nyosan kitűnő eredményeket nyújta­nak az alakulatok fúvós-zenekarai. Idén sem volt ez másként. Szoros ver­senyben a Hruáovany-1 alakulat együt­tese lett a kategóriagyűztes. Az amatőr együttesek versenyein ritkán akad olyan együttes, amelytől 8 szak- és a közvélemény is egyér­telműen elvárja a kimagasló szerep­lést és már eleve az első helyre tip­peli. Ez esetben volt ilyen. Az úgy­nevezett papírforma szerint nem volt konkurrense a hazaiak népi zeneka­rának. Általában nyomasztó hatással szokott lenni az ilyenfajta kiemelés az érintettekre, ami gyakran meg is bosszulja magát. Szerencsére a Ounaj zenészei nem sokat törődtek a papir- formával, egyszerűen „csak“ zenél tek és nyertek. De a hazaiak más kategóriákban is bizonyították, hogy együttesük az él­vonalhoz tartozik. A népitánc kategó­riájában és a szólóénekesek csoport­jában is megszerezték az első helyet. A fesztivál vezérkara nagy súlyt helyezett arra, hogy az országos se­regszemle ne csupán a katonaság Ugye legyen. A versenyek általában délelőtt zajlottak, este pedig a leg­jobb együttesek vendégszerepléseken bizonyították: fiatal határőreinknek a nehéz katonai szolgálat mellett is marad ideje és energiája a kultúrte- vékenységre, a hagyományok ápolásá­ra. KAMOCSAI IMRE Felvételeink a fesztivál qála-műsorán készültek legnehezebb katonái szolgálatnak a határőreink szolgálatát tartják. Két­ségtelen, hogy ez így is van. Ennek sllenére módot találnak a knltnrális életre, a szórakozásra, sőt még má­sok szórakoztatására is. Ékes bizonyí­téka volt ennek a Komáromban (Ko- márno) megtartott, batárőralakulatok művészeti tevékenységének 1983. évi országos fesztiválja, amelyen majd- nein ötszáz fiatal lépett pódiumra az egyes művészeti kategóriák díjaiért, illeitve a helyezésekért. Fiatal amatőrök seregszemléje volt ez a fesztivál. Ennek ellénére bátran leszögezhetem, a színvonalon ez alig volt érezhető, s ez minden bizony­nyal annak köszönhető, hogy az or­szágos versenyt alapos válogatás és szigorú elődöntők előzték meg. Komá­romban ' már csak azok léphettek a zsűri, illetve a közönség elé. akik várhatóan bele is szólhattak az egyes kategóriák helyezéseibe. A házigazdák, a komáromi alakulat Dunaj agyüttesén kívül, több jónevű együttes produkciójának tapsolhatott a közönség. A chéfai Február 25. ha­tárőralakulat Spectrum együttese fe­lejthetetlen szerepléssel bűvölte el a zsűrit és a nézőket egyaránt. Ez az együttes a fesztivál három napja alatt annyi meghívást kapott a járás műve­lődési otthonaitól,:hogy aligha tudja valamennyit teljesíteni. Kitűnő telje­sítményt nyújtottak a domaílicei, a suáicei és a znojmói alakulatok mű­vészegyüttesei is. A vendégszereplők között kimagasló teljesítményükkel a Közbiztonsági Szervek Főiskolája Al- tamhatárvédelmi' Karának hallgatói járultak hozzá a legnagyobb mérték­ben a harmadik országos fesztivál színvonalának növeléséhez. A szakemberek egyöntetű vélemé­nye szerint az idei országos verse­nyen ugrásszerű szinvonalemelkedés jellemezte az irodalmi kategóriákat. Főleg az irodalmi színpadok, a vers- és a prózamondók szereztek kellemes meglepetést és — sok gondot a zsű­rinek az egyes helyezések eldöntésé­ben. A Régi Múzeum bejáratának egy rész­lete is rendelkezik a múzeum, többek kő- zött Botticelli, outer, Granäch. Bem- brandt, Picasso, Munch litográfiáival, rézkarcaival, tollrajzaival, fametsze­teivel. Napjainkban itt kapnak helyet a fiatal képzőművészek sokszor meg­döbbentően merész alkotásai, amelye­ket akár fanyalogva, mosolyogva vagy elismerően nézeget a közönség, mégis tömegeket vonz. A Régi Múzeum mögött állt egykor az Oj Múzeum. A második világhábo­rúban azonban ez az épület annyira mégrongálódott, hogy mind a mai na­pig nem sikerült úfjáépíteni. Megma­radt azonban a Nemzeti Múzeum na­gyon szép épülete. Az 1876-ban épült múzeumot a császár sajátkezű vázlata alapján egy korinthoszi temp­lom mintájára Fiedrlch August Stüler tervezte. Falain belül a német kép­zőművészet legnagyszerűbb alkotásai, vannak. Itt láthatók mindazok szob­rai — Reinhold Begas, Georg Kolbe, Max Klinger — akiknek művet az NDK fővárosának tereit, parkjait is díszí­tik. Mindezeken kívül sok remek al­kotás képviseli az európai képzőmű­vészet valamennyi irányzatát. Érdek­lődést kelt a John Heartfteld-Kabinett állandó kiállítása is. amely fotomon- tázsok, plakátok, könyvborítók, tipo­gráfiai-nyomdatechnikai munkákat mutat be. A fotomontázs világhírű Az őt múzeiun szigete iiií Kellemes és izgalmas egy pohár üdítő mellett, fent a berlini tévéto­rony kávéházának 207 méteres magas­ságából ismerkedni az NDK fővárosá­nak panorámájával. Innen a magas­ból teljességében látható a Spree két ágával határolt körte alakú sziget is, ahol Berlin legnagyobb múzeumai épültek. Bármennyire is izgalmas a fenti látvány, teljesebb képet kapunk, ha végigjárjuk az épületek mindegyi­két. S míg a Kari Liebknecht-hídon átsétálva eljutunk a szigetcsúcsig, fel­idézhetjük a múzeumok ilyen párat­lan együttesének kidlakulását. A porosz királyok és a branden­burgi választófejedelmek évszázado­kon keresztül nem. nagyon törődtek, a műkincsek gyűjtésével. Nagyobb gyűjteménnyel csak a potsdami kas­tély és a királyi palota dicsekedhe­tett, s a műkincsek egyetlen eset­ben sem kerültek közszemlére. A XIX. század elején azonban, amikor megnyitották a párizsi touvre-t. III. Frigyes Vilmos elrendelte, hogy a ki­rályi testőrség istállóit építsék át ki- állítótermekké, s a már meglévő kép­zőművészeti alkotásokat ott állítsák ki. Ezután javasolta Kari Friedrich Schinkel egy új múzeum építését a város szívében, a Spree szigetén. Né­hány év alatt fel is épült Berlin el­ső múzeuma, amelyet Régi Múzeum — Altes Museum névvel illettek, sa- mely egyben a német klasszicista épí­tészet remeke is lett. Pompás látvány a tizennyolc gyönyörű jón oszlopa, széles lépcsőfeljárata, mindkét olda­lán egy-egy csodálatos szoborcsoport­tal, amelyek Albert Wolf, illetve Au­gust Kiss alkotásai. Ebben az épület­ben jelenleg az 1800-as évek és szá­zadunk német képzőművészeinek fes­tészeti, szobrászati, grafikai munkái láthatók. Szép számban képviseltek a század eleji Berlini Szecesszió és a Híd nevet viselő modern művészcsor portokat reprezentáló munkák is. Mindezek mellett több tízezer dara­bot számláló grafikai gyűjteménnyel mesterének ezzel az állandó kiállí­tással állított emléket a város, ame­lyet oly nagyon szeretett. A múzeum-együttes leghíresebb épü­lete kétségkívül a Pergamon Múzeum, ahová még az is betér, akit egyéb­ként nem túlságosan érdekel a művé­szet. Aki pedig egyszer belátogatott ide, mindig visszavágyik, újra látni, amit már egyszer megcsodált. A leg­több látogató az elő-ázslal kultúrák emlékeinél, építészeti alkotásainál, ré­gészeti leleteinél időzik. Itt láthat­juk az Istár-kaput, a hozzá vezető fo­lyosót, a búcsújárók útját, a bástya­tornyot. Felejthetetlen látvány a ll. Nebukadnezár babiloni király palotá­jából való. irónterem főhomlokzata, a 60 soros róvásírásos emléktábla, ame­lyen a király elmondja az építkezés történetét. E múzeum nevét a Perga- mon-oltárról kapta, amelyet Carl Hu­mana az 1878—1886-os években ve­zetett ásatásairól hozott Berlinbe. A Bode Múzeum nevét alapítójától és a benne elhelyezett gyűjtemény lelkes gyarapítójától Wilhelm von Bó­détól kapta. Ebben az épületben az egyiptomi, az ókeresztény, a bizán­ci szoborgyűjteményt valamint az 'éremkablnettet és a képtárat helyez­ték el. Mint minden múzeumnak, en­nek is megvannak a maga legértéke­sebb darabjai, így az egyiptomi Nor­mer király 52 cm magas alabástrom pávián szobrocskája, Nofretete ho­mokkőből készült szobra, az űvegko- porsókban kiállított núbial múmiák, na és persze az éremgyűjtemény. Még elképzelni is nehéz, de való igaz; 500 000 darab kisebb-nagyobb érmét tartalmaz. A Monbijou-hídnál ér véget a ber­lini múzeumok együttese. Akinek ide­je engedi, bizonyára belátogat mind­egyik épületbe. Csodálatos élményt jelent a művészetek e széles tárhá­zának megtekintése. Benyák Mária Könyvújdonságok Csodálatos csillagok, botorkáló fiatal szikrák, más fényű, más lángú, más színű tüzek, csillogjatok, égjetek, szánjatok erre, szánjatok arra, szánjatok szerte .... — a „más fényű, más lángú, más szí­nű tüzek“, akikhez Györy Dezsőnek ezek az 1927-ben írt verssorai íród­tak: az akkori fiatalok, lelkesen fo­gadták a költő buzdításét, hogy vál­janak a káros örökséggel szakító „új­arcú magyarpk“-ká. A századfordulón Rimaszombatban (Rjmávská Sobota) született és 1974 ben Budapesten el­hunyt Györy a háború utánig Cseh­szlovákiában éit egész költői pályafu­tása itt ment végbe, nagy hatást gya­korolva az akkori új magyar nemze­dék öntudatosodására. Györy Dezső költői örökségéből most kiAlto szó címen válogatás jelent meg a Ma­dách Könyvkiadó Csehszlovákiai Ma­gyar Írók sorozatában. A kötetben az első vers 1920-ból, az utolsók 1948- ból, s egyetlen egy, a záradékként közölt s a 70-éves Fábry Zoltánt kö­szöntő „Európa voltál magyarul“ cí­mű 1967-ből származik. Daniel Defoe klasszikus angol író neve leginkább csak egyetlen, 1719- ben, öregkorában Irt regénye, a ma­gányos szigetre vetett, minden mun­kaeszköz nélkül civilizációt létreho­zó emberről szóló Robinson Crusoe alapján vált világszerte Ismertté, nemzedékek olvasmányává. Az utób­bi években azonban sorozatosan je­lennek meg magyar fordításban De­foe többi művel is. így az idén három DEFOE-REGENY került a könyvpiacra egymás után. Az egyik a Moll Flanders című, az Európa Könyvkiadó Defoe életművét bemutató sorozatában jelent meg, és az a különlegessége, hogy böse nem férfi, mint a többi kalandbs Defoe- -regénynek, hanem egy nó, aki meg­alázó kalandok után jut eli idős ko­rára, a boldogsághoz. A másik két Defoe-mü a Móra kiadó gonpozásában látott napvilágot: ezek a Robinson Crusoe, Immár 17. kiadásiján és a Bob kapitány c. kalandreglény, ame­lyet 3. kiadásban adott ki ja Móra a maga Delfin-sorozatában. INDIAN TŰZ címen jelent meg a Madách Könyvki­adónál Miloslav StingI csen utazó és kutató új indiánkönyve. AZ úgyszól­ván egész Közép- és Dél-Anjerikát be­járt néprajzkutató ezúttal nem egyes indián törzsekről, nem azi indiánok mai életéről ír. hanem összefoglalást ad arról a több évtizedes iizabadság- barcról, amely a Karib-tenger Grena- da-szígetén történt tömeges indián öngyilkosságokkal kezdődőt a 17. században, amikor az Antfllák ezen utolsó indián szigetének lakosai in­kább önként lemondtak az életről, semmint elveszítsék szabadságukat és a francia hódítók foglyaivá vagy job»- igyaivá váljanak. KÉT PART KÖZT FUT A VlZ — MIRAKüLUM — DRÖTVASOT — a múlt század utolsó éveiben Be­regszászon született és 1967-ben Ausztráliában elhunyt Tamás Mihály­nak ez a három műve jelent meg a Madách Kiadó Csehszlovákiai Magyar írók sorozatában. Közülük az első re­gény, a másik kettő elbeszélés. Ta­más Mihály Idehaza útépitőmérnök volt, s hasonló munkakörben élt 1938- tól Budapesten, majd 1948-tól Auszt­ráliában. Itthon kifejtett irodalmi munkásságára jellemző a humanista műveltség, az éles realista látásmód és az a szinte kivételes tárgyilagos­ság, amellyel az államfordulat után a szlovákiai magyar munkások és kö­zéposztály életét, magatartását ábrá­zolja. Gyakorta fordul műveiben az ember erotikái élményvilága felé is. Az életrajzi ihletésű Két part közt fut a víz — ez a máig is egyik legjelen­tősebb kisebbségi magyar történelmi- -társadalmi regény — először 1936­ban jelent meg a budapesti Franklin Kiadónál. Az 1918-at közvetlenül kö­vető, még forrongó idők légkörét je­leníti meg egy szerelem és házasság történetének hátterében. A Nyugat­ban is megjelent és irodalmi dijat nyert Mirákulum című elbeszélés egy falu miliőrajza. A Drötvasút c. elbe­szélés középpontjában pedig szerelmi háromszög áll. GONDOK KÖNYVE a címe Dobos László új, a Madách Könyvkiadónál megjelent könyvének, amely esszék és irodalmi tanulmá­nyok, emlékezések, útirajzok tükrében mutatja be a hazai magyar kulturá­lis élet egy szeletét s benne egy iro­dalomszervezői pálya — 8 szerző sa­ját munkássága — alakulását az el­múlt huszonöt év során, mint a szer­ző mondja, „Igazolásul, mentségül, a magam tetteinek számonkéréséül is“. A könyv anyaga három részre tagoló­dik: az első irodalmi, irodalomszer­vezési kérdésekkel, néhány alkotóval foglalkozik, a másodikat riport, úti- jegyzetek alkotják, a harmadik pe­dig a szerző szaiöföldjéröl. a Bodrog­közről szóló írásokat tartalma-'za. Fu -ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom