Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-11 / 41. szám

7 H irtelen mozdulatomtól megcsikordult a heverő, ezért érthetetlenül körbe- járatom tekintetem az Ismeretlen szállodai szoba félhomályában. Időbe telik, amíg félig nyitott szenem megtalálja az asztalkán a telefonkészüléket. — Hallói — szólok rekedt hangon. — Hallói A kagylóból bizonytalan súgás, távoli hangfoszlányok válnak ki — valami csiko­rog, serceg. Fázósan fölhúzom vállamra le­csúszott hálólngemet, a pillantásom végig siklik a kezem fején. Az óramutató 12.49-et mutat. Ebben a pillanatban egyszeriben elszáll az álmosságom, és a kezdett bosszúságomat valamiféle félelem váltja fel. Vojto hív, biz­tosan 6, villan át az agyamon, hazulról hív nak, valami baj van, megbeiegedett a gye­rek. Marek már tegnap meg volt fázva, biz­tosan valami komoly dolog.— Halló — te­kergetem idegesen' a zsinórt —, hallgatom önt, hallói Amikor már elfogy a türelmem, megszó­lal a kagylóban egy ismeretlen, fátyolos női hang: — Jó estét. Marinai — üdvözöl. — Jó estét. Megtévesztett, hogy nem Vojto hangját hallom, mert majdnem biztosra vertem, hogy 6 hív. Ojabb félelem ébred bennem. Ügy összezavarodom, hogy hirtelenét.er: azi sem tudom, hova tegyem ezt a .hangot. — Jó estét — mondom leplezetlen kíván­csisággal. — Legalább még egyszer, igaz, csak így a dróton keresztül, de mégiscsak találkoz­tunk. Első pillanatban megkönnyebbülést érzek, de rögtön utána, az előző félelem hatására türelmetlenség kerít a hatalmába. gondolkodom, kinek a harigja lelU kellemetlen, 'sejteni sem sejtes^, ki lehet az illető. Valaki, akit wlót Wagyon régen nem láttam. De hogyan fedezett fel épp itt, és miért kell neki az éjszaka kel­lős közepén hívni? — Bevallom, nem tudok rájönni — mo­tyogom a telefonba. — Hát persze hogy nem tudsz rájönni — válaszolja határozottan a hang, és én mit nem adnék most ezért, ha a fekete kagy­ló oválisa mögött legalább egy-két vonását megláthatnám annak az arcnak, — Talán bemutatkozhatna ... — Majd magad is rájössz, gondolkodnod kell csak egy kicsit. Igaz ugyan, hogy már elég sok év eltelt azóta, de az ilyen dol­gokat nem lehet egykönnyen elfelejteni, bármennyire óhajtaná Is az ember. Valami tréfa, ötlött föl bennem ezeknél a szavaknál, valami Idétlen tréfa. Valaki: egyszerűen bolonddá akar tenni. Megtudta' a szállodavéndégek nevét, találomra kivá­lasztott, és most... Nem értem ugyari, hogy miért éppen engemet, de biztosan csak va­lami félreértés az egész. Kinek lenne eb­ben az idegen városban oka arra, hogy éjnek idején nekem telefonáljon? — Hallja — szólok határozottan —, nem gondolja, hogy egy kicsit- furcsa módszerei vannak? Legközelebb valaki máson próbál, ja ki az élceit... Jó éjszakát! Mielőtt azonban letenném a mét megszólal az a bizonyos adásul nem is sietősen, hanem tos lenne abban, hogy meghall] "Öl. tóti is- \laki. Rá- itha biz- tom, és nem szakadom el a kagylótól. — Nem, Marinai — jól hallod. -^^Egyál­talán nem tréfáról van szó. Vélef^^ az lehet. Megengedem, nem kellett voB lálkoznunk, és épp ezen az éjszakáid valójában mégis majdnem minden töryény^ szerű, így ez a találkozás is. E^ alatt arra gondoltam, hogy egym^r majd kénytelen leszel engem véglghe^atni ... — Ha azonnal meg nem rundja, hogy kicsoda, és mit akar tőlem... Az a másik, mintha egy pillanatra meg­ingott volna . . . — Mondd csak, te valóban nem gondol­koztál el az eseten, egyáltalán nem gyö- 'őrt? Soha sem tetted fel magadnak azt a kérdést, hogy milyen ember is vagy tulaj­donképpen, hogy akkor képes voltál arra... — Mit képzel... — de szinte reszket a hangom a felháborodástól. — Milyen fo­gon ... — Ne dühöngj, Marina, hiszen az, amit akkor tettél velem, valóban aljasság volt. Azt gondoltam, hogy ennyi év után már magad is rájössz erre. Kezdem tudatosítani a helyzet abszurdi­tását, de erőmből csak dadogásra telik: — Mit zagyvái itt összevissza?! Én Önt egyál­talán nem értem, úgy látszik, tényleg ösz- szetévesztett valakivel... Abban a pillanatban azonban elhallgat a készülékben a hang, s mert sokáig nem jön válasz, nyugtalanul, egyre nyugtalanabbul ettől a furcsa játéktól, bőszűlten belekiál­tok a hagylóba: — Mi volt az, ami aljasnak mondható? — egészen megfeledkezve arról, hogy egy szálloda szobájában vagyok, még inkább felemelem a hangomat: — Én, én soha semmiféle aljasságot nem követtem élt — Valóban ennyire biztos, vagy a dolgod­ban? Ez talán túlságosan is merész állítás, gondolkozzál csak kissé jobban! — A hang mintha beleveszett volna a messzeségbe, és csak az a „kissé Jobban“ tért vissza hoz zám egyre ádázabbul. Agyam teljes sebességre kapcsol, szemem előtt, mint vetítővásznon, villognak életem eseményeinek a képei, míg végül megálla­podnak egynél, és ekor bizoftytalan szúrást éreztek a szívemben. — Várjon! — mon­dom a kagylóba valamivel halkabban. — Várjon! Az iménti magabiztosságomnak vége, a kép továbbugrik, s egy következő csúszik a helyére, majd még egy, de mind egy tá­voli repüléshez kapcsolódik. — Ügy -gondolja talán ... Ügy gondolod talán, hogy az a bizonyos vakáció, amikor MlloS meg te, amikor 6 meg én... Bele­telt egy kis időbe, amíg megismertelek. De hogyhogy nem ismertem jel rögtön?! — tudatosítom megdöbbenve, és várom, mii mond. A hosszú hallgatás alatt, egyre job­ban megbizonyosodom abban, hogy nem felejtette el, és mind a mai napig nem is bocsátotta meg nekem a történteket. — Tegnap bizonyára elmellőztük egy­mást, és rájöttél, hogy itt vagyok — mon­dom a lehető legnyugodtabb hangon —, de igazán megszólíthattál volna, Darina! Ha láttuk is egymást, bizonyára nem ismerte­lek meg. Megváltoztunk — mondom mele­gen —, hol is vannak már azok az idők, amikor még karcsú lány voltam, és hosszú, gazdag hajfonatot viseltem... Továbbra is hallgat, s egyszerre megsgj­ETELA FARKASOVÁ: Éjszakai sebhelyek nálom, mert ez azt jelenti, hagy 6 még mindig ... összpontosítanom kell. Már nem jít, hogy éjszaka van, hogy fáradt va- ^9yákT*^f^y holnap nehéz„ tárgyalás vár ' ’ám. H^^ár egyszer sor iHjűZí erre a be- ’.élaetésr\ meg kell ^eklrlktumráznom, igyan is jfKSf^^or, hogy^^gértse, Egyáltalán mtmatigy^^bűnös. dig a konyhában húzódtál meg. De mások szemrebbenés nélkül még a saját szüleiket is bedugják az aggok házába, és ezt még nem nevezi senki aljasságnak. Hogy ez mindjárt nem jutott az eszem be! Fátyolos hang volt, valami idősebb höl­gyé, fölösleges volt neked arról a régi nyárról beszélni. Minek kellett anyám mos- tohatesivére előtt beszélnem? Augusztína, mindenki- Autínkó.nak hívta, minek is kelleti neked beszélnem. Darinkáról és MiloSról? legalább ha elismernéd, mennyi' időmbe és fáradságba kerüli, amíg elintéztem, hogy a legjobb aggházba kerülj, gondoltam. El­mondhattam volna ■ neki különben, mennyi­re Idegesített az örökös szimatolgatása, író­asztal fiókjainak kihúzgálása. Mindig elfe­lejtetted őket visszalijknt. Hogyan beleár­totta magát mindenbe. Egyáltalán nem tud­ja, hogy amikor hazajöttem, mennyire két­ségbe voltam esve, hogyan csapkodtam be­zárkózva a szobámban. Nagyon sajnáltam, de azért olyan nagy áldozatot tőlem és az egész családomtól mégsem várhatott el. toltajv tem, net 0 sem ketten lami bt eljön me^ lei ‘ dott taml küy^t ilyfsi akar^ is út Darma, m már esd lí9lt^^ soka édes A s HoS 'é! érdé. a tfhigili mint e, nyári <r egyáltalán nerfT t a nyáron szakított\ 'alán nem hívtam saját aki pár hónap. képpen képzelt^e^é, ismét hazaté. nem akartad, nem tjMt. n>... Truceból f érmez hoz. Ha ezt vetq^a sz< A kagylóban volt zörej. ^ Jo. érzem, mennie nyeremtől. _ na! Ha már félh dent... Ha aki kozhatunk, utazom éveken A kag kis idő ilassan„^s mejj i én nerrTSt sajV >ia mondták szóval seih^M^ lA:. Nem volti i,em nemj agy' 'y hi gys^a- 'z e; kiSr a plyvi. B at. }Mílo. 'ű, arról\ne ' hogy ed."Hidd el, rpsfin. Magát nt e. \rK ^gész^mlmás- aipüi^salód^Hien Uotmsj, te ocsátd- valdki más emr§,_^ ^^valgmi ti Imi Az utcán, egészen közel, megcsikordul egy autó fékje, és a szálloda előtt megáll a koapi. A lépcsőn visszhangzik a léptek ■kopogása. Még néhány szót is elkapok. Ta­lán spanyolok, de meglehet, hogy csak a- z^Ufiak hiszem őket. Mit keresnének ttt eb­ben^ minden attrakciót nélkülöző kisvá­rosiig idegenek? Ujj\m ösztönösen agy újabb cigarettát ak ki a dobozböLEmußZ^ggok há- \ajd nógasson nagyvu két látok./ Tehá^írfíém áv^ág — TSJJlSüfieíem félhangi Soha, még álmornS&asem jutói eszembe, mikor is véfkeztem tz ben átlagos, semmivel r^z­mmivel sem jobb életembha,,Kog\ sak abban a szállodai sz^ábi ton- \olna kui több, vysze, *aipn a: rám törjenek i elmért, amelyj^ér^ elítélt. nöuekedlkfbeiyierí kissé nősképpen , megf^dpani azi , má^égp nézni ddirf néztem, és akk'^ itnám ki ezeket a lom, nem érterru valóságnak ußzfah bb tükrökbg így til ?t... 5ny valarns ti, ha do­a Alu lakná zem zeit másik barátii meg, a vak gesít^ tani elra géf^k nek Remegné bozból egu számho^^özeTti gon^mtok meneté _______ _ f ittem volt, elhomályosatr-^é» _______ . D arlna volt az? Ez a bizonytalan távoli fá­tyolos hang könnyen meg is téveszthetett. Valaki máshoz is tartozhat. De kinek lenne hozzá bátorsága, kinek lenne ahhoz joga, hogy ilyen szavakkal illessen? Ebben a pillanatban a recehártyámra egy újabb kép kezd fölrajzolódni. Egyre kive­hetőbbé válik, világosabb. Már egészen ki­vehető. Látom az ezüstszínű, ódivatú lók- nikkal keretezett arcot... — Nem! — mondom hangosan, é$ mintha védekeznék, magam elé nyújtom a kezem a cigarettá­val. Minél tovább nézem azt az arcot, an­nál inkább meg vagyok róla győződve, hogy a hang a telefonban öreges volt. Ha kor-, társam, nincs ilyen hangja. — És te mit akarsz tőlem számonkérni? — kiáltom kel. lemetlenül és elárultan. Magad is, tudod, nem tehettem másképp. Abban a kis két­szobás lakásban ..'. Láthattad, hogy Vojtó- nak szüksége volt egy .csendes zugra. A kandidátusi munkáját írta, én meg Maré­ket vártam. Csak emlékezz rá, hogy akár- hov.a léptünk, mindig egymásba ütköztünk, Hái igen, tudom, mit akarsz mondani. A háború alatt befogadtál, az anyám sokat mesélt erről, megosztottad velünk a fala­tot, átengedted a hitvesi ágyát, magad pe­egy De m. “abszoli. ganiht? Hgg^gi öleméi azt nely máris neglendítenl ni, semmjí s. vonalaz, régi e. detbei beszél garn ben öli ^„köiMke sZTtst.£lém\TBÍ /j csapni 'szréPét^l^^tagadj kéket, a Me. ___ r ólaftkvattoi Új bundát/WmrtaC Inden kdí&va ^iíksé- — Ezt min^Wc^ígyJcstnfí- am meggyözőagéMn^ estén kitten ott ültüjm^^^iw^afttal-_i z tlyesmiér^^l^jf^ái^rfijfienl ^Eli gadja az ezrest ted fnár, hoa nt soTkzá) nei — Mi témntete., vtmas) Sí mea lei ídálkozi \ány ilyen\ nég ezer, azt gona ti a száZZodíJlíBt án- a számát, és a ^áva- ság'üfít^s^nokolnl nekem? Válóban, te is eíjöttéljhogy az eszembe juttasd a dolgo­kat, mert megígértem neked, hogy a fiadat bejuttatom az iskolára. Sajnos, meg kellett állapítanom, hogy a te Karolod hadilábon áll a tanulással, és azt gondoltam, ezzel tulajdonképpen másoknak ártanék, a job­baknak, azoknak, akiknek nincs ismeretsé­gük ... A kisujjamat sem mozdítottam hát a fiad érdekében, és azt hittem, hogy ez így helyes. De akkor miért nem volt ben­nem bátorság szemedbe mondani az igaz­ságot? Hiszen, régi barátnők vagyunk? Mi­ért viselkedtem egészen az utolsó pillana­tig úgy, mintha mégiscsak tennék érte va­lamit? És mást? Egyszer csak nem tudom, hol keressem, húzzam meg azt a határi, amely mögött már a gyávaság kezdődik. Határozottan kinyitom a piperetáska rá. rát, tenyerembe szórok két kis tablettát. Véget kell vetni ennek. Mennyi idő múlt már el attól a buta telefonhívástól? Ha mindezt elmesélem a férjemnek, kinevet; nem fogja elhinni, hogy nem én találtam ki. Biztos csak valami idétlen tréfa volt, és én nem engedhetem meg magamnak azt a fényűzést, hogy átvirrasszam az éjszakát, hiszen másnap fontos feladat vár rám. Mi­ért kellene egyszeriben másképp látnom magamat... gyermekkoromtól...?! A ku­tyafáját, ezt igazán hagyhattam volna, a gyerekkoromat Igazán nem kellett volna elöráncigálni, legalább az megmaradhatott volna tisztán,. sértetlenül... Végigfut a há­tamon a hideg. Azzal áltatom magamat, hogy a hidegtől. Fázósan tapogatom tényé- rerrimel a vállamat. Gombolyagba kéne te- kerődnöm, arccal a fal felé fordulni, és fel­húzni a takarót egészen az államig, ügy, mint ahogy azt a kollégiumban csináltam, ha meg akartam szabadulni valami erősza. kos dologtól. De a gyermekkor meggondo­latlan megidézése. Hány éves is lehettem, tizenegy-tlzenketiő, amikor születésnapom­ra megkaptam azt a parádés tollat, amely­re már ennyire vágtam, iskolából jövet mindig .megnéztem a kirakatban, ki volt té­ve abban a kis üzletben az utcánkban, Po- spíSilová asszony boltjában. Olyan szép, kü­lönleges volt a díszítése. Vékonyka, alig látható, hajszálnyi piros, kék, sárga kö- röcskék .meg vonalkák húzódtak rajta. Ami­kor a kezembe vettem, úgy éreztem, mint­ha egy ■ kis pávát tartanék. Mindjárt más­nap elvittem magammal az Iskolába, kirak­tam a pádra, hogy lássák. Így hordtam vagy öt-hat napig, és aztán egyszer csak eltűnt. Egészen világosan látom magam e- lőtt annak a kislánynak a göndör fejecs­kéjét, ahogy szerencsétlenül bámulja maga előtt a padot. Kotor a tolltartójában,- na­gyon . fegyelmeznie kell magát, hogy végig­ülje az órát, és el ne rohanjon. Fél szem­mel figyeli a padtársát, Irenkát, alti nem is olyan régen költözött át Magyarország­ról, még nem tudja rendesen a nyelvet, belegabalyodik mondókájába, nagynehezen • tudja csal^^^ondatokat összerakni, de legtöbb0^^nág értelmük sincs. Mindenben gyeng^'mit, és a tanítónő azt gondolta, liogyrodaiilteU^ legjobb tanulóhoz, épp meliém. *jK^esz neki a tanulásban, Ma- rírA, el-Aa/^^azod neki, ha valamit nem ém. — uß^atom ellenére történt Így, ha- a csúnyácska, betegesnek tűnő, furcsa kiejtésű jövevényre, aki m ülhettem legjobb barátnőm mel- Í! idén alkalommal, amikor a szom- megrángatta ruhám ujját, és mor- lalamit érthetetlenül, a táblára bá­löntött a düh. Hevesen a pad szé- iú‘. Idtam, távol tőle. Űristen, mindent lágosan látok, aprólékosan, mintha jnap történt volna, s nem majdnem évvel ezelőtt. Miért kellett még zz emléknek is épp most az emléke­se . tolakodnia, -legalább a gyerekkort fn hagyjiattam volna...?! Az egész gúnytárgya volt, kiabáltak rá a a . furcsa kiejtése miatt, és nem ta- Jfn igazságosnak, hogy éppen énmellém Jett ültetni. Ügy éreztem, mintha már Kanként tőlem is elhúzódtak volna az ztálytársaim. A szünetek nagy részét a 'jevénnyel töltöttem. Állandóan csak ma- fjaráztam neki. Leginkább attól tartottam, hogy egyszer csak engem is elkezdenek gú- Ijnyolnl, kinevetnek. Ettől szinte rémülten 'irtóztam, de aztán amikor eltűnt az a toll, bekopogtam a tantestületi, szobába. A tollal aztán délután megtaláltam ott­hon az asztal alatt. Megszégyenülve fel- i^meltem a földről, és másnap reggel észre- "tlen az, ablakpárkányra csúsztattam. Ha­bban keltem, hogy elsőkéht érjek az is­tába, és még csak kételkedni se kétel- fájék senki abban, hogy a kivizsgálás u- ■ Irena, a jöttment tehette volna. Rám '^g.a gyanú árnyéka sem vetődött az osz- utársalm, de még a tanítók részéről sem. ja ■ legalább a gyermekkor megmarad! Ina tisztának! Mint valami, amire az em- tr nyugodtan támaszkodhat. Ha nincs az képtelen telefonhívás, eszembe sem fu­tott volna. Már rég nem gondoltam a íoll- ' ra, az akkori eseményekre. Bosszant, ha nem tudom magamat legyőzni, nem tudok magamnak parSicsolni, és más irányba te­relni. a gondolataimat. Állandóan figyelem a telefont, amely fekete gombolyagra em­lékeztet,'mozdulatlan macskára, amely ősz. szegömbölyödve az asztalon kész arra, hogy akármelyik pillanatban felpattanjon- Félek, hogy újra megszólal, és midjárt hallom azt a hangot. Nem is egyet, kettőt, hármat, ha­nem tizet egyszerre. Mind utolérnek. A vé­géhez közeledő éjszaka mintha tele lenne zsúfolva rengeteg hanggal. De élhet-e úgy az ember, hogy még a legtökéletesebb tü­kör se fedje föl rajta a foltot, a szennyet; ne tükrözze lelkén a karcolásokat és a seb­helyeket? Létezik-e egyáltalán ilyen vala­ki? Elképzelem az ismerőseim arcát, ahogy állnak az óriási tükör előtt; a lehető leg­közelebb hajolok hozzá„hagy még a legki­sebb árnyékot se mulasszam el, de az ar­cók egyre jobban távolodnak tőlem, zsugo­rodnak, körvonalaik elmosódnak a szemem előtt. Végre tehát mégiscsak hatni kezd a nyugtató.- Az égész testem egyre súlytala­nabb, és már nem érzem azoknak a belső kis’karcolásoknak az égetését sem. Ha leg­alább egész reggelig képes lennék aludni, gondolom valamiféle ködnek a partjain, és remélem, hogy világoson, a nap hangjai közepette- már< nem félek majd odanézni abba a sarokba,, ahol ez a hallgatag, fekete, majdhogynem láthatatlan telefonkészülék van. Lehet,. reggél 'íteár azi fogom hinni, hogy a kezembe sem vettem a kagylót... És mi van akkor, ha egyáltalán nem igaz, ha csak tudat alatt találtam ki...? Azok a hangok a ködben.... miért nem hihet- ném, hogy csak álmodtam...? NÉMETH ISTVÁN tórdítása Dolán György tusrafza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom