Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-11 / 41. szám
»IM A zsSrItagnak nem mindig akkor a legnehezebb, amikor a zsűri illésén véleményt mondania, vagy szavaznia kell. Néha sokkal nehezebb helyzetben, van a folyosón, a büfében, a vetítések szüne'-- tében, amikor véleményét titkolni köteles. Számára tilos a vélemény- nyilvánítás mindaddig, míg véglegesen el nem dől a verseny. Addig mind a saját, mind pedig a zsűriben vele dolgozó kollégáinak véleménye: szigorúan titkos. Az 1983. évi Prix Danube — Gena Dunaja díjat azonban már kiosztották, a versengésnek vége, s most már a zsűritag is felmentve érzi magát a titoktartás kötelezettsége alól. Így aztán elmondhatja véleményét, benyomáséit az általa látottakról — melyek tiszténél' fogva a drámai, valamint animációs kategóriába tartozó művekre [rajz- és bábfilmekre] korlátozódtak. Kezdjük az általános benyomásokkal, megpróbálván választ adni a legelső, legkézenfekvőbb kérdésre: Emeíkedett-öl'-Európában a televíziós gyermekjátékfilmek, tévéjátékok színvonala az utóbbi két esztendőben?^ (ÁltalánosságPrix Danube ’83 A ZSŰRITAG SZEMÉVEL ban merem feltenni a kérdést, mivel a versenyben csaknem valamennyi olyan európai ország részt vett, melyben ezen a területen jelentősnek mondható tevékenység folyik.) Nos a válasz erre a kérdésre: igen is, meg nem is. Igen, most bővült a gyermekfilmek tematikai választéka, jelentős helyet kaptak a családi problémák, árnyaltabb ábrázolást a gyermekek és a felnőtt világ kapcsolatában fellelhető jelenségek. Nem, mert néhány kellemes kivételtől eltekintve —' pl. az NDK Televíziójának „Papa a pácban“ című produkciója (leginkább így tudnám magyarosítani a „Vater in der Tinte“ címet), valamint a Csehszlovák Televízió „Férfimulatság című filmje, továbbá a két finn alkotás (Helsinki ’s Tampere produkciója) — a legtöbb gyermekfilmből még mindig erősen kilóg a pedagógiai lóláb, előtűnik a mindenáron való oktatói szándék. Ennyit általánosságban. Most pedig néhány kézzel kitapintható jelenségről, melyek közül elsősorban a családi problémákat, ezen belül is a veszélybe került házasságok, valamint a csonka családokban élő gyerekek problematikáját kell említeni. Ennek a fesztiválnak legjellegzetesebb figurái (a drámai kategóriában) a gyermeküket egyedül nevelő papák voltak. Ilyen (felnőtt) hőse van a győztes NDK- -filmnek, a csehszlovák verseny- filmnek (melynek filmfőszereplő- ]e Viktor Král megkapta a legjobb gyermekszereplő díját), de még az animációs kategóriában győztes svéd film — életében először 'iskolába Induló — bús hősét is a papa kísérte el. Mivel a mama Innen is hiányzott. Ugyanez volt a helyzet a helsinki finn tévé „A sün, a trombita és én“ című produkciójában és a másik finn állomás (Tampere) filmjében sem láttuk az anyukát — csak az apát és a fiát. Helyes-e, hogy a televízió ilyen intenzitással foglalkozik a csonka családok problematikájával? Véleményem szerint: igen. Nem ismerem a csehszlovákiai statisztikát, de azt tudom, hogy Magyarország igen előkelő helyet foglal el a világ „válási statisztikájában“. És attól tartok, hogy a fejlődő országok kivételével mindenütt nagy — és sajnos egyre nagyobb — számban élnek szüleik válásától rettegő, a másik szülő hiányától szenvedő gyerekek. Illő tehát, hogy mindnyájan, akik felelősséget érzünk sorsukért, a magunk módján segíteni próbáljunk nekik. Itt jegyzem meg némi büszkeséggel, hogy 1979-ben diplomával kitüntetett versenyfilmünk, az „Ebéd“ — melynek forgatókönyvét a jelen sorok írója jegyezte — az apa és fia közti konfliktusokra épült, az 1981-ben fődíjjal jutalmazott produkciónk (Tessék engem elrabolni) pedig egy kisfiú szülök utáni vágyának adott hangot. A másik fellelhető tendencia szintén családi vonatkozású, sőt, kifejezetten családi. Vagyis érezhetővé vált számos program esetében az a törekvés, hogy a különböző televíziók úgynevezett „családi“ filmet készítenek. Mit nevez a televíziós szakzsargon családi filmnek? Az olyan típusú filmet, amely egyaránt élvezhető gyermekek és felnőttek számára, amely elé — legalábbis ml, tévések úgy reméljük — egyaránt leül a család minden tagja, a gyerekektől a nagyszülőkig bezárólag. S hogy ezt miért tartjuk fontosnak? Válaszként elég talán csupán arra utalni, hogy milyen mértékben csökkent az utóbbi é- vekben az az idő, melyet a szülök a gyermekekkel együtt töltenek, s hogy ennek következtében milyen mértékben szűkült a közös, megbeszélhető élmények köre. Hogy a televízió pótélményt nyújt? kétségtelen. De á semminél még az is jóval több! ' -Ugyanakkor, amikor örömmel nyugtázzuk ,a családi problémák sokoldalú ábrázolását, bizonyos hiányérzetet kelt a gyermeki lét némely más aspektusának háttérbe szorulása. Gondolok itt például az iskolai élet ábrázolására. Az egyetlen — sok humorral és lírával kitűnően megoldott — szov- ■ jet produkció (Monomah koronája) kivételével, a versenyfilmek- ben — fel sem tűnt az iskola, ahol pedig — akárhogy Is vesszük — a gyerekek fél életüket (fél?l) leélik. S még valami, amit általánosságban hiányoltam a gyermekfilmekben: a humor, a vidámság. Vallom, hogy nincs nagyobb dolog, mint a gyerekeket — nemes eszközökkel — megnevettetni. Bizonyos vagyok benne, hogy mind a nagydíjas NDK-film, mind a különdíjas csehszlovák produkció, de az animációs kategóriában győztes svéd film is nagyrészt annak köszönhette sikerét, hogy mosolyt, sőt időnként nevetést tudott ki- csalnl még a sok műsor nézésébe belefáradt zsűritagokból is. Remélem, hogy 1985-ben, a 8. Prix Danube valamennyi résztvevőjének több alkalma lesz erre. BÉKÉS JÓZSEF, a nemzetközi bírálóbizottság tagja , Két emlékezetes kiállítás Két érett, sok-sok meglepetéssel szolgáié gazdag kiállítást néztem meg a héten. Az egyik, Duáan Kállay kiállítása még a BIB-hez kapcsolódott. E nemzetközi seregszemle kétszer Aranyalmát nyert, külföldön Is kitüntették, és Idén újra dijat kapott Kállay. Tárlata fölöttébb Indokolt volt épp a blen- nálé Idején, de ha csak Illusztrációkat és grafikákat állított volna ki a Fővárosi Képtár Mlrbach-palotájában, nem sokban módosíthattuk volna a róla az 1978-ban a Cyprián Ma- jernlk-terembe^ rendezett kiállítása kapcsán kialakított képünket. Most már nemcsak a grafikus, az Illusztrátor akart megmutatkozni, hanem a sokszínű, rendkívül érzékeny, belső és külső rezdüléseket mélyen átélő, kísérletező, egészen a reneszánsz korba visszanyúló, összefoglalásra törekvő művész. Amikor 1972-ben elvégezte a főiskolát, önálló világképpel Indult. Gyorsan, talán még az iskolai évek alatt kiszabadította magát a mesterek: Vincent Hlo2nIk, Albin Brunovskjl, ján Zellbsky hatása alól, és a klasszikusokhoz fordulva erős, rusztikus grafikákat készített. De csak a felfogás tűnhetett klasszikusnak, mert tartalmukban ű] mondanivalók kívánkoztak a lapjaira, és ezek a témák később még Inkább előtérbe kerültek, és mára az olyan tollrajzok, mint a Madzag-csendélet, a Rovarfészek, a Fészek a planlnőban, a Vadmadarak paradicsoma, a Rovarfészek nyüzsgése, a Léda és a Hattyú vagy az Ikarusz zuhanása című munkál és a számtalan apró- kis rézkarccal készült, ex librise, korunk emberének mélyülő hatását, újabb és újabb Ismeretekkel gazdagodó tudását tükrözi. Mintha Dürertől eljutott volna Goyáig. Az ember és az őt körülvevő világ befelé tágul. Festményei nem az elemi hasonlóságra, a valódi világ megragadására törekszenek, hanem a belső és külső rezdülések, megfoghatatlan hangulatok leheletnyi finom ábrázolására. Ebből a szempontból különösen az önarcképe és feleségének a portréja érdemel figyelmet. Ezek szimbólumokra építve a külső és belső világ együttes ábrázolásával tükrözik vissza az egyéniségét, emberi lényük valóságát, és ezáltal többet tiidnafi adni, mint az egyszerű önarckép. Nagyon érdekes a hármas oltárkép mintájára készült ösz- szecsukható kívül és belül Is megfestett mozgatható táblaképe, Csak a forma régi, a festmény mai. A belső, valamiféle várost, vagy szokatlan tájat, természeti tüneményt ábrázoló képe mintha pár száz évvel elénk szaladt volna, és a jövőt kémlelné. A különös, íves formák pontos rajzolata és izgalmas színvilága már a Vasarely utáni korszakból való. A formák ismét emberlesUltek. A komputer és a gép kínálta lehetőség után Ismét az ember érzékenységére, meglátására építi a megismerés lehetőségét és amit megmutat, megfest, az összetettségében Is egyedi, több, mint amire a gép képes. Másképp volt érdekes a kevésbé Ismert Imrlch Polakovlí- nak huszonöt év terméséből készült jubileumi tárlata a Gorkij utcai kiállítóteremben. Míg Kállay sokszínűségével (megfigyeltem, vagy tizenöt különböző technikával készült művet vonultatott fel), addig ő egyöntetűségével, egyedi és megDuSan Kállay: Magelhaes útja a világ körül ismételhetetlen kézjegyével vonta magára a figyelmet. Pola- kovie művel vagy egyszerű tusrajzok, vagy tusrajzzal kombinált akvarellek, esetleg olajfestmények. Az olajképei Is Inkább tusrajzoknak tűnnek, és hangsúlyozottan annak Is akarnak látszani. A kiállítás ennek ellenére nem unalmas, egyhangú, Sőtl Az Idő és a tér foglyaként mozgó, létező embereket különös levegő, szokatlan hangulat öleli körül és tra- glkusságukban Is közel kerülünk szerelmespárjaihoz, csoportosuló embereihez, vonuló csoportjaihoz, Alakjai, akárcsak Lőrlncz Gyula különös felmagosodó lényei, a Jövő felé lépkednek; tehát a létezésüket Is érezzük. Nem szeretem, ha valaki kísérletezésről beszél. Polakovlö- nál viszont Indokoltnak tartom, hogy tanulmányait kísérleteknek minősítsük. Egyik-másik képe ugyanis szinte műtermi laborálás eredménye, és képes megragadni az Idő és az em- bér kapcsolatát. Elmélyült megfigyelés és kiérlelt eszköztár húzódik meg mögötte. A két kiállítás mindenképpen emlékezetes marad, és akik látták, minden bizonnyal igazat adnak abban, hogy művészeti életünk egyre gazdagodó képét mutatták. Németh István JEGYZET A REGfiK ÉS MONDÁK ClMÓ MOrŐL RÓLUNK SZÓL, NEKÜNK SZÓL Nemcsak az Iskolákban, hanem társaságban beszélgetések alkalmával is egyre többször felvetődő téma, mit tudunk történelmünkről. Sokszor hangoztatjuk: rosszak a történelem könyvel, nem a tanulók értelmi szintjéhez méretezték őket. S talán csak a múlt eseményeiben megszállottként búvárkodó éri el, hogy a világ története mellett nemzete történelmében is jártas legyen. Ehhez járul hozzá Mednyánszky Alajos: Regék -és mondák című könyve is. A 18. és 19. században élő kultúrpolltl- kus, író főleg német nyelven írt, e műve Is fordításban kerül az olvasó elé. Nyltra vármegyei birtokán, Vészeién született meg e könyve, amelyet a Tátrán és az Európa Könyvkiadó közös gondozásában Jelentetett meg a Bibliotheca Saeculorum sorozat darabjaként. Már első pillantásra jó benyomást kelt a tetszetős, szép kivitelű könyv, hát még ha belelapozunk. Metszetek, finom vonalú rajzok fémjelzik a képzőművészeti alkotások válogatójának, Ladlslav Mlkulíknak ízlését, lelkiismeretes munkáját. A regék és mondák pedig élvezetes, meseszerű olvasmányok. Egy-egy szikla,- vár történetét akaratlanul Is keressük, kutatjuk emlékezetünkben, hol. merre is láttuk maradványait, megmaradt falait, Időtépázta romjait. Vagy lehet, hogy csak a történet ismerős? Esetleg a szereplők? Mert bizonyára" sukan hallottak, olvastak már más helyeken, munkákban a szomolányl , (Smolenlce) várban kibontakozó szerelemről, amelynek hősei Ocskay brlgadéros és a szép Ilka yoltak. Bercsényi Miklósról, a híres vezérről, Széchy Máriáról, a murányi (Muráö) vár úrnőjéről vagy a budatinl (Budatín) várról. S emlékezetes marad ugyanúgy Szabina és Szeben (Sabinov) várának története, a gonosz Ozsvát gaztette a harcból hazatért testvére ellen, Imre gróf, a wittenbergi egyelem rektorának esete hűséges árvái (Orava) hűbéreseivel. Mindezek olyan helyek és nevek, amelyek az emlékezetünkben élnek. Elolvasva azonban a hozzájuk fűződő, róluk szóló regéket, mondákat, sokkal plasztikusabb képet alkotunk valamennyiről, mélyen az emlékezetünkbe vésődnek. Megemlíthetnénk minden történetet a könyv elejétől egészen a végéig, ám-ez nem pótolhatja a regék és mondák_ olvasásának élményét. A kötetet a hely- és földrajzi nevek szlovák' elnevezései, valamint jegyzetek egészítik ki. A pontos és alapos munka Soltész Gáspár és Karol -Wlachovsky érdeme. Az előbbi a könyv fordítója is, hiszen mint már említettük, Mednyánszky Alajos német nyelven írta művelt. A kitűnő fordításban elénk táruló könyvet szívesen ajánljuk klcsiknek-nagyoknak egyaránt. (benyák)
