Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-22 / 8. szám
A riporter elfogödottan nyúl a tollhoz ... Számtalan emlék és feljegyzés fekszik előtte: a három és fél évtizeddel ezelőtti februári napok, a munkás- osztály 1948-as győzelmének egy-egy mozza- nata. Tulajdonképpen e „forró napok“ mindegyikéről köteteket lehetne írni — és ö most néhány szóval mondja el a februári győzelem históriáját.. .7 Nem tehet hát egyebet, mint felidéz néhány villanásnyi képet, jelentősebb fordulópontot az akkori események krónikájából. Nos, hol is kezdjük fölelevenítenl e történelmi eseményeket? 1948. február húszadikával, a nemzeti szocialistáknak a Gottwald-kormány megbuktatását célzó nyílt támadásával? Vagy a tíz nappal korábbi eseményekkel, ámlkor a kormány nem kommunista miniszterei szavazattöbbséggel meggátolták a Nemzeti Front hradecl, úgynevezett falusi programjának végrehajtását: vagy esetleg a minisztertanács oly nagy vihart kavaró február 13-1 rendkívüli ülésével.-..? A minisztertanácsnak ez az összejövetele ugyanis az egy héttel később lejátszódó események mintegy előjátéka volt. i A kormány február 13-1 tanácskozásának napirendjén az új társadalombiztosítási törvény javaslata szerepelt. A nem kommunista pártok minisztereit — különösen a nemzeti szocialistákat — azonban nem érde- . kelte a dolgozók szociális és érdekvédelmi ügye; ők a rendkívüli minisztertanácsot a belügyminisztérium s ennek révén a kommunista párt elleni támadásra használták föl. Ezért alighogy megkezdte tanácskozását a kormány, a nemzeti szocialista pártot . képviselő Igazságügyminiszter koholt állítá- , sokkal teli, agresszív támadást Intézett a betegség mlat-t távolmaradt Nősek belügyminiszter ellen; sőt a kormány nem kommunista tagjai szavazati többségükkel köz- vetlenjOl be Is avatkoztak a miniszter személyes hatáskörébe. Aztán pedig, mintegy fenyítésképpen, kijelentették; amíg a belügyminiszter nem tesz eleget e kierőszakolt „határozatnak“, nem vesznek részt a kormány további munkájában. Megindult tehát a reakció támadása. ■ A történelem tanúsága szerint azonban, a látszatsiker ellenére, az események más irányba fejlődtek. ]lff Ryvora prágai lakos, a februári események közvetlen szemtanúja így emlékezik: „A kommunista párt rendkívül józanul mérte fel a helyzetet. Látta, hogy kormány- válság következik, hogy a reakcióval való összecsapás már csak napok kérdése. A CSKP elhatározta, hogy szükség esetén mozgósítja a szakszervezeti mozgalom szervezett munkásainak kétmilliós seregét, s erre vonatkozó elhatározását a kommunista sajtó eljuttatta az ország minden részébe. A párt készenlétben állott. A reakciós vezetők gúnyosan, lenézően fogadták a kommunista Intelmeket, és meghiúsították a minisztertanács február tizenhetediket ülését; de három nappal később, február húszadikán sem jelentek meg a kormány ülésén. Ehelyett' levélben közölték Gottwalddal, hogy csak az egy héttel korábbi kormány- határozat teljesítése után hajlandók megjelenni a kormány tanácstermében. Gott- wald azt felelte, hogy a'belügyminiszter Is jelen van, és megadhatja a szükséges felvilágosításokat, sőt a nemzetvédelmi miniszterrel együtt, fontos közös nyilatkozatra készülnek. A szakadár miniszterek azonban kitartottak álláspontjuk mellett, s közölték, hogy délután benyújtják lemondásukat a köztársasági elnöknek.“ Megtörtént hát a döntő lépés. A kommunista párt egyórányi időt sem veszíthetett. Mihelyt Klemen! Gottwald miniszterelnök hírül vette a kormányból kilépni kívánó miniszterek szándékát, hivatali szobájába azonnal estig tartó tanácskozásra hívta össze a CSKP KB elnökségét. Délután a hamburgi rádió elsietve kürtölte világgá, hogy tizenkét csehszlovák miniszter beadta a lemondását. A valóságban azonban másképpen alá- kult a helyzet: a szociáldemokrata miniszterek elbizonytalankodtak, és csak a nemzeti szocialista párt hat miniszterének lemondása érkezett az elnöki Irodába. A CSKP KB elnöksége az egész néphez szóló felhívás szövegén dolgozott. A gyárakban szinte percek alatt pattanásig feszült a helyzet. Az utcákon hevesen vitatkozó csoportok gyülekeztek; a gyárkapukon túl pedig — egyelőre még fegyver nélkül, ám annál nagyobb harci kedvvel — megalakultak a népi milícia üzemi egységei. Josef Musil, a Praga üzem munkása, a februári események egykori résztvevője így nyilatkozik: „Már a déli órákban szinte valamennyi fővárosi üzemben, így nálunk, a Prágában is szenvedélyes viták folytak a kirobbant kormányválságról. A hangulat óráról órára éleződött, és a többi fontos üzemhez hasonlóan, nálunk Is népi milícia önkéntes készenléti szakaszok alakultak. Gyárunktól egy jó kőhajltásnylra állt a vysoőanyl népotthon, ahová még aznap estére az üzemi pártszervezetek bizalmijai gyűlésre jöttek össze. Természetesen a ml üzemünk képvl selete sem hiányzott. A zsúfolt termen végigzúgott a felháborodás a reakció terveinek hallatán, majd a pártblzalmlk kijelentették, hogy a gyárak munkássága készen Másnap, február 24-én a prágai munkás őrség újabb tüntető fölvonulást tartott a főváros utcáin. De ekkor már a karjukon viselt vörös karszalag mellett, fegyver Is volt az emberek kezében. wald elvtársi“ Aztán nyolcezer ajkon csendült fel a Munka dala — a csehszlovák munkásosztály, a dolgozók kétmilliós seregének képviseletében. A késő délutánba nyúló tanácskozás viharos éljenzéssel, tapssal, sugárzó tekintetekkel forró kézszorltásokkal ért véget. Az egyre Inkább vesztésre álló reakció csökkenő önbizalmat az üzemi munkásőrségek felfegyverzése tovább gyöngítette; a szakadár miniszterek és pártjaik hovatovább jobban érezték, hogy kicsúszik talpuk alól a talaj. Hétfőn, február 23-án délben ugyanis megérkezett Prágába a brnól fegyvergyár dolgozóinak küldeménye. A főváros húsz legnagyobb üzemének kapuján begördültek a milíciának szánt fegyvereket szállító tehergépkocsik. Miroslav Fiala erre így emlékezik: „Pillanatokon belül felszakltottuk az autóponyvákat és a ládák fedeleit. A szakaszokra osztott, felsorakozott miliclsták egyenként léptek elő, hogy átvegyék a fegyvert. Sokan könnyeztek a meghatottságtól, amikor kérges kezükbe vették a vadonatúj puskát vagy géppisztolyt. Volt, aki megszorította, vagy megsimogatta a puska tusát... Eg> órán belül több mint tízezer puskát és kétezer géppisztolyt osztottunk szét Prága munkássága között; este pedig a népi mill cla első osztagai már fegyverrel a kezük b’en védhették az állami vagyont. A legkisebb provokáció jele Is elég volt ahhoz, hogy a népi milícia a leghatározottabban közbelépjen. A kabátunkon derékszíjjal, puskánkat élesre töltve őrködtünk a gyárak, üzemek fontosabb pontjain.“ A prágai Óvárosi fér, az 1948-as februári események fontos színhelye. Felvételűnkön Ennek a napnak fő eseménye azonban a tér mai arculata látható. általános figyelmeztető sztrájk volt. Adam Václav prágai lakos, a februári események közvetlen résztvevője így emlékezik: áll bárminő puccskísérlet azonnali elfojtására. Prágában például a 'fűrésztelep ellen terveztek szabotázsakciót, de azt csírájában meggátoltuk. Még ugyanaznap este a rádió, továbbá az újságok különkiadásai és röplapok közölték a CSKP felhívását az ország népéhez, majd futótűzként terjedt el a híre annak, hogy huszonegyedikén, szombaton délelőtt nagygyűlés lesz a prágai Óvárosi téren... Az éjszakai órák és a csikorgó fagy ellenére az emberek csoportokba verődve olvasták a röplapokat, hallgatták a hangszórókat. A CSKP vezetősége még az éjjel futárokat küldött Prágából az oíszág különböző részeibe, hogy hírül vigyék a párt elnökségének utasítását: minél -több helyen szervezzenek tömeggyűléseket és együttesen hallgassák meg Gottwald másnapi beszédét.“ 1 5 Kegyetlen faggyal és apró pelyhekbep hulló hóval köszöntött be a nagy Izgalommal várt február 21-e. Miroslav Fiala, a prágai CKD-Uzem nópl milíciájának tagja és a februári események közvetlen résztvevője így emlékezik; „Ahol éjjel nem tarthattak röpgyűléseket, ott reggel, a műszak megkezdése előtt rendeztek összejöveteleket. Mindenütt felháborodással, ellenszenvvel reagáltak arra a hírre, hogy a reakciós pártok meg akarják buktatni Gottwald kormányát, és mindenütt egyhangú határozatokat fogadtak el a reakció ellen. Aztán tömegesen elindultunk az Óvárosi térre hirdetett nagygyűlésre. Forradalmi dalokat énekelve, lobogó zászlókkal vonultunk föl... Még ma Is pontosan emlékszem arra a helyre, ahol az üzem többi munkása között én is ott álltam az Óvárosi téren. Amikor néhány perccel tíz óra után fekete báránybőr kucsmájában megjelent a Klnsk? palota erkélyén Gott- wald elvtárs, a százezres tömeg óriási tapssal és éljenzéssel fogadta. Magasra emelkedtek a vörös és a nemzeti színű zászlók, ott magasodtak a reakciós minisztereknek a kormányból való eltávolítását sürgető és új miniszterek kinevezését követelő transzparensek. így köszöntöttük vezetőnket, akiben fenntartás nélkül megbíztunk, és sohasem csalódtunk. Amikor a hatalmas éljenzés elcsendesedett. Klemen! Gottwald röviden vázolta a kormányválság fejleményeit, majd nyíltan rámutatott, hogy a hazai reakciós körök, a külföldi reakció támogatásával döntő kísérletre szánták el magukat. Céljuk a Nemzeti Front kormányának megbuktatása és a népi demokratikus rendszer felforgatása. Gott- wald elvtárs javasolta: Beneé elnök fogadja el az .összeesküvő miniszterek lemondását, s.- egészüljön ki á kormány olyan új emberekkel, akik a nép ügyét fogják szolgálni. Beszédét állandóan viharos helyeslés szakította félbe, szinte beleremegtek az Óvárosi tér ódon palotáinak falai a hatalmas zajba. A népgyűlés befejezése előtt egy, a köztársasági elnökhöz Induló ötvenöt főnyi küldöttséget választottunk, s határozatot hoztunk a CSKP és Klemen! Gott- wald támogatására. Ezzel ért véget a nagygyűlés. Énekelve, menetoszlopokat alakítva tért vissza a több tízezer főnyi tömeg a gyárnegyedekbe. Ez a hatalmas összejövetel félreérthetetlen tanúbizonyságát adta annak, hogy a munkásság kész minden eszközzel szembeszegülni a reakclóvall“ s A következő napok eseményei Is a munkásosztály határozottságát, elszántságát bizonyították. Prágában és szerte az országban mindenütt. 4 , Egy nappal késóbb, február 22-én tartották meg Prágában az üzemi tanácsok sebtében összehívott, ám annál fontosabbnak tűnő országos kongresszusát. Zsúfolt villamosok és autóbuszok szállították a küldöttek ezreit a tanácskozás színhelyére. Szlovákiából vörös zászlókkal, transzparensekkel díszített különvonat Is érkezett. Minden forrt, a kommunista küldöttek harcias hangulatban voltak. Onnepl köntösben jelent meg a Rudé právo vasárnapi száma. Terjedelmes riportban számolt be a dolgozóknak az Óvárosi téren, valamint a kerületi székhelyeken megtartott hatalmas népgyűléseiről. PlzeíS- ben például 30 ezer, Hradec Královéban 20 ezer, Brnóban 40 ezer munkás vonult föl; számos helyen még az Óvárosi téri nagygyűlés napjának délutánján megalakultak a Nemzeti Front akclóblzottságai. A nemzeti szocialista párt és a néppárt titkárságain rezlgnáltan vettek minderről tudomást. Érezték: túllőttek a célon, erősödik a nép hatalma. Időközben az üzemi tanácsok országos értekezletén nyolcezres tömeg gyűlt össze. A hideg miatt a küldöttek télikabátban ültek a csarnokban. Hirtelen azonban átforrósodott a levegői A szónoki emelvény felé vezető átjárón föltűnt Klemen! Gottwald alakja. Szinte egy torokból kiáltotta mindenki: „Éljen Gott„Tlzenkét órakor megszólaltak a gyári szirénák, sípoltak a mozdonyok, és az élet hirtelen leállt. A gyárakban, bányákban elnémultak a gépek, megszűnt a munka a hivatalokban, megálltak az autók, villamosok és a vonatok. A dolgozók összegyűltek az üzemi csarnokban, az üléstermekben, a februári kemény fagy ellenére a gyárudvarokon, hogy meghallgassák a szakszervezeti mozgalom vasárnapi tanácskozásának eredményeit, majd Klemen! Gottwald rádióbeszéde következett, amelyben felhívta a figyelmeztető sztrájkba lépett milliók figyelmét arra, hogy elérkezett a döntés órája: az ország további sorsa a dolgozók akaratától függi Ahogy véget ért a figyelmeztető sztrájk, az üzemekben azonnal megindult a munka. De abban az egyetlen órában sikerült megmutatnunk, hogy milyen legyőzhetetlen erőt képvisel Csehszlovákiában a kommunista párt és a szakszervezeti mozgalom.“ Délután öt órakor újabb emberáradat hömpölygőt! végig Prága belvárosának utcáin. Egyes üzemek zászlók és transzparensek alatt vonultak föl, a sorok szélén fegyveres miliclsták haladtak. Az ezrével, tízezrével menetelő tömeg a Vencel téren egyetlen hatalmas gyülekezetté egyesült. Sokáig hangzott ezen a fagyos, derült éjszakán a Vencel téren, a környező utcákban, a Pílkopyn és a Národnl tfldán a tömeg hangja. Sokáig és elszántan. A reakció végleg elvesztette önbizalmát. Tudta, mit jelent a fölfegyverzett proletariátusi Keddről szerdára vajmi keveset aludt a prágai munkásság; a sztrájk és az esti tüntetés benyomásaival szivükben egyenesen az üzemekbe mentek vissza. A népi milícia készenlétben állt. BeneS köztársasáét elnök február 25-én reggel határozott hangú levelet kapott a CSKP KB elnökségétől. Döntenie kellett. A párt és a szakszervezetek délután négyre tömegtüntetésre szólították a dolgozókat. Déli egykor az elnöki hivatal értesítette Klemen! Gottwaldot, hogy négyre jelenjen meg az állam elnökének válaszáért. Már jóval négy óra előtt negyedmilllős tömeg gyűlt össze a Vencel téren. Klemen! Gottwald az elnöki Irodából egyenesen a térre hajtatott, ahol egy tehergépkocsiból rögtönzött szónoki emelvényre lépett. A tömeg elcsendesedett. Amikor bejelentette a reakciós erők vereségét, viharos örömujjongás volt az egybegyűlt sokaság válasza; a lelkesedés nem Ismert határt, senki sem akart hazamenni. Közben az Óvárosi téren, mintha díszszemle lenne, ezer és ezer mlliclsta sorakozott föl. öt nappal korábban Itt hangzott el Klement Gottwald felhívása a dolgozókhoz. r Százhúsz órával később a feszes vigyázzállásban felsorakozott alakulatok a győzelmet ünnepelték. Mert döntött a nép! Elindult a szocializmus felé vezető úton. MIKLÓSI PÉTER
