Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-15 / 7. szám
Téli Universiade Harminc ország részvételével Február 17-én ünnepélyes keretek között megkezdődik a bolgár sport idei legjelentősebb eseménye: a téli Universiade. Bulgária eddig két alkalommal fogadta a világ legjobb főiskolás sportolóit — a nyári versenyek keretében: 1961-ben és 1977-ben. Az a tény, hogy az egyetemi és főiskolai hall- gatök sportjának szervezői immár harmadszor szavaztak bizalmat Bulgáriának, egyben a korábbi két esemény sikerét is bizonyltja. A versenyek három központjában már minden készen várja a harminc országból érkező főiskolás versenyzőket. Az alpesi siversenyeket és a sifutöszámo- kat a fővárostól alig húsz kilométerre levő Vitosa hegyen rendezik. A „Vitosai Tulipán“ elnevezésű, 3300 méter hosszú, közel 800 méter szintkülönbségü pálya minden igényt kielégít. Már több Európa-Kupa futamot is rendeztek a jól előkészített pályán, ahol egyébként az elmúlt év végéig két új felvonó és három kötélpálya készült el, s Így óránként már 1500 embert tudnak szállitani. A sífutás Universiade elnevezésű 10, illetve 7,5 kilométer hosszú pályája az alpesi sípálya befejezésénél kezdődik. A síugrásban, sílövészetben és az északi összetett versenyben a fővárostól mintegy 70 kilométerre fekvő Borovec téli üdiilőhe- lyeUj a Rila-hegységben mérhetik össze tudásukat a főiskolások. A műkorcsolyázók és jégkorongozók a fővárosban lépnek a közönség elé, a nemrég elkészült, 18 ezer nézőt befogadó fedett csarnokban. Az új létesítmény egyébként a jeges események mellett természetesen más sportágak versenyeinek lebonyolítására is alkalmas. A téli Universiade műsorán hét sportág szerepel. Az előzetes jelentkezések alapján jégkorongban érdekes küzdelem várható a legjobb európai és tengerentúli csapatok között, műkorcsolyázásban a szovjet, amerikai, francia és csehszlovák rajtolók látszanak a legjobbaknak, s a síversenyen a Világ Kupa-viadalokról ismert számos nagyság is indul. Az előzetes nevezések szerint harminc ország küldi el sportolóit a téli universia- déra. A hagyományoknak megfelelően a házigazdák indulnak a legnépesebb csapattal, de a Szovjetunió, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Románia, Jugoszlávia és Japán is nagy létszámú együttest nevezett. Üzlet és sport Az elmúlt években jelentős változás történt az olimpiák világában. Az üzlet az önfinanszírozás teljesen törvényes eszközévé vált. Tulajdonképpen törvényszerű, hogy azok a vállalkozások, amelyek biztosítják az eszközöket a játékok lebonyolításához, „kikaparják a gesztenyét“ az üzletből. A Baden- Badenben tartott olimpiai kongresszuson a résztvevőknek megdöbbentő filmet vetítettek a Lake Placid-1 téli játékokról. Az olimpiát a Coca Cola cég készítette elő, miközben minden alkalmat kihasznált a kedvelt üdítőital reklámozására. Mindent összevetve egyre erősebb annak a veszélye, hogy a sportot az üzleti érdekeknek rendelik alá. Mindez Lake Piacidban például olyan intézkedésekben nyilvánult meg, mint például az olimpiai falu decentralizáltsága, a versenykiírás — a sportolók számára — alig elfogadható megvalósítása. Vagy például: már most kitudó dott, hogy Moszkvával ellentétben az 1984 es olimpiai játékok kulturális szolgáltatá sál nem lesznek Ingyenesek. Az 1984-es olimpia szervező bizottsága a CBC amerikai televíziós társaságtól csillagászati összeget, 225 millió dollárt követelt. Gyorsan kiszámolták például, hog\ mivel Japánban a televíziók száma az amerikai készülékek 19 százalékát teszi ki, ezért a japánoknak a közvetítésért a 225 millió dollár 19 százalékát kell fizetniük azaz 43 millió dollárt, ami négyszerese az 1980 ban fizetett összegnek. Figyelembe vé ve, hogy Európában körülbelül ugyanannyi a televóztó. mint az Egyesült Államokban, az Eurovizió „perspektívája“ mintegy 200 millió dollár. Ez pedig több, mint rémisztő, éppen ezért ez az üzleti versengés lassan az olimpiai mozgalom jövőjét kezdi fenyegetni, i-T-iyifiiriiÉmriftMTT" 'n A heverőn nyitott bőrönd, néhány sebtében beledobott holmival, A tarka, flitteres műkorcsolyázó kosztüm még a fogason lóg. A levegőben utazási láz, gyakori jelenség minden családban, amelyben élsportoló él. Sabovöíkéknál egy fokkal még nagyobb az izgalom, mert az újdonsült országos bajnok nem kisebb versenyre, mint az Európa-bajnokságra, mi több, nagy áttörésre készül. Valami azért mégis hiányzik a poggyászból. A kabala. A műkorcsolyázók rendszerint hóbortosán babonás emberek. — 0, Jozef nehezen. vinné magával. Kénytelen lenne becsomagolni a nagymamát — mondja kacagva Sabovölk mama, akin még most is látszik, hogy korábban primabalerina volt. Amíg a kávét szürcsölgetjük, kitudódik, hogy mindenről a drága jó nagymama tehet, aki csecsemőkorától nevelte az unokáját. Idősebb jozef Sabovcík a bratislavai Oj Színpad koreográfusa, felesége balett-táncosnő, meglehetősen elfoglalt emberek. Időről időre hosszabb-rövidebb ideig külföldi szerződésnek tettek eleget. Ilyenkor jött a jóságos nagymama, hogy mentse a helyzetet, így lett a kis Jofo pótmamája, majd első edzője, s azóta is legnagyobb pártfogója, s egyben legszigorúbb kritikusa is. — Kéthónapos korától neveltem — mondja a legszeretettebb nagymama. — A lányom és a vejem éppen egy hosz- szabb bécsi szerződésnek tettek eleget. Egyébként Csehországból, a KrkonoSe alól származom. A mi vidékünkön rendszerint síeltek vagy korcsolyáztak a gyerekek. Mivel a házból járt egy kislány a téli stadionba, csatlakoztunk hozzá. Nagy utánjárásra felvették Jo2- kot a műkorcsolyázó-szakosztályba. Emlékszem, hat és fél éves volt. Közben elmondják, hogy a nagymama kérlelhetetlen „menedzser“ volt. — Hányszor aludtam volna még tovább — mondja történetünk hőse. — Fejemre húztam a takarót, és lélekben azt kívántam, hogy egyszer, legalább csak egyszer aludna el a nagymami, s én maradhatnék a jó meleg ágyban. De ez egyetlenegyszer sem fordult elő. Nap mint nap hajnalban ébresztett, és el- caplatott velem a téli stadionba. És ott állt a palánk mellett, árgus szemmel figyelte a gyakorlataimat, és a legkisebb hibát sem bocsátotta meg. Ma is nyíltan megmondja a véleményét, akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy semmilyen képesítése nincs ebben a szakmában, de legalább úgy ért hozzá, mint a képzett edzők. Éü’dekes, hogy soha nem tudtam rá haragudni a szigorúsága miatt, pedig a hajnali kelések mindig nehezemre estek. Ma pedig már látom, hogy teljes mértékben igaza volt, és ö a világ legnagyszerűbb nagymamija. Jóformán mindent neki köszönhetek. _ A szülők örültek, hogy gyermekük hasznos szórakozással tölti az Idejét a legjobb felügyelet mellett. Azt mondják, mindig rettegtek attól, hogy ő is a balettet választja. Az óriási gürcölést, aminek vajmi kevés a kárpótlása. A mŰ- korcsolyázás az mégiscsak más. S ha ráadásul a született adottságokat, a balettet ötvözi a jeges mesterséggel, akkor egészen jó műkorcsolyázó válhat belőle. — Most már tudjuk, hogy a műkorcsolyázás legalább olyan fárasztó, mint a balett, ha az ember odaadással csinálja — veszi át a szót az idősebb Sabovcík. És ők nagy odaadással csinálták. Hajnalban edzés, esténként késő éjszakába nyúló edzés. A palánk mellett mindig ott állt a nagymama. Alighanem tanulmányokat írhatna arról, hogyan vált az apró szöszke gyermek versenyzővé. Ö volt az állandó kísérője az első versenyein, úgy ismeri már a hazai téli stadionokat, mint a tenyerét. Havífov- han, amikor Jozef első edzőtáborozásán volt, egy hónapig albérletben lakott, hogy a közelében lehessen. — Tudja, hogy a műkorcsolyázásnak, illetve Jo2ko pályafutásának köszönhetem első repülőutamat is? — mondja a jóságos nagymama. — Prágába mentünk, zöld-fehér voltam az ijedségtől, de mire felocsúdtam volna, már ott is voltunk. Azóta már megbarátkoztam a repüléssel. Aztán kénytelen volt megbarátkozni azzal a gondolattal is, hogy az unokája egyedül megy a világba. Jöttek az első líülföldi szereplések, és oda már igazán nem kísérhette el. Szerencsére Jozef addigra egészen jól megállt a saját lábán a jégen és a szárazföldön is. Azt mondja, sokat örökölt a nagymama természetéből; mindenekelőtt a kitar- • tást. Mindenkori edzői a megmondhaMindenről a jé nagymama tehet A jól végzett gyakorlat után egy elégedett pillantás az eredményjelző táblára tói, hogy bámulatos adag szorgalom és kitartás szorult ebbe a .fiúba. Tízszer, százszor elismétli ugyanazt a gyakorlatot, Addig csiszolja, míg szerinte és mások szerint is nem tökéletes vagy legalábbis nem közelíti meg agt, amire azt mondhatjuk, hogy tökéletes. Egy- -egy edzés után csupa kék-zöld folt a teste, de nem nyugszik, amíg nem sikerül az ugrás. Hát kérem — és ezt csak a tévénézők kedvéért mondjuk, ákik a versenyen,/bemutatókon csupán a színes kosztümöt, a fényt, a csillogást látják — éz is a műkorcsolyázáshoz tartozik. — Érdekes, én előre tudom, hogy elöbb-utóbb végrehajtom a gyakorlatot — mondja történetünk hőse. — Mert úgy gondolom, ha valaminek annyi időt szentelek, és annyit kínlódok vele, akkor annak mennie kell. Végtelenül elszomorítana, ha nem bíznék magamban. Azt mondják rólam, hogy vasidegeim vannak. Inkább az a véleményem, hogy az ember akkor lehet nyugodt, ha a gyakorlatokat jól elsajátította, és ezt csak kemény, kitartó munkával lehet. Feljegyezték róla, hogy három évvel ezelőtt, a göteborgi Európa'-bajnokság rövid gyakorlata előtt még egy kicsit lefeküdt a szállodában, s úgy elszer derült, hogy csak valamivel a verseny uez- dete előtt ébredt fel. Már a szállodában a versenykosztümbe öltözött, és irány a jégcsarnok. De így is kissé; későn érkezett. A csehszlovák küldöttség, és akkori edzője. Karol Divín már kínos perceket élt át. Mindenfelé telefonálgattak, mert a kötelező gyakorlatok után Jozef elég jól, a tizenegyedik helyen állt. Nagy nehezen sikerült elintézni, hogy a másik csoportban mutathassa be a gyakorlatát. Hidegvérrel úgy futott, hogy az összesítésben a kilencedik helyre lépett elő. — Azért, ha én ott vagyok, akkor egész biztos nem alszik el — teszi hoz- ,zá neheztelve a nagymama. Itthon változatlanul megy tovább az élet. Sikerek ide, sikerek oda, a nagymama változatlanul kérlelhetetlen Reggel ébresztő, irány a jég Mert .a mai világban csak így lehet valamire vinni. A Stadion nyomán U. L: A minap lezajlott dortmundi Európa- bajnokságon Jozef Sabovöík ezüstérmet nyert. Kilenc év után ez az első csehszlovák érem a legrangosabb európai vetélkedőről. Kilenc év után újra érem
