Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-15 / 7. szám

Téli Universiade Harminc ország részvételével Február 17-én ünnepélyes keretek között megkezdődik a bolgár sport idei legjelen­tősebb eseménye: a téli Universiade. Bulgá­ria eddig két alkalommal fogadta a világ legjobb főiskolás sportolóit — a nyári ver­senyek keretében: 1961-ben és 1977-ben. Az a tény, hogy az egyetemi és főiskolai hall- gatök sportjának szervezői immár harmad­szor szavaztak bizalmat Bulgáriának, egy­ben a korábbi két esemény sikerét is bi­zonyltja. A versenyek három központjában már minden készen várja a harminc országból érkező főiskolás versenyzőket. Az alpesi siversenyeket és a sifutöszámo- kat a fővárostól alig húsz kilométerre levő Vitosa hegyen rendezik. A „Vitosai Tuli­pán“ elnevezésű, 3300 méter hosszú, kö­zel 800 méter szintkülönbségü pálya min­den igényt kielégít. Már több Európa-Ku­pa futamot is rendeztek a jól előkészített pályán, ahol egyébként az elmúlt év végéig két új felvonó és három kötélpálya készült el, s Így óránként már 1500 embert tudnak szállitani. A sífutás Universiade elnevezésű 10, illetve 7,5 kilométer hosszú pályája az alpesi sípálya befejezésénél kezdődik. A síugrásban, sílövészetben és az északi összetett versenyben a fővárostól mintegy 70 kilométerre fekvő Borovec téli üdiilőhe- lyeUj a Rila-hegységben mérhetik össze tu­dásukat a főiskolások. A műkorcsolyázók és jégkorongozók a fővárosban lépnek a közönség elé, a nem­rég elkészült, 18 ezer nézőt befogadó fe­dett csarnokban. Az új létesítmény egyéb­ként a jeges események mellett természete­sen más sportágak versenyeinek lebonyolí­tására is alkalmas. A téli Universiade műsorán hét sportág szerepel. Az előzetes jelentkezések alapján jégkorongban érdekes küzdelem várható a legjobb európai és tengerentúli csapatok között, műkorcsolyázásban a szovjet, ame­rikai, francia és csehszlovák rajtolók lát­szanak a legjobbaknak, s a síversenyen a Világ Kupa-viadalokról ismert számos nagy­ság is indul. Az előzetes nevezések szerint harminc ország küldi el sportolóit a téli universia- déra. A hagyományoknak megfelelően a házigazdák indulnak a legnépesebb csapat­tal, de a Szovjetunió, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Románia, Jugoszlávia és Japán is nagy létszámú együttest nevezett. Üzlet és sport Az elmúlt években jelentős változás tör­tént az olimpiák világában. Az üzlet az ön­finanszírozás teljesen törvényes eszközévé vált. Tulajdonképpen törvényszerű, hogy azok a vállalkozások, amelyek biztosítják az esz­közöket a játékok lebonyolításához, „kika­parják a gesztenyét“ az üzletből. A Baden- Badenben tartott olimpiai kongresszuson a résztvevőknek megdöbbentő filmet vetítet­tek a Lake Placid-1 téli játékokról. Az olim­piát a Coca Cola cég készítette elő, miköz­ben minden alkalmat kihasznált a kedvelt üdítőital reklámozására. Mindent összevetve egyre erősebb annak a veszélye, hogy a sportot az üzleti érde­keknek rendelik alá. Mindez Lake Piacid­ban például olyan intézkedésekben nyilvá­nult meg, mint például az olimpiai falu decentralizáltsága, a versenykiírás — a sportolók számára — alig elfogadható meg­valósítása. Vagy például: már most kitudó dott, hogy Moszkvával ellentétben az 1984 es olimpiai játékok kulturális szolgáltatá sál nem lesznek Ingyenesek. Az 1984-es olimpia szervező bizottsága a CBC amerikai televíziós társaságtól csil­lagászati összeget, 225 millió dollárt köve­telt. Gyorsan kiszámolták például, hog\ mivel Japánban a televíziók száma az ame­rikai készülékek 19 százalékát teszi ki, ezért a japánoknak a közvetítésért a 225 millió dollár 19 százalékát kell fizetniük azaz 43 millió dollárt, ami négyszerese az 1980 ban fizetett összegnek. Figyelembe vé ve, hogy Európában körülbelül ugyanannyi a televóztó. mint az Egyesült Államokban, az Eurovizió „perspektívája“ mintegy 200 millió dollár. Ez pedig több, mint rémisztő, éppen ezért ez az üzleti versengés lassan az olimpiai mozgalom jövőjét kezdi fenye­getni, i-T-iyifiiriiÉmriftMTT" 'n A heverőn nyitott bőrönd, néhány sebtében beledobott holmival, A tarka, flitteres műkorcsolyázó kosztüm még a fogason lóg. A levegő­ben utazási láz, gyakori jelenség min­den családban, amelyben élsportoló él. Sabovöíkéknál egy fokkal még nagyobb az izgalom, mert az újdonsült országos bajnok nem kisebb versenyre, mint az Európa-bajnokságra, mi több, nagy át­törésre készül. Valami azért mégis hiányzik a poggyászból. A kabala. A műkorcsolyázók rendszerint hóbortosán babonás emberek. — 0, Jozef nehezen. vinné magával. Kénytelen lenne becsomagolni a nagy­mamát — mondja kacagva Sabovölk mama, akin még most is látszik, hogy korábban primabalerina volt. Amíg a kávét szürcsölgetjük, kitudó­dik, hogy mindenről a drága jó nagy­mama tehet, aki csecsemőkorától nevel­te az unokáját. Idősebb jozef Sabovcík a bratislavai Oj Színpad koreográfusa, felesége balett-táncosnő, meglehetősen elfoglalt emberek. Időről időre hosszabb­-rövidebb ideig külföldi szerződésnek tettek eleget. Ilyenkor jött a jóságos nagymama, hogy mentse a helyzetet, így lett a kis Jofo pótmamája, majd el­ső edzője, s azóta is legnagyobb párt­fogója, s egyben legszigorúbb kritikusa is. — Kéthónapos korától neveltem — mondja a legszeretettebb nagymama. — A lányom és a vejem éppen egy hosz- szabb bécsi szerződésnek tettek eleget. Egyébként Csehországból, a KrkonoSe alól származom. A mi vidékünkön rend­szerint síeltek vagy korcsolyáztak a gyerekek. Mivel a házból járt egy kis­lány a téli stadionba, csatlakoztunk hozzá. Nagy utánjárásra felvették Jo2- kot a műkorcsolyázó-szakosztályba. Em­lékszem, hat és fél éves volt. Közben elmondják, hogy a nagymama kérlelhetetlen „menedzser“ volt. — Hányszor aludtam volna még to­vább — mondja történetünk hőse. — Fe­jemre húztam a takarót, és lélekben azt kívántam, hogy egyszer, legalább csak egyszer aludna el a nagymami, s én ma­radhatnék a jó meleg ágyban. De ez egyetlenegyszer sem fordult elő. Nap mint nap hajnalban ébresztett, és el- caplatott velem a téli stadionba. És ott állt a palánk mellett, árgus szemmel figyelte a gyakorlataimat, és a legki­sebb hibát sem bocsátotta meg. Ma is nyíltan megmondja a véleményét, akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy semmi­lyen képesítése nincs ebben a szakmá­ban, de legalább úgy ért hozzá, mint a képzett edzők. Éü’dekes, hogy soha nem tudtam rá haragudni a szigorúsága miatt, pedig a hajnali kelések mindig nehezemre estek. Ma pedig már látom, hogy teljes mértékben igaza volt, és ö a világ legnagyszerűbb nagymamija. Jó­formán mindent neki köszönhetek. _ A szülők örültek, hogy gyermekük hasznos szórakozással tölti az Idejét a legjobb felügyelet mellett. Azt mond­ják, mindig rettegtek attól, hogy ő is a balettet választja. Az óriási gürcölést, aminek vajmi kevés a kárpótlása. A mŰ- korcsolyázás az mégiscsak más. S ha ráadásul a született adottságokat, a ba­lettet ötvözi a jeges mesterséggel, ak­kor egészen jó műkorcsolyázó válhat belőle. — Most már tudjuk, hogy a műkor­csolyázás legalább olyan fárasztó, mint a balett, ha az ember odaadással csi­nálja — veszi át a szót az idősebb Sa­bovcík. És ők nagy odaadással csinálták. Haj­nalban edzés, esténként késő éjszaká­ba nyúló edzés. A palánk mellett min­dig ott állt a nagymama. Alighanem ta­nulmányokat írhatna arról, hogyan vált az apró szöszke gyermek versenyzővé. Ö volt az állandó kísérője az első ver­senyein, úgy ismeri már a hazai téli stadionokat, mint a tenyerét. Havífov- han, amikor Jozef első edzőtáborozásán volt, egy hónapig albérletben lakott, hogy a közelében lehessen. — Tudja, hogy a műkorcsolyázásnak, illetve Jo2ko pályafutásának köszönhe­tem első repülőutamat is? — mondja a jóságos nagymama. — Prágába men­tünk, zöld-fehér voltam az ijedségtől, de mire felocsúdtam volna, már ott is voltunk. Azóta már megbarátkoztam a repüléssel. Aztán kénytelen volt megbarátkozni azzal a gondolattal is, hogy az unoká­ja egyedül megy a világba. Jöttek az első líülföldi szereplések, és oda már igazán nem kísérhette el. Szerencsére Jozef addigra egészen jól megállt a sa­ját lábán a jégen és a szárazföldön is. Azt mondja, sokat örökölt a nagymama természetéből; mindenekelőtt a kitar- • tást. Mindenkori edzői a megmondha­Mindenről a jé nagymama tehet A jól végzett gyakorlat után egy elége­dett pillantás az eredményjelző táblára tói, hogy bámulatos adag szorgalom és kitartás szorult ebbe a .fiúba. Tízszer, százszor elismétli ugyanazt a gyakor­latot, Addig csiszolja, míg szerinte és mások szerint is nem tökéletes vagy legalábbis nem közelíti meg agt, amire azt mondhatjuk, hogy tökéletes. Egy- -egy edzés után csupa kék-zöld folt a teste, de nem nyugszik, amíg nem si­kerül az ugrás. Hát kérem — és ezt csak a tévénézők kedvéért mondjuk, ákik a versenyen,/bemutatókon csupán a színes kosztümöt, a fényt, a csillogást látják — éz is a műkorcsolyázáshoz tartozik. — Érdekes, én előre tudom, hogy elöbb-utóbb végrehajtom a gyakorlatot — mondja történetünk hőse. — Mert úgy gondolom, ha valaminek annyi időt szentelek, és annyit kínlódok vele, ak­kor annak mennie kell. Végtelenül el­szomorítana, ha nem bíznék magamban. Azt mondják rólam, hogy vasidegeim vannak. Inkább az a véleményem, hogy az ember akkor lehet nyugodt, ha a gya­korlatokat jól elsajátította, és ezt csak kemény, kitartó munkával lehet. Feljegyezték róla, hogy három évvel ezelőtt, a göteborgi Európa'-bajnokság rövid gyakorlata előtt még egy kicsit lefeküdt a szállodában, s úgy elszer de­rült, hogy csak valamivel a verseny uez- dete előtt ébredt fel. Már a szállodában a versenykosztümbe öltözött, és irány a jégcsarnok. De így is kissé; későn ér­kezett. A csehszlovák küldöttség, és ak­kori edzője. Karol Divín már kínos per­ceket élt át. Mindenfelé telefonálgattak, mert a kötelező gyakorlatok után Jo­zef elég jól, a tizenegyedik helyen állt. Nagy nehezen sikerült elintézni, hogy a másik csoportban mutathassa be a gyakorlatát. Hidegvérrel úgy futott, hogy az összesítésben a kilencedik hely­re lépett elő. — Azért, ha én ott vagyok, akkor egész biztos nem alszik el — teszi hoz- ,zá neheztelve a nagymama. Itthon változatlanul megy tovább az élet. Sikerek ide, sikerek oda, a nagy­mama változatlanul kérlelhetetlen Reg­gel ébresztő, irány a jég Mert .a mai vi­lágban csak így lehet valamire vinni. A Stadion nyomán U. L: A minap lezajlott dortmundi Európa- bajnokságon Jozef Sabovöík ezüstérmet nyert. Kilenc év után ez az első cseh­szlovák érem a legrangosabb európai vetélkedőről. Kilenc év után újra érem

Next

/
Oldalképek
Tartalom