Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-15 / 7. szám

\

Sugár Andrást nem kell bemutatnunk olvasóinknak. Tévériportjait, beszélgetéseit, tudósításait a televízió nézűi Jól ismerik, kedvelik. Most készülő könyvéből küldött a szerző lapunknak néhány részletet, amelyek bizonyára megnyerik a Világjárók sorozat kedvelőinek tetszését

Latín-Ameríka útjain

Az első kóstolgatások

Először 1974-ben jártam Latin-Ame- rlkában, de előre kell r bocsátanom, hogy ennek előtte még sem Spanyol- országban, sem Portugáliában el nem töltöttem egyetlen percet sem. Akkor még mindkettőben fasiszta diktatúra volt, a portugálok legfeljebb sportriportereket engedtek be tőlünk, a spanyolok pedig egy forgatási Javaslatunkra olyan lehetetlen feltételeket szabtak „válaszul“, hogy utolsó telexüzenetemben némi Ingerültséggel így válaszoltam: „Spanyolországban,

uraim, majd akkor forgatunk, ha helyreáll a demokrácia.“ (Ez egyébként be Is következett, a fasizmus bukására nem Is kellett egy-két évnél többet várni.)

Szóval — hogy szavamat ne felejtsem — aki előbb ismerkedik Latln- -Amerlkával, mint az Ibériai félszigettel, az úgy jár, mint amikor valaki egy Ismeretlen apa-anya Jellemvonásait Ismeri meg fokról fokra a gyerekben, azt hiszi, hogy amit lát, az maga az elsődleges, az eredeti, és csak később, amikor már a szülőkkel is megismerkedik, akkor Jön ré, mit hová kell tennie. Bennem a kubai, mexikói, argentínai élmények legnagyobb része mint eredeti latin-amerikai élmény rögződött, s csak később, Spanyolországban döbbentem rá, hogy az ottani ízek, zamatok, tájszőlások, magatartásminták legnagyobb része andalúz, gallego, katalán dolgok átvitele, némileg más árnyalatban, de alapjában véve csaknem azonos. Ami pedig Brazíliát illeti.'.. nos, oda Portugália, Angola és Mozamblk után Jutottam el. A brazil élmények csak részben azonosíthatók a portugállal benyomásokkal; Brazília legalább ilyen fontos meghatározói az óriási méretek, szemben a szűkkeblű pici Portugália „klausztrofóbiás“ érzésével, és ami a legfontosabb: Brazília any- nyira afrikai, afro-amerlkal, néger és mulatt jellegű az életörömben, a ritmusokban, a barátkozás stílusában, hogy gyakran Inkább Kubára, mint a nyelvileg rokon Portugáliára emlékeztet

Egyáltalán: mit tudunk ml itt a Duna-medencében Latln-Amerikáról? Most hagyjuk a lexikális adatokat, amelyek kinek mennyire maradtak meg a fejében iskola után, olvasmányok alapján. A legelterjedtebb tévhit talán az, hogy „azok ott lenn mind egyformák“. Már az „ott lenn“ földrajzi lakcímmel sincs minden rendjén, hiszen a legtöbb európai habozás , nélkül rámondja Mexikóra, hogy Dél- -Amerikában van, holott — nézzünk csak a térképre — még csak nem Is Közép-, hanem Észak-Amerlka kontinensén terül el.

Semmi sem lehet egymástól különbözőbb, mint két szomszédos dél-ame- rlkal ország: Uruguay és Paraguay. Nevük alapján nálunk a legtöbb ember azt hiszi, hogy Ikrek, egyformák. Ezzel sremben Uruguay csaknem kizárólag fehér emberek lakta, európai építészetű, spanyol stílusú ország, városias és elegáns, míg Paraguay lakosságának 90 százaléka Indián, a városi fehérek többsége is a spanyol mellett Jól beszéli a guarani Indián nyelvet, az ország főleg mezőgazdaságból és csempészetből él, alig urba- nlzált, erdős stb., stb.

Vagy vegyük egy dél-amerikai élményemet: a venezuelai belföldi repülőjáratokon — felszállás előtt — minden utasnak be kell mutatnia útlevelét.

— Miért? — kérdeztem csodálkozva.

— Mert a gazdag Venezuelába a nehezen őrizhető határokon keresztül rengeteg szegény kolumbiai szivárog be Illegális munkavállalásra. A repülőtereken, utakon, szállodákban így legalább néhány ezret „ki tudunk szűrni“ és haza tudunk toloncolnl.

Miért olyan érdekes ez? Mert képzeljünk el két teljesen egyforma, mesztlc vagy fehér embert, teljesen azonos nyelvjárásban beszélik a spanyolt, szokásaik és gesztusaik Is egyformák, mondjuk a nevük Is Gutlérrez vagy González, de áthidalhatatlan szakadék választja el őket egymástól: az egyik az olajban gazdag Venezuelában született, a másik két kilométerrel arrébb, a koldusszegény Kolumbiában.

Vagy gondoljunk a salvador-hondu- rasl .jlutballháborúra“, amely után évekig nem volt még diplomáciai kapcsolat sem a két kicsiny szomszédos ország között. Ennyire hiányzik az egység vagy azonosság tudata. Hallatlanul erős a nacionalizmus, az akármilyen kicsiny országok nemzeti öntudata még akkor is, ha ez a nemzeti Jelleg a szomszédhoz képest legfeljebb abban Jut kifejezésre, hogy az egyik országocska főterén Bolivar-, a másikén Morazán-emlékmű emelkedik.

(Ha már a salvadorlak nemzeti hőséről, Morazánról esett szó, hadd mondjak el egy kedves, bár teljesen igaz anekdótát. A múlt század vége felé Salvador! delegáció indult Párizsba, hogy a legnagyobb francia szobrászok valamelyikével elkészíttesse Morazán lovasszobrát. Zsebünkben rengeteg pénz: a nemzeti adakozás,

gyűjtés eredménye. Igen ám, de az első párizsi estén a Jő salvadorlak szórakozni kívántak, és egy kártyás- banda karmai közé kerülve, hamarosan elkártyázták az összeg oroszlán-'^ részét. A küldöttség vezetője már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, elsírta bánatát egy francia barátjának, akinek mentőötlete támadt:

— Ne búsulj, gyere mutatok valami érdekeset — mondta.

— Elvitte a Salvador! urat egy párizsi ócskavastelepre, ahol a napóleoni kor számos kiselejtezett relikviáját tárolták a szabad ég alatt. Ott volt Ney marsall lovasszobra is.

— Hasonlít Morazánra? — kérdezte.

— Nem nagyon, de ezentúl ilyen lesz Morazán évszázadokon át — válaszolta a boldog Salvador!, majd bagóért megvette kilóra a szobrot, és még meg is dicsérték otthon, mert a „nemzet megbízatását“ határidő előtt végrehajtotta.

Szóval mit tudunk még Latin-Ame- rlkáről? Hallottunk a rumbáről, a szambáról, a tangóról s csak körülbelül sejtjük, hogy a szambát Rióban, a tangót Buenos Airesben „találták ki.“ Tudunk valamit a foclörületről, de arról talán kevesebbet, hogy például Kubában a foci helyett a baseball a király. És hallottunk valamit harangozni az indiánokról és mesz- tlcekről, poncsóról és gáncséról, katonai diktatúrákról és puccsokról.

KUBA

Ilyen előzmények, alaktalan sejtések, ködös megérzések után indultam el 1974-ben első latin-amerikai utam- ra, amely Kubába vezetett. Elismerem, valamivel többet tudtam a fentieknél, igyekeztem sok könyvet, cikket Is olvasni Kubáról, spanyolul is szorgalmasan tanulgattam, de a valódi saját élmények tömkelegé előre megsejúietetlen és csodálatos lett.

Maga az alkalom nagyon „Jól jött“: egy magyar katonai küldöttséget kellett elkísérnünk Kubába, és forgatnunk kellett egy óriási hadgyakorlaton. Noha soha nem voltam katona. Itthon beöltöztettek egy igen elegáns tiszti öltönybe, (közlegény! váll-lap- pal, tehát csillag nélkül — operatőr barátom hadnagy volt...), a mellemre kiraktak egy magyar nyelvű „SAJ- TÖ“ feliratot, hadd olvassák a kubai elvtársak (néha „szahto elvtársnak“ szólítottak, azt hívén, hogy Sajtó a vezetéknevem, és ezt spanyolul „szah- to“-nak ejtik.) Azért volt Jó alkalom a katonai látogatás, mert. repülőgépen, autón és gyalog csaknem az egész szigetországot bejárhattuk, mégpedig olyan szellemes hozzáértő és nagy műveltségű „idegenvezetők“ kíséretében, mint a három Castro testvér: Fidel, Raúl és Ramon. A három testvér közül Raúl Castro miniszterelnök helyettes, a fegyveres erők minisztere szinte mindennap velünk volt, több magvas előadást tartott Kuba történelméről és akkori helyzetéről. Fldel Varadero tengerparti üdülőhelyén látogatta meg a magyar küldöttséget. Ramónnal pedig a Plcadu- ra-völgyl mintagazdaságban találkoztunk, ahol — mint Igazgató — igen fontos hobbijának és hivatásának, a szarvasmarhafajták nemesítésének él.

Szakasztott olyan, mint Fidel Castro. Igaz, ha ezt megmondják neki, tréfálkozva így tiltakozik:

— Nem én hasonlítok Fidelre, hanem ő énrám, hiszen 6 az öcskös, én vagyok az öregebb!

Havanna már a repülőgépről, madártávlatból is felpezsdíti az érkező utas vérét a csodálatos látvánnyal: a kék tenger partján hófehér felhőkarcolók, pálmafák, eukaliptuszok, öt emeletnyi magas fikuszfák (igen, pontosan olyan levelekkel, mint amilyeneket Itthoni szobakertekben látunk csöppnyi ládákban, csak éppen a kubai földön mindez szabadon burjánzik, a hlbiszkuszvlrágok óriásiak, a bougalnvilleák egész emeleteket borítanak be...), királypálmák, mangófák szegélyezik az utakat, az úszómedencék vize kéklik.

Ahol ml laktunk, Cubanacán villanegyedében, ott a régi Kubában a gazdagok élték a maguk henye életét. Engem Los Angelesre, pontosabban Hollywood leggazdagabb negyedére Beverly Hllls-re emlékeztetett. A villák, a kertek ma Is ápoltak és illatosak, mint a milliomosok idején. Csakhogy: a kertekben mindenütt Iskolai egyenruhás fiúcskákat, kislányokat láttunk. Az egyik kertben magányos fekete legényke hegedült, a másikban balettnövendékek táncoltak a gyepen, a harmadikban vizsgára készülő serdülők sétáltak, akiknek mintha a kezükhöz, szemükhöz nőtt volna a könyv. (Folytatjuk)

Kuba: Raúl Castro tisztjei körében

A havannai székesegyház

(A szerző felvételei)

Madridban tebrnár 8-án felújította munkáját az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó konferencia, amelyet tavaly december 17-én elnapoltak. Elsők között szólalt fel hazánk képviselője. Hja Hulin- sky nagykövet is.

Ha azt akarjuk, hogy a madridi találkozó mostani szakasza valóban zárószakasz legyen — mondotta —, a fórumon rögtön az első naptól kezdve döntő fordulatnak kell bekövetkeznie. A madridi találkozó napirendjén szereplő, illetve a helsinki Záróokmányban foglalt valamennyi probléma megoldható, ha a találkozó valamennyi résztvevője kész valóban kostruktí- van munkálkodni, ha kész valamennyi fél érdekelnek a tiszteletben tartására és egyesek nem próbálnak másokra elfogadhatatlan kitételeket kényszeríteni. A záróokmány-tervezet eddig még függőben levő fejezeteiről a találkozó tavalyi utolsó szakaszában lefolyt viták előrevetítették, hogy mi az, ami az egyhangúság elve alapján a záróokmányba foglalható és ml nem. Gyakorlatilag tehát semmi sem gátolja a madridi találkozó viszonylag rövid időn belüli sikeres befejezését, de ehhez minden résztvevő politikai akaratára van szükség — mondotta hazánk képviselője.

A továbbiakban így folytatta: Helytelen további meddő vitákkal és huszavonák- kal késleltetni a tanácskozást.

A csehszlovák küldöttség még az őszi tanácskozás végén támogatta azoknak az álláspontját, akik aktívan síkraszálltak azért, hogy a madridi találkozón rövid időn belül megoldás jöjjön létre a záróokmányról. A csehszlovák küldöttség azoknak a véleményével is azonosul, akik az európai folyamat megjavítására, megszilárdítására és további kibontakoztatására törekszenek, hogy ez katonai térre is kiterjedjen. Éppen ezért támogatjuk azokat a törekvéseket, hogy a madridi találkozó olyan záródokumentum elfogadásával fejeződjék be, amely ösztönözné a kölcsönösen előnyös együttműködés kibontakozását minden területen, de főként katonai téren és megállapodás szülessék az európai biztonság erősítésével, a leszerelés kérdéseivel foglalkozó legmagasabb szintű értekezlet összehívásáról.

Ennek a konferenciának nagymértékben hozzá kellene Járulnia a katonai konfrontáció enyhítéséhez, a bizalom erősítéséhez és a biztonság megszilárdításához földrészünkön.

Az a politikai nyilatkozat, amelyet a résztvevők a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén idén január 5-én fogadtak el, kifejezi a tanácskozás valamennyi résztvevőjének eltökélt szándékát, hogy tovább harcolnak a háború veszélyének elhárításáért, a fegyverkezési hajsza megállitásáért és a leszerelésért, főként a nukleáris leszerelésért — emlékeztetett a csehszlovák küldöttség képviselője.

A madridi találkozó gyümölcsöző befejezésének lehetősége a múlt évi őszi forduló végén körvonalazódott. Nem lehet azonban szemet hunyni afölött, hogy a helsinki folyamat elért eredményeit veszélyeztető irányban folytatódhat a tárgyalás. E szempontból a madridi találkozó tavaszi szakasza nyilvánvalóan sok tekintetben meghatározó szakasza az egész találkozónak, ha figyelembe vesz- szük esetleges hatását a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésére, s főleg az európai helyzetre — hangsúlyozta Ilja Hulinsky.