Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-15 / 7. szám
Vtaiúi Ssattl MatergagipM dolfsilk K ellemes, pontosan meg sem fogalmazható, ]6 érzéssel távoztam a szenei (Senec) Montostro] vállaltból. Ritka az olyan munkahely, ahol nem a kedélyte- len hangulat, a szűnni nem akaró panaszáradat van túlsúlyban, hanem az optimizmus, a Jókedv, a Jó közérzettel végzett munka. A MontostroJ e kevés Ilyen üzem egyike. Jóleső érzés volt hallgatni és látni az embereket, akik miközben dolgoztak, szeretettel, rajongással beszéltek a munkájukról, a munkahelyükről. Kísérőmtől, Eubomlr Felvidékytől, az Ifjúsági szervezet üzemi bizottságának elnökétől Is próbáltam megtudni mindennek az okát. A csendes szavú, talpraesett, huszonöt éves fiatalember most Is egy Ideig eltöpreng, míg megszólal: ^ — Nem hagyom figyelmen kívül azt a tényt, hogy üzemünkben harminckét év az átlagélet\cor, a 430 alkalmazottból 262 még nem töltötte be a harminc évet. S Jobbára olyan kollektívák, szocialista munkabrigádok dolgoznak Itt, amelyeknek a tagjai a szakmunkásiskolában is egy osztályba Jártak, együtt tanultak. Ilyen a ml brigádunk Is, a művezetőnk az egykori szakoktatónk. Örömmel mondhatom, remekül kijövünk egymással, gyakran találkozunk munka után í, Is,- s ha egyéb téren van szükség egymás J6- 'indulatára, abban sincs hiány. De hasonló hangulat Jellemző az egész munkahelyre. Ha nem Is folyik Itt szalagmunka, függünk egymástól, mert a vállalat csak akkor teljesítheti a tervét, akkor lehetünk elégedettek a fizetési borítékkal Is, ha mindannyian Jól dolgozunk, és ezt valahányan tudatosítjuk. Ez a Jó raunkaszellem valahogy Itt természetes, kézenfekvő. Miután mindezt feljegyeztem, Eubomírtől arról érdeklődöm, hogy vajon hasonló-e a munkaszellem a SZlSZ-szervezetben Is. Egy pld mosoly után elkomorodlk az elnök arca: — Ha több tagunk és több aktívabb tagunk lenne, akkor Is tudnánk nekik munkát adni, rendezvényeket szervezni. Ugyanis mindössze hetven SZISZ-taggal „dicsekedhetünk“. Igaz, még csak alig ötéves, új vállalat vagyunk, de szervezetünk az egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a kevésbé aktív vagy a passzív tagokat Is megnyerjük a közösség ügyének. Mert a lehető- ségselnek Jószerével korlátlanok — lehetnének. A vállalatunknak van saját autóbusza, amelyet bármikor a rendelkezésünkre bocsátanak, mehetnénk sokfelé. Az újltó-ész- szerűsítő mozgalom Is rengeteg lehetőséget kínál, amelyekkel távolról sem éltünk a megfelelő mértékben, bár felmutathatunk már néhány szép eredményt. Valamennyi sportág népszerű; sportversenyekre kell a Ax Bxemben hnxzonSt knbai fiatal la dolgozik. legkevésbé agitálni, szervezni a tagságot, versenyekre kell a legkevésbé agitálni, szervezni a tagságot. Van azért néhány vállalkozó kedvű, nagyon agilis tagunk, akik mindig és mindenben részt vesznek. Mások azt mondják, hogy azért húzódoznak belépni közénk, mert szervezetünk nem olyan munkát végez, amely érdfekelné őket. Jó, mondtuk nekik, akkor gyertek ötletekkel, javaslatokkal: minden tanácsot örömmel, szívesen fogadunk. És, sajnos. Itt már általában megállt a „tudomány“. Igaz, ez még nem Jelenti azt, hogy mi mindent Jól csinálunk, és ezekben a „passzív“ srácokban lenne a hiba. Nem, hiszen ml vállaltuk a vezetést, az irányítást, kötelességünk tehát állandóan valami újjal előrukkolni, felülmúlni önmagunkat, mindig többet és többet nyújtani. Hiszen az igények nemcsak nőnek, változnak is. Ezekhez pedig igazodni, alkalmazkodni kéne. Ha lassúk vagyunk, ha nem elég sokrétűek, akkor bizony az eredmény sem lesz mindig kielégítő. Miközben Eubomlr a SZISZ-munkát taglaló iratok között lapozgat, és egy-egy sikeresebb akcióról beszél, megemlíti a vállalatnál dolgozó kubai fiatalokat Is. Huszonöt fiú négy éven keresztül nálunk tanulja a szakmát. Az ö Ifjúsági szervezetük, az ÜJC eredményesen együttműködik a SZISZ-szel. Azt mondja az elnök, a kubai fiatalok mindig az elsők között jelentkeznek közhasznú, társadalmi munkára. Ott voltak velük akkor is, amikor 400 facsemetét kiültettek az üzem területén, amikor száz óra társadalmi A harmincon aluliak gyára (Mutál TntáÉ: J| Bán«tt ■ mtOm ■indlg IcbM twlBl.“ munkát ledolgoztak a városban, kétezret az üzemben. S még hozzáteszi, ha egy kissé lassúbbak Is a kubai fiatalok, mégis ügyesek, Igyekvők, elégedettek velük a hazai kollégák, a legtöbbjükből a négy év alatt jó szakember válik. A dicsérő szavak után újabb sétát teszünk a hatalmas üzemcsarnokban, ahol egy fedél alatt többféle munka is folyik. A MontostroJ építőipari vállalatoknak készít különféle gépeket, vaskonstrukciókat, elsősorban panelházak vasszerkezeteit. Nagyon sok Jól képzett hegesztőre, köszörűsre, lakatosra, marósra, esztergályosra, számltővezérlé- sű fúrógépeket kezelő szakemberre van szükség. Elsősorban fiatalokra, hiszen ezekhez a számítógépes NC-gépekhez elsősorban ők értenek. Az egyik fúrógépnél felfigyelek egy középtermetű, víg kedélyű fiatalemberre, aki olyan odaadással dolgozik. Irányítja a hatalmas monstrumot, hogy Jó nézni. — Dolezsál Tamás vagyok — mutatkozik be, amikor közelebb lépek hozzá. Hamar megtudom, hogy Tamás fél éve van az üzemben, korábban katona volt, még korábban pedig gépipari főiskolára Járt, közel egy évet. — A középiskolában bizonyára nem az volt az álmod, hogy kétkezi munkás légy egy NC-gép mellett... — próbálok kicsit provokatívan tudakozódni Tamás sorsa felől. — Valóban, nem ez volt az álmom, ellenben gépekkel, gépek között éltem, a gépek világában, így egyáltalán nem érzem, hogy nagyot „estem“ volna. Ha nem sikerült Is a főiskola, elégedett vagyok, mert Itt megtalálom a számításomat. — Mit tud ez a gép? — Sok mindent, rém okos masina. Egy századmílliméternyi pontossággal dolgozik, ellenőrzi önmagát, selejtet nem gyárt, mert ha netán én rosszul állítanám be, az előzetes beprogramozás Jóvoltából önmaga leáll. — A vezérléshez ml mindent kell tudni? — Elsősorban meg kell lennie a megfeleGakomlr falvldAif; „Akkor lohotflnk elég*- dettek, ha mladaanj^M fAI dolgoiaak.“ lő Jó viszonynak a gép és Irányítója között, ez a legfontosabb. A pontos munkavégzéshez azonban ismerni kell a klasszikus gépeket, kicsit kell tudni számolni, bánni a számítógéppel, s kell még a logikus gondolkodás is. Meg aztán Ismerni kell a gépet, hogy a kisebb hibákat egyedül Is elháríthassam, mert erre üzemen belül nincs semmiféle karbantartó szakember. S az a leigszebb az egészben, hogy e mellett a gép mellett mindig lehet tanulni, nem egyhangú a munka. — Ml ad itt sikerélményt? — Az, amikor elkészül egy munkadarab. Egy darab vas, egy nagy szerkezet kis része, amelynek szépnek, pontosnak kell lennie. Mindez közrejátszik abban, hogy biztos munkahelynek tekintsem a vállalatot, ahová reggelente kellemes érzéssel Jövök, ahol Jól telik el a nap. Én úgy érzem. Itt Itthon vagyok. Az üzemcsarnokban mindenfelé hatalmas monstrumokat, csak darukkal mozgatható vaskonstrukciókat látni, kemény, rideg vasat, amelyet milllméternyl, centimétemyl pontossággal kell megmunkálni. Megrendelés, munka van bőven, csak hát kevés a munkáskéz. Közel kétszáz emberre lenne még szüksége az üzemnek. Erre-aztán már- -már Jogosan mondhatná valaki: nlnós Itt ellentmondás? Talán van, de csak részben. Hiszen Szene csak húsz kilométerre van a fővárostól. A munkások, főleg a harmincon felüliek, az Idősebbek már korábban ott találtak biztos munkahelyet, állást, vállalva még a beutazást Is. A fiatalok pedig, akik a környék szakmunkásképzőiben végeztek, fokozatosan töltik fel az üzemet. Talán majd segít a helyzetet megoldani az, ha felépül az üzem szakmunkásképzője, ahol a MontostroJ saját maga képezi ki szakembereit. De addig Is kéne még sok ügyes, elsősorban fiatal szakmunkás. A kereseti lehetőségek Jók: az átlagfizetés 3280 korona. Arról már nem is beszélve, hogy az üzem nagyon sok fiatalt Juttatott kedvezményes áron lakáshoz. — örülnénk, ha olyan fiatalok Jönnének -az üzemünkbe, a szervezetünkbe, akik szeretik az összhangban, már-már családias légkörben végzett munkát — mondja búcsúzóul a szisz-elnök. — Némi túlzással mondva olyan fiatalok kellenének, akikkel meg lehet váltani a világot, akikkel üzemünk, szervezetünk felhívhatná magára a figyelmet. Szeretném, ha olyat produkálnánk, ami másutt még nem volt. ZOLCZER TANOS A bnllxdAkanyafok Bafy rétiét fildolgaitik U iMBbM. KÖNNYEBB NEM rászokni ülök a peronon, és várom a vonatot. Előttem két tizenhat éves fiú beszélget. Egyszer csak az egyik felszlsszen: — JaJ, az apám! Most mit csináljak a cigivel? Gyorsan ledobja, és rátapos, de minden hiába. A szigorú tekintetű apa rögtön ott terem, és már üvölt is: — Nem megmondtam, ha még egyszer bagózni látlak, agyonütlek?! Add oda azt a csomag cigit, vagy azt akarod mondani, hogy csak egyet vettél? A gyerek kelletlenül előhúz a zsebéből' egy doboz Cleát, és az apjának adja. Az egy kicsit fintorog, majd legnagyobb meglepetésemre rágyújt. i— Kezdőkoromban szívtam ilyen gyenge cigit — mondja. — Ha az apám akkor úgy tiltotta volna, mint én neked, nem jutottam volna idáig, mert mindig könnyebb nem rászokni, mint leszokni róla... Itt tart a kiokta-. tásban, amikor befut a vonat. Mindenesetre elgondolkoztató, az apa tiltja fiának a dohányzást, miközben ő még el sem dobta az egyik cigarettát, már rá is gyújt a | másikra. | A múltkor az üzletből jövet ősz- [ szetalálkoztam az egyik utcabeli ^ sráccal: Nincs egy cigIdPj >kérdezte. >—I Tudod, milyen káros á dohányzás ...? í—I mondtam volna, de közbeszólt. —- Már te is? Eleget hallom otthon meg az Iskolában. De én nem hiszem el, mert ha igazán káros lenne, akkor ők sem j szívnának. Vagy az orvosok, azok || tudják, mi árt az egészségnek, < I mégis cigiznek. Erre nem tudtam mit felelni. Eszembe jutott, hogy két évvel ezelőtt, 1980-ban volt a dohányzás elleni küzdelem nemzetközi éve. Lépten-nyomon plakátok, feliratok hirdették a dohányzás károsságát. Neves orvosok, kardiológusok tartottak előadásokat arról, mennyire árt az egészségnek. A valóságban azonban ezeknek az intelmeknek nem volt foganatjuk. Elég csak körülnézni, soha ennyi fiatal nem dohányzott, mint most. Az első nikotinadag ellen még harcol a szervezet, ezért okoz az első cigi kínos rosszullétet, de aztán nem sok erőfeszítésbe kerül rászokni, annál nagyobb akaraterő kell viszont ahhoz, hogy valaki megszabaduljon a cigaretta rabságától. Tudósok vizsgálták, hogy a nemdohányzókkal összehasonlítva hányszor nagyobb a dohányosok „esélye“ egy-egy betegségre. Sok ezer kórlapot áttanulmányoztak, és íme az eredmény: tüdőrák 10,8, gégerák 5,4, szájrák 4,1, nyelőcsőrák 3,4, gyomorfekély 2,8, vérkeringés! megbetegedések 2,6, szív- betegség 1,7. Hiába harcolunk a dohányzás ellen addig, amíg a diák tudja a tanárjáról, hogy megszállott dohányos, amíg otthon az apja kezében majdnem mindig ott füstöl a cigaretta, amíg a filmbeli szimpatikus hős a legkisebb probléma felmerülésekor rögtön rágyújt. Lehet, hogy a cigarettázó fiatal később észreveszi az elrettentő ellenpéldákat is, az életük delén szívbénulásban eltávozó ismerősöket, a mindig köhögő, tüdőbajos Idősebbeket, akik szeretnének szakítani szenvedélyükkel, de nem megy, mert hiányzik belőlük a kellő akaraterő. Hogyan is mondta az az apa a fiának az állomáson? „... köny- nyebb nem rászokni, mint leszokni...“ Kamoncza Márta \ I
