Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-08 / 6. szám
Jubileum keserű mellékízzel Megsárgult újságlapok, irattári dokumentumok bizonyítják, meg néhány idősebb sportrajongó, hogy a kassai (Kosice) vívósport fogatommá váit nemcsak idehaza, hanem határainkon tűi is. Ebben a városban — ahogy azt a Kassai Atlétikai Club (KAC) 1903. január 23-1 keltezésű alapító ülésének jegyzőkönyve is bizonyítja — alakult meg nálunk az első vívósport-szakosztály. Nyílván hatással volt a szervezőkre az a jelentős sport- rendezvény, amelyre 1902 decemberében került sor az egykori Schalk-ház nagytermében, s melyen világhírű vívók léptek a pástra. Ha nem is nagy pompával, most ünnepli nyolcvanadik születésnapját a kassai vívósport. Ez alkalmat nyújt arra, hogy felelevenítsük dicső időszakait, fejlődésének néliány jelentősebb szakaszát, és azoknak a nevét, akik ebben jelentős részt vállaltak. A kezdeti fellángolást visszafojtotta az első világháború, igaz, csak ideiglenesen, mert a háború után a KAC vívói példáját követve megalakult a Csehszlovák Hadsereg Kassal Sportklubjának tiszti vívóköre, az SK Slávía vívószakosztálya. Több bajnoki tornán szerepeltek, s a környező városokban, Miskolcon, Ungváron, Bratlslavában propagáclós tornákat rendeztek. Abban az időben három kassai vívó, Ambrózy, Horváth és Balkányi a sportág legjobbjai közé tartoztak. A város vívósportjának fejlődésében határkő 1921, amikor ideköltözött Pa- őenovsk^ Sámuel professzor, a vívás fáradhatatlan népszerűsítője. 1928—1938 között vívóiskolát vezetett, s egész sor kiváló sportoló került ki a keze .alól. A legnagyobb sikert dr. Klein, Barta és Varga érték el, akik a bécsi Európa-bajnokságon képviselték Csehszloyákiát. , A felszabadulás után lassan indult fejlődésnek a vívósport. Éppen Pacenovsky mester kezdeményezésére alakult meg 1952-ben az Állatorvosi Főiskola Sportklubja mellett a vívószakosztály, és négy évvel később az ö vezetésével nyílt egy „ifi“ sportiskola. Ebben az időben a HSZ mellett jó körülmények között működött egy vívókör, mely később, a hatvanas évek lején feloszlott. A rendszeres munka azonban sikéíeket eredményezett. ■’ A tőr biztos fegyverré vált Sirola mérnök, a Gön- nerth és Humeftansky nővérek, a Szurdusz és Rauchman testvérek, .valamint Soltész, Haltenber- -ger és mások kezében is. Világbajnokságon szerzett. érmek,- nemzetközi versenyeken való sikeres szereplések, országos bajnoki címek és a különféle versenyeken elért kitűnő helyezések tanúskodnak erről a leginkább. Sokan kitartottak e sportág mellett akkor is, amikor hiánycikk volt a fegyver, de akadtak olyanok is, akik azért hagyták abba a vívást, mert megunták a bottal való edzést. De a nehézségek sem szegték kedvüket, s ígv érvényesülni tudtak a páston olyan vívók, mint Chilo, Novotn^, Gedeon ■ vagy Gerencsér. Vitathatatlan, hogy a legnagyobb sikert Loksáné Rácz Katalin érte el. Néhány éve a bratislavai Zizka sportegyesület színeit képviseli, sportmesteri címet szerzett. A nemzeti válogatott mezében jó néhányszor sikeresen szereplő ■ sportoló szívesen emlékezik visSza a kezdetre, az első bizonytalan lépésekre. Kassán vívott tizenháromtól tizennyolc éves koráig Technikai felkészültségét Paőenovsky mesternek köszönheti, és sok ellenfele által máig is irigyelt lábmunkáját is. Azokban az években a kassai vívás Csehszlovákiában a legjobbak közé tartozott, s ezért Loksáné Rácz Katalinnak valóban szép emlékei lehetnek Kassáról. Nagy kár azonban, hogy Pacenovsky mester halála után hanyatlásnak Indult e sportág. A Slávíából a Lokomotívába kerültek a vívók, de ide is csak ideiglenesen. A hetvenes évek ele jén új, s még nagyobb nehézségekkel kerültek szembe a vívás kedvelői. Hosszú ideig nem talál tak megértést és segítséget. Nem volt tornaterem az edzésekre, s az aktiv vívók száma hirtelen megcsappant. Végül is a Kelet^szlovákiai Baromfí- feMolgozó Üzem sportklubja, a TJ VHZ Kosice „örökölte“ a vívókat. Gyakorlatilag az elején kezdték el a munkát: gyerekekkel kezdtek foglalkozni. A megfelelő szakvezetés azonban jelzi, hogy néhány év múlva bekövetkezhet a kassai vívás rene szánsza. Bár a teljes elégedettséghez még sok hiányzik. Állandó tornaterem kellene a rendszeres edzéshez. Gondot okoz a sportfegyverek beszerzése, s ezért az érdeklődök nagy része nem találja meg számítását. Reméljük, hogy ezek a nehézségek sem szegik kedvüket az „utolsó mohiká noknak“, akik Kassán ennek a sportnak élnek.' HAVASI PÉTER A Szovjetunió sokszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok jégkorong-válogatottjának kapusa, a most 30 éves Vlagylszlav Tretyak méltán örvend világszerte hírnévnek, és szinte már legenda övezi. A közelmúltban a Kanadában és az Egyesült Államokban lebonyolított túrán is szenzációsan védett. A Quebek Nor- diques és a nagynevű Montreal Ca- nadias még gólt sem tudót ütni a szovjetek ellen, némi esélyük az ellenfeleknek csak akkor nyílt, ha történetesen nem ö védett. A napokban a zürichi Sport szokatlan nagy terjedelmet — egy egész oldalt — szentelt a nagy sportemberrel készített interjúra. Ennek a legérdekesebb részleteit Igyekszünik kiragadni olvasóink számára, a terjedelmet illetően ugyancsak eltekintve összeállításunk szokásos mércéjétől. — Kisgyerek korában mi szeretett volna lenni? — Katonai repülő, mint apám. — Hogyan lett jégkorongozó? — Anyám ismertetett meg a jég- korongozással. Mint testnevelő tanárnő, nagyon szeretett minden sportot, és a második világháború előtt maga is bandyzett, vagyis jéglabdázott. Rábeszélésére kezdtem erőteljesen sportolni. A sízés, az úszás, az atlétika és a jégkorong tartozott kedvenc sportágaim közé. Jégkorongozó pályafutásom kezdetén, ugyan nem sokáig, csatárként játszottam. Azóta mindig a kapuban állok. — Veszélyes a kapus dolga? — Nem veszélyesebb,’ mint a védőé vagy a csatáré. Inkább edzés közben éri a kapust a sérülés, amikor egyszerre több korongot lőnek kapura, és nem lehet mindegyiket követni. — Szenvedett már komolyabb sérülést? — Szerencsére, nem. Ha az ember figyelemmel tudja kísérni a korongot, akkor alig történik baja. Mindenesetre az pokolian -fáj, ha valakire rálövik a korongot. Ilyenkor sokszor még a védőfelszerelés sem segít. Láttam már sok felnőtt kapust, amint sírt a fájdalomtól. PÉLDAKÉP: KONOVALENKO — Érzett félelmet? — Gyakran. Különösen kezdetben, amikor egyszerűen becsuktam a szememet, és úgy vetődtem a korongra. Néha még ma is félek, hiszen a korong ugyanolyan kemény, mint húsz évvel ezelőtt, és a fájdalom ugyanolyan éles, mint azelőtt. De azt megtanultam, hogyan kell uralkodnom érzéseimen, s nem mutatni a fájdalmat és a félelmet. — Miért véd mindig oiyan kiválóan a profik ellen? — Minél jobb az ellenfél, annál jobban igyekszem. — Ki volt a példaképe? — Elődöm, Viktor Konovalenko, a szovjet válogatott korábbi kapusa. Az önzetlen kapuvédő egész életét a jégkorongnak szentelte. Emlékszem egy Kanada elleni mérkőzésre, 1974-ben Winnipegben. Az egyik lövés gyomorszájon talált, és elájultam. Amikor magamhoz tértem, láttam, hogy az egész csapat körém sereglett. Akkor Konovalenkóra gondoltam, aki egyszer azt tanácsolta: „Csapatod győzelméért minden áidozatot meg kell hoznod. Sohasem szabad megfutamodni.“ — Összeszedtem hát magam, tovább játszottam, és sikerült győznünk. — Általában nagyon nyugodtan áll a kapujában, és csak a korongra összpontosít. Általában hány lövést hárít egy-egy mérkőzésen? Átlagban negyvenet, de a legfontosabb, hogy állandóan figyeljem a korongot és együtt éljeik a játékkal. — Mire gondol, amikor tudja, hogy rövidesen a kapujára lőnek? — Ez attól függ. Megpróbálom előre elképzelni a helyzetet, de az is lényeges, hogy kicsoda és milyen irányból lő. Ezért nagyon fontos, hogy az ember mindig tisztában legyen vele, A LEGENDÁS TRETYAK 1 ki van a j.égen, ki vezeti a korongot, és ki vár az átadásra. — Ennek ellenére mégis kap gólo- kat... — Néhány lövéq olyan erős, hogy arra egyetlen embernek sincs ellenszere. Akadnak ezeniklvül eltérített lövések, és néha a védők hibáznak. — Valóban előre látja, hogy az ellenfél csatára hová lő? — Igen, ezt már látom, mielőtt koronghoz érne. Ritkán hibázom. Csak két olyan játékost ismerek, aki csuklóból elég erősen tud ütni, s az láthatatlan: Anatolij Firszov és Bobby Hull. — A védOálarc sam akadályozza a látást? — Nem, ha az ember már megszokta. Akár az utcán is mehetnék vele. KELLEMETLEN EMLÉKEK — Mit tart a legfontosabbnak a sportban? — Mint miden embert tevékenységben, az állhatatosságot és a szerénységet. Ha sikeresen akarok sze-: repelni, akkor kényszeríteni kell magamat arra, hogy mindig a legjobb tudásom szerint játsszam. Felfedezőm, Anatolij Taraszov 15 éves koromban megígérte, hogy a világ egyik legjobb jégkorongkapusává nevel. Mindig az edzések előtt fél órával kezdett velem foglalkozni. És a csapattal folytatott kétórás edzés után még ismét volt tél órája számomra. — Megszállott sportemberként Ismerik. Azt mondják, hogy még életében nem szívott el egyetlen cigarettát, és még , egyetlen edzésről sem hiányzott. Az egyetemen kitüntetéssel szerezte meg testnevelő tanári diplomáját. Érdeklődik a sportpszichológia iránt, és könyvet akar frni a szovjet jégkorongozásról. Mit szól ehhez a rengeteg elfoglaltsághoz a felesége? — Feleségem, Tatjana, őszintén megvallva, nem rajong a jégkorongért. De mindent megtesz azért, hogy engem emberileg támogasson. — Pályafutása közben milyen kudarcok fájtak a legjobban? — A Kanada elleni „évszázad sorozatmérkőzés“ utolsó összecsapásán, 1972-ben, amikor a befejezés előtt néhány másodperccel Paul Henderson bevette a kapumat, s ezzel Kanada nyerte a mérkőzéssorozatot. Az 1977- es bécsi világbajnokságra sem szívesen emlékszem. Az utolsó, a svédek elleni mérkőzésen a döntetlen is elég lett volna a világbajnoki cím elnyeréséhez. Ám Roland Eriksson három góljával a svédek 3:l-re nyertek ellenünk, és így meg kellett elégednünk a bronzéremmel. — Az Í976-OS Kanada Kupa alkalmával csapata kiemelkedően legjobb játékosaként egy Toyota gépkocsit kapott ajándékba. Használta ezt a kocsit odahaza? — Több mint három évig, de aztán eladtam. Nagyoin jó kocsi volt, de tekintettel kellett lennem a hazai népszerűségemre, és nem akartam, hogy az emberek figyelmét még jobban felhívjam magamra. Most ismét Volgával járok, úgy, mint sokan mások. — És mi történt azzal az aranyórával, amelyet az 1981-es Kanada Kupa után kapott kiemelkedő játékáért? — Ezt a tízezer dollárnál is többet érő pompás órát odahaza őrzöm biztos helyen. Jelenlegi órámat egy winhipegi szurkolótól kaptam ajándékba. Autogramot kért tőlem, és emlőikbe adta az óráját Azelőtt soha életemben nem láttam. Nagyon meghatott ez a gesztus. — Igaz, hogy Tyihonov edző erős kézzel vezeti a csapatot? — Igen, az év végi ünnepeket nél- dául már másfél évtizede nem tölthettem a családommal, hiszen leg« többször úton vagyunk. Tyihonov ezt szükségesnek tartja. Nem értek egyet véleményével, mert szeretnék több időt eltölteni gyermekeimmel, a 9 éves fiammal, Dimával és a 6 éves lányommal, Irinával. Sajnos jóformán alig van szabad Időm. — A tengerentlíli vagy a nyugat« európai csapatok játékosai gyakran magukkal vihetik feleségüket vagy barátnőjüket... >—I Kulagln Idejében ez nálunk Is így volt Feleségem, Tatjana például 1975-ben kint járt az NSZK-ban a világbajnokságon és az 1976-os Innsbrucki olimpián, de Tyihonov ezt leállította. MAKAROVRA SZAVAZ ^ légkorongozóként sok külföldi országban járt már. Ml tetszett a legjobban? i— Minden országnak megvan a maga jellegzetessége, érdekessége. Szeretem például Csehszlovákiában a régi építészetet, Kanadában a jégkorongstadionokat, mindkét ország szúr-* kólóit, Svájc természeti szépségeit De még tudnám sorolni tovább a példád Mit vásárol külföldi útjain? i—i Játékokat a gyerekeknek, kristályholmikat és hanglemezeket. Ha újra kezdené sportpályaán- tását, ismét jégkorongkapus lenne? t—i Ezt a választást soha nem bántam meg. — A külföldi játékosok közül került-e valakivel közelebbi kapcsolatba? —“ Több külföldi barátom van. így például Bobby Clarke, a Philadelphia Flyers csapatából. Időről Időre meg Is ajándékozzuk egymást. i-~ Beszél valamilyen idegen nyelven? ^ Az Iskolában franciául tanultam, de már csaknem mindent elfelejtettem. Most angolul szeretnék tanulni. — Részt vesz a politikai és a társadalmi életben Is? Négy társammal együtt tagja vagyok a Szovjetunió Olimpiai Bizottságának. Tagja vagyok a kommunls:- ta pártnak, és nyolc éye a kommunista ifjúsági mozgalom központi bizottságának. — Hogyan tölti el nyári szünidejét? — Nyári szünetem egy hónapra korlátozódik. Ezt a Fekete-tenger mellett töltjük, ahol semmi sem emlékeztet a jégkorongra. — Megítélése szerint ki ma a világ legjobb jégkorongjátékosa? — Szerge] Makarov. Méltó utóda az elmúlt ősszel sajnálatos gépkocsi- szerencsétlenség következtében elhunyt Valerl] Harlamovnak. — Össze tudná hasonlítani Makarov és Wayne Gretzky játékát? — Gretzky nagyon jő játékos. Nem annyira kanadai, mint Inkább európai jellegű játékos. Rendkívül ügyes és tehetséges. Nagyon szeretem. Különben a nyáron Moszkvában együtt játszottuk eigy film főszerepét: Együtt edzettünk, és néhány felvétel az én házamban Is készült. Megállapodtunk abban, hogy feleségemmel együtt Kanadába utazom Gretzkvhez.
