Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-08 / 6. szám
A Reagan-kormányzat hatalmi politikáját egyre tObb bírálat éri a NATO keretén belül Is. Legutóbb Gro Harlem Brundtland, a Norvég Munkapárt elnóknóje vádolta Reagan kormányát, hogy nem szorgalmazza a komoly tárgyalásokat a Szovjetuntó- val Genfben, és nem képes megérteni, miről van szó Nyugat-Eprópában. Hangsúlyozta, hogy a Nyugatnak válaszolnia kell a ]uri] Andropov által előterjesztett szovjet Javaslatokra. Washington nagyon élesen reagált politikája Ilyen bírálatára. Az USA nagykövetsége Olsóban nyilatkozatot adott ki, amelyben azt állítja, hogy Gro Harlem Brundtland kijelentései pártja vasárnapi konferenciáján a NATO valamennyi tagállamának biztonságát érintik, és sértik az amerikai elnököt. A poUtlkusnő nem késett a válasszal. A nagy- követség nyilatkozatát Norvégia belügyeibe való beavatkozásnak minősítette, és emlékeztetett arra, hogy ma már nagyon sokan vannak, akik szintén ügy vélik, hogy az USA nem törekszik eredményekre a leszerelési tárgyalásokon. Az ENSZ New York-i székhelyén, az el nem kötelezettek plenáris ülésén az Indiai küldöttség előterjesztette egy politikai nyilatkozat Javaslatát, amely leszögezi, hogy a világ békéjét és biztonságát egyedül az általános és teljes leszerelés által lehet biztosítani. A nyilatkozat felszólít a nukleáris fegyverek gyártásának, felhalmozásának és telepítésének beszüntetésére, és a nukleáris fegyverkls'r- letek általános és teljes betiltását célzó megállapodásra vonatkozó tárgyalások mielőbbi felújítására. A dokumentum határozottan elítéli az imperialista erők újgyarmatosltó politikáját, amelyet a szuverén országok belügyeibe való beavatkozás Jellemez, és az az igyekezet, hogy meggátolják az elnyomott nemzeteiket az önrendelkezésre és függetlenségre való törvényes Jogaik érvényesítésé ben. Elítéli a nyugati hatalmak együttműködését a délafrikai fajüldözőkkel és az imperialista erőket, amiért katonai, anyagi és politikai segítséget nyújtanak az Izraeli kormánynak. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a közel-keleti békét és biztonságot ikizárólag az izraeli csapatok valamennyi megszállt arab területről való teljes és feltétel nélküli kivonásával és a palesztin kérdés igazságos rendezésével lehet biztosítani. Az NSZK-ban a választások közeledtével a genfi tárgyalások és a rakétatele- pltés körüli vita egyre hevesebbé válik, annál Is inkább, mert a Sinus közvélemény-kutató Intézet felmérése szerint a lakosság 58 százaléka „ellenzi a rakéta- telepítést, ha az Egyesült Államok nem tárgyal komolyan Genfben“, 61 százalékának pedig az a véleménye, hogy ha a tárgyalásokon nem sikerül az ultimátumszerű határidőn belül eredményt elérni, akkor nem telepíteni — hanem hosszabbítani kell. A közvéleményt ugyanis aggasztja a lehetőség, hogy a telepítés esetén az NSZK még inkább az Egyesült Államok előretolt rakétatámaszpontjává válik. A kommunisták harcot hirdettek az amerikai iközép-hatótávolságú rakéták NSZK-beli telepítésének megakadályozására, hangsúlyozva, hogy ebben készek együttműködni a szó cláldemokratákkal és a kör nyezetvédö „zöldekkel*. S ombat esténként, amikor 2 a nap hanyatlanl kezd, és az egykori, pazar, kubai barokk stílusban épült nemesi kúria árnyékot vet a Plaza de la Catedrálra, előjön a turisták hada a patinás havannai főtérre. Utuk azonban most nem a múzeumba, vagy a XVI. század fordulóján a dúsgazdag spanyol grófok számára épült, s most felújított paloták földszintjén működő képzőművészeti vagy kézműves boltokba vezet. Egyszeriben árván maradnak az asztalok Is az El Platio vendéglő árkádjai alatt. Kicsi csoportokban érkeznek az emberek a térre, összecsukható asztalt, pultot hozva magukkal, a- melyekre rajztáblát, festéket, ecseteket, színes ceruzákat, krétákat, tiszta rajzlapokat, festékeidét és más „rekvlzltumokat“ helyeznek, no meg a kész műalkotásokat, a kézművesek a megannyi emléktárgyat, amelyekbe ügyességükön, tehetségükön kívül a szívüket Is beleadták. Igen, a havannai ka- tedrálls előtti tér megtelik festőkkel, grafikusokkal, szobrászokkal, keramikusokkal, ékszerészekkel, emléktárgyak készítőivel, bőrdíszművesekkel, cipészekkel, akik elhozták Ipari remekműnek Is beillő munkáikat... 'A havannai művészet és kézművesség remekelnek kavalkádjában nem lehet nem megállni és elidőzni csak két-három pultnál. Itt nemcsak a kíváncsiskodók tömege nagy, hanem a tömérdek alkotásból Is nehéz választani, akkora Itt a bőség. Hullámzik a tömeg, s átadva magát az ember e hullámzásnak, szemügyre veszi a pultok sorát. Itt ezt kínálnak, ott azt vagy amazt, mindenhol valami más érdekesség kelleti magát. Aki csak úgy elugrott egy fél órácskára, Itt ragad, sőt még a lámpagyújtás is a téren éri. >— Ez a képzőművészeti vásár több mint hároméves múltra tekint vissza. Azóta minden szombaton megrendezzük. Késő délutántól majdnem éjszakáig tart — mondja újdonsült barátom, Jorge Eduardo Alvarez, negyvenéves kubai grafikusművész. Vele Is a vásáron ismerkedtem meg, amint , pultjánál grafikáit, bambusz gyertyatartóit, bőrből, fémlemezkékből és bronzból készített emléktárgyait csodáltam. — Kezdetben csak néhány képzőművész hozta el „portékáját“, de ötletünk híre gyorsan szárnyra kelt, és mind többen szereztek rólunk tudomást, mind többen követték példánkat. Ma már ez a tér az egész művészeti Havanna fellegvára. Nemcsak Iparművészek, képzőművészek jönnek ide, hanem zenészek, színészek, költők, írók, művészbarátok, a kulturális rendezvények állandó látogató! és alkalmi kíváncsi turisták, ha szombaton éppen Havannában tartózkodnak, itt adnak egymásnak találkát. Úgy jellemezhetném ezt a megmozdulásunkat: képzőművészeti vásár, képzőművészeti tárlat a szabad ég alatt, a legtágasabb kiállítóterem, sőt vannak kollégák, akik számára műterem Is egyben, mert skicclappal és ceruHETED egyetlen kiállítást, hangversenyt vagy más rendezvényt sem. De ugyanilyen élmény számomra a szovjet és a többi szocialista ország művészeinek a tárlata, mert Ilyenek rendszeresen nyílnak Havannában vagy Kuba más nagyvárosában. Ennél a „Kuba más nagyvárosában“ kifejezésnél álljunk meg egy pillanatra. Ez jellemzi Kuba kulturális Igyekezetét. A sziget- országban nemcsak temperamentumos táncosok teremnek. A megannyi tehetséges színész, képzőművész, Irodalmár most az ország olyan támogatását élvezi, amilyenről húsz évnek előtte álmodni sem mert. Igaz, a forradalom előtt is voltak Itt művészek, de csak Havannában alkottak, és jobbára a pénzes külföldi mecénások támogatása révén érvényesültek. A nyomorúságos vidéknek más gondjai voltak, mint a kultúrlát, a művészetet szomjazni. Csak a hatvanas-hetvenes évek hozták meg a művészetben a megújhodást, a virágzást. A tehetséges gyermekek számára országszerte művészeti Iskolák nyíltak, s a fővárosból művészegyüttesek mentek vidékre, hogy hirdessék a szép szó Igazát. Az ország más városaiban Is színházak, együttesek, művészeti társulások alakultak és alakulnak. A betű ismeretével új világ tárult a kubai nép elé, melyet az életszínvonal eddig nem tapasztalt emelkedése kísért. A kormány az NDK-tól és hazánktól korszerű pollgráflal berendezéseket vásárolt, megteremtve így a nyomtatott szó mind szélesebb körben való terjesztését, a könyvkiadóban a kubai írók legjobbjai tömörültek. A kubai könyvek napjainkban olyan magas művészi, esztétikai színvonalon jelennek meg, hogy joggal érdemelték ki Latin-Amerlka csodálatát. És ezek a gyönyörű könyvek nagyon olcsók. így nem csoda, hogy a könyvesboltok mindig zsúfolásig vannak vásárlókkal. Talán ezért is telik meg szombatonként a Plaza de la Catedrál, ahogy beköszönt az este. Talán ezért jön Ide a tömérdek kíváncsi és vásárolni akaró, komoly „kuncsaft“. Hangos csoportokba verődve danolásznak, pengetik gitárjukat, itt-ott papírra vetik legfrissebb élményeiket, ötleteiket. A múzeumlépcsőkön hangszekrények, körülöttük seregnyi gyerek: kezdődik a kicsik műsora, a me- sélés, daloliás. Mert a kubai gyerekek Is szeretik a meséket, és szívesen énekelnek. Ismert színészek, énekesek, szavalók, írók, költők érkeznek, hogy az egybegyűlt apróságoknak, no meg a velük levő szülőknek előadják legfrissebb versüket, dalukat, elmondják legújabb meséjüket, amelyet speciálisan a „Plaza“ számára alkottak. A gyermekközönség pedig ragyogó szemmel, látott szájjal hallgatja a szöveget és melódiát a jóról meg a rosszról, az örömről meg a bánatról... Olyan bácsik, nénik tolmácsolják, akik gyermekkorukban álmodni sem mertek volna Ilyen szép mesékről, dalokról... JAN BLAZEJ A szerző felvételei M 5 zával a kezükben alkalmas modellekre „vadásznak“ Itt a tömegben. S ha elkészültek a portréval, a tárlat és kínálat újabb alkotással gazdagodott. Élénk vélemény- cserék színhelye Is szombat esténként a tér. Meghányjuk-vetjük a szakmai kérdéseket, véleményt mondunk egymás munkájáról és baráti tereferén elbeszélgetünk er- ről-arról... Szavalnak Igazát lépten-nyomon magam is tapasztalom. Szüntelenül meg-megállnak asztala előtt, szemügyre veszik, ml mindennel rukkolt ki ezúttal jorge, elismerően vállon veregetik, vagy éppen a szomszéd asztalok valamelyikétől ugrott ét hozzá valamelyik kolléga eldicsekedni, hogy ő mit hozott a vásárra. Szélesen gesztikulálva, vidáman társalognak, úgy, ahogy az kubai temperamentumukhoz Illik. Jorge művészi pályafutása sokban hasonlít társaiéhoz. Az amatőr, autodidakta képzőművész kezdetben csak kedvtelésből vett kezébe ceruzát, ecsetet. A forradalom, a megpróbáltatások utáni években volt katona. Festő, grafikus, pantomimszínész, egy személyben. Az utolsó öt évben azonban csak a képzőművészetnek szenteli minden Idejét. A holguíni turlstaközpontot az ö művei díszítik. Az új havannai szálló, a Triton megrendelésére pedig 35 méter hosszú falfestményt készített, és több más havannai képzőművész társával együtt bemutatta már alkotásait néhány latin- -amerikal és afrikai országban. — Ha most azt mondom, szívesen ellátogatnék az ön hazájába, ne vegye ezt a vendégnek kijáró udvarias gesztusnak, hogy csak azért mondom, mert a messzi Csehszlovákiából jött hozzánk. Több honfitársával megismerkedtem már Itt, akiket szolgálati kiküldetésük köt Havannához, és akiket érdekel a művészet — mondja Jorge. — Rendszeres látogatója vagyok a kulturális központjuknak, nem szalasztók el Szabadtéri tárlat
