Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-01 / 5. szám
M 3 Edzés után <-------A Sellye! (Sala) Mezőgazdasági Szaktanintézetben a gépészeti és általános állattenyésztési szakok mellett a lótenyésztést is oktatják, s mint ilyen, egyedülálló iskola Szlovákiában. Csehországban is csak két hasonló Intézet létezik. Járói, majd felvetődik az Iskola küldetésének a kérdése is: — Tizennégy éves korában felveszünk egy aprócska gyereket, aztán egy-két év alatt megnyúlik, kifejlődik, kész lan- galéta válik belőle. Most mit kezdjünk vele? Nem szánhatjuk zsokénak, mindenki nem lehet az, de azért nincs elveszve. Nemcsak a lovak fogynak, a szakemberek is. Ezek a legények a tenyészetben megtalálják a helyüket. — És ha mégsem? — Akkor sincs különösebb baj, hiszen az általános részben elég sokat tanulnak az állattenyésztésről, s mint Ilyenek, bárhol, bármikor elhelyezkedhetnek ... Különben Is mindenkinek van valamilyen vállalattal, gazdasággal szerződése, úgyhogy biztos hely várja őket. Felejthetetlen élmény a lovak mozgása, viselkedése. És akkor még nem beszélek az oktatók és kísérőim kom- mentérjalról. — Nem akarjuk emberi tulajdonságokkal felruházni az állatokat, nem szeretjük, ha fetisizálják őket, mégis ne csodálkozzék azon, ha néha úgy beszélünk róluk, mint mások az emberekről — mondja az Igazgató, majd az egyik különösen szép paripáról kezd beszélni: — Hihetetlenül érzékeny, szinte labilis az idegzete. Tud örülni annak, amit csinál, figyelmes, pontos, soha sem köny- nyelműsködik, de ha egy kicsit is fölöslegesen meghajtják, bosszankodik, leáll vagy ront... Már minden hiába. Miközben hallgatom szavalt, szemmel tartom a lovak és a fiúk munkáját. Egy-egy Jó ugrás után megveregetik táltosuk nyakát, hozzájuk hajolnak, mondanak vagy súgnak nekik valamit. Az egyik fiú, a Doln^ Kubín-1 Miroslav Matuáka különösen szépen dolgozik, nem lehet nem észrevenni, micsoda öntudattal feszít a nyeregben. Rá is kérdezek. ^ Ez a fiú mindent tud. Hogy öntudatos? Akarjuk is, hogy büszke legyen — mondja Zdenek Goäöik, aki bár nincs lovaglónadrágban és -csizmában, amikor átlépjük a lovarda küszöbét, máris irányít, beszél, utasítja, korholja vagy dicséri a fiúkat. — Ez? — mutat az egyik fiúra. ■— Annyi benne az erő, mint egy birkózóban, erős a keze, de érzék nem nagyon van benne... A fiúk szűkszavúak, hallgatagok, úgy kell, belőlük húzni a szót. Csak akkor válnak beszédessé, amikor a lovaglásról kérdezem őket. Számukra az volt a legnehezebb, hogy csak több mint egy év után nyergelhették meg a lovakat. Türelmük fogytán már-már meg is szöktek volna, csalt az tartotta bennük a reményt, hogy egyszer majd csak bekövetkezik a várva ^rt pillanat. Időközben ezt is megszokták, s bár fárasztó „szórakozás“ a lovaglás, mindig szívesen ülnek lóra. NÉMETH ISTVÁN k Legújabb büszkeségük: a néhány napos csikó Milyen is egy ilyen nem mindennapi iskola? — kérdem Bogár János igazgatóhelyettestől a tanári szobában. De mielőtt idézném az igazgatóhelyettes szavalt, meg kell egy kicsit áll- nom, hogy „bemutassam“ ezt a tanárit, amely már az elhelyezésével is elüt a többi hasonló küldetésű helyiségtől az országban. A hosszúkás, folyosószerű teremben az egyik fal mentén zöld függöny. Ha félrehúzza az ember, az ablakon a lovarda félhomályába Iát, és akár arról Is elfeledkezhet, hogy órája van, mert ott lenn folyik a „tanítás“, lovagolnak a tanulók, és lovagolnak az oktatók is. Zdenek Goéöik mérnök, az iskola másik igazgatóhelyettese, a szakmai oktatás vezetője és Vladimír Mlad^ vezető mester is éppúgy a ló hátán ül, mint a tanítványok, Miroslav Matuáka, Ján Humpl mérnök, az iskola igazgatója Szabó Róbert, Bittér Péter, Antallk Iván és mások. — Az első évben a tanítványok megismerkednek a lótenyésztés elméleti tudnivalóival, gondozzák a lovakat, részt vesznek a sportklub munkájában — tájékoztat Bogár János. — A második évben heti két, a harmadikban pedig három napon keresztül sorjában elsajátítják a gyakorlati tudnivalókat, amibe beletartozik természetesen a lovaglás is. Most épp Ilyen órát látunk. Nem köny- nyü. Több mint kilencven lovunk van. Ha azt akarjuk, hogy egészségesek le- gyenekj naponta meg kell mozgatni őket, tanítani, ezért az oktatók is felpattannak a hátukra. Ott lenn tehát nemcsak a tanulók, hanem Vladimír Mlad^ és Zdenek Go§- öik mérnök Is rendre köröz, és amikor sorra kerülnek éppúgy, mint a fiúk, ők is nekieresztik lovukat az akadályoknak, amelyek magasságát fokozatosan emelik. Az ember akár napokig is elnézné. De van Itt más látnivaló is, így például az épület, amelyben a tanácsterem és a lovarda is van. Ezt már az Iskola mostani korszakában építették. Igen az Iskola mostani korszakában, mert itt, ezen a helyen már a századforduló előtt is működött egy gazdaiskola. A régi földszintes masszív épületek ma kollégiumként szolgálnak. De vannak az Iskolának korszerű kollégiumi épületei is, amelyek már új létesítmények, a berendezésük is korszerű, akárcsak az új, két és félmillió korona befektetéssel épített lovardáé, amelyben tantermek, laboratóriumok is találhatók. — Nagy szükség volt rá — mondja az Iskola igazgatója —, tél, nyár, nekünk menni kell, hajtani, márpedig lovarda nélkül erre teljesen képtelenek lennénk. Az Igazgató, Ján Humpl mérnök lelkes szakember, szereti a szakmáját, ismeri nemcsak a tanítványait, az állatokat is. Ezt főleg akkor látom, amikor végigvezet az intézetben, amely a már említett épületeken kívül istállókból, kifutókból és kovácsműhelyből áll. Örömmel és szívesen beszél. Jó érzés hallgatni, mert szavaiból sugárzik a szakismeret, az emberek és az állatok szeretető. Nevén ismeri minden tanítványát, de a lovakat is. És mert itt minden egy kicsit a lovakkal kapcsolatos, ezért aztán a legtöbbször a szó is körülöttük forog.- -A. helyiségben-egy fallszőnyeg, troj-. ■ kafogatot ábrázol, miután annak küldetéséről, szerszámozásáról beszélt, megjegyzi: — Tudja, nálunk mindenki any- nylra szereti a lovakat ábrázoló képeket, eszközöket, meg kell gondolnunk, mit hová teszünk ki. Mint a kisgyerekek, elviszik, eltulajdonítják a különféle emléktárgyakat, és örülnek, ha bármihez hoz29áJutnak. Ján Humpl mérnök Prágán túlról származik. A lovak kedvéért vándorolt ilyen messzire, azok vonzották. Egy időben a galántal szaktanlntézetet vezette, de nem volt maradása, míg a lovakhoz nem került. — össze sem lehet hasonlítani ^ mondja. — A szokványos Iskolában az ember pénteken délután kikapcsolja a villanyt, elzárja a vízvezetéket, leállítja a fűtést, bezárja az épületet, és hétfő reggelig nyugodtan alhat. De Itt nálunk? Folyamatos üzem van. Ha nincs is tanítás, a lovakat el kell látni. Emellett mint Igazgató, nemcsak vezetem az intézetet, tanítanom Is kell heti kilenc órát. De nem panaszkodom, örülök, hogy csiijálhatom, még ha az oktatás sem egészen veszélytelen. Bárki, bármikor, még az oktató is leeshet a lóról, megsérülhetnek a gyerekek. —• Már történt ilyen? — vetem közbe. Vladimír Mlady vezető mester Zdenek GoSöík mérnök, igazgatóhelyettes az öntudatos Miroslav MatuSkával Anélkül nincs. De szerencsére, eddig súlyos baleset nem fordult elő nálunk. Elmondja, hogy nyugodt, intelligens állatokat fognak tenyésztésbe, meg egyébként is már azzal, hogy a lovak naponta találkoznak az emberekkel, megszelídülnek, megtanulják a feladataikat, s így aztán az oktatóknak is könnyebb a dolguk. Amikor befejeződik az óra, a lovakat az istállóba vezetik, és a fiúk elmennek ebédre, de előbb Zdenek Goáőik mérnökkel, majd a vezető mesterrel, Vladimír Mlad^val hosszasan beszélgetnek. Zdenek Goäölk mérnök a szakoktatásért felelős Igazgatóhelyettes lelkes lovász és lelkes sportoló. Tizenöt éves korában már meglehetősen szép eredményeket ért el sílesiklásban, de akkor eltörött mindkét lába, így aztán szó sem lehetett arról, hogy versenyszerűen sítalpakra álljon, ezért választania kellett, hogy mit is helyette, ö a lovagló sportot választotta. Szép eredménnyel művelte az ugróiskolát, és mint ilyen, végül is az Agrokomplex mezőgazdasági üzem állattenyésztésében dolgozott, és a szarvasmarha- meg egyéb állatállomány mellett a lovak Is gondjaiba tartoztak. Lovasversenyeket rendeztek a kiállítás alatt, de aztán „elcsábították“, mert Nltrán mindössze tizenöt-húsz paripa volt, itt viszont a többszöröse, mert az iskolában az oktatás mellett a lótenyésztéssel is foglalkoznak, versenyeken vesznek részt. S kell ennél több egy olyan embernek, aki úgy szereti a lovakat, mint ő?l Ülünk a dolgozószobában, beszélgetünk erről-arról, a megannyi élményről, a balesetekről, az oktatás pszlchológiáHat lába van, és kenyérrel táplálkozik, mi az? Erre a találós kérdésre Sellyén (Salaj, ahol a mezőgazdasági iskolának lótenyésztési szaka is van, mindenki tud válaszolni: Lovas a ló hátán. Riporterünk ezt az iskolát Ikíto- gatta meg. > Hat lába van
