Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-26 / 17. szám

m s N égy hénappal azután, hogy Gö­rögországban megbukott a ka­tonai junta, parlamenti válasz­tásokat tartottak. Az Űj Demokrácia Párt akkori vezetője, Karamanllsz 1974 novemberében nagyon egyszerű Jelszó jegyében pályázta meg az el­nöki széket: „Karamanllsz vagy a tan­kok-“ Athénban a választások előtti lázas Időszakban ezt a jelszót kétfé­leképpen magyarázták: úgyis mint fi­gyelmeztetést, hogy a hadsereg újra megkaparinthatja a hatalmat, de a Kelet felől fenyegető veszélyként Is. Ogy látszik mindkét, értelmezés az Oj Demokrácia malmára hajtotta a vizet — győztesként került ki a vá­lasztásokból. Néhány évvel később, 1979-ben a görögök már kezdtek átlátni a szi­tán. Órájuk is nyomasztó teherként nehezedett a munkanélküliség, az in­fláció, meg azcijt az Intézkedések, a- melyek összefüggtek az országnak a Közös Piacba való belépésével. A meglevő politikai vezetéssel szembe­ni elégedetlenséget tükrözte az Is, hogy megnőtt azoknak a száma, akik az 1981-es választásokon a Görög Kommunista Pártra adták le voksu- kat. A győztes Papandreu bár Ígéretet tett, hogy Görögország kilép a Közös Piacból és a NATO-ból, kilátásba he­lyezte az államosítást, a belső viszo­nyok javítását és az ország nemzet­közi helyzetének megszilárdítását, ed­dig sem a Közös Piac kötelékéből, sem az Gszak-atlantl Szövetségből nem lépett ki. Igaz, külpolitikája több vonatkozásban eltér az említett kato­nai tömb tagországaiétól. Többek kö­zött ellenzi az amerikai nukleáris ra­kéták telepítését, támogatja azt a ja­vaslatot, hogy a Balkán-félszigetet nyilvánítsák atommentes övezetté, úgyszintén egyetért a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületé prágai nyilatkozatának nem egy pont­jával. Annál elégedetlenebb a lakosság a belső állapotokkal. Jóllehet azért itt Is történt egy és más. Többek között elismerték a II. világháború alatt fo­lyó ellenállási mozgalmat, engedélyez­ték a polgári esküvőket. Nem tetszik a görögöknek a „szorosabbra fogni a derékszíját“ gazdaságpolitikai elv, a bérek befagyasztása a közületeknél és a magánszektorban, továbbá annak betiltása, hogy Ilyen irányú tárgyalá­sokat folytassanak. Ez pedig azt ered­ményezi, hogy 20 százalékos infláció esetén érezhetően zuhan a reálbérek értéke is. Ezzel is magyarázható a Görög Kommunista Párt pozíciójának megszilárdulása. A kommunista párt XI. kongresszusa reális megoldásokat helyez kilátásba. Ha Görögországban ma megkérde­KORINTHOSZI SÉTA zünk valakit, mit tud Korlnthoszról, legfeljebb annyit mond, hogy a Ko- rinthoszl-öbölnél terül el, a mestersé­gesen kiépített csatornánál, amely az Égel-tengert összeköti a Jón-tenger- rel. A görög polgárt vajmi keveset érdekli az, hogy á Korlnthoszi-csator- nát kilencven évvel ezelőtt nyitották meg, sőt még arról sem hajlandó tu­domást venni, hogy a csatorna létesí­tésének ötlete Néró császár nevéhez fűződik. Az 1. sz. 67. évben az 6 pa­rancsára kezdték meg a munkálato­kat, és maga a császár vitte el onnan az első kosárnyl kiásott agyagot. Nem akarja tudomásul venni, mert az an­tik Idők maradványaként még min­dig ott munkálkodik benne a római plagizátorok iránti megvetés. Hiába volt azonban a hatezer fogoly mun­kája, Néró a megkezdett művet nem tudta valóra váltani. Több mint ezer­nyolcszáz évnek kellett eltenle addig, mígnem a múlt század alkonyán jócs­kán megrövidülhetett a két tenger közötti távolság. Korinthosz az 1. e. évezred elején, még a dórok Inváziója előtt keletke­zett. A fennmaradt műemlékek és a történelmi források arra utalnak, hogy kedvező földrajzi fekvése miatt fontos szerepet játszott mind a keres­kedelemben, mind a tengeri hajózás­ban. Már az 1. e. Vili. században ko- rinthoszl áruval megrakott hajók szelték keresztül-kasul a Földközi-ten­ger vizét. A korlnthoszi kikötőkben nappal lázas munka folyt, esténként pedig a legkülönbözőbb származású és foglalkozású egyének duhaj mula­tozással folytatták és fejezték be a napot. Perlandrosz uralkodása alatt (1. e. 629-ben jutott trónra] a város nagy­fokú virágzásnak indult, miután a kényúr megépíttette az ún. diaikoszt. Ez egy kővágányon gördülő vontató alváz, amely elé Igásállatot fogtak, s így szállították a szoros egyik part­jától a másikig a megrakott hajókat. Oldalakon beszélhetnénk az Iszt- moszl játékokról, amelyek az olimpiai versenyekkel egyetemben a legran­gosabb sport- és szellemi vetélkedők voltak; vagy arról, hogyan dúlták fel, majd építették újra a rómaiak; a vá­ros lakóinak tengernyi szenvedéséről a népvándorlás korában; mekkora pusztítást müveit itt a földrengés még a Jelen századunkban Is. De fejezzük be korlnthoszi sétánkat a csatorná­nál, amelyet 1881—93-ban létesítettek. A 83 méter mély és a víz felszínénél 23 méter széles csatorna keresztül­szelve a szorost, lehetővé teszi, hogy naponta több tíz kis és közepes nagy­ságú hajó 300 kilométerrel rövldebb úton eljusson a Jón-tengerről az Égel- -tenger vizeire. A Kvéty nyomán Ú gyszólván minden második nap lehet találkozni az osztrák autópályákon ámok- vezetőkkel. Olyan vezetővel, aki az autópályára ráhajtáskor vagy egy pihenőből kihajtáskor rossz irányba indul el. A nemzetközi statisztikák szerint azonban azok­nak a száma is ijesztően magas,, akik megfordulnak az autópályán, mert egy kijáratot elmulasztottak. Vannak aztán öngyllkosjelöltek is, mások pedig bátorságuk próbájá­nak tekintik, hogy fordított irány­ban vágtassanak végig az autó- , pályán. Az osztrák közlekedésbiztonsá­gi felügyelőségen Hans Wimmer tavaly 150 ámokvezetési esetet jegyzett fel, az előző években ha­sonló számok adódtak. Hozzávető­leg egyharmadukat kapták el a rendőrök. A többiek nyomtala­nul eltűntek Ausztria 1046 kilo­méteres autópálya-hálózatában. Az ámokvezetés 5—10 százalé­kában súlyos baleset a következ­mény. Egy éve például két ember halt meg, öten pedig súlyosan megsebesültek, amikor egy lengyel Ybbsnél a felhajtást elvétette, és a Salzburg felé vezető pályára tért rá, s Bécs irányában indult el. Mielőtt még tévedését észre­vehette volna, már frontális ösz- szeütkftzésre került sor. Az NSZK közlekedésbiztonsági tanácsának nemzetközi kutatási eredményei az ámokvezetés okait kiderítették. (Egyébként a 7666 kilométer hosszú nyugatnémet au­tópálya-hálózaton egy fél év alatt 700 ámokvezetőt észleltek.) Az esetek 34 százalékát pánikszerű visszafordulás okozza, 27 száza­lékban a pihenőből Indulnak el rossz irányban, 13 százalékuk rosszul hajt fel a pályára, 12 szá­zalék nem tud eligazodni az épít­kezési munkahelyeken a pályavál­toztatási táblák között. Nincs tipikus ámokvezető. Egy kölni vizsgálat ugyan kimutatta, hogy ott, a 25 évesnél fiatalabbak és a túlságosan idősek közül az arányuknál nagyobb számban adódnak ámokvezetők, de ezt a megállapítást megcáfolták más elemzések. E szerint sem a látá­si zavar, sem a kor nem játszik szerepet abban, hogy valaki az au­tópályán ellenkező irányban hajt­son. A régi autópályaszakaszokon éppúgy előfordul ez, mint a leg­korszerűbb szakaszokon. („Olyas­mit, mint a salzburgi autópálya- -háromszög, ma már nem építe­nek“ — mondja egy rendőr.) Ahol viszont egybevágnak a különböző vizsgálatok adatai: az ámokveze- tök 80 százaléka az éjszakai órák­ban okoz Izgalmat. Amikor egy mentőtelefonon bejelentés érke­zik arról, hogy valaki az ellenke­ző irányban halad, akkor megkez­dődik k versenyfutás az idővel, pattanásig feszülnek az idegek. Stockner százados: „Nyomban el­rendeljük, hogy a rádióban be­mondják, ez körülbelül két perc alatt meg is történik. Ezzel egy­Ámokfutás az autópályán időben a helyszínre robogunk, ha lehetséges, akkor az ámokvezetö- vel szemben. Hangosan beszélőn figyelmeztetjük a vezetőket, hogy térjenek a jobb oldali külső sáv­ba, és ne kezdjenek előzésbe. Ha a másik sávban eredünk az ámok- vezetö nyomába, megpróbáljuk utolérni, és hangosan beszélőn megállásra kényszeríteni. A for­galmat aztán leállítjuk, míg meg nem fordul.“ Stockner százados visszaemlé­kezik egy esetre, amikor a déli au­tópályán jelentettek ámokvezetőt. Sebensteinnél hajtott fel rossz iirányba a pályára. A rendőrség autója utolérte, és kilométereken át mellette haladt. De hiába vil­logtak rá, hasztalan szólt a han­gosan beszélő, nem állt meg. Csak Traiskirchennél stoppolt le a kö­zépső sávban, kiszállt és rohant egy W. C.-t keresni... Ami azon­ban ott éppen nem volt... Súlyo­san részegnek találták. „A vezetők nagy százaléka ha­mar felismeri tévedését.“ Stock­ner százados tanácsa: „Körül kell nézni, nem jön-e kocsi, aztán a leállósávba kell lehúzódni, és óva­tosan megfordulni. Ha ez nem le­hetséges, csak az marad hátra, hogy a középső elválasztó korlát- ' hoz minél közelebb álljon meg, a figyelmeztető villogó lámpát kap­csolja be, de ne szálljon ki, ha­nem várja meg, míg jönnek a rend­őrök, hogy lezárják a pályát.“ A pánikszerű, a büntetéstől való fé­lelem diktálta megfordulást ke­rülni kell, véli Stockner. (Salz­burgban 1500 schillinges büntetést is kiróttak.) „Az bizonyos, hogy feljelentést kell tennünk, de a büntetést enyhítő körülmények is befolyásolhatják, például rossz lá­tási viszonyok vagy a jelzések hiányos volta.“ Erich Honecker zárúbeszé- dével ért véget Berlinben a kettős Marx-évfordulfi alkal­mából megrendezett nem­zetközi konferencia. Az NSZEP Központi Bizottságá­nak főtitkára örömmel nyug­tázta, hogy a nemzetközi konferencia őszinte és átfo­gó véleménycserére adott alkalmat, és mindenkiben megerősítette azt a meggyő­ződést, hogy az emberiség képes sikeresen megvívni harcát a békéért és a tár­sadalmi haladásért. A kon- ferenc.o új lendületet adott ennek a harcnak. A konferencián 111 or­szágból 145 küldöttség vett részt. Ismét bebizonyosodott, hogy egyes véleménykülönb­ségek ellenére nincs akadá­lya a közös cselekvésnek, amikor a békéről és a tár­sadalmi haladásról, az em­beriség létérdekeiről van szó. ' Az SZKP KB és a Szovjet­unió Minisztertanácsa hatá­rozatot fogadott el a szál­lítási fegyelem megerősítésé­ről, az Illetékes minisztériu­mok és főhatóságok felada­tairól. A határozat megállapítja, hogy bár a vállalatok és egyesülések Jelentős része megszabott határidőre telje­síti szállítási kötelezettsé­geit, továbbra Is lényeges hiányosságok vannak a ter­mékeknek a megrendelők­höz történő eljuttatásában. A dokumentum megállapít­ja: a kötelezettségek nem teljesítése, az ágazati és he­lyi érdekek előtérbe helye­zése az állami és tervfegye­lem súlyos megsértését je­lenti. Éppen ezért a határozat feladatul adja a minisztériu­moknak, s személyesen az Illetékes miniszternek, hogy fokozzák az ellenőrzést a fennhatóságuk alá tartozó vállalatoknál, hozzanak konkrét és hatékony intéz­kedéseket a szállítások pontos és ütemes végrehaj­tása, az anyagok és eszkö­zök előírásszerű felhaszná­lása érdekében. A határozat hangsúlyozza a pártszervezetek és az egyes párttagok felelőssé­gét is, s ezzel kapcsolatban felszólít arra, hogy a párt- szervezetek érvényesítsék teljesebben ellenőrző funk­ciójukat. Varsóban közzétették a statisztikai hivatai jelenté­sét az első negyedév gazda­sági eredményeiről. A Jelen­tés szerint az ipari terme­lés az előző év első negyed­évével összehasonlítva 2 százalékkal volt magasabb. A szén és más nyersanya­gok bányászata 4 százalék­kal, a feldolgozóipar terme­lése 12 százalékkal növeke­dett. Még mindig problémák vannak a mezőgazdaságban. A tavalyi év első negyed­évével szemben a húsfelvá­sárlás 9,7, a tojásfelvásár­lás pedig 28,5 százalékkal csökkent. Ezzel szemben 16,9 százalékkal növekedett a tej- felvásárlás. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár, aki három­napos svédországi látogatá­son tartózkodott, Olof Pal­me kormányfővel folytatott tárgyalásai után javasolta, hogy az ENSZ közvetítsen Közép-Amerikában, ha ezt az érdekelt felek is Így kí­vánják. Az ENSZ-főtitkár szerint az Amerikai Államok Szervezete nem lenne meg­felelő közvetítő, mivel Nica­ragua nem bízik ebben a szervezetben, Kuba pedig nem tagja. Pérez de Cuellar továbbá aggodalmának adott hangot a vietnami-kínai ha­táron kialakult helyzettel összefüggésben. Sajtókonfe­renciáján kiemelte az ENSZ szerepét a nemzetközi együtt­működés fejlesztésében és a béke megszilárdításában. Értékelte Svédország azon erőfeszítéseit a nemzetközi színtéren, amelyek a lázas fegyverkezés megállítására irányulnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom