Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-26 / 17. szám

* DM A minap a megszokottnál Is nagyobb volt a nyüzsgés a Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolában. SZISZ-egyen- ruhába öltözött fiúk és lányok vet­ték hatalmukba a tan- és oktató­termeket, a folyosókat és az elő­csarnokot. Ugyanis az Iskola adott otthont a középiskolások és szak­munkástanulók járási találkozójá­nak és az ezzel összefüggő ver­senyeknek. Eredetileg úgy gondoltam, hogy szépen sorba veszek minden ese­ményt, de hamarosan lemondtam szándékomról, mert ha százfelé szakadtam volna, akkor sem tud­tam volna ott lenni mindenütt, ahol történt valami. Mert amíg folyt a diáklapok versenyének ér­tékelése és a velejáró szakmai be­szélgetés, az Internátus előcsar­nokában a szigorú zsűri értékelte a képzőművészeti alkotóversenybe beérkezett munkákat: festménye­ket, grafikákat, fényképeket, plasztikákat, faliújságokat és ka­rikatúrákat. A SZISZ járási bizott­ságán pedig már a Kis Társadal­mi Akadémia résztvevői Izgultak. NEM IS KÖZÉPISKOLÁS FOKON Bár a szervezésbe itt-ott hiba csú­szott, mégsem unatkozott senki. Ezért először is szemügyre vettem a képzőművészeti alkotóversenybe és a taneszközök versenyébe beér­kezett munkákat olyan tőről met­szett szakértők kíséretében, mint Nagy Kornélia művészettörténész, a Csallóközi Múzeum munkatársa, vagy Kugler Vilma, az Építészeti Szakmunkásképző Középiskola pe­dagógusa. A kiállítás egy kissé szegényesnek tűnt, bár egyik-má­sik alkotás kétségtelen tehetség­ről árulkodott. Ezen a véleményen volt Kugler Vilma is: — Valahogy kevesellem a kiál­lított anyagot — mondta. — Van Itt egy-két dolog, amelyik megér­demli a figyelmet, de az az ér­zésem, hogy ha a tanítók jobban odafigyeltek volna a válogatásra, akkor több és színvonalasabb munka jutott volna ide. Mert ha az alapiskolákban születhetnek színvonalas munkák, és ezt bizo­nyíthatom, hiszen gyakran zsűri­zek a pionírok versenyein, akkor ezek a tehetségek nem veszhetnek el a középiskolákban sem, csak nincs, aki felkarolja őket. Sajnos, a középiskolákban nagyon kevés a képzőművészeti szakkör. Ennek ellenére néhány alkotást javasoltak a kerületi fordulóba. Éspedig a Somorjai (Samorín) Mezőgazdasági Szakmunkásképző Középiskolában tanuló vietnami Nguyen Hong Vang grafikáit, Sl- dó János fotóit, a dunaszerdahe- lyi szlovák gimnázium tanulójá­nak, Roman Lazarnak a karikatú­ráit és a Dunaszerdahelyl Építé­szeti Szakmunkásképző Középis­kola faliújságját, amely napjaink legidőszerűbb kérdését, a békehar­cot ábrázolta magas művészi fo­kon. Igaz, az egész verseny tárgy­köréül a békeharcot szabták meg. így akár mottóul is itt állhatna az egyik „névtelen“ faliújságon (a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudtam kideríteni, honnan származik) található Jancsik Pál versének kezdő sorai: „Tudod, mi a béke / Sárga búzakéve, / s a friss kenyér, mit megeszel“. A Kis Társadalmi Akadémián Izgatott, feszült légkör uralkodott. A tizenkét Iskola csapatait időn­ként hangosan buzdították tár­saik. A kérdések, különösen az If­júság részvétele a szocializmus építésében és védelmében problé­makörében meglehetősen nehezek voltak. A csapatok azonban meg­lepő tájékozottságról adtak tanú­bizonyságot. — Szándékosan úgy állítottuk össze a kérdéseket, hogy alapo­san próbára tegyék a résztvevők agytekervényelt — mondta Paulic- ky Péter, a járási pártbizottság dolgozója, a zsűri elnöke. — A kerületi forduló sem lesz könnyű, nem szeretnénk, ha egy tőlünk si­mán átjutott csapat szégyent val- lana rajta. A vetélkedőn egyébként szoros k'üz’delem alakult ki a dunaszerda­helyl magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnázium csapatai között. A három forduló után egyenlő pontszámmal holtversenyben vé­geztek az első helyen. Sportnyel­ven szólva „rájátszás“ követke­zett, amelyben végül is a szlovák gimnázium Banáková Beáta, Amb­rus Anikó, Halász Éva, Bohunlcká Gabriella összetételű csapata vég­zett az első helyen. A diáklapokat is szigorú zsűri bírálta el. Tagjai voltak Mészá­Felvételeink a Kis Társadalmi Akadémia StredaI járási fordulóján készültek. dunaszerdahelyl (Dun. Takács felvételei ros Károly, a Csallóköz főszer­kesztő-helyettese, Horváth Rezső, az Üj Ifjúság munkatársa, és Ha­mar Júlia, a Fogyasztási Szövet­kezetek Szlovákiai Szövetsége So­morjai Szakmunkásképző Középis­kolájának pedagógusa. A győzel­met végül is a magyar nyelvű la­pok közül a somorjai gimnázium Diákszemmel című lapja szerezte meg, a dunaszerdahelyl gimná­zium Ifjúsági Híradója előtt. A szlovák nyelvű lapok között a du­naszerdahelyl gimnázium Mladosf című lapját találta legjobbnak a zsűri. Ha az akadémia színvonaláról azt írtam, hogy a kérdések meg­válaszolása magas szintű tudást követelt, akkor a középiskolások szakmai tevékenységére beérke­zett munkákról igazán elmondhat­juk, hogy nem is középiskolás fo­kon készültek. Mert ha figyelem­be vesszük, hogy például az egész­ségügy kategóriájában Tóth Mária és Szabó Erzsébet a Dunaszerda­helyl Egészségügyi Szakközépis­kola tanulói a járás kardiovasz- kuláris programjának megvalósí­tását elemezték, vagy: Nagy Ma- tlld, a Nagymegyeri (Calovo) Köz- gazdasági Szakközépiskola tanu­lója a hozraszcsotnak a vállalaton belüli irányításra való hatásáról írta munkáját, akkor egyszerűen következtetiiefUnk, hogy ezek a témakörök meglehetősen alapos szakmai tudást követelnek. Végeredményben tehát jól si­került a középiskolások és szak­munkástanulók dunaszerdahelyl járási találkozója; Csejtey György, a SZISZ jb alelnöke nyugodtan el­mondhatta, hogy jó munkát végez­tek, s viszontlátásra 1984-ben. Palágyt Lajos Lakodalmas ház — Csak jól nézzék meg. Kezdődhet a lakodalom. Van itt hely annyi, hogy minden­ki megforgathatja a párját... Ezekkel a szavakkal fo­gadtak a komáromi (Komár- no) járás egyik legnagyobb falujának a szövetkezetében, Naszvadon (Nesvady). — No, de ne nézelődje­nek annyit, térjenek beljebb — mondta a szövetkezet konyhájának vezetője, fana Trvdotíová, akt éppen a for­ró töpörtyüs pogácsát húzta ki a sütőből. — Kóstolják megt Ilyet sütnek a lakodalmas népnek is. E fogadtatás után Szaba­dos Istvánnal, a Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Szövet­kezet személyzeti osztályá­nak a vezetőjével klvülről- -belülről alaposan szemügy­re vettük a takaros épületet. — Valamikor dohány szá­rítónak használtuk az öreg düledező épületet. Aztán szó szót követett, s mi a kőmű­veseinkkel, festőinkkel, mes­terembereinkkel majdnem a semmiből takaros kis házat varázsoltunk elő, amelyben a legfényesebb lagzit is nyu­godtan megrendezhetik. A- mikor a felújítás befejező­dött, elneveztük ifjúság há­zának. De mivel a ház leg­gyakrabban a lakodalmas násznép jókedvétől hangos, közszájon csak lakodalmas házként szerepel. Nevezzék bárhogy is, nem ezen múlik. A fontos az, hogy a naszvadi szövetkezet e lakodalmas házzal megör­vendeztette a tagságot. Nem csoda, hogy az örömszülők­nek ezzel nagy kő esett le a szívéről, hiszen a lakoda­lom megrendezése bizony sok-sok gonddal jár. A lako­dalmi előkészületek azelőtt pár nap munkakieséssel jár­tak. A tanácstalan szövetke­zeti tag apa, néha egy hét szabadságot is kénytelen volt áldozni a lótásra-futás- ra, hajszolni a lakodalom­hoz valókat. De az öröm­anyának sem volt könnyebb a helyzete, mert csak a csa­ládi konyhában süthetett- -főzhetett, készíthette a sok- sok finom falatot. Ma a lakodalomra készülő család egyszerűen eljön ide, és itt megtalál mindent, ami egy igazi szövetkezeti lag- zihoz kell. Van itt gázfűtés, tágas konyha felszerelve tá­nyérokkal, poharakkal, evő­eszközzel, vlllanysütövel és háztartási robotgéppel, a há­rom egybenyíló helyiségben pedig vagy száz lakodalmas vendég is mulathat. A zené­szek emelvényen elhelyez­kedve szolgáltatják a talp- alávalót. A lakodalmas csa­ládnak más gondja nincs, csak hogy a vigalom után rendet csináljon. Ezt a fel­tételt pedig örömmel telje­sítik, hogy a lakodalmas ház ismét szépen, tisztán várja az újabb násznépet. Stano Illés VÉLEMÉNYEM SZERINT PRÁGA 83, Tavaly az Eurovizló könnyűzenei dalfesz­tiválon az első díjat egy tizenhét éves nyu­gatnémet diáklány, Nlcole kapta az Egy kis békét című daláért. Az előadó három nyelven, angolul, németül és franciául éne­kelte a refrént. A közönséget főleg a dal szövege ragadta meg, az aratott nagy sl- , kert. Mint ahogy a cím Is jelzi, a dal a békéről, az emberek békeőhajáról szól. Kómár Stepánka is tizenhét éves, negye­dikes gimnazista. , — Én nem tudom olyan szépen kifejez­ni békevágyamat, mint Nlcole dalának a szövegírója, Berndt Melnlng — kezdi a beszélgetést —, de úgy érzem, minden em­bernek egyformán fontos, hogy békében él­jen. Amikor a nyolcadik osztályt elvégez­tem, felvételi vizsga nélkül vettek fel a párkányi (Stúrovo) gimnáziumba, s már ak­kor kitűzött célom volt, hogy mezőgazda­sági mérnök leszek. Mind a négy glmná- <zluml évet kitüntetéssel zártam, és jelent­keztem a Nyltral Mezőgazdasági Főiskolá­ra. Ezt azért mondom, mert ebben nagy szerepet játszik az, hogy hazánkban megvan minden feltétel a nyugodt tanuláshoz. Kicsi korom óta érdekel a mezőgazdaság, nem akarok részletekbe bocsátkozni, hogy miért, azt hiszem, nagyon hosszadalmas lenne. A lényeg az, szeretném elvégezni a főiskolát, hogy később szakemberként hasznosíthas­sam mindazt, amit megtanultam. Elsős gim­nazista koromtól dolgozom a SZISZ-ben, tagja vagyok az osztály önkormányzatának. Nyáron az egész osztályunk segédkezett a különböző Idénymunkákban. Nagyon jól éreztük magunkat. Amikor dolgozni kellett, együtt dolgoztunk, szabad Időnkben pedig együtt szórakoztunk. Ha vannak Is problé­máink, vagy ha nekem személy szerint van­nak Is gondjaim, megpróbálom őket vala­hogy kiküszöbölni, de ezek eltörpülnek, ha olyan fiatalokról hallok, olvasok, akiknek a hazájában háború dúl. A múlt századi há­borúkban az volt a leglgazságtalanabb, hogy ■ ártatlan katonák áldozták fel életüket, és a háború következményeit Is ártatlan em­berek, gyermekek sínylették meg a legjob­ban. Azok viszont, akik miatt az egész tör­tént, csak távolról szemlélték az esemé­nyeket. Most, amikor a meglévő fegyverek egyötöde Is elég lenne a világ elpusztításá­hoz, azt hiszem, ha háborúra kerülne sor, nem lenne győztes, csak vesztes, mégpedig az egész emberiség. Lejegyezte: Kamoncza Márta Ankétunkban szívesen közöljük azok véleményét, akik úgy érzik, van mit elmondaniuk, ha ezt a szót hall­ják: béke. Beszámolhattok arrúl is, ti hogyan támogatjátok a prágai bé- ke-világközgyűlést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom