Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-26 / 17. szám
* DM A minap a megszokottnál Is nagyobb volt a nyüzsgés a Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolában. SZISZ-egyen- ruhába öltözött fiúk és lányok vették hatalmukba a tan- és oktatótermeket, a folyosókat és az előcsarnokot. Ugyanis az Iskola adott otthont a középiskolások és szakmunkástanulók járási találkozójának és az ezzel összefüggő versenyeknek. Eredetileg úgy gondoltam, hogy szépen sorba veszek minden eseményt, de hamarosan lemondtam szándékomról, mert ha százfelé szakadtam volna, akkor sem tudtam volna ott lenni mindenütt, ahol történt valami. Mert amíg folyt a diáklapok versenyének értékelése és a velejáró szakmai beszélgetés, az Internátus előcsarnokában a szigorú zsűri értékelte a képzőművészeti alkotóversenybe beérkezett munkákat: festményeket, grafikákat, fényképeket, plasztikákat, faliújságokat és karikatúrákat. A SZISZ járási bizottságán pedig már a Kis Társadalmi Akadémia résztvevői Izgultak. NEM IS KÖZÉPISKOLÁS FOKON Bár a szervezésbe itt-ott hiba csúszott, mégsem unatkozott senki. Ezért először is szemügyre vettem a képzőművészeti alkotóversenybe és a taneszközök versenyébe beérkezett munkákat olyan tőről metszett szakértők kíséretében, mint Nagy Kornélia művészettörténész, a Csallóközi Múzeum munkatársa, vagy Kugler Vilma, az Építészeti Szakmunkásképző Középiskola pedagógusa. A kiállítás egy kissé szegényesnek tűnt, bár egyik-másik alkotás kétségtelen tehetségről árulkodott. Ezen a véleményen volt Kugler Vilma is: — Valahogy kevesellem a kiállított anyagot — mondta. — Van Itt egy-két dolog, amelyik megérdemli a figyelmet, de az az érzésem, hogy ha a tanítók jobban odafigyeltek volna a válogatásra, akkor több és színvonalasabb munka jutott volna ide. Mert ha az alapiskolákban születhetnek színvonalas munkák, és ezt bizonyíthatom, hiszen gyakran zsűrizek a pionírok versenyein, akkor ezek a tehetségek nem veszhetnek el a középiskolákban sem, csak nincs, aki felkarolja őket. Sajnos, a középiskolákban nagyon kevés a képzőművészeti szakkör. Ennek ellenére néhány alkotást javasoltak a kerületi fordulóba. Éspedig a Somorjai (Samorín) Mezőgazdasági Szakmunkásképző Középiskolában tanuló vietnami Nguyen Hong Vang grafikáit, Sl- dó János fotóit, a dunaszerdahe- lyi szlovák gimnázium tanulójának, Roman Lazarnak a karikatúráit és a Dunaszerdahelyl Építészeti Szakmunkásképző Középiskola faliújságját, amely napjaink legidőszerűbb kérdését, a békeharcot ábrázolta magas művészi fokon. Igaz, az egész verseny tárgyköréül a békeharcot szabták meg. így akár mottóul is itt állhatna az egyik „névtelen“ faliújságon (a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudtam kideríteni, honnan származik) található Jancsik Pál versének kezdő sorai: „Tudod, mi a béke / Sárga búzakéve, / s a friss kenyér, mit megeszel“. A Kis Társadalmi Akadémián Izgatott, feszült légkör uralkodott. A tizenkét Iskola csapatait időnként hangosan buzdították társaik. A kérdések, különösen az Ifjúság részvétele a szocializmus építésében és védelmében problémakörében meglehetősen nehezek voltak. A csapatok azonban meglepő tájékozottságról adtak tanúbizonyságot. — Szándékosan úgy állítottuk össze a kérdéseket, hogy alaposan próbára tegyék a résztvevők agytekervényelt — mondta Paulic- ky Péter, a járási pártbizottság dolgozója, a zsűri elnöke. — A kerületi forduló sem lesz könnyű, nem szeretnénk, ha egy tőlünk simán átjutott csapat szégyent val- lana rajta. A vetélkedőn egyébként szoros k'üz’delem alakult ki a dunaszerdahelyl magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnázium csapatai között. A három forduló után egyenlő pontszámmal holtversenyben végeztek az első helyen. Sportnyelven szólva „rájátszás“ következett, amelyben végül is a szlovák gimnázium Banáková Beáta, Ambrus Anikó, Halász Éva, Bohunlcká Gabriella összetételű csapata végzett az első helyen. A diáklapokat is szigorú zsűri bírálta el. Tagjai voltak MészáFelvételeink a Kis Társadalmi Akadémia StredaI járási fordulóján készültek. dunaszerdahelyl (Dun. Takács felvételei ros Károly, a Csallóköz főszerkesztő-helyettese, Horváth Rezső, az Üj Ifjúság munkatársa, és Hamar Júlia, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége Somorjai Szakmunkásképző Középiskolájának pedagógusa. A győzelmet végül is a magyar nyelvű lapok közül a somorjai gimnázium Diákszemmel című lapja szerezte meg, a dunaszerdahelyl gimnázium Ifjúsági Híradója előtt. A szlovák nyelvű lapok között a dunaszerdahelyl gimnázium Mladosf című lapját találta legjobbnak a zsűri. Ha az akadémia színvonaláról azt írtam, hogy a kérdések megválaszolása magas szintű tudást követelt, akkor a középiskolások szakmai tevékenységére beérkezett munkákról igazán elmondhatjuk, hogy nem is középiskolás fokon készültek. Mert ha figyelembe vesszük, hogy például az egészségügy kategóriájában Tóth Mária és Szabó Erzsébet a Dunaszerdahelyl Egészségügyi Szakközépiskola tanulói a járás kardiovasz- kuláris programjának megvalósítását elemezték, vagy: Nagy Ma- tlld, a Nagymegyeri (Calovo) Köz- gazdasági Szakközépiskola tanulója a hozraszcsotnak a vállalaton belüli irányításra való hatásáról írta munkáját, akkor egyszerűen következtetiiefUnk, hogy ezek a témakörök meglehetősen alapos szakmai tudást követelnek. Végeredményben tehát jól sikerült a középiskolások és szakmunkástanulók dunaszerdahelyl járási találkozója; Csejtey György, a SZISZ jb alelnöke nyugodtan elmondhatta, hogy jó munkát végeztek, s viszontlátásra 1984-ben. Palágyt Lajos Lakodalmas ház — Csak jól nézzék meg. Kezdődhet a lakodalom. Van itt hely annyi, hogy mindenki megforgathatja a párját... Ezekkel a szavakkal fogadtak a komáromi (Komár- no) járás egyik legnagyobb falujának a szövetkezetében, Naszvadon (Nesvady). — No, de ne nézelődjenek annyit, térjenek beljebb — mondta a szövetkezet konyhájának vezetője, fana Trvdotíová, akt éppen a forró töpörtyüs pogácsát húzta ki a sütőből. — Kóstolják megt Ilyet sütnek a lakodalmas népnek is. E fogadtatás után Szabados Istvánnal, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetkezet személyzeti osztályának a vezetőjével klvülről- -belülről alaposan szemügyre vettük a takaros épületet. — Valamikor dohány szárítónak használtuk az öreg düledező épületet. Aztán szó szót követett, s mi a kőműveseinkkel, festőinkkel, mesterembereinkkel majdnem a semmiből takaros kis házat varázsoltunk elő, amelyben a legfényesebb lagzit is nyugodtan megrendezhetik. A- mikor a felújítás befejeződött, elneveztük ifjúság házának. De mivel a ház leggyakrabban a lakodalmas násznép jókedvétől hangos, közszájon csak lakodalmas házként szerepel. Nevezzék bárhogy is, nem ezen múlik. A fontos az, hogy a naszvadi szövetkezet e lakodalmas házzal megörvendeztette a tagságot. Nem csoda, hogy az örömszülőknek ezzel nagy kő esett le a szívéről, hiszen a lakodalom megrendezése bizony sok-sok gonddal jár. A lakodalmi előkészületek azelőtt pár nap munkakieséssel jártak. A tanácstalan szövetkezeti tag apa, néha egy hét szabadságot is kénytelen volt áldozni a lótásra-futás- ra, hajszolni a lakodalomhoz valókat. De az örömanyának sem volt könnyebb a helyzete, mert csak a családi konyhában süthetett- -főzhetett, készíthette a sok- sok finom falatot. Ma a lakodalomra készülő család egyszerűen eljön ide, és itt megtalál mindent, ami egy igazi szövetkezeti lag- zihoz kell. Van itt gázfűtés, tágas konyha felszerelve tányérokkal, poharakkal, evőeszközzel, vlllanysütövel és háztartási robotgéppel, a három egybenyíló helyiségben pedig vagy száz lakodalmas vendég is mulathat. A zenészek emelvényen elhelyezkedve szolgáltatják a talp- alávalót. A lakodalmas családnak más gondja nincs, csak hogy a vigalom után rendet csináljon. Ezt a feltételt pedig örömmel teljesítik, hogy a lakodalmas ház ismét szépen, tisztán várja az újabb násznépet. Stano Illés VÉLEMÉNYEM SZERINT PRÁGA 83, Tavaly az Eurovizló könnyűzenei dalfesztiválon az első díjat egy tizenhét éves nyugatnémet diáklány, Nlcole kapta az Egy kis békét című daláért. Az előadó három nyelven, angolul, németül és franciául énekelte a refrént. A közönséget főleg a dal szövege ragadta meg, az aratott nagy sl- , kert. Mint ahogy a cím Is jelzi, a dal a békéről, az emberek békeőhajáról szól. Kómár Stepánka is tizenhét éves, negyedikes gimnazista. , — Én nem tudom olyan szépen kifejezni békevágyamat, mint Nlcole dalának a szövegírója, Berndt Melnlng — kezdi a beszélgetést —, de úgy érzem, minden embernek egyformán fontos, hogy békében éljen. Amikor a nyolcadik osztályt elvégeztem, felvételi vizsga nélkül vettek fel a párkányi (Stúrovo) gimnáziumba, s már akkor kitűzött célom volt, hogy mezőgazdasági mérnök leszek. Mind a négy glmná- <zluml évet kitüntetéssel zártam, és jelentkeztem a Nyltral Mezőgazdasági Főiskolára. Ezt azért mondom, mert ebben nagy szerepet játszik az, hogy hazánkban megvan minden feltétel a nyugodt tanuláshoz. Kicsi korom óta érdekel a mezőgazdaság, nem akarok részletekbe bocsátkozni, hogy miért, azt hiszem, nagyon hosszadalmas lenne. A lényeg az, szeretném elvégezni a főiskolát, hogy később szakemberként hasznosíthassam mindazt, amit megtanultam. Elsős gimnazista koromtól dolgozom a SZISZ-ben, tagja vagyok az osztály önkormányzatának. Nyáron az egész osztályunk segédkezett a különböző Idénymunkákban. Nagyon jól éreztük magunkat. Amikor dolgozni kellett, együtt dolgoztunk, szabad Időnkben pedig együtt szórakoztunk. Ha vannak Is problémáink, vagy ha nekem személy szerint vannak Is gondjaim, megpróbálom őket valahogy kiküszöbölni, de ezek eltörpülnek, ha olyan fiatalokról hallok, olvasok, akiknek a hazájában háború dúl. A múlt századi háborúkban az volt a leglgazságtalanabb, hogy ■ ártatlan katonák áldozták fel életüket, és a háború következményeit Is ártatlan emberek, gyermekek sínylették meg a legjobban. Azok viszont, akik miatt az egész történt, csak távolról szemlélték az eseményeket. Most, amikor a meglévő fegyverek egyötöde Is elég lenne a világ elpusztításához, azt hiszem, ha háborúra kerülne sor, nem lenne győztes, csak vesztes, mégpedig az egész emberiség. Lejegyezte: Kamoncza Márta Ankétunkban szívesen közöljük azok véleményét, akik úgy érzik, van mit elmondaniuk, ha ezt a szót hallják: béke. Beszámolhattok arrúl is, ti hogyan támogatjátok a prágai bé- ke-világközgyűlést.
