Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-26 / 17. szám

|6B0 3

A csokigyárat becsukott szemmel Is könnyen meg lehet találni Tő- keterebesen (TreblSov). Elég, ha az orrcslklandozó Illatot követi az ember, s máris a DÉVA vállalat közelében találja magát, ahol egyebek mellett a „bon ami“ cukorka is készül, amelyet rövid idő alatt, gyorsan megkedvelt a vásárlóközönség. Olyannyira, hogy a „bon ami“ hiánycikk, a gyártók kapacitás hiányában nem képesek kielégíteni a piaci Igényeket.

De ne vágjunk a dolgok elébe.

'Az üzemlátogatás Terebesen is a szisz-elnök irodájában kezdődött. Mária Baranová — aki egyébként vegyész — azzal kezdi a bemutatkozást, hogy elővesz egy kérdőívet, amelyet a közeljövőben az üzem SZISZ-tagJai töltenek majd ki. A harminc kérdés közül néhány: Elégedett vagy a vezetőség munkájával? Megfelelő színvonalűak-e a taggyűlések? Mennyire Ismered, mit tudsz a szervezetünk munkájáról? Tudod-e, hogy az Üzemben működik az Ifjúsági Fényszóró? Milyen tevékenység érdekelne? Milyen ötleteid vannak?...

í— Azért állítottuk össze ezt a kérdőívet, mert elégedetlenek vagyunk a szervezetünk munkájával — mondja a roppant agilis, szemmel láthatóan szíwel- -lélekkel dolgozó elnöknő, aki nem egész egy éve látja el eme teendőket. Bár ez alatt az egy év alatt nagyban megváltozott a szervezet munkája, elégedettségről még mindig nem beszélhe- nek.

í— Gondjaink vannak a taglétszámmal s- folytatódik a bemutatkozás —, hiszen a 400 fiatalból mindössze 170 a SZISZ- tag. Igaz, az utóbbi Időszakban harminccal emeltük a taglétszámot, mégpedig nagyon örvendetes módon: a fiatalok Jöttek utánunk, szeretnének sorainkba lépni. Hiába, gondoltam magamban a sok Jelentkező láttán, az érdekes munViera Jantorová

ka meghozza az eredményt. Tevékenységünket igyekszünk sokrétűvé tenni. Mondok példát: valószínűleg nem sok termelőüzem dicsekedhet el színjátszó csoporttal. Nálunk ez Is van, és sikeresen működik, akárcsak az ONDAVA táncegyüttes. Vagy az Ifjúsági Fényszóró keretében szinte naponta-havonta születik valami érdekes, hasznos észrevétel, amelyet az üzem vezetősége felkarol, támogat. Olyannyira, hogy az Igazgatóság Üzemi értekezletein is foglalkoznak ezekkel az általunk felvetett problémákkal. És persze van diszkó is a klubunkban.

— Visszatérve a kérdőívhez, miért nem lehet az azon felvetett kérdéseket mondjuk egy taggyűlésen megtárgyalni, ahol vélemények és ellenvélemények csaphatnának össze?

— Miért?... — kérdez vissza az elnöknő, majd elmosolyodik. — Elsősorban azért, mert a taggyűlésekre nagyon sokan nem Jönnek el, sőt néhány esetben a tagdíj fizetésével is bajok vannak. Igaz, figyelembe kell venni, hogy a lányok többsége vidékről, a környező községekből való, s munka után mindannyian rohannak az autóbuszra. Aztán: egy-egy gyűlésen a közöny számos válfajával lehet találkozni. Hiába bátorítom őket, az egyik Jobban hallgat, mint a másik. Nem és nem hajlandók hozzászólni egy-egy témához, nem rukkolnak ki véleményükkel. Sőt, már-már azt is hlhetném, hogy véleményük sincs. Persze, ezt nem akarom elhinni, mert gyűlés után máris összesúgnak, beszélgetnek. Ezért hát e névtelenül kltöltenPeter Szabó: „Napi 10—12 tonna „bon ami"-! gyártunk.'

dő kérdőív, mert valahogy el kell kezdeni, nem szabad megelégedni az eddigi eredményeinkkel. Arról nem is beszélve, hogy ha a szervezetben és munkahelyünkön is igényes munkát akarunk végezni, akkor igényességre, nyílt véleménynyilvánításra kell nevelnünk a lánvokat. S ez egyre elengedhetetle- nebb követelmény.

Igényességi

Meg hogy kóstolgassa a jobbnál Jobb cukorkákat, gondolná az ember. Ezt el is mondom viccelődve az itt dolgozóknak, de ők csak nevetnek, s hozzáteszik: napok, hetek eltelnek, hogy egyetlen szem cukorkát sem vesznek a szájukba. S hogy Igazat mondanak, ml sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a gyárban dolgozó lányok, asszonyok többsége karcsú. ,

Erre a DÉVA gyárban is szükség van, hiszen rendszeres külföldi vásárlóik kbzé tartozik a Szovjetunió és Anglia Is. A „bon ami“-t gyártó gépet egy külföldi cégtől vásárolták, amely napi 10— 12 tonna cukorka előállítására képes, s ezt a kapacitást teljes mértékben ki Is használják. Maga a cukorka előállításának folyamata roppant egyszerűnek tűnik: a víz, cukor, szirup és esszencia keveréke felforr, majd a 143 hőfokos massza apró formácskákba kerül. A szalag öt perc alatt végigfut egy „hűtőfolyosón“, és máris kipotyog a formákból a kész cukorka, amelyet aztán ügyes gépek előbb külön-küíön celofánba, majd zacskókba. Illetve kartondobozokba csomagolnak. Az egész folyamat mindössze 15 percet vesz igénybe.

Mindezt már Peter Szabó, a szalag kezelője mondja el, aki a nagyon pontosan, szinte hibátlanul dolgozó gépek kapcsán megjegyzi: fr— Öröm Itt dolgozni. Jó nézni, ahogy olajozottan, pontosan, szépen dolgoznak a gépek. Itt az emberre csak az irányító, felügyelői szerep jut. r/7”"

egy kilogrammos becsomagűlt darabszámot mindannyian szeretnék elérni, vagy 6—700 félkilós csomagot elkészíteni.

Tovább járjuk a SZISZ-elnöknővel a csokigyár csarnokait, amelyek bizony már megértek a felújításra: a hely szűk, a gépek régiek, kopottak, gyakran meghibásodnak, s emiatt a termeléskiesés is jelentős, bár a gyár egészében teljesítette tavalyi munkatervét.

Az egyik részlegen épp egy harminctonnás zselészállítmányt készítenek a Szovjetunióba, arrébb egy angol megrendelés első darabjai készültek el.

Az alagsorban a kakaókészltés érdekes munkafolyamatába nyerhetek bepillantást. A kakaóbabból a gépek előbb masszát készítenek, majd azt vagy fél méter átmérőjű mini malomkő alakúra formálják, sajtolják. Ezek a korongok egymásra rakva állnak legalább 24 órát.

„Nem bízunk semmit a véletlenre“ Mária Baranová SZISZ-elnöknO,

■—> Ne higgye, hogy ebben a csokivl- lágban fenékig tejföl az életünk —^ mondja később a csomagoló részleg vezetője, Viera Jantorová. —^ Itt ugyanis a zselék, desszertek, szaloncukrok csomagolása, dobozolása teljes mértékben puszta kézzel történik. A munka maga egyhangú, jószerével nemcsak napról napra, évről évre Is ugyanaz. Az itt dolgozó nők teljesítményén ez az egyhangúság meg is látszik: ha a hétiéi teljesítményt 100 százaléknak vesszük, akkor szerdán 90, pénteken pedig, már csak 80 százalékos teljesítményre képesek. S a fizetések sem a legjobbak, bár ígéretet kaptunk, hogy felülvizsgálják a bérrendszerünket. Ezek után talán megszűnnek az állandó létszámgondjaink is. A százharminchat asszonyból most is hiányzik tizenegy, nincs kit a helyükre állítani.

A csarnokban hosszasan szemlélem a csomagoló lányokat, asszonyokat. Legtöbbjüknek úgy jár a keze, hogy a szem nem Is követheti a mozdulatot. Gyorsan mozognak a kezek, hiszen teljesítménybérben dolgoznak, s a napi 300—350

A kis formákba befolyik a „bon ami“-massza.

'A csomagolás teljes mértékben kézzel történik.

majd kihűlve, porrá, kakaóporrá zúzzák őket.

Otközben kísérőm Igyekszik mindenről tájékoztatni. Elmondja, hogy a cső kik, cukorkák előállításához igen jó ml nőségű, szép fehér cukorra van szüksé gÜk, amely nem „terem minden bokor ban“. A i,bon aml“-hoz pedig már ki mondottén Jő minőségű cukor kell, s erre még a DÉVA' vállalathoz tartozó cukorgyár sem képes. így a cukrot leggyakrabban a cseh országrészekből szállítják Terebesre. Elmondja azt Is, hogy a tejüzem új, nyugatról vásárolt gépei a tejtermékek nagyon széles skáláját lesznek képesek előállítani, aminek nyomán jelentősen bővül a járásban a sajt- és joghurtválaszték meg még más egyebeké.

Búcsúzóul a kapuban Marika ennyivel fejezi be mondókáját:

6— Itt a gyárban sosem hittünk a csodákban, nem bíztunk semmit sem a véletlenre. A gondos, körültekintő tervezőmunkának köszönhető, hogy Jól megvagyunk. S ezt a gyakorlatot szeretnénk érvényesíteni az If júsági szervezet munkájában, életében Is.

ZOLCZER JÁNOS K szerző felvételei