Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-19 / 16. szám

O

któber és április: két hónap a tizenkettőből, mégis tízezreknek dobban meg a szívük, ha rágondolnak. Főleg azoknak a fiúknak jelent ez a két hónap többet az átlagosnál, akik már átestek a sorozáson, és várják, mikor kapják meg az életükben oly fontos határkőt jelentő katonai behívót. De szorongva várják e két hónapnak az első napját a sorköteles fiatalok hozzátartozói Is. Édesanyák, édesapák, testvérek, feleségek, kedvesek és barátok számolgatják a napokat, mikor kell két évre megválniuk szeretteiktől. Mindenki tudja.

éreztem, minden szó, minden kérdés fájó pontot érint. Tibor kikísért a kapuig, ahol kézfogás közben csak ennyit mondott;

— Azért nem olyan vészes ám a dolog, ahogy így első látásra tűnik, csak ennél nagyobb problémám ne legyen az életben.

C. Andrásról már a járási katonai parancsnokságon sok mindent megtudtam. Számomra a legfontosabb az volt, hogy személyében egy olyan fiatalt véltem megtalálni, aki gondtalanul inthet búcsút a civil életnek. Főleg ezért is kérKETTEN A TÍZEZREK

megérti, hogy akitől búcsúznak, azt a legnagyobb hazafias kötelezettségének teljesítése szólítja el huszonnégy hónapra körükből, és mégis...!

'Az áprilisi rukkolást megelőző napokban két olyan sorköteles fiatalt kerestem fel a komáromi (Komárno) járásban, akiknek egyetlen közös vonásuk volt: tudták, hogy becsülettel eleget kell tenniük hazafias kötelességüknek. Különben mind a ketten egy-egy pólusát jelenthetnék a berukkolt fiatalok táborának.

T. Tibor a bevonulás előtt minden szabad percét a családjával akarta tölteni, így érthető, hogy könnyű volt megtalálnom. Amikor váratlanul betoppantam hozzájuk, éppen feleségének segédkezett kéthónapos kisfiúk, Tomika fürdetésénél. Az újdonsült apák Ügyetlenségének még a nyomát sem lehetett észrevenni a mozdulatain. Amikor elmondtam látogatásom célját, átengedte a csöppség körüli teendők befejezését feleségének.

Nos, igaz, ami igaz, én valóban igen fájó szívvel válók meg a civil élettől. Nem azért, mintha félnék a katonai élettől, de azt hiszem, mindenki megérti és el tudja képzelni, mit jelent egy húszéves feleséget kéthónapos aprósággal két évre Itthagyni.

Ügy tudom, szociális esetként kezeltek a katonai parancsnokságon.

Igen, éppen ezért egy közelebbi alakulatnál fogok szolgálni. Ez a könnyítés sem lebecsülendő, mert még rágondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha netán valahol az ország nyugati csücskében kellene szolgálnom. Remélem, így gyakrabban haza tudok látogatni, és ha Tomika nagyobb lesz egy kicsit, néha ők is meglátogathatnak, mert mint mondtam, nem leszek olyan nagyon messze.

^ Nem gondoltál arra, hogy Halasztást kéri?

•— Gondoltam rá, de nem sok értelmét láttam. Legfeljebb hat hónap vagy egy év halasztást kapok, azzal meg nem sokra mentünk volna. Szerintem, így jobb lesz, hamarább megyek, hamarább jövök. Halogatással nem oldottam volna meg semmit.

f— Nagyon jog a fér} hiányozni?. — kérdeztem Tibor feleségétől.

í— Azt szavakkal el sem lehet mondani. Tibor nagyon házias, rengeteget segít, főleg amióta Tomika megszületett.

i=- 'A család anyagilag biztosítva lesz, amíg a férjed a katonai szolgálatát tölti?

*— Egyelőre nagyobb gondjaim nem lesznek, mert még néhány hónapig gyermekgondozási segélyen leszek, ami körülbelül ezernyolcszáz koronát tesz ki, és kapok még valamennyit a férjem után is.

B- Lesz, aki majd segít ez alatt a két év alatt?

Szerencsére nagyon jó apósom van. Rá mindig számíthatok.

Szereltem volna még sok mindenről .kérdezősködni, de úgy

tem, hogy találkozzunk, ö a szülei lakásán akart velem találkozni, hát odamentem.

Amikor körülnéztem az ízlésesen berendezett lakásban, akarva-aka- ratlanul is kicsúszott a számon:

— Mondd, András, nem fog ez a kényelem és komfort hiányozni a katonaságnál?

— Nem tartozom azok közé, a- kik csakis szőnyeges lakásban tudják elképzelni az életüket. Sorköteles koromban átestem a kiképzésen, azt hiszem, könnyen megszokom a vaságyat Is.

— Ügy tudom, a kiképzés végén megkaptad a „példás sorköteles“ kitüntetést is. Mit kellett ezért teljesítened?

— Besorozásom után a HSZ autóiskolájában gépkocsivezetői kiképzést kaptam, amely decembertől egészen júniusig tartott. Az elméleti oktatás után eleinte személygépkocsin, majd később teherautón gyakoroltuk a vezetést. Nagyon érdekelt, így mindent megtettem, hogy jó eredménnyel végezzek.

— A sorköteleseknél ezt a tanfolyamot szigorúbban veszik, mint a civil gépkocsivezetőknél?

— Ügy gondolom, hogy igen, mert az utolsó hetekben másnaponként bejártunk az autóiskolába, és rengeteget foglalkoztak velünk az oktatók.

— Ez a kiképzés részben már azt is meghatározza, mit csinálsz majd a katonaságnál.

— Igen, minden ’jel arra mutat, hogy gépkocsivezető leszek az alakulatomnál. Ennek pedig nagyon örülök, mert már régen vonzódom az autók iránt, ugyanis a gépipariban érettségiztem, és minden érdekel, ami berreg.

— Katonaságnál gépkocsivezetőnek lenni nem leányálom ...

— Ezzel tisztában is vagyok, sőt azt is tudom, hogy a határőröknél, ugyanis oda rukkolok, még nehezebb lesz a szolgálat, mint más alakulatnál. Azt mondták, azért tesznek ilyen alakulathoz, mert jó eredménnyel fejeztem be a kiképzést, és a határőröknél kemény legényekre van szükség.

'— A hajógyárban dolgoztál mint műszaki ellenőr. Ez alatt a két év alatt nem maradsz majd le szakmai téren?

— Ettől nem félek, ha leszerelek, fél éven belül újra visszazökkenek a szakmámba.

Még sokáig beszélgettem Andrással. Életkedve, optimizmusa úgy megragadott, hogy nem is észleltem az idő múlását. Igaz, ő azért néhányszor rápillantott az órájára.

— Randevú, ugye?

— Olyasféle.

— És ha berukkolsz?

— Semmi vész, nem olyan komoly a dolog — mondta, és már nyújtotta is a kezét, ezzel is jelezve: számára ez a rukkolás nem más, mint hétköznapi ügy. Minek erről olyan sokat beszélni?

K. I.

Illusztrációs kép

GIMNÁZIUMI SZAKÉRETTSÉGI = BIZTONSÁG

Az utóbbi években — tegyük hozzá — Jogos vita folyt a gimnáziumi érettségi bizonyítvány értékéről. Nagyon leegyszerűsítve, ennek az volt az oka, hogy a gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítvány semmilyen szakma végzésére nem jogosította tel a tulajdonosát. Természetesen a gimnáziumoknak nem Is bizonyos szakmákra való felkészítés a fő küldetésük, hanem hogy olyan alapokat adjanak a diákoknak, amelyek birtokában sikeresen folytathatják tanulmányaikat főiskolán, egyetemen. Eddig ez teljesen rendben Is lenne. A- gondok és a bajok akkor kezdődnek, amikor a gimnáziumot végzett fiatalt nem veszik fel az általa választott felsőoktatási Intézménybe.

A gimnáziumokban kisérietképpen bevezetett szakoktatás, ha teijes mértékben nem is oidja meg, de enyhíti az emiftett gondokat. Meggyőződhettem erről a Zselfzi (ZeliezoTce) Magyar Tanttási Nyelvű Gimnázium igazgatójával, Gerő Jánossal és az iskola három tanulójával folytatott beszélgetés során is.

— Iskolánkat az oktatásügyi minisztérium az elsők között szemelte ki a szakmai oktatás lehetőségeinek kikísérletezésére — mondta az igazgató. — A járás Igényeinek megfelelően két ú] tantárgyat vezettünk be: a mezőgazdasági termelés és a műszaki kémia alapjait tanítjuk immár hatodik éve.

— A szaktantárgyak oktatása milyen gondokkal járt?

— Rengeteg problémával kellett megküzdenünk, de mindenáron meg akartuk valósítani ezt a feladatot, mert úgy véltük, hogy ez megkönnyíti a tanulók jövőjét, elhelyezkedési és továbbtanulási gondjait. Iskolánkban a gyakorlati oktatáshoz nincsenek meg a szükséges feltételek, s egyébként is helyhiánnyal küszködünk, úgyhogy e tantárgyak oktatásához annyira fontos laboratóriumok és műhelyek berendezésére nem Is gondolhattunk. Éppen ezért mindent megtettünk, hogy jó kapcsolatokat teremtsünk a környék termelő üzemeivel. A szakoktatás feltételeinek megteremtésében a helyi állami gazdaság, az Oroszkai (Pohronsk? Ruskov) Egységes Földművesszövetkezet és az ottani cukorgyár volt segítségünkre.

— Ogy tudom, hogy szoros kapcsolatban állnak a komáromi (Komárno) Agrolaboratórinmmal is.

— Igen, felvettük a kapcsolatot a komáromi Agrola- boratóriummal, ahová évente kétszer-háromszor egész napos foglalkozásra Járnak a tanulóink. A laboratóriumi oktatás feladatait előre megbeszéljük az ottani szakemberekkel, úgyhogy nagyon eredményesnek mondható ez a kapcsolat.

— Felmérhető már, hogy a két szakmai irányzat oktatása mennyire hat a tanulókra a pályaválasztásnál?

— A szakoktatás nagymértékben megváltoztatta tanulóink érdeklődését a továbbtanulás Iránt. Hat-hét évvel ezelőtt a végzős növendékek fele Jelentkezett csak továbbtanulásra, ma már a hetvenöt-nyolcvan százalékuk. Jelentősen megnövekedett az érdeklődés a műszaki pályák Iránt Is.

— Nem terheli meg a tanulókat az, hogy az említett szaktantárgyakból is érettségizniük kell?

— Ez nem kötelező, de szakblzonyítványt csak az kap, aki vállalja. Természetesen, akik műszaki vagy mező- gazdasági főiskolára készülnek, azok negyedik vagy ötödik érettségi tantárgyként is választhatják ezeket a szaktantárgyakat.

— Egyenértékű a gimnáziumban szerzett szakérettségi bizonyítvány a szakközépiskolaival?

— Ezt még egyértelműen nem merném kijelenteni. Mindenképpen törvényben Is szabályozni kellene ezt a kérdést, de a gyakorlat azt mutatja, hogy mintegy kilencven százalékban szakérettségiként kezelik a gimnáziumi érettségi bizonyítványt.

Meggyőzően hangzottak az iskola igazgatójának az érved, de azért érdekelt, hogyan vélekednek ezekről a kérdésekről a gimnázium tanulói. íme három végzős, Mokos Attila, Varga Júlia és Gnnyics Mária véleménye.

M. A.: — Én a műszaki kémia alapjait választottam, mert mindig érdekelt a kémia, úgy éreztem, hogy ez áll hozzám a legközelebb.

V. J.: — Én a mezőgazdasági termelés alapjait választottam, mert falun nőttem fel, s ez jobban vonzott, mint a másik lehetőség.

G. M.: — Én Is ezt a szakágazatot választottam, mert nagyon érdekel a természet, az állatokat Is nagyon szeretem. Nekem ez teljesen megfelelt, és szívesen vállaltam a szaktantárgy tanulásával járó többletmunkát.

— A pályaválasztásban ez a két szaktantárgy menynyire befolyásolt benneteket?

M. A.: — Eredetileg is vegyész szerettem volna lenni, nagyon jól jött, hogy már Itt a gimnáziumban Is belekóstolhattam a vegyészet alapjaiba. Ha felvesznek a főiskolára, remélem, ez Is hozzásegít tanulmányaim sikeres folytatásához.

G. M.: — Mezőgazdasági főiskolán szeretnék továbbtanulni, gondolom, a felvételi vizsgán az Is nyom majd valamit a latban, hogy már Itt, a gimnáziumban egy kicsit megismerkedtem a mezőgazdasági termeléssel.

V. J.; — Közgazdasági főiskolára jelentkeztem, de amint hallottam, nehéz lesz bejutni, mert Igen nagy a túljelentkezés. Ha nem sikerül, remélem, ez a szakvizsga hozzásegít ahhoz, hogy megfelelő állást találjak a mezőgazdaságban.

«♦MOCSAI IMRE

KÖZÖL