Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-19 / 16. szám
JUBILEUMf kiállítás Harminc évvel ezelőtt, 1953-ban írták alá a közős' könyvkiadási egyezményt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között. Az elmúlt három évtized alatt szép eredmények születtek a közös könyvkiadásban, ami ielentősen hozzájárult a két ország kultúrájának kölcsönös megismeréséhez. A jubileum alkalmából a Madách Könyv- és Lapkiadó és a Tátrán Szlovák Szépirodalmi és Művészeti Könyvkiadó Az együttműködés útján címmel kiállítást rendezett a Tátrán kiadó Művelődési és Tájékoztató Központjában, Bratislavában. A bemutatón a látogató a barminc év közös könyvkiadásának keresztmetszetét láthatja. A közös könyvkiadási eg]rezmény célja a két ország kulturális értékeinek a lenini nemzetiségi politika szellemében való kölcsönös megismertetése. A közös kiadáson túl kötelezi a feleket a segltségségnyújtás- ra olyan könyvek megjelentetésében is, amelyeket nem foglal magában az egyezmény. Ez főleg illusetrációk, litográfiák cseréjével történik. Az egyezmény révén élénkültek a csehszlovák—magyar irodalmi kapcsolatok, irodalmi értékeket cseréltek, mégpedig mindkét fél szempontjából előnyös gazdasági alapon. Az egyezmény megkötésének előzményeihez tartozik az is, hogy már 1951-ben, tehát két évvel korábban — mindkét ország könyvpiacát gazdagítva megjelent magyar nyelven bárom mű; Peter lilemnickytől az Iránytű, jnlins Fnölktól az Üzenet az élőknek és ján Ordának az Űrkeze városka című műve. 1953-ban, az egyezmény aláírásának évében három könyv gazdagította Magyarországon a választékot. Két mesekönyv, az Elvarázsolt erdő és egy válogatás Pavol Dobéinsk^ meséiből, valamint FrantUek Heöko népszerű regénye, a Falu a hegyek közt. A következő évben jelentősen fellen- lendUlt az együttműködés. 1954-ben már összesen 176 672 példányban tizenöt könyvet küldtek Magyarországra, és harmincöt művet hoztak be, 78 670 példányban. Talán nem érdektelen a közös könyvkiadás bővülését összehasonlítással érzékeltetni. 1982-ben a behozatalt és a kivitelt a következő számok szemléltetik; hatvanegy könjrvet 383142 példányban szállítottunk a Magyar Népköztáraságba, ugyanakkor százharminckilenc könyvet 216 249 példányban hoztunk be. Az elmúlt harminc év alatt a kivitel kilencszázhatvanhat könyv volt 5 323 726 példányban, a behozatal bá- romezer-nyolcszáztizenkét könyv 4 596 437 példányban. Ennyi a statisztika, de ami a számok mögött rejlik, annak társadalmi jelentősége jóval nagyobb. Az együttműködés kapcsán a magyar olvasó megismerkedhetett a szlovák és cseh irodalommal, a két nemzet klasszikusaival és fcortárs íróival. Ma már ilyen nevek, mint Hviezdoslav, jirásek, Fl- gull, Novomesk^, Wolker, Válek, Rúfus, Mi- náC és még nagyon sokan mások, nem is- jneretlenek a magyar olvasók előtt. Saját szempontunkból nagyon fontos tényezőnek kell elkönyvelnünk azt, hogy ennek az egyezménynek a jóvoltából ismerkedhetett meg a magyar olvasóközönség a felszaba- dnlás utáni csehszlovákiai magyar irodalommal is. További jelentős tényező az is, hogy ez az egyezmény lehetővé teszi magyar nemzetiségű polgárainknak, hogy a könyvesboltokban, könyvtárakban hozzájussanak anya- nyelvükön a világirodalom klasszikusainak és kortárs szerzőinek a műveihez. A Madách könyvkiadó vállalja a legnagyobb részt a közös könyvkiadásból, de a többi csehszlovák kiadó sem marad távol az egyezmény megvalósitásából. Érdekes, újszerű magasabb fokú együttműködés jött létre az elmúlt időszakban a Tátrán és a bndapesti Európa könyvkiadó között. Ezek már nem veszik át kölcsönösen saját kiadványaikat, hanem közösen készítenek elő kiadásra egy-egy művet, amelyik aztán kétnyelvű mutációban jelenik meg. Az elkövetkező évtized bizonyára sok sikert tartogat a kiadóknak, és sok-sok élményt az olvasóknak. —br— A kortárs szlovák irodalom egyik legjelentősebb műhelye a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának kiadója, a Smena. (Mint köztudott, ez az intézmény egyúttal tizenegy ifjúsági és gyér- meklapnak is gazdája, köztük a mi három magyar nyelvű sajtótermékünknek, az Oj Ifjúságnak, a Tábortűznek és a Kis Építőnek.) A kiadó idén április elején jubileumhoz érkezett; irodalom- és könyvnépszerüsítő rendezvénye, a hagyományosan Partizánské- ban lebonyolított Smena-napok immár tizedszer szolgálták a hasznos gondolatok, a szép könyvek ügyét. Mint Rudolf Bélán, a kiadó igazgatója mondotta ünnepi beszédében, a Smena-napok ma már nemcsak a topolcanyi járásban és Partlzánske városban számítanak eseménynek, hanem felfigyelt e rendezvényre a szlovákiai közvélemény is. Az itt kiosztott ]a§lk-dljak rangos elismerésként jelzik íróink, költőink egy- egy állomását. Az eddigi JaSík-díjasok, tehát azok között az alkotók között, akiknek müvét az év legjobbjának minősítették, a magyar olvasó is jópár ismerős nevet talál. A legnagyobb elismeréssel szólhatunk nemzetiségi kiadónk, a Madách munkájár.ól az idei Smena-napok kapcsán; a figyelemre méltó műveket rendre bemutatta nyelvünkön. Miroslav Válek, Milan Rúfus, Pavol Koyä, Ladislav Ballek írásainak java magyar nyelven is hozzáférhető. Rúfus esszéinek válogatott gyűjteménye a közelmúltban, a Bal- lek-regények folyamatosan jelentek-jelennek meg. Jozef PuékáS is Ismert szerző nálunk, egyszóval az idei Smena-napok számunkra is jeleztek valamit: rugalmasságunkat bizonyították. A jubileumi, tizedik rendezvény bizonyos fokig formabontó volt. A ]a§ík-dI]asok tábo^---------------------------íPg 9 Smena-napok Partizánskéban rát Ernest S^kora professzor gyarapította, akt a Tak sa zaőala budúcnosí (így kezdődött a jövőnk) című ténylrodalmi könyvéért kapta meg ezt az elismerést. A könyv a második világháború utáni első évek szinte eufórlás épltőkedvének dokumentuma, az ifjúsági vasútvonal építésének első, igazán jelentős összegezése és értékelése. A professzor már nem fiatal ember, túl van a hatvanon, ám mindig lelkesen beszél a felnövő nemzedékről. Így történt ez a Smena-napok egyik rendezvényén, matinéján is, ahol ezeket mondta; „Aki könyvemet elolvassa, az többnyire tamáskodva kérdezgeti; csakugyan ilyen lelkesen dolgoztak a negyvenes évek végén a fiatalok? Mert ha igen, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy az akkori történelmi helyzet, a világégés utáni idők rendkívüli módon ösztönözték őket. De mit tegyenek a mai fiatalok? Igyekeznek tisztességesen munkálkodni a haza és a társadalom javára, de senki sem várhatja el tőlük, hogy olyan hévvel vessék magukat az országépítésbe, mint akkor, elődeik. Mondanom sem kell, nem értek egyet ezzel a felfogással. Minden mai fiatalnak üzenem; aki a hazáját, a szocializmust szereti, az ma is mindent megtesz felvirágoztatásáért. Az ösztönző erő legyen a jövő. Képzeljük el közösségünket, városunkat tíz-húsz év múlva, és tegyünk meg mindent azért, hogy elképzeléseink alapján olyanná építsük őket, amilyennek álmodjuk. Ma nem kell ifjúsági vasútvonalat építeni, ez igaz. De a ma fiataljai a holnap Irányítói országunkban. Mindenki elégedett már azzal, amit elértünk? Amiben Marian Párkányi, a SZISZ SZKB titkára átadja Ernest Sfkorának a jaáik-díjat , , Fotó; Jozef. Baran élünk? Senki sem szeretné környezetét szebbé, jobbá alakítani? Ez az ország, és benne Szlovákia holnap olyan lesz, amilyenné a ma felnövő nemzedéke teszi. Ma is tűzhetünk magunk elé merész terveket, célokat, éppen úgy, mint csaknem négy évtizeddel ezelőtt.“ A Jaéík-díj mellett kiosztották a legjobb verseskötetnek, műfordításnak és könyvillusztrációnak járó kiadói díjakat is. A kitüntetettek sorát L^dia Vadkerti-Gavornl- ková Víno (Bor) című alkotása nyitja. A költőnő nemcsak verseket alkot, szívesen fordít is. Éppen a Smena jelentette meg nemrég a mai magyarországi fiatal poéták verseinek szlovák nyelvű gfyűjteményét. Nevével itt is találkozhatunk. Díjazott kötete borászati szakkönyv lenne, ha nem ö írja, így viszont az emberré érés dokumentuma, egy sor lelki rezdülés krónikája a borászatban használatos kifejezések felhasználásával. A legjobb műfordítónak ezúttal Vladimír Cerevkát minősítették, aki a litván irodalom egyik remekét ültette át szlovákra. Karol Ondreléka a mai szlovák képzőművészet I tehetséges képviselője. Ján Buzássy verses- I kötetének illusztrálásáért Ítélték neki oda a I Smena-dfjat. A képzőművész negyvenesz- I tendős, festményeivel, grafikáival rendsze- i résén találkozni a különböző tárlatokon, j Legközelebbi kiállítása, egy kb. ötven fest- ! ményből álló kamaratárlata Prágában lesz i május közepén a Hradzsin alatti Arany ut- i cában, amely eleve sajátos légkört kölcsö- j nöz az itt bemutatott festményeknek. Az ünnepség szép mozzanata volt a par- tizánskél Jaáík-szobor és -ház megkoszorúzása. A felszabadulás utáni szlovák próza egyik klasszikusa a mindössze negyvenegy évet élt Rudolf JaSík, aki e városban töltötte élete nagy részét. (Innen a díj elnevezése is.) A Smena-napok állandó résztvevője az író özvegye, Hedviga Jaáíková, akit a szisz-tagok és írók virággal köszöntöttek. • •••• Aki a több napos rendezvény mindegyik műsorát megtekintette, bepillantott nemcsak a szlovák irodalom egyik műhelyébe, hanem tapasztalhatta, hogyan viszonyulnak az emberek, különösképpen a fiatalok napjainkban a könyvekhez; a regényekhez, versekhez. Különösebb panaszra nem lehet ok, szép számmal akadtak érdeklődők; szakértő és lelkes közönsége volt a matinénak is, amelyen a Szlovák Nemzeti Színház két kiválósága, Vlera Strnisková és Jura) Sarvaá is fellépett. A legtöbb fiatalt azonban a kilencedikén este megrendezett könnyűzenei hangverseny vonzotta. Ezernél is több fiú és lány tapsolt Miroslav Zbirkának és a Limit együttesnek — pontosan úgy, mint ahogyan az a mi tájainkon szokásos; egyik szépirodalmi alkotás sem kelhet versenyre a gitár, a dob meg a villanyorgona bajnokaival. BATTA GYÖRGY M egtért a tékozló fiú — mondhatnánk most, hogy Érsekújváron (Nővé Zám- ky) a város Szépművészeti Galériájának Gorkij utcai kiállítótermében bemutatták a leendő Kassák-szoba irodalmi, képzi" nűvészeti anyagát, amelyet Zmeták Ernő, Mllnárik István és. Szőke István kezdeményezésére Kassák Lajosné, a költő özvegye ajándékozott az intézménynek. De vajon tékozló volt-e ez a fiú? Az anyag tanúsága szerint nem. Igaz, úgy ment el, mint aki mindent maga mögött hagy — szüleit, húgait —, Győr, Budapest felé vette az útját, majd Párizsig fél Európát bejárva csavargóként kóborolt, de nem tékozolt el semmit, sem az életét, sem a tehetségét. El kell azt is mondani, hogy Érsekújvá- rott nem mindenki szereti, kedveli, sőt ismerni sem nagyon ismerik. Mintha kicsit szégyellnék. Volt a városnak sok jó polgára, szorgalmasak, tisztelettudóak, és akkor egy ilyen, enyhén szólva is kétes származású fura alak emelte magasra a lobogóját, és ő mutogatja a világnak nemcsak a saját életét, hanem az egész várost, mert hát ki tudja, tudhatja rajtunk kívül, hogy létezik ez a város. Igen, ilyen az élet, efféle vargabetűket ír le. A tehetség útja kiszámíthatatlan. „Szülőföldem, gumiszalaggal vagyok hozzád kötve, végletekig tágítom, de nem szakítom el.“ — írta egyik öregkori versében, mert lélekben sohasem hagyta el, soha sem lett hozzá hűtlen. Ki volt ez az ember, és honnan jött? Apja, Kassák István, vagy ahogy az egyik anyakönyvi bejegyzés alá odakanyarlntotta a nevét; KaSSák, Ratköcon (Ratkovce) született, akit szülei, Janó KaSák és Melis Ilona bizonyára jobb sorsra szánták, talán iskolába járatták (állítólag tudott latinul is), de aztán nagyon hamar meghaltak, és nem SZÜLŐFÖLDEM, GUMISZALAGGAL VAGYOK HOZZÁD KÖTVE... volt, aki a három gyereküket felnevelje. A fiatalabbik szolga lett a szomszédos Szilád (Slladice) községben, a másikat, tehát a költő édesapját, Istvánt egész Bártfára (Bardejov) sodorta a sors, az ottani szerzeteseknél, kolostorban szolgált. Talán Innen a mérhetetlen tudásvágya, akarata, hogy legalább a fia tanuljon. Fülénél fogva cipelte be a város ginmnáziumába, de gyereke is olyan önfejű volt, mint ő maga, nem hajlott a jó szóra, végül is kimaradt, hogy mesterséget tanuljon, s utána a mélyből Indulva jusson el a magasságokig. Apja, aki egyébként is különc volt — télen szalmakalapban, nyáron meg gumiclpőben járt —, elvesztette teljesen élete értelmét, elvadult a családtól, elhagyta. Felesége, Kassák Istvánné született Istenes Erzsébet ezért azután szégyenében két lányával követte a fiát Budapestre, remélve, hogy legalább a fia mellett lesz ... Erős, céltudatos asszony volt, aki mindvégig ösz- sze tudta tartani a családot. A kiállítás dokumentumai közül Szabó Lilla művészettörténész egymás mellé helyezte az anya és Kassák Lajos egyik fiatalkori fényképét, amelyeken nagyon látszik a sok közös vonás. Sőt, annyira, hogy szinte világítanak egymásra. Istenes Erzsébet fia, Kassák Lajos anyjától örökölte a kitartást, az akaratosságot, az egyenességet, apjától az Indulatosságot, amelyek révén olyan életművet teremtett, amely példamutató nemcsak szülővárosa, hanem valamennyiünk, sőt az egyetemes magyar és a világirodalom számára is. Hogy mást ne mondjak, nemcsak az irodalomban, a képzőművészetben is maradandót, sőt követendőt teremtett. A kiállítás, amelynek kapcsán mindezt fontosnak találtam elmondani, természetesen nem tükrözheti maradéktalanul az életútját, de így is hű és pontos áttekinthető képet ad az íróról és a képzőművészről. Kassák valóban szenvedélyes ember volt. Egy életen keresztül írt, és nagy-nagy figyelemmel szerkesztette a Tett, a Ma, a Dokumentum, a Kortárs stb. című folyóiratokat. Közben rajzolt, festett, tiszta fegyelmezett, konstruktív képekbe álmodta a világot. Amíg élt, majdnem minden könyvének borítóját, külső formáját maga tervezte, készítette el. így aztán van mit látni és nézni a kiállításon. Hogy mást ne mondjak: olyan nagyszerűen és példaadóan szerkesztette a folyóiratait, hogy érdemes volt azokat még ötven év múltán is újra kiadni. Vagyis; ezzel a kiállítással olyan ember tért meg a városba, aki nagyon messze, nagyon is messze jutott, s akit nemcsak meg kell ismernünk, becsülnünk is kell. A mostani kiállítás természetesen csak kezdete egy gazdag és szép eseménysornak, meg kell teremteni az emlékszobát, tágítani, Tiővltenl kell a Galéria kiállítótermeit, hogy mindenki, aki csak kíváncsi, láthassa és bármikor megnézhesse azt a nagy-nagy művészeti értéket, amely Zmeták Ernő festőművész és Kasssák Lajos, illetve Kassák Lajosné jóvoltából eddig összegyűlt. NÉMETH ISTVÁN
