Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-12 / 15. szám
2 GAZDASÁGI ÉRDEK Az érdek általában az emberek tevékenységének benső indítéka. Iát és rosszat egyaránt érdekből követ el az ember. Ez a megállapítás igaz akkor is, ha egy kissé durván hangzik. Az egyén és a társadalom alapvető érdekei közé tartozik anyagi szükségleteinek a kielégítése. E céiböl szervezi meg a társadalom az ájratermelés folyamatát, és fejti ki — az egyén is gazdasági tevékenységét, munkáját. A szükségletek színvonala, kielégítésük mértéke függ a gazdaság fejlettségi színvonalától és a társadalmi berendezkedés jellegétől, vagyis attól, hogy kinek a tulajdonában vannak a társadalom termelőeszközei, kinek az érdekében folyik a társadalmi termelés. A fent elmondottakból megállapítható, hogy az egyén és a társadalom anyagi szükségleteinek mind teljesebb kielégítése képezi a szocialista társadalom gazdasági érdekének általános tartalmát. Megállapíthatjuk továbbá azt is, hogy a szocialista társadalomban a társada lom' és az egyén érdekei áltaiános tartalmukat illetően azonosak. Az érdekazonosság a szükségletek állandóan magasabb szinten való kielégítése terén azt is jelenti, hogy az egyén érdekelt a szocialista népgazdaság fejlesztésében, a társadalmi termelés, a hatékonyság és a megtermelt javak minőségének állandó növelésében. Az általános társadalmi érdekazonosság azonban nem zárja ki az össztársadalmi érdektől eltérő osztály, réteg, csoport és egyéni érdekek létezését. Ezek összes sége képezi az adott társadalom érdekviszonyait. Az eltérő érdekek különböző forrásból fakadhatnak, így egyes társadalmi csoportoknak különböző elképzeléseik lehetnek a gazdasági fejlődés mikéntjét illetően, különbözhetnek érdekeik az elosztás hogyanjában és különbözők lehetnek az egyes ágazatok, területek fejlesztéséhez kapcsolódó érdekek is. Amíg léteznek külön érdekek, addig szükségképpen léteznek érdekellentétek is. Ezek abban jelentkeznek, hogy az érdekek — különösen akkor, ha nem megfelelő a gazdasági szabályozás — korlátozzák egymást, bizonyos mértékig egymás, illetve a társadalmi érdek rovására érvényesülnek. Sajnos, elég gyakoriak az olyan esetek, hogy a gazdasági szabályozó rendszer fogyatékosságai következtében egyes vállalatok, de néha egész trösztök olyan érdekeltségi rendszerben dolgoznak, amely nem ösztönzi őket a társadalmi érdek realizálására, vagy ami még rosszabb, szembe állítja őket a társadalmi érdekkel. Ilyenkor aztán természetesen a közvetlen csoportérdek érvényesül az össztársadalmi érdek rovására. Hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő, és hogy a gazdaság az objektiven létező érdekazonosság alapján dinamikusan fejlődjék, nagyon fontos az érdekviszonyok alakulásának állandó tanulmányozása, és annak alapján olyan szabályozó rendszer kialakítása, amely az egyéni és csoportérdekeket a lehető legszorosabban összekapcsolja az össztársadalmi érdekkel. Nap jainkban szintén tanái vagyunk az érdekeltségi rendszer tökéletesítésének, amely a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésének keretén beiül folyik. . HARNA ISTVÁN mérnök, főiskolai docens SAVANYÜ ESŐ A kanadaiak már évek óta az amerikaiak „lappangó ökológiai agressziójának“ áldozatai. Kanada fölött a levegőt megengedhetetlen módon szennyezik az amerikai gyárak égéstermékei. A kártékony anyagok a levegőben lebegő vizrészecskékkel reakcióba lépnek, és „savanyú esőként“ hullnak a földre. TAVAKAT MÉRGEZNEK Az USA területei fölött tapasztalható állandó légáramlások következtében a szennyezett levegő Kanada déli területeire kerül, és a „savanyú eső“ itt folyókat, tavakat és vetéseket mérgez. Csupán Ontario tartományban négyezer vízmedencét mérgezett meg, s ezekben tömeges halpusztulást okozott. A kanadai kormány és a közvélemény állhatatosan — egyelőre azonban siker telenül — követeli, hogy Washington radikális intézkedéseket tegyen a levegőbe Jutó kártékony anyagok mennyiségének és töménységének csökkentésére. TILTAKOZÖ MOZGALMAK A „savanyú eső“, mint John Robert kanadai környezetvédelmi miniszter kijelentette, a természetes környezet beszennyezésének különösen káros formája — ez a. bioszféra mindent elpusztító betegsége. És ez a betegség egyre terjed. A kanadai közvélemény tiltakozó mozgalma azonnali intézkedéseket követel a légszennyezés megakadályozására. Az egész országban tüntetések és tiltakozó menetek vannak. A Reagan-kormányzat azonban figyelmen kívül hagyja az északi szomszéd követeléseit. Ml több: az Egyesült Államok környezetvédelmi hatósága legújabban több közép-nyugati üzemben felemelte a mérgező anyagok kéndioxid tartalmának maximálisan megengedhető felső határát. ELUTASÍTÁS A kanadaiak azt javasolták Washingtonnak, hogy 2000 körül csökkentsék felére a levegőbe kerülő kéndioxid- mennyiséget. Washington ezt a javaslatot kereken elutasította, így az északi szomszéd követelései az Egyesült Államokban süket fülekre találnak. Az eső nagy savtartalma globális gonddá vált. A kérdés lassan diplomáciai botránnyá tornyosul. Az Egyesült Államokban a közelmúltban bemutattak erről egy kiváló kanadai filmet, amelyet azonban a hatóságok hamarosan betiltottak. íme, az amerikai demokrácia. A nemzetközi helyzet ős a Szovjetunió külpolitikájának néhány kérdéséről szeretnék szólni. Ennek a sajtókonferenciának indítéka az USA elnökének nemrég elhangzott nyilatkozata. Ebben a nemzetközi helyzet, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió politikájának néhány fontos kérdésével foglalkozott. Az elnök arról beszélt, hogy az Egyesült Államok, pontosabban a jelenlegi amerikai kormányzat külpolitikájában igényes erkölcsi kritériumokhoz igazodik. Célja a népek jogainak, az Amerikai Egyesült Államok érdekeinek védelme, mégpedig a világ bármely részében. Csakhogy az amerikai elnök mindezt sajátosan értelmezte és értelmezi. Egy olyan állam, amely a háború, elsősorban az atomháború előkészítésére törekszik, nem igazodhat igényes erkölcsi kritériumokhoz. Minden becsületes embernek nemmel kell válaszolnia arra a kérdésre, vajon véd- hetőek-e igényes erkölcsi kritériumok s egyidejűleg elökészíthető-e az atomháború, amelynek tüzében az emberek százmilliói pusztulnának el. Tekintettel külpolitikai tevékenységemre, igényes erkölcsi kritériumok védelméről nem jogosult beszélni egy olyan kormányzat, amely nukleáris háborút készít elő, ami — számos politikusnak és csaknem minden tudósnak helyes megállapítása szerint — az emberi civilizáció katasztrófáját jelentené. S most ejtsünk szót az amerikai érdekek védelméről. Jó lenne, ha itt az Amerikai Egyesült Államok törvényes érdekelnek védelméről, valóban annak védelméről lenne sző, ami az USA-t illeti. Csakhogy manapság kevés olyan ember akad a világon, aki ne tudná, hogyan értelmezik Washingtonban az „amerikai érdekek védelmének“ fogalmát. Ügy tűnik, az amerikai érdekek szférájának nyilvánítják a világnak bármely olyan részét, amelyben Washington nézete szerint kialakultak annak kedvező feltételei, hogy ott valamiféle erkölcsi, politikai s még inkább katonai-stratégiai előnyt vívjon ki. A szovjet emberek, országunk és vezetése sohasem tett semmiféle ellenvetést az ellen, hogy minden ország külpolitikáját áthassa a népek A BÉKE ERŐIT n LEHET megfélemlíteni jogai, vagyis az emberi jogok védelmének gondolata. Lenin óta a népek jogai, az emberi jogok védelmének ez a követelménye szerves része a szovjet külpolitikának. Tudjuk viszont, hogyan élnek vissza ezzel az önmagában helyes elvvel, ha a politikában más érdekek kerekednek felül. S mit kívánok mondani a ml külpolitikánkról? A Szovjetunió külpolitikáját pártunknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusai, valamint központi bizottsági határozatai szabják meg. Ez kifejezésre jut számos akcióban, beleértve azokat a nagyszabásúakat, amelyek nyilvánvalóan Ismertek az önök körében. Kifejezésre jutnak a vezető szovjet képviselőknek és elsősorban Jurij Vlagyi- mirovlcs Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának a konkrét kérdésekkel kapcsolatos nyilatkozataiban, amelyek konkrét javaslatokat foglalnak magukba. A szovjet külpolitika a békének, a népek barátságának, a más államok belügyelbe való be nem avatkozásnak a politikája, amelynek célja a feszültség enyhítése, a nemzetközi feszültség megszüntetése. Politikánk célja véget vetni az esztelen, lázas fegyverkezésnek. Elsősorban rá kell térni a fegyverkezés korlátozásának és csökkentésének, majd a fegyverzet felszámolásának útjára. Nyugaton most, ki tudja, ml okból, nem szokás beszélni és írni az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatról. Hangsúlyoznom kell, hogy a Szovjetunió a második világháború befejezése óta kőt javaslatot terjesztett elő, amelyek arany betűkkel fognak szerepelni, s — bátran mondhatom — már szerepelnek is a történelemben. Az első javaslat szerint nemzetközt egyezményt kell kötni arról, hogy örök időkre betiltják az atomfegyverek alkalmazását. A Szovjetunió második javaslata előterjesztette az általános és teljes leszerelés programját. Partnereink akkoriban feltették a kérdést, hogyan valósítható meg az általános és teljes leszerelés, ha nem lehetnek biztosak gyakorlati megvalósításában, vagyis — más szóval — felvetették az ellenőrzés kérdését. Ügy vélték, hogy ezzel a Szovjetuniót a falhoz szorítják. A Szovjetunió erre válaszképp javaslatot tett az általános és teljes ellenőrzésre, vagyis az általános, teljes leszerelés általános, teljes ellenőrzésére. Ez a javaslatunk ma is érvényes. Ismétlem, Nyugaton nem szokás erről írni, s ez nagy kár. Végső soron többé-kevésbé érthető, hogy miért nem akarnak erről írni. Hiszen nehéz beszélni az általános, teljes leszerelés, az általános, teljes ellenőrzés jelentőségéről, ugyanakkor gyakorolni a háború előkészítésének politikáját, teljes gőzerővel folytatni a lázas fegyverkezést, és növelni a katonai költségvetéseket. Említést tettem a két legjelentősebb szovjet javaslatról. Most azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió az utóbbi időben is olyan lépéseket javasolt, amelyek fölött elsik- lanl senkinek sincs joga, ha nem kívánja beismerni kétségbevonhatatlan és nyílt — Ismétlem, nyílt — hajlamát a militarista politikára. Milyen lépésekről van szó? Először is a Szovjetunió egyoldalúan kötelezte magát arra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Nem várt ezzel addig, amíg a többi nagyhatalom is ezt teszi. Ez határozott és merész lépés. A Szovjetunió kötelezi magát arra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert, míg a többi nukleáris hatalom e tekintetben az ujját sem mozdítja. Nyugaton erről nem szívesen beszélnek, és ez nagy kár. Elhangzott ANDREJ GROMIKO Moszkvában tartott sajtóértekezletén HÁZTÓL HÁZIG hAztOl házig A konténeres órufnvarozás fontos helyet tölt be a KGST'tagállamok közlekedésében. Ez a módszer igen gazdaságos, a szállítmányokat háztól házig viszik minimális idfi alatt és jó állapotban. TERMELCKENYSEG Egymillió tonna árucikkre számítva a konténerek 3,5—4 millió rubel megtakarítást eredményeznek, miközben 1500 dolgozó munkáját helyettesítik. A ki- és berakodás! munkáknál a termelékenység ötszörösére emelkedik, az állásidő viszont a nyolcadára-tizedére csökken a vasúti járműveknél, ötödére-hatodára a közúti szállításban, harmadára-negyedére a vízi szállításban. A tagországok az összes közlekedési ágban nagy űrtartalmú, 10, 20, 30 tonnás speciális konténereket alkalmaznak, számuk eléri a 80 ezer egységet. Kezelésükről csupán a vasúti szállításban 150 pályaudvar gondoskodik. VONALAK X Kialakult és működik több nemzetközi konténeres vasútvonal. Ilyen a Moszkva — Varsó — Berlin, a Berlin Varsó, a Budapest r- Bratislava — Prága Drezda — Berlin — Rostock, a Lipcse Wroclav — Szosznoveo vonal. Tengeri útvonalak is működnek: Rostock és Riga, Várna és Iljicsovszk között. A KGST-tagállamok között főként vasúton bonyolódik le a konténeres szállítás. Most azonban emelni kívánják a többi közlekedési ág részarányát is. Ezért előirányozták, hogy 1985-ben a tengeri konténeres szállítás aránya eléri a 27,9 százalékot az 1980. évi 21,2 helyett, a folyami szállítás aránya pedig 2,1-rŐl 3,5 százalékra nőtt. célprogram — Legfontosabb távlati feladat a szállítási kapcsolatok intenzív fejlesztése. A megoldáshoz nagy lehetőségeket tartogat a közlekedési együttműködésre vonatkozó hosszú távú célprogram. Ez előirányozza, hogy a KGST-áilamok közötti konténeres szállítások mennyisége az 1980. évihez képest két és félszeresére, 1990- ben pedig már a négyszeresére emelkedik. A hosszú távú közlekedési célprogram előirányozza, hogy a KGST-tagállamok kilenc új nemzetközi konténervonalat és 156 terminált heylez- nek üzembe, s így ezek száma el fogja érni a tizenhetet, illetve a háromszázötvenkettőt. H. Gy. beiktatás Karol Mrocek, az SZLKP KB sajtőalosztályának vezetője Gerstner Istvánnak, az alosztály dolgozójának, Ma rián Párkányinak, a SZISZ SZKB titkárának, és Rudolf Belannak, a Smena kiadóvállalat igazgatőjáfiak jelenlétében beiktatta Csikmák Imrét az 0] Ifjúság főszerkesztői tisztségébe. Ezzel egyidejűleg N. Zácsek Erzsébetet kinevezték lapunk főszerkesztő-helyettesévé. ÁPRILIS 12. — AZ ÜRHAJÖZÄS NAPJA TELJESÜLT AZ EMBER VÄGYA T- IndulhatunkI — hallatszott Jurl] Alekszejevics Gagarin hangja a hordozórakéta csúcsán elhelyezett Vosztok — 1 űrhajóból. 1961. április 12-ét írtak, moszkvai Idő szerint 9 őrá 7 perc volt. A rakétamotorok hatalmas robajjal emelték a magasba a kazahsztáni sztyeppen fekvő Bajko- nurból az emberi civilizáció első képviselőjét, aki kijutott a világmindenségbe. Ez az ember egyúttal a világ első proletár államának képviselője volt. Az űrkorszak hajnalához értünk. Mindössze három és fél év telt el akkor azóta, hogy — 1957. október 4-én — felbocsátották az első mesterséges holdat, a történelmi nevezetességű Szput- nylkot. Az első lépést tehát a Szovjetunió tette. A megelőző kutatások átfogó programjának megvalósítása u- tán láthattak hozzá az em. bér vüágüri repülésének megvalósításához. A Nemzetközi Űrhajózási Szövetség 1981. április 12-ét az űrhajózás napjává nyilvánította. Az első űrhajós mindössze 108 percet tartózkodott a világűrben, a mai szovjet ürhajösok már hónapokat töltenek az űrállomásokon. Gagarin úttörő érdeme azonban elvltathaJurij Gagarin szülei körében. Jövőre lenne ötvenéves. tatlan. Otjával felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatott, mindenekelőtt o- lyan értelemben, hogy az űrhajó a repülés Idején mindvégig biztonságos, s az emberi szervezet elbírja a repülést. A szovjet tudomány kitörő sikere szinte leforrázta a tőkés köröket. Egyes nyugati lapok azzal próbálták „szépíteni“ a dolgot, hogy Gagarin hercegi származásáról írtak. De csalődnluk kellett, mert Jurij Gagarin maga cáfolta meg az állításukat: „Egyszerű szovjet ember vagyok. 1934. március 9-én születtem kolhoz- paraszti családban. Őseim között sem akadtak hercegek, grófok. Apám ács volt, anyám pedig Zoját, Borlszt, Valentyint és engem nevelt.“ Hát ilyen volt a kozmosz Kolumbusza, Ilyenek az egyszerű szovjet emberek,
