Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-12 / 15. szám

3 Riport a gútaí (Kolárovo) SZISZ Egységes Fölclművesszövetkezetrőf H-i Amennyire eddig kedvezett az Időjárás, most annyira elle­nünk fordult — mondta Koáík Al­bert, a gútal (Kolárovo) efsz el­nöke. t— Az eső miatt már vagy két hete nem lehet a földekre lép­ni. Még szerencse, hogy a vetés nagy részén már túlvagyunk. A gútal SZISZ Egységes Föld­művesszövetkezet ezerszáz tagja 7010 hektáron gazdálkodik. Az el­nök elégedetten nyugtázta, hogy nem küszködnek munkaerőgondok­kal, sőt válogatnak Is a jelentke­zők között, s hogy a tagság kö­zel egynegyede harminc éven alu­li. 6— Divatba jött újra a falu. A fiatal családok, ha csak tehetik, építkeznek, s helyben keresnek munkát. A legtöbb községben ta­lálnak is a szövetkezetben, sőt még az Ipari üzemek között Is vá­logathatnak a fiatalok, mint ná­lunk Is. Aki pedig szereti a ter­mészetet, vonzalmat érez a mező- gazdasági munka Iránt, az nálunk köt kl. Igaz, a fiatalokat elsősor­ban a gépek érdeklik. így aztán egy nagyszerű, szakképzett trak­torosokból, kombájnosokból, gép­javítókból álló gárdát sikerült összehoznunk. Ezek előtt a fiúk előtt szinte nincs lehetetlen. Kü­lön kell értékelni a mezőgazda- sági fiatalok munkáját, hiszen a rengeteg előnnyel néhány nem ép­pen kedvező körülmény Is páro­sul. Itt, amikor beköszöntenek az idénymunkák, nem Ismerjük a nyolcórás munkaidőt, az állatte­nyésztésben nincs szombat, vasár­nap, Ünnepnap, mégis... Az évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a fiatalok nem riadnak vissza a nehézségektől, problémáktól, sőt szinte várják az újabb és újabb fel­adatokat; tudnak, szeretnek, akar­nak dolgozni, alkotni. Még akkor is, ha néha mostohák a körülmé­nyek. Ez utóbbi mondatot Igazából csak akkor értettem meg, amikor a „komáromi úton“, a város szé­lén megálltam a gépjavító részleg műhelye előtt. A hajdani malom­épületből tíz évvel ezelőtt átala­kított szerelőcsarnokban valóban nem nevezhe<tök Ideálisnak a mun­kakörülmények. Télen gond a fű­tés, a világítás, arról már nem is beszélve, hogy a műhelyek felsze­reltsége sem kielégítő. Igaz, nyo­matékosan hangsúlyoznom kell, hogy mindez saját megfigyelés, az ott dolgozó szakemberek nem pa­naszkodtak; jókedvvel, örömmel beszéltek munkájukról, csak ké­sőbb, amikor már meghittebbé vált közöttünk a beszélgetés, ejtettek néhány nehezményező szót. Tóth Béla gépjavító, az Ifjúsági szervezet elnöke volt a kísérőm. A halk szavú, tagoltan, megfon­toltan beszélő fiatalembertől elő­ször afelől érdeklődtem, miért is viseli a gazdaság a Szocialista If­júsági Szövetség Élsz nevet. >— Gazdaságunk néhány évvel ezelőtt az ifjúságfalvl (Dedina Mládeíe) szövetkezettel egyesült, s Gúta lett a központ. A vezető­ség úgy gondolta, olyan nevet ké­ne választani, amelyben benne van az Ifjúság, tehát az is, hogy Ifjú- ságfalvát annak Idején a fiatalok építették. így esett a választás er­re a névre. — Mit gondolsz, más a SZISZ nevét viselő szövetkezetben SZISZ- -elnöknek lenni, mint másutt? összehasonlítási alapom ugyan nincs, de úgy érzem, hogy nem. Itt is ugyanolyan becsületes jó munkát kell végezni, mint más­hol, itt is hasonló problémákkal küszködünk, mint a többi szövet­kezetben, Szervezetünk ötvenhat taggal dolgozik, ami kevés, mert sokan vannak még SZlSZ-korúak, akik beléphetnének sorainkba. Egyik fontos tennivalónknak épp az ő bevonásukat tartjuk. Ezek a fiatalok előbbrevalónak tartják az egyszerű, egyhangú szó­rakozást, mint a közösségi mun­kát, amelyhez elég gyakran tár­sadalmi munka is párosul. De mos­tanában úgy látom, enged a jég, megmozdult valami Néhány fiút már megnyertünk, elsősorban a si­keres rendezvényekkel, mert igyekszünk népszerű, minél több embert érdeklő rendezvényeket szervezni: sítúrát a Tátrában, kü­lönféle sportvetélkedőket, kultu­rális programokat. S látom, hogy a még nem SZISZ-tag fiatalok kö­zött is egyre nagyobb az érdeklő­dés. Aki egyszer már eljött, jól Ilyenkor bizony elkelne egy eme­lőszerkezet, amellyel a motor könnyen és gyorsan áthelyezhe­tő. Ezen ők úgy segítettek, hogy készítettek maguknak „masinát“, de az nehézkesen, körülményesen mozog. Eddig elég nagy volt a haj­tás — mondta Nagy Laci. — A ta­Tóth Béla: „Itt is ugyanolyan becsületes, jó munkát kell végezni, mint másutt.“ zetősége Időnként konkrét fel­adattal bíz meg bennünket, sőt azt is jelzi, hogy egy-egy feladat meg­oldásáért milyen pénzjuttatás jár, egészen más a helyzet. Idén az első három hónapban már nyolc újítás érkezett, amelyekből hét használható, s már eddig negy­venezer koronás megtakarítással dicsekedhetünk. S örvendetes az is, hogy nemcsak a műhelyben dolgozók törik a fejüket, hanem már két fejő is adott be elfogad­ható Javaslatot. Ott van például a ZD—6-os tejhűtő rendszer, amely- lyel éveken keresztül sok bajunk volt. Megtörtént, hogy hetente 7-8 ezer liier tej megsavanyodott. Mi­óta az újítást alkalmazzuk, ez a problémánk megszűnt. Én úgy ér­zem, nem szabad elvenni az embe­rek alkotókedvét, hanem minden­áron támogatni kell igyekezetü­ket, hiszen az emberi fantázia, le- i leményesség kifürkészhetetlen, a Kürti Endre: „Örvendetes, hogy-ax tartalékok óriásiak, s ha jól gaz- utóbbi időben szárnyra kapott- dálkodunk az ötleteinkkel, akkor üjítómazgalom. előbb-utóbb a még fennálló gon­dok legnagyobb részét is kiküszö­bölhetjük. Végigjártuk a műhelyeket. Köz­ben kísérőm megjegyezte, hogy a vezetőség tervbe vette egy új, mo­dern műhely felépítését. Elsősor­ban nagyobb területre lenne szük­ségünk; udvarra, ahol a megjaví­tott gépeket kipróbálhatnánk. A műhely a városban van, sokszor az országúton álló gépeinkkel aka­érezíe magát köztünk, az máskor is betér hozzánk. így sikerült el­érnünk, hogy a járás ifjúsági szer­vezetei között az élvonalban tar­tanak számon bennünket. Az „Egy szem se vesszen kárba“ mozga­lomban elért kitűnő eredményein­kért néhány-hete vettük át a já­rási bizottság vándorzászlaját, a- melyet szeretnénk megtartani. E rövid bemutatkozás után vé­gigjártuk a javító-szerelő műhelye­ket. Bélától útközben megtudtam még, hogyan dolgozik, él egy fla- talokhól álló szocialista munkahrl- gád a műhelyben. Az ezüst foko­zatot már megszerezték, s most az aranyra pályáznak. s— Hogy milyen a brigádélet? Ml gyakran találkozunk munkaidő után is, sőt néha a családtagok­kal együtt szervezzük akcióinkat. Tavasztól őszig, sajnos, elég ke­vés nálunk a szabad idő, amin a vezetőség úgy igyekezett segíte­ni, hogy az Idénymunkák Idején kisebb munkacsoportok tartanak a hétvégeken szolgálatot. Az első munkacsarnokban Nagy László szerelőt munka közben ta­láltuk: egy tehergépkocsi motor­ját készült darabokra szedni. vaszí Idényre már minden gépet előkészítettünk, sőt, már a kom­bájnok is készen állnak. Már csak az a munka nincs bevégezve, az a motor áll, amelyhez eddig nem tudtunk megfelelő alkatrészt sze­rezni. Elsősorban az E—516-os kombájnokkal voltak ilyen gond­jaink. Sajnos, sok energiát áldoz­tunk arra, hogy Időben beszerez­zük az alkatrészeket, amelyeket pedig nem tudtuk beszerezni, ide­haza állítottuk elő; ügyeskedtünk, okoskodtunk, a lehetetlent Is meg­oldva. Most már jó érzés elmon­dani, hogy mindez sikerült, hogy a kollektíva leleményessége szin­te nem Ismert határokat. Mindezt épp jókor mondta, mert épp akkor lépett hozzánk Kürti Endre mérnök, aki az újításokért felelős. Az egykori kassal (Koäl- ce) Iparlsta jóleső érzéssel nyug­tázta: « örvendetes, hogy az utóbbi időben szárnyra kapott az újító- mozgalom. Eddig nálunk erre nem nagy gondot fordítottak. Bár az emberek eddig is kezdeményezőek voltak, de igyekezetükben nem karolták fel őket kellőképpen. A- mióta azonban a szövetkezet se­dályozzuk a forgalmai, bár vigyáz­nak a fáradt olaj gondos lecsa- Nagy László: „Ä kollektfoa íelí« polására, mégis előfordul, hogy mén^essége. nem ismert hatdrtt* szennyezik vele a talajt. kát.' A műhelyek után a malom hátsó udvarára mentünk, ahol a bádogo­sok, köztük Marosi Imre is dolgo­zik. ö két éve szövetkezeti tag, korábban a komáromi AgrostroJ vállalatnál volt alkalmazásban, a mesterségét is ott tanulta kl. Éve­ken keresztül utazgatott. Gútal vagyok, meguntam az utazgatást, helyben akartam mun­kát vállalni. Itt a szövetkezetben megtalálom a számításomat, a munka után pedig gazdálkodni is lehet. Kaptunk kertet, a keltető­ből Jutányos áron csirkéket Is. A' bádogosok most a malacok­nak készítenek száraz etetőket. Azt mondták, munkájuk van bő­ven, nem panaszkodhatnak. Húznak hozzánk a fiatalok mondta búcsúzóul az udvaron Tóth Béla. e— K különféle szolgál- tatások. Juttatások, üdültetések csábítóak. S ml örülünk, hogy nem vallunk szégyent, hogy a bizalom kölcsönös. Marost Imre: „Itt a szövetkezet­ZOLCZER JÄN0S ben megíaMom a számításomit."’

Next

/
Oldalképek
Tartalom