Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-05 / 14. szám

sokoldalúság kor­követelmény Élsportolónak lenni — so­kak szerint — annyit ]e- kak szerint — annyit Je­lent, mint a sport, a kizáró­lagos eredmények érdekében sok mindenről lemondani és lemaradni, tehát másodren­dűnek tekinteni a tanulmá­nyokat, kimaradni a fiata­lok közösségi vagy egyéni elfoglaltságaiból... Ez az elképzelés többé-kevésbé meg Is íelel a valóságnak, ám akadnak olyan kivételek, mint amilyen például Balogh Béla, akt az elmúlt év vé- ■ gén a komáromi (Komárno) Járási, {eremfutball-körmér- közések alkalmával mint a legjobb kapus első helyezést ért el. Ml most nem csupán en­nek ürügyén szólunk erről a fiatalemberről. Az 1962res születésű ko­máromi fiatalember már kis­iskolás kora óta rendszere­sen sportol. Még csupán ti­zenegy éves volt, amikor már a Slávia ODPaM csapa­tában jegyezték a nevét. Ti­zenöt éves koráig Aradsky Mihály edző felügyeletével végezte edzéseit. Ezt köve­tően a Komáromi Spartak Ifjúsági csapatához kapott átigazolást, majd hamarosan a felnőtt csapat kapusa lett. Annak pedig már második éve, hogy kiválóan szerepel — vendégjátékosként — a Marcelháza (Marcelová) fut­ballcsapatában. Labdarúgóban — legalább­is a létszámot tekintve — soha sincs hiány, ellenben egy Jó képességű kapus, aki a csapatjátéktól szinte füg­getlenül képes eldönteni az eredmény kimenetelét, rit­kábban nevelődik. Ezért fi­gyeltek fel rá edzöl és a szakemberek. Amint az elején utaltam rá, Balogh Béla sportpálya- futásával párhuzamosan ér­demes megemlíteni Jó tanul­mányi eredményeit is. Meg­győződésem, hogy azok eme­lik őt sok más élvonalbeli sportoló fölé: a középisko­lát kitüntetéssel végezte, s az sem mellékes, hogy ön­szorgalomból, angol nyelvből is érettségi vizsgát tett. Mi­vel pedig kitüntetéssel vég­zett, felvételi nélkül került a bratlslaval Elektrotechni­kai Főiskolára, ahol Immár harmadéves és a tőle meg­szokott Jó eredménnyel. példaképnek tekinthető sportembernek tovább! sike­reket kívánunk a sportban- és a tanulmányai során. (Cúth) Bemutatjuk a Sí Világkupa győztesét Phü Mahre 1957. május 18-án született az USA-beli Jakimában. Jelenleg a világ egyik legjobb, legsokoldalúbb slzűje, aki a Világ Kupában immár 36 győzelmet aratott. Most harmadszor nyerte el egymás után a Kris­tály Glóbuszt. Ez a nyolcadik idénye a Vi­lág Kupában, három első, egy második, két harmadik, egy kilencedik és egy tizenne­gyedik helyezése van összesítettbe«. Három VB-n és két olimpián vett részt, de csak egy ezüstérme van a legnagyobb versenyek- rői. Az Olympic Journal februári számában készített vele interjút, amikor a kitzbüheli versenyen biztosította az a^ő helyet. ■ Először Is gratulálunk a lesiklásban el­ért sikeréhez, a Világ Kupa elnyeréséhez. — Köszönöm. A lesiklás ösztönzőleg hat rám. Műlesiklásban és órlásműleslklásban már nem kell kockáztatnom. Ami a lesik­lást illeti, remélem, hogy egy nap ebben á számban is győzni fogok. Egyelőre ilyes­mi elképzelhetetlen, mert kevés futamom volt a lesiklásban. ■ A pontozási rendszert 1978-ban, amikor Stenmark háromszor egymás után nyert, megváltoztatták, és Stenmarknak többé nem volt esélye. Ön kétszer győzött, és az újabb PHIL MAHRE HATTRICKJE változtatást a szuper óriásműlesiklás beik­tatása követte. Nem gondolja, hogy önt akarták meggátolni az újabb győzelemben? — Biztosan nem. Engem különben ez a szám nem vonz. Nem félek, ahogy gondolni lehetne, hanem úgy tartom, hogy a szuper G-re nincs szükség. A síelés mindig élveze­tes, az új versen^szám azonban semmilyen fejlődést, haladást nem hoz. Nem bántott volna, ha a szuper G miatt veszítem el- a Világ Kupát. Számomra a sízés sokkal fon­tosabb, mint a holmiféle új számok. ■ Tavaly már Januárban biztosította ma­gának az összesített első helyét. — Tulajdonképpen csak néhány nap a kü­lönbség. Egyébként aki Kristály Glóbuszt akar nyerni, annak egy napon csodát kell művelnie, másnap pedig már a középsze­rűség Is elegendő, csak így lehet megkapa­rintani az összetett pontjait. Ezért úgy gon­dolom, hogy a jövőben Pirmin Zurbriggen, Marc Glrardelll és Joel Gaspoz lesz a fő esélyes. ■ Szarajevóban az olimpián az arany­éremre pályázik majd műlesiklásban és óriásműlesiklásban? — Nem tartotm magam esélyesnek. Töb­ben is képesek mindent egy lapra feltenni — és győzni. Csak jó nap kell hozzá, mert sokunk tudása azonos. A legnagyobb ver­senyben nincs szerencsém. Két olimpián vol­tam már és három VB-n, de csak ezüstér­mem van. A VB és az olimpiai futam olyan, mintha nem is ml, hanem valakik mások versenyeznének. Más a hangulat, nagyobb a tét... ■ Mit szól ahhoz, hogy Stenmark és H. Wenzel lemond a B-engedélyről, és indul Szarajevóban? — Azt hiszem, hogy ez nem szolgálná a sportág Javét, és a Nemzetközi Síszövetség beismerné, hogy nevetséges. Azt hiszem, pon­■ tosan meg kellene határozni a szabályokat. Lehet, hogy miattuk négyévi munkám vesz­né kárba. Végeredményben ez nem az én dolgom. Én nem a pénzért sportolok, ama­tőrként versenyezni pedig már minden sportágban kihalófélben van. ■ Gondolt-e már a visszavonulásra? — Ebben az idényben már csak nehezen tudtam magam rászánni a folytatásra. Egy­re jobban unom az utazásokat és ezt az életmódot. Jövőre még biztosan síelek, az­tán majd meglátom. Lehet, hogy az olimpia után abbahagyom. Ha Szarajevóban érmet nyerek, tudom, nehéz lesz a búcsú. Ha nem nyerek, a folytatás látszik nehéznek. A sportolás senkinek sem árt Egyre több azoknak a különböző fog­lalkozású embereknek a száma, akik „kiegészítő sportként űzik“ a sportot, hogy frissek, fiatalok, egészségesek ma- ’•adfanak. Ezek közé tartozik Bencze Ilona, az ismert magyar sztnm~!vésznö. s— Csodálatos gyermekkorom volt — meséli Benne Ilona, a Madách Színház, művésznője. -■ Zákánylelspen éltünk, a ’Dráva partján egy kedves kis faluban. A közeli kavicsbánya területén volt egy ■ gyönyörű, kristálytiszta vizű tó, ahová mindennap fürödni jártunk testvéreim- rríel. Hamar megtanultam úszni, és per­sze bieiklizni is, hiszen minden olyan messze volt tőlünk: a posta, a bolt, az iskola. Nagyon szerettünk Iskolába jár­ni. Különösen a tornaórákat élveztük, amelyeket terem hiányában mindig a szabad ég alatt, a mezőn tartottak meg a tanítók. Középiskolát Kaposvárott, vé­geztem. A közgazdasági technikumban igen, élénk sportélet folyt: talán ezek­nek az alapoknak köszönhetem, hogy a későbbiek során a Színművészeti Fő­iskolán viszonylag könnyen végeztem a jóval nehezebb sportfeladatokat. Vívni és lovagolni tanultunk, a budaörsi lakta­nyába pedig lövészetre jártunk. Nagyon büszke voltam arra, hogy jobb eredmé­nyeket értem el, mint a fiúk. Nagy Gá­bor és Tímár Béla, akik az osztálytár­saim voltak. 'A főiskola óta sem szakad­tam el á sporttól, rendszeresen járok művészi tornára. Sokat tanultam Dévé­nyi Anna tanárnőtől, aki remek peda­gógus. A művészt torna harmonikus, szép mozgást ad, elősegíti a test hajlé­konyságát és rugalmasságát, ezekre pe­dig nagy szüksége^ van a színésznőnek. VAN? NINCS? Mit tehet egy tornatanár, ha Iskolájának nincs tornaterme? Lóthat-futhat minden ismeretségét mozgósítva, hogy kiharcoljon iskolájának mondjuk egy T—18-as típusú, előre gyártott elemekből való tórnatermet. Ha ez sikerül, minden rendben, a to­vábbiakban már .„csak“ tanítania kell. Az elmondottak pontosan megegyeznek Princzkel Józsefnek, á Zselizi (ZeJlezovee) Magyar Tanítási Nyelvtí Gimnázium tornatanárának az esetével, Il­letve megegyeznének, ha a megállapítás utolsó mondata is fedné a valóságot. — Sajnos, az elmúlt években, sőt még napjaink­ban is Igen mostoha körülmények között tudunk csak eleget tenni a kötelező testnevelési felada­toknak, és még nehezebb az önkéntes testnevelés feltételeinek a megteremtése — mondotta a torna­tanár. — Zselizen csak egy tornaterem van, talán ez a legöregebb, így a legkorszerűtlenebb Is a lévai (LeviceJ járásban, és ez sem a ml Iskolánké. A téli időszakban ebben a tornateremben bonyolítjuk le a kötelező testnevelés 30—r40 százalékát, a többit a szabad ég alatt kell megtartanunk.. Szerencsére az idén a tél kedvezett, így nagyobb lemaradásaink nincsenek, de mindig nem számíthatunk az Időjárás kegyeire. Tornaterem nélkül a korszerű testneve­lés elképzelhetetlen. w Viszont az Iskola' uSvarán már áll egy torna­terem, tudtommal az önöké. “ Igen, ezerkilencszázhetvennyolctian a városi, a járási és a kerSletl oktatási és testnevelési szer­vek jóvoltából megkezdődött egy, a mai igények­nek megfelelő tornaterem építése iskolánk udva­rán. Eleinte úgy festett, hogy nem ml leszünk a tornaterem gazdái, de végül inégls megkaptuk. Saj­nos, nem sok örömünk telik benne, mert még min­dig nem készült el, holott már régen át kellett vol­na adni. Még nincs olyan állapotban, hogy átve- hessük, a felszerelés is hiányos, az alapvető biz­tonsági előírásoknak sem felel meg. Amíg a hibá­kat el nem távolítják, nincs más választás, mara­dunk az udvaron. Ügy láttam, nem egészen kihasználatlan ez a félkész tornaterem. Ha arra gondol, hogy a tornaterem jelenleg raktárhelyiségre emlékeztet, akkor igaza van. A szomszédban épül egy nagy iskolai étkezde, annak a berendezését raktározzák most a tornateremben. Kétségtelen, hogy az étkezde berendezését is tá­rolni kell valahol, amíg el nem készül, de talán mégsem itt kellene. Diákjaink a tornaterem par­kettjét -társadalmi munkában már egyszer felcsi- szolták, most e munka kárba vész. — A gimnázium igazgatója Gerő János, aki szin­tén nagyon sokat tett azért, hogy ez a tornaterem egyszer a gimnáziumé legyen. Ügy láttam, most egy kissé tanácstalan, de egyet biztosan tud. — Egyáltalán nem elfogadható ez az állapot mondotta —, ezen minél előbb változtatni kell. A megoldás már adva van, mert a városi szervek, va­lamint a kerületi nemzeti bizottság oktatási osztá­lya Iskolánkat szemelte ki a tornaterem üzemelte­tésére. Tulajdonképpen elfogultság nélkül mondha­tom, hogy meg Is érdemeljük ezt a Jogot. ^ Mire alapozza ezt a megállapítását? — Állításomat számokkal is alá tudom támaszta­ni.'Iskolánk Ifjúsági szervezete, főleg a nyáron több mint tizennégyezer órát dolgozott társadalmi mun­kában. — Tehát önök és diákjaik sokat tettek azért, hogy rászolgáljanak erre a tornateremre, az épí­tésből is kivették részüket, méghozzá alaposan, most mégis úgy'fest, hogy van is meg nincs is tor­natermünk. Tömör megfogalmazásban ez az Igazság; En­nek pedig az az oka, hogy egyelőre nem lehet fű­teni, a tornatermet. Fel kell építeni még a kazán- házat, amely egyúttal az épülő iskolai étkezdét is ellátja majd hőenergiával, de mindenekelőtt az át­adási hibákat kell eltávolítani, hogy beköltözhes­sünk ebbe a szép létesítménybe. • I — Nagyon jó lenne, ha mindez nem váratna ma­gára sokáig, mert egy négy-ötmillió korona értékű tornaterem áll itt teljesen kihasználatlanul. — Igen, sőt még további pénzre lesz szükség a felszerelés beszerzésére, és a leendő személyzet bé­rének, valamint az üzemeltetési költségeknek a fede­zésére. Bízunk benne, hogy felettes szerveink kés­lekedés nélkül mégteszik a szükséges intézkedé­seket, mert a testnevelési feladatok teljesítése mel­lett a közelgő spartakládra való felkészülésben is igen nagy segítségünkre lenne ez a tornaterem. Kamocsai Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom