Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-29 / 13. szám

“JUBILEUM MATES Minden műsorterv legtontosabb feltétele, hogy teljes mértékben figyelembe veigye az adott színház rendelte­tését, megszabott feladatkörét és nem utolsósorban a nézők igényét, elvárásait. Az a közönség, amely a Ma-. gyár Területi Színház előadásait nézi, a természetes élet valódiságát, a párbeszédek igazságát keresi. Az elétárt színdarabot erkölcsi — irodalmi mércének tekinti, ami már eleve azt a feladatot rója a színház művészeti veze­tőire (s ennek keretében a nézőre, a rendezőre, a szí­nészre), hogy színpadán az előadás szakmai komolysá­gát, a jelenetek pontosságát, a párbeszédek igazát és tisztaságát is láttassa, értelmezze. Akkor él a színház, ha közönsége nemcsak egy-egy előadásról beszél másnap a családban, a baráti körben, hanem átfogóan fogalmazza meg véleményét a rendezés­ről, a színészi alakításokról, sőt egy-egy színi évadról is van véleménye. A különböző életkorú, foglalkozású, iskolázottságú emberek persze különféle elképzeléseket hoznak a felszínre. A tanultabbak mértéktartóbbak. In­kább az igényességre, semmint a szakmai hozzáértésre vonatkoztatnak. De vannak még olyanok is, akik kriti­kai megjegyzéseikkel a „beavatott szakember“ szemszö­géből kifogásolnak, felkészületlenül handabandáznak, fontoskodó nagyképűségükkel ágálnak. Ürömünkre szol­gál, hogy az ilyen „potya-látogatók“ egyre kevesebben vannak. Velük szemben viszont gyarapodik a fiatal né­zők száma, és több bérlet kerül forgalomba egy-egy idény alkalmával. Nem lényegtelen kérdés tehát a mű­sortervezés. Az olyan színdarabok bemutatása, melyek­nek mondanivalója nemcsak hogy közérdekű, hanem, és elsősorban a nézőt érdekli, és a közönség műveltségi szintjét is emeli. Mostanában egyre többet hallani arról, hogy mégiscsak közelebb kellene hozni színpadi művészetünket saját erő­forrásainkhoz. Táplálkozzék hát elsősorban ebből az ős­forrásból, csak másodsorban vegye igénybe a küiönbö- ző külső ösztönzéseket. S ha a lendkerék a művészeti Irányítás kezében is van, végső fokon mégiscsak a ren- dexő alkotóképessége, művészi rangja és műveltsége ha­tározza meg az előadás sikerét. A fáradt előadást nem szereti az értő néző. A közönség is csak azt fogadja el, amit magáénak érez. Fontos hát, hogy a neki szánt színdarab lejusson a nézőtérre, ahol egy kollektív él­mény keretében meglelheti a maga személyes igazsá­gát és részese is lehet a bemutatónak. A kindulópont: a szerző. A végállomás: a néző, és erről nem szabad megfeledkezni­Az író és a rendező művészetének lényege éppen ab­ban áll, hogy minőségileg új és másnemű szintézisbe tudja foglalni a gondolatot és a látványt. A siker a ha­tásosan megjelenített mondanivalóban rejlik. Ennek va­lóra váltásában pedig a rendezői tehetség a mérvadó. £n bízom benne, hogy rendezőink hordanak szivük alatt egy-egy szép tervet, életrehivatott témát, megfelelő szerzőt, hogy a lehető legjobb szereposztásban közösen kelthessék életre a jó előadást. Lehet, hogy a felvetett kérdés megoldása éppen ebben rejtőzik? jó lenne elbeszélgetni, vitatkozni erről magukkal a , rendezőkkel, ez nem lenne hiábavalói (szuchy) Citerafalu A citera, mint népi hangszer, a rimaszombati (Rimav- ská Sobota) járásban egyetlen falucska nevével említ­hető egy lapon. Ez a falu Péterfalva (Petrovee). A fa­luban a citerának évtizedekre visszamenő hagyománya van. Évekkel ezelőtt Pelle Gyula bácsi volt a falu cite- rakészítöje, akinek kb. 25 citeráját kezelik fiatalok és idősek. A faluban egyénileg sokan citeráznak, de még­sem erről híres, hanem citeracsoportjáről. A héttagú clteracsoport vezetője Pelle Géza, aki már nem készít clterákat, mint édesapja, de a clterázás neki is szenvedélye. A clteracsoport 1974-ben alakult, mikor a CSEMADOK helyi szervezete „Szombaton este nem jó citerázni“ címmel szervezett egész estét betöltő kultúr­műsort. 1976-ban már a „Tavaszi szél vizet áraszt“ nép- dalverseny járási döntőjéig jutottunk. Azóta minden év­ben Indulunk ezen a versenyen, de ezenkívül is sok fel­lépésünk van. 1982-ben a hagyományos detval folklór­ünnepélyen is szerepeltünk meghívott vendégként. Nagy- kaposon (Veiké Kapuäany) a kerületi döntőben első he­lyen végeztünk, így bejutottunk az országos döntőbe, melyre már most szorgalommal készülünk. A magyarországi Erdőkövesd citeracsoportjával tar­tunk fenn baráti kapcsolatot. Már két ízben látogattak el Péterfalvára. Az idén ml is tervezünk egy vendégsze­replést. A clteracsoport tagjai 14—17 évesek: Pelle Alfréd, Kati Ottó, Sallal Ottó, Pelle Ervin, Szabó András, Pelle Jutka és Pelle Magda. Csoportunk elválaszthatatlan tag­ja Illés Róbert, aki köcsögdudán játszik. Polgári László A clteracsoport — középen Peile Géza, a zenekar veze­tője A téli hónapokban többször Is ^ megfordultam a naszvadl (Nesvady) kultúrházban. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy előfordult olyan eset is, amikor alig tudtam magamnak utat törni a tömegben Balba Józsefnek, a népművelési otthon vezetőjének irodájához. Persze ez egy iskolai farsangi rendezvényen történt, de azért egyszer sem fordult elő, hogy ürességtől kongott volna ez a kultúrház. A legutóbb meg is kértem a népművelési otthon ve­zetőjét, hogy mérlegeljük, mire is futotta a tél folyamán az ere­jükből. Köztudott, hogy faluhelyen a kulturális tevékenység zöme a té­li hónapokra esik. Ebből a sajá­tos helyzetből Indultunk ki mi is, amikor összeállítottuk téli munka- tervünket, amit úgy igyekeztünk összehozni, hogy minden szerve­zet, csoport és korosztály megta­lálja benne a magának való ren­dezvényeket. Elmondhatom, hogy január, február és március minden napja ki volt használva. Progra­munkat sűrítette az a tény, hogy falunknak nincs mozija, így a fil­mek vetítését is nekünk kellett megoldanunk, mégpedig úgy, hogy a legkisebbektől a legigényesebb filmkedvelőkig mindenki elégedett legyen a kiválasztott filmekkel. — Ügy tudom, az ifjúsági szer­vezet munkája is itt zajlik jobbá­ra a kultúrházban. — Igen, a fiatalok részére leg­alább kéthetenként rendeztünk ér­dekes előadásokat, a szakkörök pedig szinte minden estére szer­veztek valamiféle műsort a tagjaik számára. A szakköri tevékenység­ben igen jó színvonalat értünk el. A CSÉMADOK-kal együttműködve színjátszóink irodalmi és szóra­koztató műsorokat tanultak be, a- melyeket nemcsak otthon, hanem a környékbeli falvakban is bemu­tattak, nagy sikerrel. Mindezek mellett nem feledkez­tünk meg arról sem, hogy fiatal­jaink táncolni is szeretnek, így a különböző szervezetek báljain kí­vül minden hónapban legalább Mérlegen átéli tevékenység kétszer táncházat rendeztünk a kultúrházban. — A faluban működő tömegszer­vezetek is gyakran igénybe vették a kultúrházat? — Pálunkban jól dolgoznak a tömegszervezetek. Szinte vala­mennyi saját tervvel, programmal Indult neki a télnek. A mi felada­tunk csak az volt, hogy biztosít­suk a rendezvények zökkenőmen­tes lebonyolítását. Persze voltak közös rendezvényeink is, s talán éppen ezek sikerültek a legjob­ban. Megemlíteném a lányok és fiatalasszonyok részére rendezett varró- és szabótanfolyamot, vala­mint a főzőtanfolyamot, amelyen a tél folyamán főleg a hidegtálak elkészítését tanulták meg a fiata­lok Burkus József szakács irányí­tásával. A szabó- és varrótanfo- lyamot Bódis Margit vezette. Márpius végéig megkezdjük a gépkocsivezetők továbbképzését és az autósiskolával együttműködve egy új tanfolyamot is szeretnénk indítani a leendő gépkocsivezetők számára. — A táncon kívül más mozgási lehetőségről is gondoskodtak? — Igen, ezek többnyire olyan ügyességi versenyek voltak, ami­ket a kultúrházban is meg lehet rendezni Külön örültünk annak, hogy ezekbe a versenyekbe szép számmal bekapcsolódtak a cigány- fiatalok is, akiknek ez idén járá­si „Ki mit tud?“-ot is rendeztünk. Nagyon jól sikerült ez a rendez­vény is, ami egyrészt azt is bizo­nyítja, hogy megfelelő szervezés­sel a falu valamennyi rétegét be lehet csalogatni a kultúrházba. — A múltban több érdekes ki­állítást is láttam ebben a kultúr­házban. — így volt ez az idén is. Na­gyon Jól sikerült a lengyel mun­kásosztály százéves harcát bemu­tató kiállításunk, de sokan meg­nézték a falunk életét bemutató fotókiállítást is, amelyet a helyi fényképész-szakkör munkáiból ál­lítottunk össze. Meg kell említe­nem, hogy falunkban két Ilyen szakkör is működik. A haladók sokat segítenek nekünk a szemlél­tető agitációban is, a másik szak­körben pedig a kezdők, azaz az utánpótlás sajátítgatja el a fotó­zás alapjait. Különben a propagandamunká­ban igen nagy segítséget nyújt ne­künk a műsorszerkesztő kör is, melynek szellemes összeállításai szinte naponta felhangzanak a he­lyi hangosanbeszélőben. — Milyenek a technikai és egyéb szakkörök munkájának tel­tételei? — Nem állíthatom, hogy a fel­tételek ideálisak, de azért eddig még mindig biztosítani tudtuk a legszükségesebb kellékeket. Jó kapcsolatokat ápolunk az iskolák­kal és a környékbeli falvak kul- túrházaival, ha valami netán nincs meg a ml raktárunkban, kikölcsö­nözzük. Különben a szakkörök munkájára az utóbbi időben igen nagy súlyt helyezünk. Sokat fog­lalkozunk a pionírokkal is, hogy legalább az alapműveleteket el tudják sajátítani, mert a későb­biekben a SZISZ és a Honvédelmi Szövetség is jobban be tudja őket vonni a munkába, mintha mindent az alapoknál kellene kezdeni. — Most a tavasz küszöbén ez a tevékenység töretlenül folytatódik tovább? — Munkánk a tavaszi hónapok­ban is folyamatos lesz, de szám szerint kevesebb rendezvénnyel számolunk a kultúrházban, viszont sokkal több programunk lesz kint a szabadban. KAMOCSAI IMRE E lőttem egy könyv, Ernest Sykora: Amikor a jövő kez­dődött (Ked sa zaöínala bu- 'dúcnosfj című műve. Különös ér­zésekkel forgatom, lapozok bele, hiszen oly sokat hallottam arról a hősi korról — talán már történel­minek is nevezhetnénk —, amikor ifjúsági szövetségünk formálódott. Képek, emlékek elevenednek fel bennem, sötétkék ing sárga-piros CSISZ-jelvénnyel, amelyben még engem is CSISZ-taggá avattak. Idősebb ismerőseim, akik arról me­séltek, hogy azért volt ennek az Ingnek két zsebe, mert az egyik­be az igazolványt, a másikba egy karé] kenyeret tettek, s úgy men­tek építeni vasútvonalat, Ifjúság- falvát, duzzasztógátat. Aztán év­fordulók jutnak eszembe, amikor összegyűltek a már-jnár öregedő egykori fiatalok, akik számára fiatalságuk legszebb napjait jelen­tették a nagyszabású sportverse­nyek, viharos gyűlések, ifjúsági építkezések, az 1945 utáni ország- építés dolgos hétköznapjai. Forga­tom a könyvet, s közben arra gon­dolok, hogy valahol, jól látható és mindig hozzáférhető helyen ott kellene lennie minden ifjúsági szervezet klubhelyiségében, irodá­jában. S persze kívánatos lenne, hogy a lehető legtöbben olvassák el, de legalább az alapszervezetek vezetői, tisztségviselői, mint ahogy nekik is szánta a SMENA könyv­kiadó. Igaz, hogy nem olyan ér­dekfeszítő olvasmány, mint egy sl- kerkönyv, nincs happyenddel vég­ződő Izgalmas sztorija, de Ifjúsági szervezetünk alakulásának törté­nelmi tényeit felsorakoztató, va­lós ábrázolása egy nem könnyű korszaknak is lehet érdekes. Külö­nösen, ha olyan valaki tollával író­dott, mint Ernest Sjikora, aki a második világháború befejezése után rögtön azon munkálkodott, hogy az akkori ifjúság, saját kor- társai, egységes, erős, nemzeti és nemzetiségi korlátokat legyőzni képes szervezetet hozzon létre. Ez a szervezet nem született meg egy csapásra, négy év telt el, amíg a AMIKOR •• __ A JOVO KEZDODOn Szlovák Ifjúság Szövetsége, a Cseh Ifjúság Szövetsége, a ma­gyar, lengyel, ukrán fiatalok egy­sége létrejött. Ennek a négy év­nek részletes leírása e vaskos kö­tet. Milyen is volt ez a négy év? Egyértelmű a válasz: mozgalmas. Történésekben, eseményekben, sorsdöntő fordulatokban, társadal­mi megmozdulásokban gazdag, de főleg munkával, újjáépítéssel, a háború pusztításainak helyrehozá­sával telt. Cselekvő részese lett ennek minden haladó gondolko­dású fiatal, hiszen a háború áldo­zatává vált a munkaképes lakos­ság nagy része. Fényképek töme­ge tanúskodik arról, hogy 1945 szeptemberében, októberében már Bratlslavában és az ország min­den pontján ifjúsági brigádok dol­goznak, romot takarítanak, építő­anyagot hordanak, falat raknak. Ezekben az időkben a fiatalok fő feladatai az országépítésen kívül a művelődésre, Szlovákia iparosí­tásának elősegítésére, a közélet védelmére, a kultúra, a haladó ha­gyományok és a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméinek, tanulságainak terjesztésére is vonatkoztak. A szerző az egyes fejezetekben rész­letesen elemzi miként valósítot­ták meg mindezeket. 1947 márciu­sában pedig konkrét feladatot ka­pott a Szlovák Ifjúság Szövetsé­ge: a Szlovák Partizánok Szövet­ségével karöltve újjáépíteni Balá­2e-t, a fasiszták által porig lerom­bolt falut. Miután ezt a feladatot sikeresen teljesítették, újabb fel­adattal bízták meg őket: rendkí­vül nehéz terepen, mostoha viszo­nyok között vasútvonalat építeni a Hronská Dúbrava — Banská Stiavnica szakaszon. A csehszlo­vák ifjúság történetének külön fe­jezete az a tizennyolc hónap, a- mely az első csákányvágásoktól az ünnepélyes felavatásig eltelt. Mert itt, ezen az építkezésen mutatko­zott meg a fiatalság ereje, össze­tartása, itt formálódtak közösség­gé hazánk nemzeteinek és nem­zetiségeinek lányai és fiai. A könyvben felsorolt élmunkások között magyar fiatalok nevei is megtalálhatók, akik a délvidékről toborzódtak. Bizonyára ma is szí­vesen emlékeznek azokra a nehéz, de szép napokra, hiszen a munka mellett számtalan találkozóra, kulturális műsorra, sportversenyre is sor került. Többször járt a fia­talok között Klement Gottwald, Gustáv Husák, Antonín Zápotocky. Nagy próbatétele volt az Ifjúság­nak ez az építkezés, de innen már egyenes út vezetett az 1949. ápri­lis 23-1 konferenciáig, amelyet le­vélben üdvözölt Klement Gottwald, az ország első munkáselnöke is. A fiatalok fő feladataként emlí­tette a béke védelmét, az újjászü­lető ország nyugalmának megvé­dését. Ez az üzenet máig érvényes és irányt adó a jövőre is. Ernest Sykora könyvét korabeli felvételek, plakát- és röplratmá- solatok teszik teljessé. A felvázolt jövő pedig a ml jelenünk. Ezért munkálkodtak elődeink, ezt kap­tuk tőlük, ebben élünk most. De egyben formáljuk már az utánunk következők jövőjét is. Rajtunk, minden cselekvő és jőszándékú emberen múlik, hogy milyen lesz. A könyv lapozgatása, olvasása és a visszaemlékezések közben akar- va-akaratlanul ez a felelős feladat is eszünkbe jut. Benyák Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom