Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-15 / 11. szám

A hórlhorgas, szemüveges úri­ember, akivel légltaxlba szállunk, Hartmann Taniás névre h'allgat, még a háború előtt, hétéves korában hagyta el szülei­vel együtt Magyarországot. A szé­kesfehérvári fiú ma Is kitűnően beszél magyarul, most ö a Bar- retto kakaócég kereskedelmi Igaz­gatója,, Bahla egyik nagy mened­zsere. A légitaxi úgy „jött össze“ (ez a csúf kifejezés pesti fllmes- -tévés zsargonból való), hogy riól ismerőseim tanácsára előző nap délután felhívtam Hartmann urat a Barretto cégnél lévő irodájában. Elmondtam, hogy szeretnénk a magyar nézőknek bemutatni, ml fán terém gyermekeink finom reg­geli itala, a kakaó. Hartmann meg­kérdezte, ráérOnk-e másnap reg­gel, mert kilenckor elindulhatnánk repülőgépen Ilhéusba. Ilhéusl — futott végig rajtam az édes remegés. Hát hogyne men­nénk el Ilhéusba, a mesebeli kis­városba, amelyről Amado Arany gyümölcsök földje című felejthe­tetlen regényében olvastam?! És most — hlpp-hoppl — Itt van a kis repülőgép, amely röpke egy órán belül le Is tesz bennünket a csöppnyi llhéusi betonon. Hart­mann közben elmondja — és dél­után a kikötőben meg is mutatja egy NDK-teherhaJó berakodása­kor , hogy Magyarország innen vásárolja a hazai csokoládé és ka« kaö alapanyagát, amely lehet ka« kaöva), kakaómassza, kakaótorta vagy kakaópor. Mindezekből a négy legnagyobb brazil kakaócég körülbelül 350 millió dollárnyit exportál. Meg is kóstoljuk egy-két készítményüket — csokoládé alak­jában. Kissé savanykás mellékíze Szárítják a kakaó magvait. a cseresznye; szép piros. A fris­sen ültetett kávécserje már a ne­gyedik évben termőre fordul. Bra­zília története szerelmi románccal kezdődött: 1727-ben d’Orvllllers grófné, Francia-Guyana kormány­zójának hitvese néhány szem ká­vébabot ajándékozott egyik cso- dálójának, Francisco de Meló Pal- heta őrmesternek. A „fekete le­vest“ akkoriban már Európa-szer- te szürcsölték, s XV. Lajos fran­cia király frankhon monopóliu­mává akarta tenni a kávétermesz­tést, hogy csak és kizárólag fran­cia gyarmatokon ültessenek ká­vét. Palheta őrmester azonban — kiküldetésben a guyanai kormány­zónál — megkóstolta a kávét, és annyira lelkes híve lett, hogy a grófné meg is mutatott neki egy kávéültetvényt. Több mint 200 év­vel később, 1975-ben a kávé az olaj után a világkereskedelem második legfontosabb árucikkévé vált, Bra­zília pedig legnagyobb termelőjé­vé. Érdekes, hogy a kávé legin­kább a hegyek 6—700 méter ma­gas lejtőjét kedveli, mégpedig eléggé mérsékelt égöv alatt, ahol bizonyos években, sajnos, a fagy is beköszönt egy-két napra. Ilyen­kor a brazilok csaknem nemzeti katasztrófát emlegetnek. Brazíliának néha áldás, néha átok volt a kávé. A nagy világ­válság tetőfokán, 1930-ban például 80 millió zsák volt eladatlan. Elő­ször a tengerbe vetettek sok mil­Ime a kakaóbab — kettévágva, frissen van. Hartmann szerint a brazil kakaó valóban abban különbözik a nyugat-afrikai — ghanal vagy Ele- fántcsónt-partl — kakaótól, hogy ez a méllékíz kilrthatatlan, s e- mlatt valamivel olcsóbb is, mint afrikai testvére. Barrettíék legna­gyobb vevője egyébként Lengyel- ország és a Szovjetunió. Ilhéusban rögtön kimegyünk az őserdőben levő kakaóültetvényre. Hartmann megmutatja, hogyan is terem ez a csemege, amely sze­szélyesen Ingadozó világpiaci árai­val oly gyakran okoz bonyodalma­kat nem egy afrikai és latin-ame­rikai országnak. Az őserdő magas fakoronái alatt a „földszinten“ nő a kakaó­cserje. Arnyékkedvelő növény. A Kolumbusz előtti korban Istenek eledele néven emlegették a brazí­liai Indiánok. Nagy, körülbelül húsz centiméter hosszú, rögbilabda alakú sárga ovális gyümölcsök lógnak a cserje ágairól, napfény­ben valóban aranyszínűnek tűn­nek Az ültetvény fekete és mulatt munkásai leszedik a súlyos gyü­mölcsöt, (operatőrünk kézigránát­hoz hasonlította), majd macheté- vel, azaz bozótkéssel felvágják puha burkát és kiszedik a belül édes nyálkás mézszerű folyadék­ban megbúvó tizenöt húsz magot. A folyadék már itt helyben fo­gyasztható, nagyon finom. A ka­kaóíz csak távoli célzás lenne, egyszerűen édes. Van, aki undo­rodik tőle, mert a halmazállapo­ta ... hát bizony taknyos. Ennek a folvadéknak köszönheti a kakaó, hócv hatalmas területeken elter­jedt. mert az őserdő majmai szí- vesen.jivíii'i issák az édes nedűt, lenyelik a kakaó magvait, majd továbbhaladva természetes úton elhullajtják a szilvamagnál vala­mivel alig nagyobb, kemény héjú magvakat, amelyek nyomban ter­mékeny'fölÄen máradnak. Hartmann megmutatja, hogyan rothasztják szét hatalmas kádak­ban a magok csonthéját, hogyan jutnak a mag beléhez, amelyet az­tán megőrölnek, kevernek, présel­nek, majd becsomagolják és hajó­ra rakják a végterméket. Brazília Európánál is nagyobb térségei az Amazonas-medencében terülnek el, ahol egyetlen hektár­nyi erdőségben is több ezer fafaj­ta él, harcol egymással a napfé­nyért, a táplálékért, a levegőért. A folyó-tenger kibírhatatlan klí- májú vidéke, a „zöld pokol“, vagy mondjuk így: „forró Szibéria“ so­kak szerint Brazília jövőjét, a XXL század kincstárát rejti magában. Azt is mondják, az afrikai őser­dők mellett ez a föld egyik nagy tüdeje, bár e tekintetben a tudó­sok nem értenek egészen egyet, mert azt állítják nem is kevesen, hogy a trópusi őserdők éppen annyi oxigént kötnek le a szünte­len rothadási, égési folyamatok­kal, mint amennyit a fák koroná­ja, a levéltenger megtermel. Elég az hozzá, hogy a zöld po­kol 1910-ig jó ötven éven át gaz- ■ dagította Brazíliát a kaucsuk jö­vedelmével, mert akkor még se­hol a világon nem termesztettek gumifát. A brazil városok szigo­rú ellenőrzéssel megakadályozták. hogy valaki kicsempéssze a kau­csuk magvát, csemetéjét. Hézag­mentes vám azonban még sehol sem létezett, így egy ravasz an­gol, név szerint Henry Wickham egy kitömött krokodilus testébe rejtve kicsempészett néhány kau- csukfamagot. A kelet-ázsiai kau­csuk gyors elterjedése, a maláj­földi konkurrencia gyorsan tönk­retette a brazil gumlexportot. Ma is elindulnak a szerencselo­vagok tízezrei Amazóniába, hogy aranyat, gyémántot, de főleg mun­kát keressenek. Sok környezet- védő szerint pótolhatatlan károkat okoz a mohó tőke azzal, hogy gyorsan Irtják mindenfelé az ős­erdőt. Am minden négyzetkilométer­nyi kiirtott erdő helyébe 62 500 kávécserjét ültetnek Sao Paulo és Minas Gerais (Általános bányák) államban, meg a többi kávévldé- ken. Brazília ma a világ legna­gyobb kávétermesztője és -expor­tőre. Ez a növény nem amerikai eredetű, hanem Afrikából hozott vendég, de Brazíliában, Kolumbiá­ban, Costa Ricában és néhány más latin-amerikai országban eszmé­nyi körülményekre talált. Különö­sen jó a Minas Gerais állambeli Varginha vörös földje, a terra ro- xa. Ide egy másik légitaxin a Bar­reto nevű kávécég hozott el ben­nünket (a kakaósok neve Barret­to, a kávésoké Barreto, egy „t“ a különbség). A kávé, ha megérik, olyan, mint Hailinann Tamással regaluiiK Ua^u^ba (A szerző felvételei), Hó zsák finom kávét — de ki győz­te ezt? A tenger hatalmas tömegű romlott kávét vetett a partra, hal- pusztulás is előfordult. Aztán moz- . donyok kazánjában próbálták el­tüzelni. Most is vannak bajok — fenyeget a talaj eróziója, nagy a többi termelő ország konkurren- ciája ... Itt-ott gombás kávébe­tegségek is felütik fejüket. Az utóbbi időben Brazília nagy erő­feszítéseket tesz, hogy a vízben oldódó, azonnal elkészíthető Nes- café mintájára hasonló termékkel árassza el a világpiacot. A varglnhl Berreto-gyárban tisz­teletünkre felvonták a magyar zászlót, s megmutatták a Café Glo- bo nevű nescafé termelési folya­matát: a megőrölt kávét több eme­letes „kávéfőzőgépben“ megfőzik (csodálatos illat tölti be a völ­gyet), majd permetező eljárással teszik oldható száraz porrá. Brazília harmadik nevezetessé­ge, hogy itt nagyon sok gépko­csi fut benzin helyett_— alkohol­lal. Föld, olcsó munkaerő, csapa­dék van elég, ezért hatalmas te­rületeken termesztenek cukorná­dat, és abból főznek alkoholt. A gyárakban már eleve külön gyárt­ják a benzines, a dízel- és a szeszkazán-motorokat. Ha egy ré­gebbi kocsit netán átalakítanak, az már nem futhat benzinnel. Ott- jártunkkor az alkohol literje 52 cruzeiro, a normál benziné 85 cru­zeiro volt. Igaz, az alkoholból egy kicsit több fogy, továbbá ezt az üzemanyagot könnyebb „keresztel­ni“ vízzel, ezért több a csalási le- hetőség; és a lecsapódó víz hama­rább tönkreteheti a motort. Ma kö­rülbelül 450 000 brazil autó fut benzin nélkül, alkohollal. Az ut­cán emiatt átható kocsmaszag ter­jeng — a benzingőz mellett alko­holos kipufogó gáz, „részegítő“ illatú égési termék tölti be az utcák levegőjét. Az embernek az a benyomása, mintha sok millió, pálinkától alaposan berúgott szesz­testvér lélegezte volna ki ezt a kocsmagőzt. CSÍCSTAIÁIROZÖ DELHIBEN Az indiai fővárosban tar­tották az el nem kötelezett országok mozgalmának 7. csúcskonferenciáját. A moz­galom 101 tagállamának leg­felsőbb szintű képviselői napjaink legégetőbb kérdé­seiről — a világbéke meg­őrzéséről, a leszerelésről és a gazdasági fejlődésről ta­nácskoztak. Fidel Castro kubai vezető élesen bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy zsa­rolja a fejlődő országokat, s Igyekszik akciőképtelenné tenni az el nem kötelezet­tek mozgalmát. A Kubai KP KB első titkára, az államta­nács és a kormány elnöke kijelentette: Kuba az elmúlt három eszttendőben teljesí­tette a mozgalom Iránti kö­telességét. Az el nem köte­lezett országok szervezete fennállásának 22 éve alatt a béke, az együttműködés, a nemzeti felszabadítás és a gazdasági fejlődés eszközé­vé vált — mondotta. Globá­lis nemzetközi kérdésekről szólva Castro kijelentette, hogy a világ sosem állt még ilyen közel a háborús ka­tasztrófához, mint ma. Az enyhülési folyamat megtor­panása napjaink valósága, a fegyverkezési verseny sosem látott méreteket ölt. Az el nem kötelezettek mozgalma előtt álló fő feladatként Castro a békéért, a nemzet­közi kapcsolatok javításáért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, az egyen­lőtlen kereskedelmi kapcso­latok felszámolásáért és az új világgazdasági rend meg­teremtéséért folytatott har­cot jelölte meg. A vitában felszólalt lasz- szer Arafat, a Palesztina! Felszabadításl Szervezet Vég­rehajtó Bizottságának elnö­ke. A Szabra és Satila pa­lesztin menekülttáborokban véghez vitt tömeggyllkosság- ra emlékeztetett, majd kije­lentette, hogy Libanonban ma is folytatódik a polgári lakosság gyilkolása. Arafat azt javasolta, hogy a moz­galom hozzon létre egy bi­zottságot, amely a fezi arab csúcsértekezleten létesített héttagú bizottsággal együtt az Igazságos és tartós közel- -keleti béke helyreállításá­ra törekedne. Petar Sztambolícs, a jugo­szláv elnöki tanács elnöke ugyancsak nyomatékkai mu­tatott rá, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának határozottan fel kell vennie a harcot minden ellen, ami megosztja. Az el nem kötelezett or­szágok a világ békeerőivel együtt támogatják a lázas fegyverkezés megszüntetésé­re, a leszerelésre, a vllágbé- ke megőrzésére, az enyhülés elmélyítésére irányuló ak­ciókat, s szembeszáilnak az Egyesült Államok és vala­mennyi reakciós erő impe­rialista politikájával — mon­dotta a plenáris ülésen el­hangzott beszédében Phan Van Dong vietnami kor­mányfő. Arra is rámutatott, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság teljes mérték­ben támogatja a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elfogadott békejavaslatokat, mert azok — mint hangsú­lyozta — biztosítják bolygón­kon a békés jövőt. Javlér Pérez de Cuellar ENSZ-főtltkár, miután üdvö­zölte a konferencia résztve­vőit, a világszervezet és az el nem kötelezettek mozgal­mának szorosabb együttmű­ködését szorgalmazta, a nemzetközi problémák meg­oldása során. Támogatta In­dira Gandhi javaslatát a mozgalom és az ENSZ kö­zötti konstruktív együttmű­ködés fokozására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom