Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-15 / 11. szám
6 alapokon Felsöpaíonyban (Horná Pót ön] tavaly ünnepelték a sportszervezet megalakulásának 50. évfordulóját. Fél évszázad telt el azóta, hogy néhány lelkes ember, elsősorban a községbe került Körös István tanító, létrehozta a Patonyszélt Sport Egyesületet. A PSE mat utóda, a Druistevník labdarúgót a nagy évfordulót az 1980— 1981 bajnoki évfolyamban majdnem azzal tették felejthetetlenné, hogy klshiján feljutottak a kerületi bajnokságba. Végül azonban kénytelenek voltak megelégedni a tehetősebb és jobb körülmények között játszó Nagy- megyer (Calovoj mögött a második hellyel. Ez sem rossz, vélné valaki. Felső- patonyban azonban nyilván másként gondolkodtak, mert valamelyest kedvüket szegte az elszalajtott lehetőség. A sportszervezet minap lezajlott évzáró taggyűlésén Is megállapították, hogy bizonyos megtorpanás állt be. Egy sportszervezet Irányítása, a szervezés bizonyos fáradsággal jár, amit természetesen kiki szabadidejében, társadalmi munkában végez. Ogy alakultak a dolgok, hogy az évzárót többször is el kellett halasztani, mert nem találtak kellő számú embert, aki vállalta volna a munkát. Végül azonban mégis csak . győzött a patonyiak hagyományos sportsze- retete, és miután alapos bírálat alá vetették a szervezet műit évi munkáját, ttsztújllásra Is sor került. Az egyesület elnökévé Füle Lajost választották, akt „civilben“ a jöldmű- vesszövetkezet alelnOke, így személyén keresztül nagyon jói érvényre jut az egyesület és az anyavállalat kapcsolata. Igaz, a szövetkezet támogatására eddig sem volt panasz. Mindennemű támogatást megkaptak, és a szövetkezet vezetőségének dicséretére legyen mondva, hogy az egyesítés után hozzájuk került Mihályfa (Michal na Ostrovej sportegyesületével is hasonlóképpen bánik. Felsőpatmyban befejezéshez közeledik például a füves, mesterséges világítással ellátott edző- pálya építése. Hogy nem fényűzés-e a mesterséges, világítás egy ekkora faluban? Egybehangzó véleményük szerint nem. Mind a felnőtt, mind az.ifjúsági keret tagjai túlnyomórészt a községen kívül dolgoznak, edzésre csak a késő esti órákban nyílik lehetőség. Ha’ tehát lépést akarnak tartani a többiekkel, márpedig Felsöpa- tonyban ezt akarják, szükség van' a világításra. A felnőtt csapat egyébként változatlanul jól szerepel a kerületi l. A osztályban, legutóbb a tabella 3. helyén telelt át. Egyelőre nincsenek vérmes reményeik, de kt tudja. Az Ifjúsági csapat viszont ugyanabban az osztályban reménytelenül utolsó. Még szerencse, hogy az átszervezés miatt senki sem esik ki. A visszaesés okát abban látják, hogy a keret teljesen ,Jtlöregedett“, és fiatalok léptek a helyükbe. A korátlag pillanatnyilag 15,6 év, ami azonban bíztató a jövőre nézve, mert két-három év múlva beérik a gárda és döntő szerepet játszhat a bajnokságban, sőt, a felnőtt utánpótlás is biztosítva lehet. A kiváló politikai nevelOmunkára vall, hogy a sportszerüségi versenyben mindkét csapat az első helyen áll, és ez sem lebecsülendő eredmény. Az évzáró taggyűlés egyébként fő feladatként a tagállomány gyarapítását és a sportmozgalom szélesebb alapokra helyezéséi tűzte ki. Még a múlt év végén megalapították a kul- turisztlkai szakosztályt, amelynek a foglalkozásait a- környékbeli falvakból is látogatják. Mozgolódik az asztalitenisz és a sakkszakosztály. Mindkettő még az idén be akarja nevezni csapatát a rendszeres bajnokságba. Jól dolgozik az alapozó testnevelési szakosztály, amely elsősorban alkalmi akciók, honvédelmi és tömegsportversenyek megrendezésével veteti magát észre. Továbbra is jól szerepel az öregfiúk labdarúgócsapata, amely a járási szinten folyó bajnokságban játszik. A csapat kapusa. Füle Lajos így summázta törekvésüket: „Az a célunk, hogy korra való tekintet nélkül mindenki bekapcsolódhasson a rendszeres testedzésbe.“ Es ez mindenképpen tiszteletreméltó dolog. (palágyl) £g és f31d ■portje. A slicpiil^s a bátrak I testükhöz szorít)ák, hogy így csökkentsék a * levegő ellenállását. Ez az úgynevezett „hal- ! stílus“ már jóval 150 méteren telüli ugráso- I kát is lehetővé tesz. A 150 métert először j 1969-ben Planicán a norvég Björn Wtrkola repülte túl (156). Ez a verseny egyébként j valóságos csúcsesőt hozott. A közvetlenül ; utána ugró csehszlovák Raáka beállította eredményét, majd Wtrkola 160 méterre szállt. Ismét Ragka következett, eredménye 164 méter. Mindannyiukon túltett azonban az NDK-beli Manfred Wolf, aki 165 méternél ért talajt. Az utóbbi években még tovább tartott a fejlődés: Először az osztrák Toni Innauer repült hét évvel ezelőtt Oberstdorfban 176 méterre, de 1980-ban a harrachovl sánc avatásán honfitársa, Kogler beállította az eredményét. Ugyanő Oberstdorfban az egy évvel később sorra kerülő világbajnokságon a próbaugrások során 180 méterre Szállt, és pillanatnyilag ez a slrepülős nem hivatalos világcsúcsa. Azért nem hivatalos, mert a sirepülésben nem tartanak, legalábbis a nemzetközi szövetség nem akar nyilvántartani világcsúcsot, hivatkozva arra, hogy a repülés célja a stílus tisztasága, és a repülések hosszát amúgy is számos külső körülmény befolyásolja. S.Ä’-'i'y ■ HOV A sireptilés a slsport legfiatalabb, de két'^égklvül leglátványosabb ága. Mert- hát kit ne hozna lázba, ha embert lát szárnyak nélkül 160—170 métert repülni. Márpedig e sportág legjobbjai ilyen vagy még ennél Is messzebbre repülnek. Igaz, hogy repülésre alkalmas sánc mindössze hat van a világon, Szerencsére három éve eggyel ml is büszkélkedhetünk, és így a héten 8 Harrachov melletti Ördög-hegyen sor kerülhet a VII. slrepülö világbajnokságra, amely a téli idény nagyszerű záróakkordjának ígérkezik. TG , • ■ TKV Mielőtt bemutatnánk a slrepülö VB színhelyét, tegyünk rövid kirándulást a slrepil- lés és egyáltalán, a síugrás történetébe. Mikor és ki ugrott először silécek segítségével? A kérdésre nehéz válaszolni, de azért teljesen egyértelműen „bizonyítható, hogy az első síugró-versenyt ■ 1879-ben rendezték Norvégiában, a holmenkolleni sáncon. Az egyre nagyobb távolságok leküzdésének vágya pedig olyan régi, mtnt maga a síugrás. A norvégok sokáig nem is találtak legyőzőre, Az 1956. évi Cortina d’Ampezzo-i olimpiáig minden egyes alkalommal diadalmaskodtak síugrásban, s legtöbbször mindhárom érem norvég síugrók zsákmánya lett. Kissé nevetségesen hangzik azonban, hogy kezdetben a legjobb ugrók legfeljebb 10—14 métert „repültek“. Ma nálunk egy pionír is háromszor ennyire képes.. Am ha már egyszer mégtanulta az ember, hogy egy pár síléc és sánc 'segítségével is lehet repülni, nem nyugodótt, míg nem jutott minél tovább és tovább. A sportág gyorsan fejlődött: 1911-ben a. legjobbak már 46 méternél tartottak; és a norvég Smith — bár bukássai —, de túljutott a bűvös 50 méteres határon. Felmerül a kérdés: bátrabbak, vakmerőbbek, különbek voltak-e - az északiak a ml legényeinknél vagy a világ többi fialnál, hogy ekkora' fölénybe kerekedtek? A válasz egyértelmű: nem. Nekünk itt, Európa szivében' távolról sem volt olyan lehetőségünk, hogy e szép sportágát űzzük, mint a skan- dlnávoknak. Kevés és rossz, korszerűtlen sáncaink voltak, akárcsak a többi országoknak, s az éghajlati viszonyok sem engedték meg, hogy olyan hosszú ideig edzhes- sünk, mint ők. , * A későbbi évek folyamán a tervezők asztalán másutt is' egyre merészebb és korszerűbb sáncok születtek, s a fejlődés feltartóztathatatlanul tört előre. Qj lendületet akkor kapott a sportág, mikor az ugrók stílusában is forradalmi ' változás állt be. Addig mereven, többé-kevésbé természetesen álltak a léceken, ezt váltotta fel az ún. „aerodinamikus“ tartás. Az ugrók valósággal ráfeküdtek a sítalpakra, hogy minél kisebb ellenállást tanúsítsanak a levegőnek. Ruházatuk is ennek megfelelően készült, kezüket kinyújtva elöretartották, egyensúlyozva az ugrást, vagy inkább már a repülést. AZ ELSŐ ÚRIASS.ANC Még nagyobb forradalmat jelentett az első óriássánc megépítése 1934-ben a jugoszláviai Planlcában, amely még ma Is. áll. Itt a norvég Ulland egy évvel később először szárnyalta túl az elérhetetlennek vélt 100 méteres határt, sajnos, bukott. Az első száz méteren felüli „tiszta“ ugrást ugyancsak itt érte el 1936-ban a 18 esztendős osztrák Sep Bradl, pontosan 101,5 méteren ért talajt. Az első óriássáncot Stanko Bloudek mérnök építette, aki maga is kiváló síugró volt. A Nemzetközi Síszövetség sokáig hallani sem akart róla, hogy Planicán és a pla- nicaihoz hasonló óriássáncokon versenyeket rendezzenek. Az 1936. évi verseny, amelyen Bradl rekordugrását érte el, a szövetség kimondott tiltakozása ellenére zajlott. Két évvel később Bradl ugyanott már 107 méterre szállt, és a nemzetközi szövetség is hozzájárult az óríássáncokon megrendezett versenyekhez. A második világháború után több óriás- sánc épült. Az első, illetve sorrendben a második az NSZK-beli Oberstdorfban (1950), amely mindmáig a legnagyobb sánc. 1953- ban az ausztriai Kulmban, 1967-ben a nor- végiai Vikarsundban, 1970-ben pedig az Egyesült Államokban, Ironwóodban avattak óriássáncot. Három évvel ezelőtt ' hazánk is feliratkozott az őriássáncot birtokló országok listájára. Harrachovban, az Ördög- -hegyen épült fel, s méreteit tekintve megegyezik az Oberstdorfi sánccal. Mindkét létesítmény kritikus pontja a 165 méternél van. Az ötvenes években tovább javult az ugrók stílusa'. Azóta a kezüket már nem nyújtják ki, hanem hátrafelé tartják, szorosan a HARH“t..HOVBA\ ZÜÜ ÍM > t ' I I,? Mindenesetre jegyzik a leghosszabb eredményeket, és latolgatják, vajon lesz-e valamikor 200 méteren felüli ugrás? Nem érdektelen, ml erről a véleménye a világ- csúcstartó Koglernek, akit Harrachovban is viszontlátunk. Szerinte nincs messze az az idő, amikor valaki eléri a 200 méteres rekordot, és erre minden bizonnyal a harra- chovi sánc a legalkalmasabb. Lehetséges, hogy. már a napokban tanúi leszünk egy 200 méteren felüli repülésnek? A harrachovi ugrósánc építésénél valóban felhasználták az összes eddigi tapasztalatokat. Sőt, a világversenyt megelőzően tovább javították a földet érés helyének hajlásszögét, hogy az ugrók minél biztonságosabban landolhassanak. Végül tehát mi a különbség a síugrás és a slrepűlés között? Mindenekelőtt az ugrások hossza és értékelése. Síugrásban középsáncon (70 méteres normaponttal] ás nagysáncon (90 méteres) rendeznek versenyeket, ahol a kritikus pont 90—120 méter között van. Ezzel szemben a sirepülés 150 és ennél is távolabbi kritikus pontú sáncokon zajlik. Ugrásnál az ugrás hossza mellett elsősorban a stílust, főleg a talaj érintésének, a talpra állásnak a tisztaságát veszik figyelembe. Ezzel szemben a sírepülés értékelésénél a távolság a döntő, a stílus csupán másodrendű követelmény, a leszállás módja pedig egyáltalán nem számít, csupán a bukás ronthatja az eredményt. Mivel a sirepülésnél az időjárási viszonyok különösen nagy szerepet játszanak, a versenyek három napig tartanak, és a végeredménybe a legjobb ugrások, illetve repülősek számítanak be. PALÄGYI LAJOS Madár távlatból is „télülmstea buiijFomást kelt - , bű. évii í.
